Washingtonban a peres csoport valamennyi tagjának kötelezően részt kellett venni egy négy teljes napos perbeszéd tréningen (Trial Advocacy Program), amely alatt sok mindent megértettem a sokszor csak sorozatokban látott „amerikai” pervitel néhány komoly előnyéről és mellékesen találkoztam egy igazi filmsztárral is.
A tréning egy elképzelt polgári peres jogesetet dolgozott fel, amelyben egy biztosító és a biztosított arról vitatkoztak, hogy egy raktár gyújtogatás vagy egy szerencsétlen véletlen miatt égett le. A résztvevők kaptak egy vaskos aktát, amiben volt rendőrségi és tűzoltósági jegyzőkönyv, kárszakértői vélemény, tanúvallomások meg mindenféle egyéb irat, amely egy ilyen ügyben elképzelhető, többszáz oldal terjedelemben.
Bár a tréning elsősorban esküdtszék előtt eljáró amerikai peres ügyvédeknek szólt, a nemzetközi választottbírósági csoport tagjainak is előírták a részvételt, amit nagy örömmel nyugtáztam (nem mellékesen a cég által szponzorált többnapos New York-i kiruccanás lehetősége miatt, ahol a tréning volt).
A tréning maga úgy nézett ki, hogy az iroda legszeniorabb peres ügyvédjei által alkotott háromtagú bírósági tanácsok és kamerák előtt kellett az ügyben teljesen felkészült tanúkat kihallgatni, illetve a bíróság előtt érvelni és mindenféle váratlan helyzetet kezelni. A tanúkat az esetet kívül-belül ismerő peres kollégák és egy erre szakosodott külsős cég tagjai játszották, akik Oscar-díjas alakításokkal (sírás, kiabálás stb.) igyekeztek megnehezíteni a részvevők dolgát.
A tréninget annyira komolyan vették, hogy maga a CEO (szintén peres ügyvéd) is bent ült a tárgyalásokon és az egyik bizottság tagja volt az az ügyvéd is, aki saját néven, saját magát alakította a Goodfellas című filmben (magyarul „Nagymenők”, Joe Pesci-vel és Robert de Niroval). A performanszokról készített videókat egy különálló bizottság értékelte ki, egy másik teremben.
Az élményből rengeteg mindent tanultam, amit azóta is használok, és nemcsak peres ügyekben:
- MINDENKINEK vannak verbális és nem verbális „tikkjei” amik akkor jönnek elő, ha ideges (pl. sokan „ő”-znek mondatok között vagy szavakat ismételgetnek, van aki a tollával babrál, én például a lábamat rázom sokszor ha nem figyelek oda). Ezek egy éles helyzetben zavaróak tudnak lenni mert elvonják a figyelmet a mondanivaló lényegéről, viszont aki csinálja, magától nem tudja ezeket észrevenni. Ezért egy komolyabb tárgyalásra felkészülés során fontos, hogy a teljes csapat (de legalább egy másik ember, aki gyakorlatilag bárki lehet, még egy segítőkész asszisztens is) részt vegyen a főpróbákon – és hogy nyilván legyenek főpróbák az éles bevetés előtt.
- MINDIG azzal az érvvel kell indítani egy tárgyalást, ami eldönti számunkra az ügyet, mert lehet, hogy a többi érvet nem lesz idő előadni (mert a bíróság vagy a másik fél félbeszakít).
- MINDEN előre eltervezett stratégia addig működik, amíg a másik fél vagy tanú (aki lehet saját tanú is) meg nem szólal. Ahogy Mike Tyson mondta, mindekinek van egy terve, amíg pofán nem verik („Everyone has a plan until they get punched in the mouth”). Ezért a váratlanra – amennyire lehet – mindig fel kell készülni.
- SOHA nem szabad akár szóban, akár írásban, unalmasan beszélni, mert senki nem fog végighallgatni. Ha pedig nem hallgatnak végig, akkor nincs befolyásunk az ügy kimenetelére.
- MINDEN (választott) bíró ember és szeret egy jó történetet meghallgatni. Egy jó történet emberi, és az érzelmekre apellál. Ha megvan a jó történet, meg lehet tölteni azzal a jogi és ténybeli tartalommal, ami alapján az ügy az adott helyzetben számunkra elérhető legnagyobb valószínűséggel megnyerhető.
Ezért is volt felírva a tréning első napján a táblára nagy betűkkel, hogy az Unalom az Halál. Boring is Death.
A cikk Dózsa Dániel Arsbonin induló rovatának ötödik része. Az eddigieket itt találod.
A szerző ügyvéd, a Queritius partnere.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
