Bizonytalanság a bizonyítással kapcsolatban a polgári eljárásban

A polgári perek legfontosabb eleme a bizonyítás, mivel lényegében ez fogja eldönteni a pert. Azonban nem lehet a végtelenségig elhúzni a bizonyítást (és ezzel az egész pert), valamikor le kell zárni, itt lesz jelentősége a perfelvételt lezáró végzésnek.  Kérdés, hogy ennek a végzésnek a bizonyítás, illetve a per tekintetében mi a célja? A bírák, ügyfelek, illetve az őket képviselő ügyvédek érdekei itt miben térnek el?

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: „Pp”) januárban hatályba lépett módosításai közül van, ami a bizonyítást is érinti?

Fogalmak tisztázása

Szükséges a bizonyítás alapvető fogalmainak és a Pp-ben felépülő bizonyítási rendszer sajátosságainak a tisztázása. A bizonyítás mindennapi fogalmától megkülönböztetjük a perjogi definíciót.

A bizonyítás tulajdonképpen egy folyamat, amelynek célja, hogy a bíróban a bizonyítandó tényről teljes bizonyosság alakuljon ki.[1]

A Pp. úgy rendelkezik, hogy alapvetően a felek feladata, hogy a saját ügyükben a bírósággal megosszanak minden lényeges információt és dokumentumot. Ezért, a felek terjesztik elő a bizonyítási indítványokat és bizonyítékokat is, a bíróság pedig ez alapján hozza meg az érdemi döntést. A per elején „kész” bizonyítéknak azt nevezzük, ami eleve rendelkezésre áll, mint például a felek által kötött szerződés. Bizonyítás indítványozásra akkor van szükség, ha a bizonyíték még nem áll rendelkezésre, (ilyen eset lehet például egy tanú vallomása). Ekkor, a meghallgatást kérni, vagyis indítványozni kell.

A Pp. rendelkezési elvéből következik, hogy a bíróság kérelem alapján jár el, ehhez a kérelemhez kötve van. Arról dönt, ami a kérelmekben szerepel, nem többről és nem kevesebbről. Tehát a felekre van bízva, hogy mit kérnek, ennek keretében pedig elvárja a bíróság, hogy támaszd alá az állításodat, valamint, hogy vezesd le, miért is van igazad.

A bíróság a bizonyítékból következtet a bizonyítandó tényre, amit egy logikai folyamat során, elemzés, összehasonlítás után a tényállás szempontjából értékel. A bizonyítás a bíró tudatos tevékenysége, melynek célja, hogy egy célirányos folyamat révén kialakuljon a belső bírói meggyőződés az adott ügyben. [2] A bíró a felek kérelme alapján bírálja el az ügyet, és azokat a bizonyítékokat veszi figyelembe, amiket elé raknak.

Egy polgári perben nincs „nyomozás”, a bíróság tehát csak azt tudja figyelembe venni, amit megkap.

Mire kell bizonyítást lefolytatni?

A peres eljárások célja, hogy a felek között kialakult vitát lezárják. A felek tehát a bíróságtól várják, hogy eldöntse melyikük kérelmét látja bizonyítottnak. A vita szempontjából fontos tények kapcsán gyakori a felek közötti nézeteltérés, mivel ahány fél, annyi szemüvegen keresztül látja ugyanazt. Ebből adódóan ugyanazt a történetet egy „kicsit másképp” mesélik el. Tehát a tényelőadások néhol egybevágnak, ez esetben nincs vita, néhol különböznek. Amennyiben az adott tényről a felek között nincs vita (ha az ellenérdekű fél ugyanazt állítja), a kérdéses tény bizonyítására sincs szükség. Köztudomású (mint amilyen például az állítás, hogy a jég hideg), vagy olyan tények esetében, amelyekről a bíróság hivatalos tudomással bír (mint amilyenek például a korábbi eljárásból származó tények vagy a közhiteles nyilvántartásokból elérhető adatok) bizonyítás szükségessége szintén nem merül fel. Amennyiben a felek tényállításai között ellentmondás van, szükséges a bizonyítás, ám ott sem minden esetben, hanem csak azoknál, amelyek a per szempontjából tényleg jelentősek.

A per során benyújtott, illetve megszerzett, begyűjtött bizonyítékokat, vagyis iratokat, vallomásokat, stb. a bíróság egy logikai, jogilag szabályozott folyamat végére értékel. A magyar polgári perjog a szabad bizonyítás talaján áll, a bíróság az eljárás során alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, illetve bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve.[3] Ez azt jelenti, hogy a bíró a bizonyítás során viszonylag nagy szabadsággal rendelkezik, a bizonyítás eredményének a mérlegelése terén is.

Ám vannak a Pp-ben szabályozott kötöttségek, így például nem tehet tanúvallomást védő olyan kérdésről, amiről védőként szerzett tudomást. A jogellenesen szerzett bizonyítékot sem lehet felhasználni, tehát ha az egyik fél megfenyeget egy tanút, hogy kikényszerítse a vallomását, az a perben nem lesz felhasználható.

Kit terhel a bizonyítás?

A bizonyítási érdek szerint, annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az általa állított tényeket valósnak fogadja el[4]. Tehát ha valamit állítasz, azt neked kell bizonyítanod. Gyakorlati példával szemléltetve: – a fél azt mondja a bíróságnak, hogy az autószerelő úgy adta vissza az autóját, hogy az egyik meghibásodott alkatrészt nem cserélte ki, de rajta volt a számláján. Ezzel neki kárt okozott, mivel kifizettette vele, de az alkatrész továbbra sincs kicserélve. Ezt ő állítja, tehát neki is kell bizonyítania, ha meg akarja nyerni a pert. Bizonyítékként fel fogja használni a számlát, esetleg egy másik autószerelővel, mint szakértővel megnézeti a meghibásodott alkatrészt, illetve az autószerelőnél dolgozó kolléga tanúvallomását is indítványozza.

Egyszerűen – ha egy jelentős ténynek perbeli jelentősége van a számomra, elősegíthetné az ügyemet, nekem kell előterjesztenem a bizonyítékot vagy az indítványt, ha pedig nem teszem, én viselem a bizonyítatlanság következményeit.

Tehát az bizonyít, aki állít, azonban vannak a perrendtartásban szabályozott kivételek, ugyanis előfordulhat, hogy a szükséges bizonyítékokkal csak az ellenérdekű fél rendelkezik vagy a bizonyítás eleve nem lehetséges. Ez akkor fordulhat elő, ha például azt az állítást, hogy a fél valamit kifizetett, illetve azt, hogy mennyibe került az adott dolog okirattal szeretné bizonyítani, de a számla csak a másik félnél lelhető fel, aki többszöri megkeresésre sem adta ki azt vagy letagadta, hogy megőrizte volna. Hasonló a helyzet orvosi beavatkozásoknál, ahol azt, hogy pontosan milyen beavatkozást végeztek el az illetőn, csak kórház tudja megmondani az általa őrzött dokumentumok alapján. Ilyenkor a bizonyító fél bizonyítási szükséghelyzetben van. A bizonyítási szükséghelyzet egy vélelem, ami alapján a bíróság úgy fogadja el valósnak a tényt, hogy azt a fél nem képes vagy tudja bizonyítani.

Mikor lehet előterjeszteni bizonyítási indítványt?

A bizonyítás idejét illetően a Pp három fogalmat különböztet meg:

1.) előzetes bizonyítás
2.) bizonyítás
3.) utólagos bizonyítás.

Főszabály szerint a bizonyítási indítvány előterjesztésére a perfelvétel körében van lehetőség. A perfelvétel a peres eljárás első szakasza, ami során a felek meghatározzák a jogvita kereteit, előadják a saját állításaikat (mind a tények, mind a jogi indokok tekintetében), benyújtják a bizonyítékokat és megteszik a bizonyítási indítványaikat. A perfelvétel lezárását követően a felek már csak kivételes esetben terjeszthetnek elő további bizonyítékokat. Ezért, a bíróság a perfelvétel lezárása előtt figyelmezteti erre a feleket, egy „utolsó” lehetőséget biztosít nekik további iratok, bizonyítékok előterjesztésére. Ezután kitűzi az érdemi tárgyalást – bár gyakori, hogy erre még aznap áttérnek. A bizonyításra az érdemi tárgyalásokon kerül sor.

Előfordulhat, hogy a bizonyítás szükségessége ennél előbb merül fel, például a per elkerülése érdekében, vagy mert meghiúsulna a bizonyítás lehetősége később, ilyenkor előzetes bizonyítást folytat le a bíróság. Ilyen eset lehet, ha a tanú már idős, rossz a memóriája és valószínű, hogy később nem fog emlékezni a per szempontjából releváns tényekre. Sor kerülhet rá akkor is, ha feltételezhető, hogy ezzel a felek el tudják kerülni a pert. Éppen ezen helyzetek orvoslására, már perindítás előtt is van lehetőség előzetes bizonyításra.

A perfelvételt lezáró végzés után tehát csak utólagos bizonyításra van lehetőség, a jogszabályi keretek között, meghatározott esetekben, ahogy erre fent is utaltam. A Pp egyértelműen rögzíti, hogy erre kivételesen van lehetőség, ha például egy tény utóbb keletkezett vagy önhibáján kívül utóbb szerzett tudomást róla a fél, később vált felismerhetővé, vagy ha keresetváltoztatás, vagy anyagi pervezetés folytán vált szükségessé. Novelláris változás az itt újonnan felsorolt  „ha új tényállítás alátámasztására vagy cáfolatára szolgál” fordulat, ami láthatóan még egy lehetőségben megnyitja az utólagos bizonyítás lehetőségét. Erre azért is volt szükség, mert teljesen életszerű, hogy egy per során felbukkan egy tanú egy új állítással, ez alapján megnyílik a lehetőség arra, hogy az új tényállításra új bizonyítékkal reagálhasson a fél.

A perfelvételt lezáró végzés célja

Főszabály szerint a perfelvétel lezárása után nincs lehetőség bizonyításra és csak kivételes esetben változtathatóak vagy terjeszthetőek elő bizonyítékok és bizonyítási indítványok.   Ez a perkoncentráció alapelvét szolgálja, amelynek az a célja, hogy a perben jelentős összes tény és bizonyíték egy időpontban (a perfelvétel lezárásáig) álljon a bíróság rendelkezésére. Ezt azért vezette be a Pp, hogy elősegítse a bíróságok döntéshozatalát, azzal, hogy a bíróság számára átláthatóbbá váljanak az ügyek már a per legelején.

A per hatékony, gyors lefolytatása, mind a bíróságoknak mind a feleknek az érdekében áll, és ehhez vélhetően szükséges egy olyan választóvonal, mint a perfelvételt lezáró végzés, ami egyfajta peranyagszolgáltatási határként jelenik meg.

Viszont stratégiai szempontból a bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetőségét elvágó percezúra az ügyvédek számára kedvezőtlen is lehet, míg a bírák számára a jogvita eldöntéséhez segít.

Milyen hatással van mindez a per szereplőire?

Ahogyan dr. Bognár Alexandra, a Schoenherr Hetényi Ügyvédi Iroda vitarendezéssel foglalkozó ügyvédje fogalmazott: „Egy túlformalizált eljárásban sok az eljárási buktató és ezért nagyobb a felelősség az ügyvédeken.”

Mivel elsősorban a perfelvétel során van lehetőség bizonyíték előterjesztésére, a jogi képviselők rá vannak szorítva, hogy azonnal adjanak elő mindent, – ez ugyanakkor szűkíti a mozgásterüket. Onnan is nézhetjük, hogy ez az ügyfelekre nézve is azt jelenti, hogy az ügyvédekkel a perek elején kell a legtöbbet egyeztetniük.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ezek a szigorú eljárási szabályok gátolhatják-e a jogérvényesítést pusztán amiatt, mert a per legelején kimarad egy bizonyíték vagy elmulasztunk egy állítást megtenni? A kereset, illetve az ellenkérelem előterjesztése után még van lehetőség további bizonyíték, illetve bizonyítási indítvány előterjesztésére, azonban csak addig, amíg a perfelvételt a bíróság le nem zárja.

A perfelvétel során a bíróság a perfelvételi tárgyalást tart, amelynek célja, hogy összeszedjék a kérelmeket, bizonyítékokat és indítványokat, ezáltal pedig a jogvita keretei rögzüljenek. Ezen tárgyalás elhalasztására kivételesen sor kerülhet, de a per résztvevőinek elsősorban arra kell felkészülniük, hogy az első tárgyaláson adjanak elő minden állítást, ami fontos és ott tegyenek meg minden bizonyítási indítványt. Figyelembe véve, hogy az utólagos bizonyítás engedélyezése a bíróság diszkrecionális döntésétől függ, erre a lehetőségre a peres felek nem építhetnek minden esetben.

Milyen hatással bír a percezúra az ügyvédekre nézve? A kérdésemre az ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék oktatója, az egyébként ügyvédként praktizáló dr. Timár Kinga elmondta:

„Koncentráltabban és strukturáltabban kell hozzáállni a perekhez, jobban elő kell készíteni a perindítást, illetve a védekezést, és intenzívebb kapcsolattartásra van szükség az ügyféllel”

Bírói szempontból vizsgálva, – a percezúra elősegíti a per során a döntéshozatalt. A bíró alapvetően döntés-centrikus, ő arra törekszik, hogy koncentráltan megjelenjen a peranyag. Erre kerestem a választ Dr. Ébner Vilmos, a Székesfehérvári Törvényszék polgári ügyszak tanácselnökkel folytatott beszélgetésem során. Dr. Ébner Vilmos elmondta:

„Az időbeli korlát nélkül, az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig előterjesztett új bizonyítékok a perek befejezését késleltetik, a percezúra szabályaival ez megakadályozható. A bíró és a felek számára átláthatóvá, kiszámíthatóvá teszi az eljárást, azonban ennek a hatékony működése a bíróság felkészült pervezetése elengedhetetlen. „

Gyakran előfordul, hogy a perfelvételt lezáró végzést a bíróság meghozza, a peres felek azonban elmulasztanak bizonyos, a jogvita kereteinek rögzüléséhez szükséges cselekményeket (mint például a bizonyítékok számbavétele).

Pont ezt a célt szolgálná a lezáró végzés, azonban a bizonyítékok tényleges rendelkezésre állása is szükséges. Egy bíró számára az ügy elbírálásához szükséges, hogy minden releváns bizonyíték rendelkezésére álljon. Ezt segíti a bizonyíték előterjesztésére nyitva álló határidő, ugyanis így a perfelvétel végére a bíró megkap mindent, ami szükséges ahhoz, hogy átlássa az ügyet. A beszélgetésből leszűrt következtésem az, hogy a bizonyítási indítványok előterjesztését lezárni szándékozó perfelvételt lezáró végzés célja azonban a gyakorlatban még nem egészen valósult meg.

Összegző gondolatok

A Pp. az élmúlt években ugyan átalakította a bizonyítási eljárások szokásos menetét, továbbra is sok a bizonytalanság és nem sziklaszilárd a gyakorlat sem. A bizonyíték és a bizonyítási indítvány előterjesztését a perfelvétel zárja le, ezután csak meghatározott esetekben élhetünk bizonyítással. Az utólagos bizonyítás – mint egyfajta kivétel engedi a feleknek a perfelvételt lezáró végzés utáni bizonyítást, viszont sokszor nehezen alkalmazható vagy kiszámíthatatlan, hogy valóban elfogadják-e a bíróságok. A perfelvételt lezáró végzés, mint percezúra szűkíti az ügyvédek mozgásterét, a bírók számára viszont a döntéshez szükséges peranyag rendelkezésre állása érdekében szükséges. Viszont kérdéses, hogy azzal, hogy a szabályok elsődleges célja a perkoncentráció elősegítése, háttérbe szorulhat-e az igazságosság. Ugyanis nem tűnik észszerűnek, hogy egy később előkerült vagy megtalált papír (mint okirati bizonyíték), ne legyen felhasználható a perfelvétel lezárása után. A jogérvényesítés egyik alapvetése a bizonyítás lehetősége, a perkoncentráció érdekében valóban szükséges ennek az éles elválasztása?

Az írás az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült,
melyet a Baker McKenzie és a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatott.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék