Hányszor hallottuk már ezt hallgatótársunktól, kollégánktól, sőt, a belső hangunktól? Ugyanígy voltam én is a számokkal, mígnem elkezdődött egy hosszú és kalandos út az adójog, a számvitel és a pénzügyi jog világába, amely kaland azóta is meglepetésekkel tarkítva folytatódik. A rovat olyan, már-már lehetetlennek tűnő célt jelölt meg, hogy közérthetően és szórakoztatóan(?!) vezesse be az olvasót a jelentősebb adójogi és számviteli témakörökbe.
Elsőre talán száraznak és unalmasnak tűnhet. Valószínűleg, mert így is van. Főleg jogászként. Az érdekessége azonban az lesz a közös gondolkodásunknak, hogy a gondolatokat jogász fogja átadni jogásznak, így a lehető legegyszerűbb formában tárgyaljuk a fogalmakat.
Az életben is úgy tudunk megvalósítani célokat, ha előtte átgondoljuk a lépéseket és megtervezzük a kisebb egységeket, határidőket szabunk magunknak, hogy aztán magabiztosan haladjunk előre. Ugyanígy érdemes itt is kitűznünk egy közös célt, amelyet aztán szépen feldarabolunk befogadható mennyiségekre. Célunk legyen – az élethosszig tartó tanulás oltárán áldozva – az, hogy minden cikk elolvasásával és értelmezésével ismerjük meg jobban a minket körülvevő pénzügyi világot, illetve lássuk át a saját cégünk, irodánk mindennapi működését és hétről hétre fejleszteni is tudjuk magunkat majd a későbbi számolási feladatokkal.
Igaz, jogászként munkánk során ritkábban találkozunk számviteli kérdésekkel (adójogival annál inkább), azonban akár KATA-s (kisadózó vállalkozások tételes adója) egyéni ügyvédek, akár ügyvédi iroda tagjai vagyunk vagy cégtulajdonosokként, ügyvezetőként éljük a mindennapjainkat, akár ÁFA-körbe (általános forgalmi adó) tartozunk vagy alanyi adómentesen végezzük a tevékenységünket, akár diverzifikált portfóliót tervezünk összeállítani és értelmezni egy nagyösszegű befektetés előtt, valamilyen formában érint minket mindkettő terület. Ha vállalkozás előtt állunk, akkor pedig azért lesz hasznos, mert át tudjuk gondolni az üzleti tervünk egyik meghatározó részét, a pénzügyi tervet. Ha pedig nincs üzleti terve a vállalkozásnak, akkor már azért megérte leírni ezeket a sorokat, hogy elkezdjen az összeállításán gondolkodni az olvasó.
A mai világban az egyik legértékesebb kincs az információ. Ezt hallottuk már eleget. Akkor miért ne pont a számvitelre lenne igaz ez az állítás? A számvitelt a legegyszerűbben így lehet megfogni: információ-szolgáltatás. Azoknak a csoportoknak, akik az információt igénylik (pl. vevők/szállítók, hitelezők (bank), tulajdonosok, munkavállalók), szükségük van az adott vállalkozás tevékenységének, gazdálkodásának megismerésére. Tegye fel a kezét, aki ment már el úgy egy céghez állásinterjúra, hogy ránézett előtte a https://e-beszamolo.im.gov.hu/oldal/kezdolap oldalon a cég közzétett beszámolójára? Valószínűleg kevesen emelték fel a kezüket, azonban sokat meg lehet tudni egy vállalkozásról.
Ahogy nap mint nap intézzük személyes pénzügyeinket (akár applikáció segítségével, akár egy egyszerű excel táblázatban) annak érdekében, hogy naprakészek legyünk az anyagi lehetőségeinket illetően, úgy egy cégnek is szüksége van egy ilyen nyilvántartásra. Ennek segítségével tudjuk a vállalkozás vagyonában, pénzügyi helyzetében bekövetkezett változásokat megfigyelni, mérni és nyilvántartani. Ha valaki szeretne egy pohár száraz vörösbor mellett elmélyülni a számvitel rejtelmeibe egy unalmas péntek estén, ajánlom a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt, fantasztikus olvasmány. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor általános iskolában el kellett olvasnunk Jókai Mór által írt „Kőszívű ember fiai”-t. Ki, mikor, hol, mit? Csak kapkodtuk a fejünket. Körülbelül ezek a kérdések lehetnek az ember fejében, mikor a számviteli fogalmakat próbálja meg értelmezni, de mai fejjel visszagondolva, milyen jó volt mégiscsak elolvasni ezt a kötelezőt.
Ha már profi számviteli szakemberek leszünk, talán mindannyian így fogunk visszagondolni erre a rovatra. A számvitelnek két részét fogjuk megkülönböztetni attól függően, hogy milyen kapcsolatokban szerepel. Így beszélünk pénzügyi számvitelről (piac és a cég kapcsolatában), valamint vezetői számvitelről (cégen belüli kapcsolatokban).
A következő időszakban megismerkedünk néhány alapfogalommal annak érdekében, hogy a későbbiekben ezeket magabiztosan tudjuk használni. A közeljövőben egyszerűsített végelszámolunk céget és egyesületet, összeolvasztunk cégeket, illetve adóellenőrzést és jogkövetési vizsgálatot is lefolytatunk egy képzeletbeli cégnél. Ezek olyan esetek, amikkel a mindennapokban is találkozhatunk, akár a saját bőrünkön érezve, akár ügyfelet képviselve. Tekintettel arra, hogy ez nem egy mérlegképes könyvelő képzés tananyaga, ezért a rovat bejegyzései során olykor-olykor ugrálni fogunk előre vagy éppen visszautalni a korábban leírtakra, hiszen mégiscsak az lenne a cél, hogy megértsük az összefüggéseket.
A korábban említésre került „beszámoló” intézményét a legjobban egy olyan jelenségként tudjuk leírni, ami miatt úgy érezhetjük a könyvelőnket látva május 31-én, hogy jobb nem olyat kérdezni tőle, ami miatt elszakad nála a cérna és széttép minket. A számviteli törvény által előírt egyik kötelezettség a beszámolási kötelezettség, melynek egyik eleme a letétbe helyezés (2000. évi C. törvény 153. § (1) bekezdés), melynek értelmében a beszámolót letétbe kell helyezni (erre szolgál a fenti felület) az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig.
Két fogalmat kell azonnal megragadnunk: üzleti év és mérlegfordulónap. Általában véve az üzleti év január 1-től december 31-ig tart. A mérlegfordulónap pedig általában egybeesik az üzleti év utolsó napjával, tehát a december 31-ével. Azért általában, mert bizonyos esetekben – amit majd megismerünk (pl. végelszámolás) később – más dátum is lehet. A december 31-i fordulónap esetében a jogszabály szerint a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi határideje május 31-e, ami azt jelenti, hogy a beszámolót január 1-től május 31-ig bármikor elkészíthetjük.
A számviteli alapelvekkel összhangban a beszámolónak megbízható és valós képet kell adnia az adott vállalkozásról, így ismerhetjük meg a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetét. A beszámolónak több fajtája is lehet, melyet az alábbi három mutatóérték határoz meg: éves nettó árbevétel nagysága, mérleg főösszeg, foglalkoztatottak létszáma. Mi az a mérleg főösszeg? Mit tartalmaz pontosan egy beszámoló? A következő cikk a beszámolóról és ehhez hasonló fogalmakról fog szólni, várok vissza minden tudásra szomjas olvasót.
A cikk dr. Hancz Patrik Arsbonin induló rovatának első része.
A szerző jogász-közgazdász, az Arsboni Közösség tagja.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
