Magyarországon a Porfolio adta először hírül, (sok–sok külföldi sajtóhír nyomán) hogy nemsokára élesben, egy tárgyaláson is vizsgázik egy „robotügyvéd”. A chatbot nem személyesen van jelen a tárgyalóteremben, hanem az ott elhangzó, és a fél mobiltelefonján levő appon keresztül megkapott szövegeket elemzi, majd tanácsot ad a vádlottnak a fülhallgatón keresztül, hogy milyen nyilatkozatot tegyen.
A leírásokból úgy tűnik, hogy a cég portfóliójában már korábbi időponttól szereplő gyorshajtási ügyről van szó. A híradások szerint a cég nem hozta nyilvánosságra a tárgyalás helyét és idejét, de arra valamikor február során fog sor kerülni. A cég a per elvesztése esetén vállalta a bírság és az összes költség kifizetését.
A szolgáltatás forradalmian újnak, áttörésnek tűnik, de csak azok számára, akik nem követték nyomon a jogi technológiák fejlődését az elmúlt néhány évben. A „robotügyvéd” ugyanis valójában már korábbról is ismert technológiák szellemes, innovatív összekapcsolása. Mielőtt azonban erről beszélnék néhány szót érdemes szólni a cégről.
A DoNotPay-t amelyről ebben a rovatban mi is hírt adtunk már Joshua Browder programozó egykori stanfordi diák alapította. Browder egy interjúban elmondta, hogy személyes bosszúságai vezettek a szolgáltatás elindításához. A londoni illetőségű Browder saját állítása szerint ebben az időben elég sok parkolási bírságot kapott, és egy időben elkezdett utánanézni a jogi háttérnek. Rájött, hogy meglepően magas arányban (kb. 50%-ban) van esélye az embernek a parkolási bírságot (parking ticket) sikeresen megpanaszolni. Arra is hamar rájött, hogy a sikeres panaszhoz szükséges okok is tipizálhatók. Miután kiművelte magát, összefogtak egy programozó barátjával, és megírtak egy konzultációs felületet, amely előbb bekéri a parkolással kapcsolatos adatokat, és ez alapján eldönti van-e esélye a panasznak, majd elkészíti és beadja a panaszt, (reklamációt) a megfelelő helyre. Mindez 2015-ban volt, amikor még mesterséges intelligencia (gépi tanulás) nem volt része a rendszernek, az egyszerű szabályalapú volt. Nagyon hasonlított azokra a klasszikus, 80-as évekbeli szakértői rendszerekre, amelyek a felhasználótól egy konzultációs felületen keresztül kérik be a megfelelő információkat, majd ez alapján fogalmaznak meg ajánlásokat, azzal a különbséggel, hogy a DoNotPay nem egyszerűen javaslatot adott, hanem ennek alapján egy dokumentumkészítő (document assembly) rendszer segítségével a megfelelő dokumentumot is összeállítja, majd a megadott emailcímre el is küldi, később pedig nyomon követi az eljárást.
A cég honlapján jelenleg több mint száz ügytípus szerepel, amelyekben a „robotjogász” segíteni tud a születési anyakönyvi kivonat igénylésétől az elveszett háziállat felkutatásán, és a horgászengedély-kérésen keresztül egészen az identitás-lopás kezeléséig. Az ügyek egy tetemes része az „appeal” vagy a „dispute” kategóriába esik, azaz valamilyen bírság, büntetés, díj vitatását, „megfellebbezését” jelenti. Egy másik tetemes hányad valamilyen kompenzáció, kártérítés igénylését segíti elő, mint például az „Airline flight compensation hacks”, (késő, vagy törölt repülőjáratok után járó kompenzáció) vagy a „Late delivery refunds” (elveszett, vagy késve kézbesített küldemények után járó kártérítés igénylése). Rengeteg „fight” és „file” (valamilyen eljárásban ellentmondás, vagy valamilyen eljárás elindítása) kezdetű ügy is szerepel a portfólióban.
A DoNotPay tehát valójában nem egy alkalmazás, applikáció, hanem az amerikai hétköznapokban leggyakrabban előforduló problémák megoldását ígérő weboldal, illetve app. Három új eleme van az egyszerű jogi tanácsadó oldalakhoz képest.
Az egyik a hihetetlenül jól átlátható, logikus, „bolondbiztos” felület. Maga az alapító is hangsúlyozza a fentebbi interjúban, hogy különös gondot fordítanak arra, hogy a dizájn, a weboldal felépítése nagyon könnyen érthető, felhasználóbarát legyen. Már ebben a rovatban is beszéltünk a legal design-ról, mint új műfajról, nos, a DoNotPay igen jó példája ennek a remek megvalósítására.
A másik újítás az egyes eljárások tipikus, leggyakoribb lefolyásának és automatizálható elemeinek kiemelése, és ezek automatizálása. Az alapítók helyesen ismerték fel, hogy még a legegyszerűbbnek tűnő eljárások esetén is problémát jelenthet és időveszteséget okoz, hogy a felhasználó nem tudja hogy hová kell fordulni, (milyen emailcímre kell írni, hol található a nyomtatvány), mit jelentenek a nyomtatványon található rubrikák, mit kell pontosan kérni, stb.). Ezeket az akadályokat a rendszer az előre rögzített tipikus eljárási lépésekkel könnyedén leküzdi.
Végül a harmadik újítás, hogy a weboldal nem foglalkozik azzal, hogy valami állami, önkormányzati, vagy magáncéggel kapcsolatos ügy. Pontosan úgy tekint a „jogi” ügyekre, ahogy egy átlagos, laikus tekint: a „jogi probléma” az jogi probléma, és lényegtelen, hogy ezt az állam, egy hatóság, egy önkormányzat, egy nonprofit szervezet vagy egy magáncég okozta nekem. A megoldás alapsémái is hasonlók. Tudni kell a jogszabályi alapot, be kell gyűjteni az eset körülményeit és össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, rendszerint ki kell tölteni egy űrlapot, vagy írni kell egy levelet, majd válaszolni a kérdésekre, a hiánypótlási felszólításokra, majd nyomon követni az ügyet.
Ami a konkrét ügyet illeti, itt eggyel még tovább léptek a weboldal fejlesztői, hiszen a szabályalapú automatizáláson túl a rendszerhez egy gépi tanuláson alapuló chatbotot is hozzárendeltek. Aki kicsit is nyomon követte a chatbotok evolúcióját, és játszott egy kicsit az elmúlt pár hónapban a GPT3-mal, az tudja, hogy milyen drámai javuláson ment keresztül az elmúlt években ez a technológia. A DoNotPay, szintén a GPT3 platformot használja arra, hogy a szolgáltatásain javítson. Ez egy rendkívül nagy lépés, és egy igen fontos fejlemény. Ugyanis itt arról van szó, hogy a szolgáltatás elhagyta a szimpla szabályalapú automatizálás terrénumát, és az ügyféloldali szolgáltatásokat illetően is belépett a gépi tanuláson alapuló valódi mesterséges intelligencia területére. A gépi tanulást a legaltech területén sok helyen alkalmazták ugyan már korábban is, de ezek az alkalmazások a laikusok elől rejtve maradtak, mert általában csak a jogi szakma képviselőit segítették egyes részterületeken. (Pl. dokumentumszortírozás, jogforrás-keresés.) A DoNotPay robotügyvéde azonban egy laikust segít egy bírósági eljárásban. Az igaz, hogy egy rendkívül egyszerű eljárásban, ahol mind a felhasználható érvek, mind az elképzelhető kimenetek száma korlátozott, de mégiscsak egy valódi jogi eljárásban ad tanácsot, az eljárás fejleményeire, a tárgyaláson elhangzottakra dinamikusan reagálva.
Végezetül még egy megjegyzés. Nagyon figyelemreméltónak találom, hogy a DoNotPay-jel kapcsolatban sokan számolnak be csalódásról. Ezeknek a panaszoknak egy része egyértelműen jogos, például az, hogy az app letöltésével egyben egy éves előfizetést is megvásárolunk, amelyet nem lehet év közben felmondani, valamint hogy az app külön díjakat von le az egyes ügyekben történő használatért. Ami már kevésbé egyértelmű, hogy mennyire működik a gyakorlatban hibamentesen az app. Nem vitás, hogy az esetek többségében igen, de sokszor a bombasztikus ígéreteket nem váltja be. (Az amerikai piacnak, úgy tűnik a bombasztikus reklám fontos jellegzetessége.) Vannak akik egyenesen átverést (scam) kiáltanak az appal kapcsolatban. Nagyon valószínű, hogy ők azok az esetek, akiknek az ügye valami miatt nem a tipikus mintázatot követi, ezért az alkalmazás helytelen lépést javasol, vagy tesz. Ilyen pedig mindig lesz, még a legegyszerűbb esetekben is. Egyelőre ez a robotügyvéd legnagyobb korlátja.
A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
