Bortörvényben az igazság

Aszú, bikavér, olaszrizling, szürkebarát, chardonnay, muskotály…

Bortörvényben az igazság

Aszú, bikavér, olaszrizling, szürkebarát, chardonnay, muskotály… A magyarországi borfajták neves-jeles üdvöskéit jóllehet felsorolni sem tudnánk, azonban a borászat, s annak valamennyi alkategóriája is komprehenzív szabályozásra került a magyar jogrendszer szerteágazó hálójában. A következőkben átfogó jelleggel, alcímekre tagoltan tárom fel ezen kevéssé ismert, ám annál törekvőbb jogterület egyetemes múltját, magyarországon hatályos általános ismérveit, nemzetközi vonatkozását és jövőjét, reflektálva folyamatosan a jogág kiemelkedő jelentőségére.

Történeti kitekintés

Roma aeterna est:
Talán nem meglepő, hogy a római jog keretein belül kerültek először írott szabályozásra szőlőtermesztéssel relevanciában álló rendelkezések is, így Domitianus császárságához köthetőek az első, Itália gazdaságának fellendítésére hivatott intézkedések, amelyeknél fogva az Appennini-félszigeten ekkor már elsősorban bor termelése folyt. Az I. század folyamán azonban a provinciák is elkezdtek felzárkózni, exportnehézségeket okozva ezáltal a birodalom központi területének, következésképpen az uralkodó elrendelte a tartományok szőlői jelentős részének kiirtását, és megtiltotta az új ültetvények telepítését szerte Itáliában.
Semmiképpen nem képezi tehát vita tárgyát, ha a kutatásokat alapul véve arra a megállapításra jutunk – részint a tárgyi, részint az írott bizonyítékok alátámasztásával -, hogy a borjog közel egyidőben jött létre a római lexekkel, s mely jogág – még akkori minőségében – alapjait képezte a mind a mai napig ragyogó, s örök fénykorát élő francia, olasz, magyar borkultúráknak, melyeket nemzetközi szinten elismert popularitás övez. Róma tehát erre figyelemmel is örök.

Magyarországi borjog

Ins Herz geschrieben:
A borjog az agrárjog jogterületén belül helyezkedik el, s joganyaga – a teljesség igényével – magában foglalja
– a szőlőültetvények nyilvántartásával, a szőlőfajták osztályba sorolásával kapcsolatos,
– a szőlő-telepítéssel, -műveléssel, -kivágással kapcsolatos szőlészeti, valamint a borászati eljárásokra vonatkozó,
– az adatszolgáltatási, bejelentési, nyilvántartási kötelezettségeket előíró,
– a borászati termékek eredetvédelmére (oltalom alatt álló eredet megjelölésekre, földrajzi jelzésekre, hagyományos kifejezésekre) vonatkozó,
– a borászati termékek forgalomba hozatalára, ellenőrzésére, jelölésére vonatkozó,
– a szőlészeti-borászati szakigazgatás szerveire vonatkozó,
– támogatási programokat illető közösségi és nemzeti jellegű
szabályokat.
Az előbbiekben felsorolt jogághoz tartozó területek nem a „szívünkbe vannak írva” (ahogyan a természetjogi törvények Wolfgang Waldstein – Ins Herz geschrieben című műve által kifejezésre vannak juttatva), s nem is a szokásjogban élnek, hanem alapvető forrásuk A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (Btv.), illetőleg az ennek felhatalmazása alapján kiadott rendeletek. Ezektől eltérő rendelkezés hiányában pedig az élelmiszerekre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

Boni vini, boni viri non est quaerenda origo:
A latin idézet álláspontja szerint „a jó bornak és a derék férfinak nem kell kutatni eredetét”, ugyanakkor a borászati termék eredetmegjelölései és földrajzi jelzései nem maradhatnak el a forgalombahozatal előtt. Az erre vonatkozó eljárás képezi a borjog első és egyben legfontosabb követelményét, ugyanis elsősorban ennek alapulvételével lehet megkülönböztetni „bort bortól”.
Kiváltképpen rendelkezik ezért a Btv. a Tokaji bor ősi eredetére tekintettel az e borfajtára vonatkozó különleges tárolási, forgalmazási, önálló névhasználati szabályokról. Így például a – mindenki által különösen ismert és sokak által kedvelt – Tokaji aszú meghatározása a következő: „a Tokaji borvidék területén termett borszőlő Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott, szüretkor kézzel külön szedett, feldolgozott szőlőbogyóinak az ugyanott termett szőlőből készült mustban, részben erjedt szőlőmustban, még erjedésben lévő új borban vagy azonos évjáratú borban történő áztatását követő alkoholos erjedés útján nyert, és a forgalomba hozatal előtt fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség”. E többszörösen összetett mondat – mely egyúttal egy külön bekezdésben kapott helyet a jogszabályban – emlékeztetheti az olvasót leginkább valamely zálogjoggal kapcsolatos Polgári Törvénykönyvbeli rendelkezésre, természetesen kizárólag grammatikai pontosságát, választékosságát, komplexitását tekintve. Mint látjuk, a „bortörvény” sem veti meg a minél részletesebb, már-már túlzottan is körülményes, azonban szükséges definiálást. Miért is tenné, főleg, ha egy világon egyedülálló gasztronómiai különlegességről van szó.
Figyelemmel tehát a borkultúra évezredes múltjára, illetve általában a jogbiztonság követelményére, szükségképpen minden részletet kimerítő és precíz szabályozás léte indokolt hazánkban is.

Vinum et argentum mutant mores sapientum:
Lehetséges, hogy a „bor és a pénz még a bölcs ember erkölcsét is megváltoztatja”, azonban ha ennek – illetve természetesen valamennyi egyéb önhiba – következtében a bortermelő nem nyújtja a jogszabályban meghatározott minőséget, illetőleg nem tartja be az előírt követelményeket, akkor – mint minden jogsértő magatartás esetében – hátrányos jogkövetkezmények terhelhetik.
Ha tehát a vizsgált borászati termék a jogszabályban meghatározott, illetve a jelölésében foglalt jellemzőket nem elégíti ki, nem megengedett anyagokat vagy megengedett anyagokat nem megengedett mértékben tartalmaz, a rá vonatkozó termékleírásnak nem felel meg, akkor a borászati hatóság az ellenőrzés eredményeként, a kötelezettségszegés súlyától függően akár be is zárathatja a borászati üzemet.
A gyakorlatban azonban főképp pénzbírság kiszabására kerül sor, ennek körében pedig kétféle kategória között differenciálhatunk, azok milyenségére tekintettel. Egyrészt beszélhetünk minőségvédelmi bírságról, melynek kiszabására akkor kerül sor, ha a borászati hatóság megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott borászati termék nem felel meg az előírt, illetőleg megjelölt minőségi jellemzőknek. Másrészt kiszabásra kerülhet a mulasztási bírság, amennyiben az előírt bejelentési vagy adatszolgáltatási kötelezettséget elmulasztották, a bejelentésköteles tevékenységet bejelentés nélkül végezték, illetőleg az adatszolgáltatást hiányosan vagy valótlan adattartalommal teljesítették. Mindkét hátrányos jogkövetkezmény igencsak kellemetlenül érintheti a vállalkozót, tudniillik ugyanis a borász vagy a borászat javarészt nyár folyamán értékesíti a szőlő erjesztésével készült alkoholos italokat, zseléket, lekvárféléket, egyéb gourmet termékeket (a bevétel tehát főként ekkor keletkezik), hiszen az ősztől tavaszig terjedő időintervallumban (értelemszerűen a téli évszak kivételével) megállás nélkül zajlanak a munkálatok a termőföldeken, illetőleg a borászati üzemekben, így egy váratlan, jellemzően nehezen megfizethető, magas árkategóriában kirótt bírság megtérítése egyáltalában nem kedvez az előre megtervezett költségvetésnek.

Nemzetközi síkon

De ha isten bút adott e nemzetnek,
Azt is adott, mivel a bút ölje meg.
Hol terem több jó bor és több szép leány,
Mint itt, belül Magyarország határán?

Petőfi Sándor szemléletes fordulattal fejezi ki a magyar bor kiemelkedő kvantitatív és kvalitatív jellegét, mely megőrzése a nemzet jólétét, érdekét szolgálja. Jogosan merülhetnek fel tehát az aggódó kételyek, kérdések a magyar bor jövőjét illetően. Meg lehet-e őrizni valamilyen módon kedvenc fajtáinkat, vihetjük-e magunkkal tovább nemzeti hagyományunk szerves részét képező évszázados borkultúránkat? Mi lesz azzal a szőlőt metsző, permetező és szüret előtt borús eget aggódva méregető termelővel, aki a nagyapjától, az édesapjától tanulta a szőlőművelés fortélyait? Ezernyi kérdés, melyre úgy kaphatjuk meg a választ, ha megismerjük az Európai Unió borrendtartását, s felmérjük, milyen szerep jut nekünk ebben a színes forgatagban. A tisztánlátás azért is fontos e körben, mert hallatlanul erősödik a piac, s boraink csak akkor tudják felvenni a versenyt, illetőleg megállni a helyüket a méltán világhírű francia és olasz (netán tengerentúli) termékekkel, ha a minőségi kihívásnak is meg tudnak felelni. Mindezt a fajták helyes megválasztásával, a szőlőterületek újratelepítésével, a termesztéstechnológia javításával és mindenekelőtt olyan marketingtechnikákkal, de legfőképpen jogi szabályozásokkal lehet elérni, melyek a magyar bor útját olyképpen tudják egyengetni, hogy az említett mechanizmusokba fektetett költségek többszörösen is megtérüljenek, és ezáltal a jövőben újabbnál-újabb beruházásokra is sor kerülhessen.
Ezen célok megvalósítását szolgálja elsődlegesen a Btv., s az ezzel relevanciában álló rendelkezések, alkalmazkodván az uniós követelményekhez. Végezetül hangot kell adni azon jelenlegi tapasztalatoknak, statisztikáknak, amelyek szerint Magyarország Európai Unióba történő csatlakozása folytán, igaz, nehéz indulást követően, de a későbbiekben egyre nagyobb emelkedést mutatván a külföldi fogyasztás, az export, a borversenyeken való részvétel következtében nemzetközi szinten is szállóigévé váltak a „Tokaji-aszú” és az „Olaszrizling” kifejezések, utóbbi méghozzá a legjobb magyarországi termőhelyein, a Szent-György-hegyen és Csopakon ma már sokkal szignifikánsabb eredményt hoz, mint eredeti hazájában.

Mert ahogyan a jogállamhoz, az emberek békés együttéléséhez, a polgárok és az állam közötti, illetőleg a polgárok egymás közötti viszonyainak szabályozásához is szükségszerű a jogalkotó kodifikációs munkájának gyümölcse, úgy a borászat esetében is nélkülözhetetlen a legális koordinálás oly módon, hogy a szabadverseny következtében a termelés, a termékek minősége ne roncsolódjon, ne stagnáljon, hanem mindinkább emelkedjen.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!