Akik emlékeznek még az általános iskolában a reggeli jelentésekre az oktatóknak, valószínűleg tovább folytatták a fenti mondatot, hogy: „az osztály létszáma x és nem hiányzik senki”. Ahogyan ezzel a mondattal is tájékoztatást nyújtottunk a tanároknak (ezáltal megbízható és valós képet adva az osztály állapotáról), úgy a beszámolónak is az a feladata, hogy információval szolgáljon befektetőnek, tulajdonosnak, munkavállalónak, hatóságnak stb. Üdv újra itt, merüljünk is alá a számvitel rejtelmeibe. Egy üveg, akarom mondani, egy pohár bor erősen ajánlott.
Ahogyan az előző bejegyzésben már megtanultuk, a beszámolónak több fajtája is lehet, melyet a számviteli törvény 8. § (1) bekezdése alapján az alábbi három mutatóérték határoz meg: éves nettó árbevétel nagysága, mérleg főösszeg, foglalkoztatottak létszáma. Az első tisztázandó fogalmunk az éves nettó árbevétel. Ez azt jelenti, hogy az adott gazdasági évben a cégünk milyen értékben értékesített termékeket és nyújtott szolgáltatásokat. A fogalomban szerepel a nettó kifejezés, tehát az ÁFA nélküli értéket kell figyelembe vennünk. A vállalkozásnak ebből a nettó árbevételből kell még például a teljes munkaerőköltséget fedeznie a munkavállalók esetében vagy éppen megfizetnie a társasági adót (az adóalap növelő és csökkentő tételek figyelembevétele után).
A munkaerőköltség magában foglalja a bruttó bért, valamint a munkáltató által fizetendő járulékokat is, tehát az a teljes összeg, amennyibe a munkáltatónak kerül egy munkavállaló.
A következő fogalmunk a mérleg főösszeg, melyet a legegyszerűbben úgy lehet leírni, hogy a vállalkozás teljes vagyona. A mérleg tagolásánál a későbbiekben még szó lesz róla és meglátjuk, hogy a mérleg felépítésében hol helyezkedik el. Spoiler veszély, ez lesz a vállalkozás mérlegének utolsó sora (?!).
A foglalkoztatottak létszámát nem is olyan egyszerű értelmezni, mint elsőre gondolnánk. Ha eddig ezt nem éreztük tisztázandó kérdésnek, akkor most biztosan álmatlan éjszakákat okozok az olvasónak, de ne essünk pánikba. Hívjuk segítségül a Központi Statisztikai Hivatal „Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz”[1] című anyagát, amely az következőket írja, hogy „alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett.”
Felvértezve a fenti fogalmakkal, térjünk rá a beszámolók fajtáira, melynek felsorolását a számviteli törvény 8. § (2) bekezdése tartalmazza: éves beszámoló (nagyobb cégek esetében), egyszerűsített éves beszámoló (kisebb cégek esetében), összevont (konszolidált) éves beszámoló (cégcsoportok esetében), egyszerűsített beszámoló (azon vállalkozások esetében, akik egyszeres könyvvitelt vezetnek (pl.: egyéni vállalkozó).
Sajnos elkerülhetetlen, hogy egy-egy fogalom tisztázása során ne kelljen belemerülni egy másik fogalom megismerésébe is, márpedig itt megjelent az egyszeres és kettős könyvvitel fogalma. A számviteli törvény 12. § (2) bekezdése értelmében a könyvvezetés csak magyar nyelven történhet az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében. Nagyon röviden, az egyszeres könyvvitel pénzforgalmi, a kettős könyvvitel pedig teljesítés szemléletű. Az előbbi esetében a pénzmozgásokat azok bekövetkezésével egyidejűleg rögzíti a vállalkozás: a bevételeket azok beérkezésével egy időben, a kiadásokat a pénzügyi teljesítéskor rögzíti. A kettős könyvvitel esetében egyazon pénzügyi esemény megjelenik mindkét oldalon (a jól ismert tartozik-követel páros).
A beszámoló részei a mérleg, az eredménykimutatás, valamint a kiegészítő melléklet. Ezekről egy-egy külön cikkben lesz szó részletesebben. A fent említett három mutatóértékhez számok is tartoznak, melyek a következők:
- éves nettó árbevétel nagysága (2400 m Ft),
- mérleg főösszeg (1200 m Ft),
- a foglalkoztatottak létszáma (50 fő).
Kezdjük az egyszerűsített éves beszámolóval. Ilyet az a kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozás készíthet, amely két egymást követő évben, a mérleg fordulónapján, a fenti három mutatóérték közül, bármelyik kettő nem haladja meg a határértéket. A nagyon szorgalmas olvasó a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóról a 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendeletben olvashat, amely esetében a fenti sorrendben a három mutatóérték: 200 millió Ft – 100 millió Ft – 10 fő.
A következő fajtánk az összevont (konszolidált) éves beszámoló. Ennél a fajtánál egy újabb fogalompárossal kell megismerkedünk, amely az anyavállalat-leányvállalat, valamint a bónusz fogalom a meghatározott befolyás. A számviteli törvény 3. § (2) bekezdés 1. pontja alapján anyavállalat „az a vállalkozó, amely egy másik vállalkozónál (a továbbiakban: leányvállalat) közvetlenül vagy leányvállalatán keresztül közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni.” Ugyanezen bekezdés 2. pontja szerint pedig leányvállalat „az a gazdasági társaság, amelyre az 1. pont szerinti anyavállalat meghatározó befolyást képes gyakorolni.”
A meghatározó befolyást terjedelmi okok miatt nem részletezem, azonban az 1. pontban el lehet olvasni a számviteli törvényben. Konszolidált éves beszámolót kell készítenie annak a vállalkozásnak tehát – a saját éves beszámolója mellett –, amely egy vagy több másik vállalkozás viszonyában a fent meghatározottak szerint anyavállalatnak minősül. A számviteli törvény 117. §-a értelmében, ha az üzleti évet megelőző két üzleti évben a mérleg fordulónapján a fenti három érték közül bármelyik kettő nem haladja meg a következő határértékeket, akkor nem kell konszolidált éves beszámolót készítenie: 12.000 millió Ft – 6.000 millió Ft – 250 fő.
A harmadik az éves beszámoló, melyet azoknak a vállalkozásoknak kell választani, amelyek nem választhatják az alacsonyabb beszámolási formákat.
Végül az utolsó fajtánk az egyszerűsített beszámoló, amelynek részleteit a 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendeletben találjuk. A 8. § (1) bekezdése értelmében „egyszerűsített beszámolót készíthet az az egyéb szervezet, amelynek az alaptevékenységből, valamint a vállalkozási tevékenységből származó (ár)bevételének együttes összege – két egymást követő évben, évenként – az 50 millió forintot nem haladja meg.” A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások nem vezethetnek egyszeres könyvvitelt, így nem készíthetnek egyszerűsített beszámolót.
A teljesség igénye nélkül szerettem volna bemutatni az olvasónak, hogy milyen színes világban mozgunk a számvitel területén is és mennyi, de mennyi meghatározó tényező és fogalom van, amelynek megtanulása és értelmezése nagyban hozzásegíthet minket ahhoz, hogy jobban átlássuk a vállalkozásunk életét.
A cikk dr. Hancz Patrik Arsbonin induló rovatának második része. Az eddigieket itt találod.
A szerző jogász-közgazdász, az Arsboni Közösség tagja.
Jegyzetek
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
