Az elektronikus cégeljárást érintő első írásomban azon külső és belső tényezőket vázoltam fel, amelyek szerint az elektronikus cégeljárást mielőbb egy olyan fejlődési pályájára kell helyezni, amelyben kiemelt szerep jut a további digitalizációnak és korszerű technológiai megoldásoknak. A mostani és a további néhány blogban a cégeljárás példája mellett, a hozzá szervesen kapcsolódó cégnyilvántartás és céginformációs szolgáltatások példáján keresztül fogom bemutatni ezen lehetséges kitörési pontokat.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ctv.) 47. § illetve 48 §. alapján Magyarországon már jelen pillanatban is lehetőség van arra, hogy egy cég a beküldött bejegyzési kérelmében szereplő adatai alapján, automatizált döntéshozatali eljárás keretében kerüljön a cégnyilvántartásban bejegyzésre. A valóság azonban ennél jelentősen árnyaltabb, ugyanis ezen eljárási forma csak az elvek és jogszabályok szintjén létezik. Emiatt pedig az automatizált döntéshozatal révén megvalósuló cégbejegyzések legalább olyan ritkák, mint – némi iróniát szőve a leírtakba – az északi sarkon a napozó terasz.
Ennek elsődleges oka a több évtizedre visszanyúló, hagyományos ügyviteli elveket való szemléletmód és bírósági gyakorlat. Egyes csavarokat, bizonyos alkatrészeket az elmúlt évek során cseréltek ugyan az igazságszolgáltatás komplex gépezetében, azonban igazán mélyreható, átfogó informatikai reformok bevezetésére továbbra sem került sor. Nincs ez másképp a 2008. július 1-jével kötelező jelleggel elektronikussá váló cégeljárás esetében sem. Az alapeljárás ugyan elektronikussá vált, a másodfokú ügyintézés, illetve a kapcsolódó egyéb ügyszakok tekintetében azonban már sokkal döcögősebben tud érvényesülni az elektronikus ügyintézési forma.
Ezen „papír” alapú, „szigetszerű” rendszerekre épülő logikának a lenyomatai az automatikus cégbejegyzés tárgykörében is tetten érhetőek.
A fennálló jogszabály az automatikus döntéshozatal lehetőségét ugyanis – minden jóindulat ellenére is – szinte csak eljárási hibák, mulasztások esetére tartja fenn és minden más esetben gyakorlatilag kizárta, hogy érvényre juthasson. A fentebb említett jogszabályhelyek ugyanis egy cégnek a beadványában szereplő adatokkal cégnyilvántartásba történő automatikus, külön emberi beavatkozás nélküli bejegyzését hibátlan kérelmek esetén is csak azon esetekben teszik lehetővé, amennyiben a kérelem elbírálására meghatározott valamennyi határidő is eredménytelenül telik el. Mindez annak ellenére van így, hogy az automatizált döntéshozatal technikai és informatikai feltételei – kisebb túlzással ugyan – de már most is teljes körűen adottak.
A bejegyzési eljárás során ugyanis a beküldött kérelmet és annak mellékleteit a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 21/2006. (V. 18.) IM rendelet alapján többrétű informatikai és formai ellenőrzésnek vetik alá. Ennek során egy automata többek között ellenőrzi az elektronikus aláírás hitelességét, az adatok sértetlenségét, az időbélyegző dátumát és hitelességét. Ellenőrzésre kerül továbbá a kérelemben szereplő elektronikus nyomtatvány pontos és hiánytalan kitöltése, bizonyos logikai összefüggések (pl.: irányítószám és település) megléte. 2019-től kezdőden pedig a Ctv. és az érintett állami szakrendszeri kapcsolódások már megteremtették annak lehetőségét is, hogy a kérelemben szereplő természetes személyek adatai validálásra kerülhessenek a Belügyminisztérium vonatkozó nyilvántartásaiban szereplő adatokkal. Ezen ellenőrzések így gyakorlatilag kizárják a hibás, más nyilvántartásoktól eltérő adatokkal történő cégbejegyzés lehetőségét.
A valósággal megegyező adatok cégjegyzékbe történő transzformálását segíti elő emellett az is, hogy a kérelemhez csatolt dokumentumok tartalmának ellenőrzéséért, a természetes személyek azonosításáért a jogi képviselő felelősséggel tartozik. Ez lényegében tovább csökkenti annak kockázatát, hogy hamis adatok, tartalmilag értelmezhetetlen dokumentumok kerüljenek be a cégnyilvántartásba.
A fentiek alapján akár azon illuzórikus kép is kirajzolódhat előttünk, mely szerint az elektronikus cégeljárásban az automatizált döntéshozatal lehetőségei mind jogszabályi, mind technológiai oldalon biztosítottak, így egyenes az út az automatikus cégbejegyzés gyakorlati alkalmazásához. A teljes igazság azonban – ahogyan azt már sokszor hallottuk – ennél bonyolultabb. Annak érdekében, hogy az elektronikus cégeljáráson belül az automatizált döntéshozatal ne csak kivételes esetekben alkalmazott eljárás legyen, néhány kapavágást még meg kell tenni a kincs felszínre hozása érdekében. A következőkben ezen javaslatokat fogom külföldi példák segítségével bemutatni.
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
