Még egyszer a Chat GPT-ről és a jogászokról

Óriási a felhajtás a Chat GPT körül, és a jogászokat, úgy tűnik, különösen izgatja a dolog. Nem is csoda: a Chat GPT kiváló minőségű szövegeket képes létrehozni jól feltett kérdésekre. És mivel a jogászok munkája nagyrészt szövegek létrehozásából áll, ez bizony nagyon sok területen fenyegeti a szakmát.

Forr az internet, a Chat GPT lázában ég. Az elmúlt hónapokban rengeteg írás született, amely a ChatGPT (és általában a csevegőrobotok) és a jogi szakma viszonyát taglalja, (pl. ez, és ez, és ez, és ez és ez, meg megszámlálhatatlan sok egyéb), és itt az Arsbonin is megjelent Orbán Miklós kiváló írása. Mivel jósolni mindig nagyon nehéz, és én már meg is égettem magam egy párszor, nem is vállalkoznék ebben az írásban erre. Inkább abból a szemszögből közelítek, hogy már jelenleg is mire lenne alkalmas, (és mire nem) a Chat GPT a jogi munka területén, és ahol még gyengébb, vajon mennyit javulhat a közeljövőben.

Kezdjük azzal a jogászi tevékenységgel, amelyek esetében teljesen nyilvánvaló, hogy a Chat GPT akár már mai állapotában is kiválthatja a jogászokat.

Ez a terület a laikusoknak szóló jogi felvilágosítás területe, amelyben igen jók lehetnek a csevegőrobotok. Ugyanakkor azért ma még itt sem tökéletesek. Ha angolul teszünk fel a ChatGPT-nek jogi kérdéseket, akkor jellemzően vagy azzal kezdi, hogy ez a különböző jogrendszerekben különbözőképp van, és valami elnagyolt választ maszatol oda, vagy az USA-beli szabályozást, (nagyrészt szövetségit, vagy az egyes tagállamok megoldásainak közös elemeit) adja válaszként.

Ami meglepő, hogy olykor magyar nyelvű kérdésekre is valahonnét az angolszász világból vett válaszokat ad, nekem például a minap a házastársi vagyonközösség megosztásáról szóló kérdésemre (nem, nem válok, csak valami sokakat érintő komoly jogi problémával kísérleteztem), a közösen szerzett vagyon esetében „nem tudott” a fele-fele szabályról.

De a jogi felvilágosítás terén ezek véleményem szerint javítható problémák. Egyrészt már az is javít a minőségen, ha a rendszer megjelöli azokat a forrásokat, ahonnét a szöveget generálta, (a Bing keresőbe integrált képes erre), és lehet korlátozni a szövegek körét, amelyből dolgozik, hogy ne kezdjen más jogrendszerek alapján választ adni. A képen a Bing válasza már egészen korrekt, és az is látható, melyek a forrásai. Más kérdés, – és erről már korábban egy kicsit tudományosabb írást is közzétettem – hogy a keresők „autoritásfelfogása” (mi fontos szerintük, és mi nem) teljesen más mint a jogé és a jogászoké. Ez úgy tűnik igaz a csevegőrobotokra is, különösen mivel első körben ők is a keresőkre támaszkodnak.

Az is érzékelhető, hogy a rendszer nagyon érzékeny a kérdésekre, és hogy a konzultációs fázisban a tipikus problémák felé terelgeti a beszélgetést. Mivel a „tömegügy” – „nehéz ügy” megkülönböztetésnek és a pontos kérdésnek (promptnak) más területeken is lesz jelentősége, erre majd később térek ki.

Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a másik terület, amelyet a chatbotok (szöveggenerálók) meghódíthatnak, az az okiratok írása.

Először is, van egy sor olyan eljárás (főként regisztrációs eljárások), amelyeket mindenféle mesterséges intelligenciás hókuszpókusz nélkül, szimpla automaták is tudnának már most is intézni, de ha az ügyfél felé történő kommunikációban egy chatbot segít, (azaz az „interfész” nem egy űrlap, hanem egy értelmesen beszélgető „valami”, amely érzékeli az elakadásokat, problémákat), akkor azonnal és minden zökkenő nélkül jogásztalanítani lehetne őket. Hogy az eddig miért nem történt meg, az nem ennek a cikknek a témája, de abban biztos vagyok, hogy középtávon sor fog rá kerülni.

Eggyel komplikáltabb a még mindig nem valamilyen komplex tranzakció részeként keletkező, de az egyszerű űrlaposdinál azért bonyolultabb egyedi szerződések és szabályzatok esete. Mivel a chatbotok – a működésük lényegéből fakadóan – arra a válaszra, szövegre, megoldásra törekszenek, amelyet a legátlagosabbnak gondolnak, (itt olvasható egy nagyszerű írás a ChatGPT technológiai hátteréről) nagy jogi innovációkra, és teljesen egyedi igényekre nemigen tudnak reagálni. A laikus problémák egy része nyilvánvalóan típus-eset, és ezeknél nincsen gond, azonban ha egy jogi problémában valamilyen kicsit is atipikus elem van, sokkal kisebb a valószínűsége a helyes outputnak. Erre azonban szintén azt mondom, hogy nem tudjuk, hogy ezek a robotok hová fejlődhetnek, és megfelelő tanítással és paraméterezéssel nem lehet-e érzékennyé tenni őket az ilyen teljesen egyedi igényekre. Valamint, ezen felül itt is megint hozzáteszem a „jó prompt” problémáját. (Lentebb.)

Ha pedig elképzelünk egy nagy, komplex tranzakciót, amelyet személyes tárgyalások és egyezkedések, levélváltások és személyes találkozók, és egy nagy halom különböző műfajú okirat megírása kísér, ennek a szervezésére, koordinálására, a stratégiák, a sorrendiség, stb. kitalálására egyszerűen nem alkalmas a csevegőrobot, mert az csak szövegekből tud szövegeket előállítani. Itt egy másik problémába ütközünk, amely olyan triviális, hogy leírni is szégyellem, de ettől még igaz: a csevegőrobotnak nincsen hozzáférése a valósághoz, csak a szövegekhez. Márpedig a jog egy társadalmi gyakorlat, és nem(csak) szövegek előállítása. Itt a chatbotok a jogászokat segíthetik, hiszen a stratégiát nem tudják kigondolni, a koordinációt nem tudják elvégezni, a valóságot nem tudják érzékelni, de a részfázisokban, (ismét csak: jó promptokra adott válaszokkal) sokat tudnak segíteni, rengeteg mechanikus, vagy kevésbé kreatív, időrabló munkafázist el tudnak végezni.

Végül, lényegében ugyanebből fakadóan a chatbot számára hozzáférhetetlenek azok a a jogászi tevékenységek, amelyeknek a kötődése a „valósághoz” igen szoros. A kontradiktórius perek, és ezen belül különösen a büntető ügyszak, a nyomozással, a tárgyalással, a tanúkkal és tárgyi bizonyítékokkal egyelőre hozzáférhetetlenek a gépek számára. A valóság darabkáinak tényállássá, azaz történetté formálásában például egyelőre a chatbotok nem sokat tudnak tenni, de ugyanez valószínűleg igaz a jogszabályok tényállásra vonatkoztatott értelmezése kapcsán is.

Említettem már többször azt, hogy mennyire érzékeny a chatbot a kérdésre, a promptra (szöveges utasítás) amit feltesznek neki. Nem is tudom hol találkoztam ezzel, (vagy valami hasonló) bon-mot-val: „ha a jogászokat csak akkor váltják majd le a chatbotok, ha az ügyfelek képesek lesznek pontosan megfogalmazni a problémáikat, akkor egyelőre nem kell aggódnunk.” Ez persze csak egy vicc, de van benne sok igazság. Az ügyfelek, (és nemcsak a magánszemélyek, hanem az intézményi ügyfelek is, akiket amúgy magánszemélyek képviselnek) gyakran maguk sem tudják mit akarnak pontosan, és a problémát magát is rosszul fogalmazzák meg: a jó jogász meg gyakran ahhoz kell, hogy a probléma egyértelmű jogi megfogalmazást nyerjen.

Hogy mit hoz a jövő nem tudjuk. Néhány éve még senki nem gondolta, hogy ilyen minőségű válaszokra képes robotok lesznek körülöttünk. Mindenesetre a jogi szakma, (ahogy sok más szakma is) nagy változások előtt áll. Biztos vagyok benne, hogy még sokat fogunk ezeken a hasábokon foglalkozni a csevegőrobotokkal. Minél jobban megértjük mire képesek, annál kevésbé fogunk félni tőle.

A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.