“Egy szélerőmű tetejéről izgalmasabb a jogi munka, amit egyébként a számítógép mögül végzel”

Kevés dolog formálja annyira az ember világlátását, mint a korai, nemzetközi tapasztalatok. Az intellektuális kíváncsiság, kreatív gondolkodás és a folyamatos fejlődés iránti igény befolyásolták a Kinstellar nemzetközi managing partnerének karrierjét. Ferenczi Kristóf a Linklatersnél kezdte meg ügyvédi pályáját, ahol hamar egy igazán izgalmas területbe ásta bele magát: az energiajogba. Kétrészes interjúsorozatunk első része.

A Linkedin profilod alapján úgy tűnik, nagyon fiatalon kipróbáltad magad külföldön, középiskolai tanulmányaid már egy Olaszországban működő gimnáziumban fejezted be.

Összesen négy különböző intézményben jártam ki az általános iskolát, mert abban az időszakban többször költöztünk Magyarországon belül. A középiskolát Budapesten kezdtem el az ELTE Radnóti Gimnáziumban. A harmadik évben OKTV-n vettem részt, aminek folyományaként egy ösztöndíj pályázaton keresztül bejutottam egy nemzetközi középiskolába. Ez az ENSZ és más transzatlanti szervezetek filozófiájához kapcsolódóan létrehozott képzési rendszer, a United World Colleges keretében működő iskola, amely több mint 30 éve támogat ösztöndíjakkal – többek között – magyar diákokat is. Én ennek az iskolahálózatnak az olaszországi intézményébe nyertem ösztöndíjat és felvételt. Az iskola Duino-ban, Trieszt és Velence között közvetlenül a tengerparton helyezkedik el, részben egy kastélyépületben, amely egyébként a von Thurn und Taxis nemesi családhoz tartozik. Ahogy a barátaimnak szoktam mondani, még a mosdóból is a tengert lehetett látni, de a legfontosabb hatást rám a jóval rugalmasabb és kreatívabb oktatási megközelítés bírt. Ez egy kétéves ösztöndíj volt, amivel nemzetközi érettségit (IB) szereztem.

Egyébként magyar irodalomból OKTV-ztem, Ady Endre istenes költészetéből, és engem abszolút az irodalom érdekelt, bölcsész pályára készültem. Viszont családi helyzetünk változása okán (édesapám elhunyt a második olaszországi iskolaévem alatt) elég gyorsan szembesültem azzal a ténnyel, hogy a bölcsész karrierem finanszírozása igen komoly nehézségekbe ütközne, így mentem végül az ELTE Jogi Karára. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent jogásznak lenni, de nekivágtam, és az egyetem alatt alakult ki a szakmai irányultságom és világképem. A polgári jog, a gazdasági jog kezdett el egyre inkább érdekelni. A diplomaszerzést követően elnyertem egy francia állami posztgraduális ösztöndíjat, aminek köszönhetően Strasbourgban töltöttem egy évet a francia kereskedelmi jogi tanulmányozásával.

Milyen hatással voltak rád ezek a nemzetközi tapasztalatok? Nem merült fel benned, hogy külföldön építs karriert?

Az 1990-es évek elején, amikor elkezdtem a középiskolát Magyarországon, a külföldi utazás még ritkaságnak számított, legalábbis a számomra. Nekem 1993-ban, az olaszországi ösztöndíjam jelentette az első külföldi utamat, ami a rendszerváltás után 3-4 évvel történt. Az ottani életem drámaian különbözött az akkori magyarországi valóságtól. Az iskola nemzetközi jellege teljesen új világot nyitott meg előttem. Több, mint 65 országból érkeztek diákok, és valóban nemzetközi környezetben tanultunk. A tanulmányi program inkább hasonlított a brit vagy amerikai egyetemek megközelítéséhez: kevésbé a lexikális tudásra, sokkal inkább a tananyag tartalmi feldolgozására, a szakirodalom megismerésére, és az önálló gondolkodás fejlesztésére helyezték a hangsúlyt.

A középiskola elvégzése után nyitva állt előttem a lehetőség, hogy külföldön tanuljak tovább, a nemzetközi érettségin elért jó eredményeim belépőt jelenthettek volna külföldi egyetemekre. Azonban az említett családi okok miatt akkor elvetettem ezt a lehetőséget. Bíztam abban, hogy a megszerzett nemzetközi tapasztalattal és tudással a hátam mögött később is lesz még alkalmam külföldi tanulmányokra és így is lett.

Az egyetem után Magyarországon, nemzetközi ügyvédi irodában képzeltem el a jövőmet. Egyrészt három idegen nyelvvel a tarsolyomban úgy gondoltam, hogy a jogi pálya nemzetközi dimenzióját megjelenítő területre szeretnék lépni, másrészt a külföldi távollétek után mindig jó érzés volt hazatérni. A mai napig nagyon szeretem Budapestet és szeretek Magyarországon élni, így kevésbé volt kérdés, hogy itthon maradjak-e. Persze sokat utazom a világban, de mégis szívet melengető érzés, amikor a repülő már Budapest felett megkezdi a leszállást.

Mikor elkezdtél dolgozni, több nemzetközi ügyvédi irodától is kaptál ajánlatot. Milyen szempontok alapján választottad épp a Linklaters-t?

Karrierem során többször kerültem olyan helyzetbe, ahol hasonlónak tűnő opciók közül kellett választanom, ilyenkor gyakran hallgattam a belső hangomra és megérzéseimre. Ez nem mindig aratott osztatlan sikert, volt, hogy egy karrierutat befolyásoló helyzetben meg is jegyezték, hogy túlságosan is a megérzéseimre hagyatkozom a tiszta üzleti logika helyett. Noha a megjegyzés akkor meglepett, de összességében ez a tulajdonságom inkább előnyömre vált.

Amikor a Linklaters mellett döntöttem, több nemzetközi ügyvédi iroda ajánlott hasonlónak tűnő karrierlehetőséget. A feltételrendszer tekintetében – legyen szó fizetésről vagy tréningezési lehetőségekről – nem voltak igazán különbségek. A döntésemben sokkal nagyobb szerepet játszott a Linklaters akkori budapesti partnereinek, Máthé Balázsnak, Andrékó Csillának és Berecz Csabának a személyisége és megközelítése, mint bármely más érv. Megéreztem bennük egy olyan hozzáállást és hozzámállást, ami végső soron eldöntötte számomra a választást.

Hogyan alakultak a jelölti éveid?

A Linklaters fantasztikus, kollegiális és együttműködésre alapozó környezetet biztosított. Nagy hangsúlyt fektettek az ügyvédjelöltek és fiatal jogászok képzésére, komoly tudással való felvértezésére. Az első pillanattól kezdve érdemi jogi munkát kaptunk, nem csupán technikai feladatokat. Berecz Csaba, az akkori budapesti irodavezető partner megközelítése szerint szinte azonnal mélyvízbe dobták az ügyvédjelölteket. Ugyanakkor szoros felügyelet és a “több szem többet lát” elv mentén rengeteget tanulhattunk. Az angolszász jellegű, minőségközpontú és konzisztenciára törekvő tanácsadói szemlélet, amivel itt találkoztam, megalapozta egész karrieremet. Az elvárások magasak voltak, sokat kellett dolgozni, de a környezet és a kollégák rendkívül motiválóan hatottak ránk.

Milyen volt számodra az ügyvédjelölti munka és mit gondolsz, hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben?

A fundamentumokban, vagyis abban, ahogy befogadjuk az ügyvédjelölteket és segítjük szakmai fejlődésüket, nem látok érdemi elmozdulást. A Kinstellar 2008-ban vált ki a Linklaters-ből, létrehoztuk saját ügyvédi irodánkat a régióban, de sok szempontból továbbvittük a Linklaters igényességét, magas minőségre törekvését és a szakmai fejlődés támogatásának fontosságát.

Ami jelentős változás, az a világ felgyorsulása. Emlékszem, amikor az akkor még alacsonyabb kapacitású szkenner nehézsége miatt 150 oldalas, nagy tranzakciókhoz kapcsolódó szerződést kézzel kommenteltünk és faxon küldtünk el. Időnként előfordult, hogy késő este elakadt a fax készülék, és órákat vártunk, hogy megjavítsák, miközben az ügyfél oldalon várták a dokumentumokat Londonban vagy más nyugat-európai városokban. Ez ma már nyilvánvalóan viccesnek tűnhet, de nekünk akkor korántsem volt az.

Ma teljesen más környezetben dolgozunk. A mai ügyvédjelöltek technológiailag rendkívül felkészültek és igényesek. Magas elvárásaik vannak az IT rendszerekkel, az ügyvédi irodai technológiai platformokkal és a legal tech megoldásokkal kapcsolatban. Ezek az igények akkoriban egyáltalán nem jelentek meg ilyen egyértelműséggel.

Az ügyvédjelöltek számára a 90-es években, sőt a 2000-es évek elején is egyértelmű presztízst jelentett, ha nagynevű nemzetközi ügyvédi irodákban kezdhették karrierjüket. Számomra is büszkeség volt, hogy egy kompetitív folyamat eredményeként felvettek a Linklaters-hez, és egyetemi barátaim is elismerték ezt az eredményt.

Ma a fiatal jogászok előtt sokkal szélesebb paletta áll, különösen azok számára, akik üzleti joggal, vállalatfelvásárlással vagy nagy tranzakciókkal szeretnének foglalkozni. Az ügyvédi irodai praxis és a vállalati jogászi pozíciók egyenrangúbbá váltak, és ezek a karrierlehetőségek már nem különülnek el olyan élesen, mint régebben. Emellett számos kisebb, de nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi iroda jött létre, és vannak, akik számára ezek méretükből is adódóan könnyebben átlátható vagy megszokható környezetet jelenthetnek. Ezekből jóval kevesebb volt, amikor én voltam ügyvédjelölt.

Többször említetted, hogy hangsúlyos volt a szakmai fejlesztés az irodában. Te mit tanultál korábbi mentoraidtól?

A Linklaters-nél töltött éveim alatt számos olyan értéket és gyakorlatot sajátítottam el, amelyek a mai napig meghatározzák szakmai hozzáállásomat és vezetői filozófiámat. Az egyik legfontosabb tanulság a nyelvi és szakmai precizitás fontossága volt. A nemzetközi középiskolai tanulmányaim során éveken át szinte minden tantárgyat angolul tanultam, az egyetem alatt pedig volt, hogy tolmácsoltam is nemzetközi irodák ügyfeleinek. Mondjuk úgy, hogy azt hittem már elég jól beszélek angolul. A Linklaters-nél gyorsan rájöttem arra, hogy ez valójában nem volt így, és az irodában dolgozó angolszász ügyvédek és szenior kollégák aprólékosan javították az angol munkáimat is. Ez a folyamat, bár kezdetben kihívást jelentett, hosszú távon rendkívül hasznos volt és szakmai szempontból jellemformálónak bizonyult. Megtanultam milyen lényeges érték az igényesség és a saját magunkkal szembeni magas elvárások támasztása annak érdekében, hogy az ügyfél mind nyelvtanilag, mind szakmailag pontos anyagokat kapjon.

A másik kulcsfontosságú elem, amit elsajátítottam, az irodán belüli, kollégák közötti szoros együttműködés kultúrája. A Linklaters-nél, és most a Kinstellar-nál is igen gyakran adódnak olyan jogi kérdések, ahol nem magától értetődőek a megoldások – szokatlanok, összetettek vagy óriási nagyságrendűek. Emiatt rengeteg szakmai egyeztetés, vita és ötletelés zajlik az irodában. Ez a kollaboratív megközelítés elengedhetetlen ahhoz, hogy az ügyfeleinknek valóban legmegfelelőbb megoldásokat tudjuk kínálni. Ennek a szemléletnek egy talán inkább szimbolikus példája, hogy amikor a Kinstellar vezetését átvettem, a korábbi, Dunára néző sarokirodámat egy közös, kollaborációs térré alakítottuk át a kollégák számára.

Végül, de nem utolsósorban, a Linklaters-nél tanultam meg, hogy bizonyos területeken nincs helye kompromisszumnak. A szakmai igényesség, a legszigorúbb etikai standardok betartása és a szakmai kihívások kezelése során tanúsított feddhetetlen magatartás olyan alapértékek, amelyeket a Kinstellar-nál is következetesen alkalmazunk. Ez a megközelítés nem csak szakmai integritásunkat őrzi meg, de ügyfeleink bizalmának is alapját képezi.

Hogyan vezetett a karrierutad az energiajog felé, és mi keltette fel a terült iránt az érdeklődésed?

Ügyvédjelöltként kezdetben társasági jogi, vállalatfelvásárlási (Corporate M&A) területen dolgoztam. Emellett bekapcsolódtam a szellemi alkotások jogával foglalkozó csoportunk munkájába is, majd megismerkedtem a távközlési szabályozással is. Ebben az időszakban vásárolta fel a Telenor a Pannon GSM-et, ami akkoriban Magyarország egyik legnagyobb értékű tranzakciója volt. Ezen az ügyleten dolgozva kellett alaposan megismernem a mobilhálózati infrastruktúrához kapcsolódó jogi kérdéseket. Lenyűgözött, hogy egy fix infrastruktúra hálózathoz való hozzáférésnek és az azzal való gazdálkodásnak milyen sokrétű jogi vonatkozásai vannak. Később az irodánk elnyert egy jelentős jogi elemzési munkát a vasúti hálózati hozzáférési kérdésekről. Az EU-ban ekkor indult el a vasúti szabályozás reformja, ami az uniós távközlési szabályok újraírását követte. Nagyon hasonló uniós jogintézmények jelentek meg mindkét szektorban, például a hálózathoz történő harmadik felek hozzáférése, vagy a tulajdonosi és számviteli szétválasztási szabályok terén.

Ezután figyeltem fel arra, hogy az irodánkban egyre több energiaszektorbeli ügyfél jelent meg. Tudatosabban kezdtem figyelni a fix hálózati szabályozási kérdéseket, mert tudtam, hogy az EU az energiapiac átfogó újraszabályozását készíti elő, hasonló jogintézményekkel. Önként jelentkeztem az energiapiaci ügyfeleinkhez kapcsolódó feladatokra, és igazán érdekesnek találtam őket. Egyértelmű volt, hogy a közép-kelet-európai országok erőműparkja, energetikai infrastruktúrája és általában az energia termelési összetétele elavult, és hatalmas mértékű új beruházásokra, és azzal járó új szereplőkre lesz szükség az uniós reform megvalósításához. A változás szele izgalmassá tette az energiapiaci tárgyalásokat és ügyfélmunkákat.

Nagyon hatott rám, ahogy az energiapiaci ügyfeleink, akár üzleti, akár műszaki vezetők, mennyire lelkesen beszéltek munkájukról, az erőművekről, az energetikai hálózatokról, gázpiaci infrastruktúráról és az akkor induló megújulóenergia-projektekről. Talán a gépek iránti gyermekkori érdeklődésem is közrejátszott ebben, de az biztos, hogy a helyszíni bejárások, az erőművek irányítótermeinek, a szélerőművek gondolájának megtekintése még izgalmasabbá tette a jogi munkát, amit egyébként a számítógép mögül végeztünk. Tudatosan kértük is az ügyfeleinket, hogy mutassák meg ezeket az eszközöket és tartsanak bemutatókat működésükről. Egyre inkább megértettük a kollégáimmal, mennyire fontos az iparági vonatkozások érdemi ismerete a jogi szabályozás átlátásához. Ez önjáró folyamattá vált, és az energiaszektor teljesen magával ragadott. A jogi érdeklődés mellett komolyan kezdtem tanulmányozni és utánaolvasni ezeknek a témáknak, és sokat tanultam az ügyfeleinktől is. Az energiaszektor a 2000-es évek eleje óta folyamatos átalakuláson megy keresztül, ami mind szabályozási, mind ügyféloldalon állandó megújulást jelent. Ez a dinamizmus biztosította, hogy soha nem unatkoztam, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül energiapiaci jogi szakértővé váltam.

Hogyan alakult az energiajogi praxisod fejlődése? Mikor kezdtél el a szakmai munka mellett üzletfejlesztéssel is foglalkozni?

Mikor felmerült a lehetőség, hogy átvegyem a Kinstellarban az energiajogi terület irányítását, már évek óta intenzíven dolgoztunk a kollégáimmal energiapiaci ügyeken, így számomra ez egy izgalmas és komoly kihívás volt. Egy feltételem volt: szerettem volna, ha az iroda akkori egyik tehetséges ügyvédjelöltje, Sepsey Balázs is csatlakozik a csapatomhoz. Ő ma már a Kinstellar budapesti irodájának vezetője, és azóta is szorosan együtt dolgozunk Balázzsal. Kezdetben elsősorban mi ketten vittük az energiajogi szakterületet, és sikerült megnyernünk néhány jelentős ügyfelet, akikkel végigkísértük a magyar energiapiaci átalakulások döntő hullámát. Az évek alatt folyamatosan építettük Balázzsal csapatunkat, akik ma egy nagyon komoly szakértői bázist adnak.

Az ügyfélszerzést nem tudatos üzletfejlesztési feladatként éltem meg. Rájöttem, hogy az ügyfelek értékelik, ha felkészülten, számukra értelmezhető kérdéseket feltéve kezdeményezünk velük párbeszédet – akár túlterjeszkedve a szigorúan vett jogi kérdéseken is. Szerencsém volt, hogy valóban érdekeltek az egyéb vonatkozások: az üzleti modellek, a műszaki és operációs feltételrendszerek, ahogy maguknak az energetikai eszközöknek, például erőműveknek és földgázmezőknek a bejárása is. Valódi kíváncsisággal fordultam az ügyfelekhez, nemcsak a jogi vezetőkkel, hanem a műszaki vezetőkkel, pénzügyi igazgatókkal, sőt a vezérigazgatókkal is kezdeményeztem beszélgetéseket. Ez mutatta számukra, hogy minket tényleg érdekel, mivel foglalkoznak. Ez az attitűd vezetett egy olyan üzletfejlesztési irányba, amihez Sepsey Balázs hasonló szemlélete is jól illeszkedett. Mindkettőnket érdekelték ezek a vonatkozások, és sok időt töltöttünk az ügyfelekkel.

Kezdeményeztünk olyan lehetőségeket, ahol mi mentünk az ügyfelekhez tanulni, vagy mi mutattunk nekik olyan tudásbázist, ami kiegészítette az övékét. Ezek a beszélgetések alakultak át üzletfejlesztési stratégiává. Jobban megértettük, mivel foglalkoznak ügyfeleink, és hol tudunk hozzáadott értéket nyújtani a jogszabályi tudáson túl. Balázzsal közösen számos iparági eseményt szerveztünk: kisebb szemináriumokat, mini konferenciákat, amelyek hamar népszerűvé váltak. Ezeken nemcsak szervezőként vettünk részt, hanem előadóként is helyt kellett állnunk – ami szintén új készségek elsajátítását igényelte.

Az évek során egyre tudatosabbá váltunk ezen a területen. Fontos tanulság számomra, hogy az érdeklődés, a nyitottság és a párbeszéd kezdeményezése talán a legfontosabb elemei az üzletfejlesztésnek.

Természetesen emellett nagy szerepe volt a praxisépítésben a mindenkori további csapattagoknak is, akik akár ügyvédjelölti szinten, akár szeniorabb ügyvédként jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sikeresen tudtuk bővíteni az ügyfélkörünket és a szolgáltatási palettánkat. A mai budapesti energiajogi praxisunk kiváló csapattal büszkélkedhet, akiknek a többsége hosszú évek óta dolgozik immár Sepsey Balázs irányítása alatt.

Ahogy egyre nagyobb szerepet vállaltál – például egy csoport vezetőjeként – mennyire volt számodra természetes az átállás a vezetői funkcióra?

A vezetői szerepkör minden szintjén – legyen szó egy kisebb csoport irányításáról, partneri kinevezésről vagy menedzsment tagságról – új kihívásokkal kellett szembenéznem, amelyek érdemben tesztelték a képességeimet. Viszonylag fiatalon kerültem ezekbe a pozíciókba, így valóban bele kellett nőnöm a rám adott “kabátba”. Ebben kulcsfontosságú volt a szenior vezetők bizalma, akik az évek alatt mentoráltak, majd ezekbe a helyzetekbe helyeztek és természetesen bizonyos szerencse elemek is közrejátszottak abban, hogy megnyíltak ezek a lehetőségek.

Visszatekintve, úgy hiszem, hogy gyermekkori tapasztalataim is hozzájárultak vezetői készségeim fejlődéséhez. Édesapám, aki gyógypedagógus volt, maga is egy komoly intézmény vezetője volt, és gyakran voltam nála az irodájában. Ebben a környezetben közvetlenül láttam, hogyan viselkedik édesapám vezetőként. Ez a minta is bizonyosan segített, amikor később engem kértek fel vezetői pozíciókra.

Mind a Linklatersnél, mind a Kinstellarban töltött időm során kiváló senior partnerek mellett dolgozhattam, akiktől rengeteget tanulhattam a vezetésről. Amikor Andrékó Csilla, a budapesti irodánkat hosszú időn át vezető partner társam a saját életútjának egy újabb fordulópontjához érve úgy döntött, hogy visszavonul az iroda vezetéséből, és a Kinstellar menedzsmentje engem kért fel a budapesti iroda vezetésére, akkor már több évtizede dolgoztunk együtt Csillával és Balázzsal, és támogattuk egymást ennek az irodának a keretein belül.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy minden egyes kinevezésnél komoly kihívást jelentett felvállalni az új szerepeket. Mély levegőt kellett vennem, és tudatosan, megfelelő stratégiával kellett nekivágnom az új feladatköröknek.

Mit tanácsolnál azoknak az ambiciózus fiatal jogászoknak, akik hasonló nemzetközi karrierre vágynak?

A kíváncsiság az, ami mindig előre vitt a pályámon. Szerencsésnek is érzem magam, hogy megtaláltam azt a területet, ahol nem tudom megunni a kihívások keresését. Akár szakmai kérdésekben, akár a karrierem során adódó egyre felelőségteljesebb szerepekben. Másrészt ez a kíváncsiság az ügyfelek iránti érdeklődést is magában foglalja. Az ügyfeleink oldalán is emberekkel vagyunk kapcsolatban, és minél inkább megértjük, hogy őket mi mozgatja szakmai és emberi szempontból, annál hatékonyabban tudunk együttműködni. Az ügyfelek ma már elvárják, hogy egy ügyvéd vagy jogi tanácsadó értse, mivel foglalkoznak, de azt is fontos értenünk, ha egy tranzakciót azért kell időben lezárni, mert a cég vezetőjének ez akár személyes kérdés is lehet. Számomra egy fontos tanulság, hogy az érdeklődés és a nyitottság, a párbeszéd kezdeményezése talán a legfontosabb elemei a munkámnak.