El lehet kerülni ma Magyarországon a jogerős bírósági döntések végrehajtását?

Milyen hatást gyakorol a jogrendszer megítélésére az, ha az elítéltek jelentős része nem tölti le a büntetését? Fenntartható-e a közérdekű munka büntetési neme jelen keretei között, ha évente az elítéltek 40-50%-a nem is végzi el a rájuk kiszabott büntetést?

Miként került a közérdekű munka a jogrendszerünkbe?

A közérdekű munka fogalma a magyar büntetőjogban először 1987-ben jelent meg, akkor még nem a ma hatályos szabályozási formában. Európa-szerte már több országban is bevett büntetési módszer volt, így a magyar jog minimális módosítással emelte át saját jogrendszerébe. Átvétele során azonban kiderült, hogy az 1989-es magyar gazdasági és társadalmi helyzetben nem lehet megfelelő módon alkalmazni, a munkanélküliség, valamint a létbizonytalanság miatt. Ezért az első évben mindössze 141 alkalommal szabták ki ezt a büntetési formát.

Az elmúlt időszakban azonban több országban – köztük hazánkban is – egyre elterjedtebbé vált a közérdekű munka alkalmazása, mert a börtönök túlzsúfoltak, a fogvatartás költsége magas, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei is próbálják a szabadságvesztés-büntetések számát csökkenteni (alternatív büntetések alkalmazását kérik a szabadságvesztés helyett).

Mi is az a közérdekű munka?

A közérdekű munka célja az lenne, hogy a köz érdekében végezzen munkát az elítélt, ingyen, a szabadidejében vagy szabadnapjain.Az elítéltek kötelesek a számukra meghatározott munkát (melyet a bíróság az egészségi állapotukra és képzettségükre tekintettel jelöl ki) elvégezni. Amennyiben a munkát önhibájukból nem teljesítik, a fennmaradó időtartamot szabadságvesztésre kell átváltani.

Tényleg így működik ez a gyakorlatban is?

A száraz adatokat tekintve 2018-ban [1] és 2019-ben [2] összesen 87 357 folyamatban lévő ügy volt szankcionálva közérdekű munkával, a befejezett közérdekű munkák száma viszont csak 27 726 volt. Továbbá érdekes, hogy ennek a számnak is mindössze körülbelül 50%-a fejeződött be azzal, hogy az elítélt teljesítette a rá kiszabott büntetést. Mi lett akkor a fennmaradó több mint 13 000 elítélttel?

több mint 13000 büntetett személy fele önhibájából fakadóan nem teljesítette a közérdekű munkát, és végül ezért az átváltásra került szabadságvesztésre.

Csekélyebb mennyiségű esetnek az elévülés vetett véget (a végrehajtás megkezdése előtt letelt a foganatosítás lehetséges ideje). A maradék közel 25% „egyéb” módon vált befejezetté. Az „egyéb” kategóriába sorolhatóak azok az ügyek, amikor törvényben meghatározott okok miatt a szankció célja nem valósul meg. Például, amikor a jogerős ítélet után a munkahely kijelölése előtti munka-alkalmassági vizsgálaton az elítéltek alkalmatlannak minősülnek bármilyen munkavégzésre. Az alkalmatlanná nyilvánítás után ők nem másfajta büntetést kapnak, hanem egyszerűen mentesülnek, annak letöltése alól.

Azt gondolnánk, hogy egy következő bűncselekmény esetén az elkövetőre már más joghátrányt fognak kiszabni, ha a korábbi közérdekű munka büntetését sem végezte el. Ez a gyakorlatban azonban nem így van. Egy 2005-ös kutatás alapján a közérdekű munkára ítéltek 14%-a már korábban is volt ezzel a szankcióval sújtva. Ráadásul, a kutatás szerint a büntetés letöltésének esélye még akkor is csökken ennél a 14%-nál, ha az adott elítéltek korábban már sikeresen teljesítették ilyen jellegű büntetésüket.

Más országokban működik ez a büntetési nem a gyakorlatban?

A közérdekű munka legnagyobb hatékonysággal a skandináv országokban működik. Norvégiában önálló büntetési nemként van jelent a büntetőjogban, és mellette speciális magatartási szabályokat is kiszabhatnak az elítéltre (például eltiltható attól, hogy bizonyos személyekkel kapcsolatot tartson). Emellett pedig a hátrányos megkülönböztetés kikerülése érdekében a vádlott alkalmasságával az ítélkezés során nem foglalkoznak. Svédországban, ellentétben Norvégiával, nem önálló büntetés, hanem felfüggesztett büntetéshez vagy próbára bocsátáshoz van kapcsolva. A különbségek mellett van azonosság is a két ország rendelkezésének alapjaiban, méghozzá az, hogy alapkövetelménye a vádlott előzetes beleegyezése.

A beleegyezésnek köszönhetően mindkét országban magas a befejezett büntetések aránya és alacsony a visszaesés átlaga.

Magyarország és a skandináv államok rendelkezései abban megegyeznek, hogy az elítéltek ingyenesen, szabadidejükben teljesítik a büntetésüket, amelyet pártfogói felügyelői szolgálat felügyel.

Felmerülő kérdések:

A büntetések visszatartó ereje nem attól függ, hogy milyen súlyosak, hanem attól, hogy mennyire biztos a hátrányos jogkövetkezmény bekövetkezte. Ezért felmerül az a kérdés, hogy a jelenlegi hazai szabályozás és végrehajtás alkalmas-e arra, hogy biztosítsa a jogrendet, vagy csak aláássa az állam büntetőhatalmi tekintélyét. Elég nagy ennek a büntetésnek a visszatartó ereje, ha továbbra is az elítéltek ilyen aránya tölti csak le? Felvetődhet tehát az a kérdés is, hogy ha ebben a formában nem működik a közérdekű munka végrehajtása, akkor miként lehet ezt működőképessé tenni.

Mit lehetne tenni a közérdekű munka hatékonyságának javítása érdekében?

Azon országok példáját véve, ahol hatékonyan működik a közérdekű munka rendszere, hazánkban is érdemes lenne a büntetett személy beleegyezésének követelményét bevezetni. Így az elítéltek számára ez nem egy kikényszerített munkavégzés lenne, hanem egy felkínált lehetőség a súlyosabb joghátrány elkerülésére. Ezenkívül azzal is lehetne a büntetés sikeres teljesítésének arányát növelni, hogy azokra az elkövetőkre nem szabnak ki ilyen büntetési nemet, akik korábban voltak már ezzel büntetve, de nem végezték el.

A közérdekű munka alapjaiban egy hasznos büntetési forma lenne, mivel az időtartama alatt az elítélt nem esik ki a munkájától, ellentétben a szabadságvesztéssel. Így a társadalomba sem kell visszailleszkednie, hiszen végig annak tagja maradt és ha olyan típusú munkát szabnak ki az elítéltekre, akkor még a közösség hasznára is válnak.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék

A kép forrása itt található.

2012.évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

https://kozjavak.hu/oszinte-gondolatok-kozerdeku-munka-bunteteskiszabasi-anomaliairol

Sípos Ferenc: A közérdekű munka skandináv módra I.

Sipos Ferenc: Új szabályok régi gondok a közérdekű munka szabályozásában, Miskolci Jogi Szemle, 2016/1. 76.o.

[1] Jelentés a pártfogó felügyelői szakterület 2018.évi tevékenységéről

[2] Jelentés az igazságügyi pártfogó felügyelői szakterület 2019.évi tevékenységéről

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.