Hogyan fér meg egymás mellett a jog és a technológia az egyetemi oktatásban? Erről beszélgettünk Dr. Aczél-Partos Adrienn-nel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Informatikai Oktatási Csoportjának vezetőjével, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy a karon új tantárgyak jelenjenek meg, és az oktatásban meghonosodjon egy teljesen új szemléletmód, a mesterséges intelligencia, a legal tech és a projektalapú gondolkodás eszköztárának bevonásával.
Hogyan indult nálatok az informatika oktatás a jogászképzésben?
Hét évvel ezelőtt kezdtem el oktatni az egyetemen. A tantárgy akkor még „informatika gyakorlat” néven futott, és elsősorban matematikusok, informatikusok tartották az órákat. A fókusz főként azokon a szoftvereken és programokon volt, amelyeket a diákok már a középiskolai számítástechnikai tanulmányaik során is megismertek.
Jogászként azonban azt tapasztaltam, hogy szükség lenne arra, hogy a jogi adatbázisok, a jogi forráskeresés hangsúlyosabb szerepet kapjanak az oktatásban, hiszen ezek kulcsfontosságúak a jogi kutatás és jogesetek megoldása során. A vezetés nyitott volt az újító szándékomra és az adminisztratív folyamatokat követően a tantárgy végül a „jogi informatika” nevet kapta. Az oktatási csoport is átalakult ennek megfelelően, és innentől kezdve már „jogi informatika oktatási csoportként” működött. Ezzel párhuzamosan elkezdtem feltérképezni, hogy más jogi karokon mit takar pontosan a jogi informatika, milyen lehetőségek vannak a tárgyban.
Amikor feltérképezted, máshol hogyan tanítják ezt a szakterületet, milyen érdekes vagy hasznos tapasztalatokat gyűjtöttél? Volt valami, ami különösen inspirált?
Meglehetősen vegyes benyomást szereztem. Úgy éreztem, hogy a tantárgy inkább háttérszerepben van, elismerik, hogy hasznos lehet, de valójában kevesen akarnak vele komolyan foglalkozni. Ugyanakkor láttam azt is, hogy Pécsett, Miskolcon és az ELTE-n élen jártak a tárgy oktatásában, és mindhárom karon volt egy-egy lelkes oktató, aki valóban megértette a jelentőségét. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államokban, a Harvardon már a 19. század óta tanítják ezt a területet – igaz, akkoriban nem „jogi informatikának” hívták, hanem „jogi forráskutatásnak”. A hangsúly azon volt, hogyan és hol kell jogi adatokat, jogszabályokat és bírósági döntéseket keresni. Ahogy mélyebbre ástam a kutatásban, kiderült számomra, hogy a Harvard akkori dékánja felismerte, hogy a jogász könyvtárosok – akik az amerikai rendszerben gyakran nem jogász végzettségűek, de egyéves jogi képzésben részesülnek – bizonyos tekintetben jobban eligazodnak a forráskutatásban, mint maguk a hivatásos jogászok.
Ez az összefüggés különösen közel állt hozzám, hiszen én magam is jogász vagyok, de előtte az ELTE-n könyvtár-magyar szakon végeztem. Rájöttem, hogy talán épp ez a kettős háttér adja meg azt a látásmódot, amelyből ez az egész elindulhat. Belső indíttatásból éreztem úgy, hogy ezt a tudást – az információkereséstől kezdve a jogesetek feldolgozásán át egészen a diplomamunkáig – fontos lenne átadni. Hiszen egy jogi szakdolgozat is végső soron kutatási munka, és minél tudományosabb alapokon nyugszik, annál értékesebb.
A klasszikus informatikai és jogi adatbázis oktatásnál jóval többet is kapnak a pázmányos diákok. Milyen élmények vagy szakmai beszélgetések indították el benned azt a gondolatot, hogy a legal tech témát és a mesterséges intelligenciát is be kellene hozni az órákra?
Elkezdtem konferenciákra járni, ahol egyre több olyan szakemberrel találkoztam, akik szintén a jogi informatika és az informatikai jog területével foglalkoztak és elindult közöttünk egy párbeszéd. Ilyen volt Ződi Zsolt, Zorkóczy Miklós és a Wolters Kluwer képviselői is. A beszélgetések során egyre erősebben fogalmazódott meg bennem, hogy milyen nagy szükség lenne az egyetemen egy olyan tantárgyra, amely felkészíti a hallgatókat azokra az új kihívásokra és lehetőségekre, amelyek a technológia jogban való megjelenéséből fakadnak, és gyakorlati példákon keresztül mutatja meg ennek alkalmazását. A cél az volt, hogy érzékeltessük, az informatikától nem kell félni, és nem szükséges informatikusnak lenni ahhoz, hogy ezeket az eszközöket hatékonyan tudjuk használni a jogászi munkában.
Az egyeztetések kezdetén úgy éreztem, rengeteg ígéretes ötlet és terv van jelen, de kétséges, hogy mindez valóra válhat. Végül a 2023/24-es tanév első félévében, a Wolters Kluwerrel együttműködésben sikerült elindítani az egyik új tantárgyat „Innováció a jogban: Legal Tech, Legal Design és a digitális kor gyakorlata” címen. Ezzel párhuzamosan pedig Zorkóczy Miklós ügyvéddel, technológiai tanácsadóval közösen bevezettük a „Dokumentumok a legal tech világában” című kurzust is.
Milyen volt a tárgy fogadtatása a hallgatók körében?
Szabadon választható tárgyként indult, és örömmel tapasztaltam, hogy nagyrészt olyan hallgatók vették fel, akik korábban már részt vettek a jogi informatika kurzusomon. Jó érzés volt látni, hogy valóban érdeklődnek a téma iránt. Az első órára a hallgatók többsége kissé bizonytalanul érkezett, attól tartva, hogy komoly informatikai tudásra lesz szükségük. Hamar kiderült azonban, hogy nem informatikai képzésről van szó, hanem olyan kurzusról, ahol jogászok és nem jogász végzettségű technológiai szakértők közösen mutatják be azokat az eszközöket, amelyek valóban hatékonyabbá tehetik a jogászi munkát.
Ugyanez a szemlélet vezérli a mesterséges intelligencia rendszerek megközelítését is, ezek az eszközök nem elveszik a munkát, hanem kiegészítik és erősítik azt. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a hallgatók – és a gyakorló jogászok is – nyitottak legyenek ezekre az új technológiákra. Szerencsére az egyetemi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a szemléletre valóban van fogékonyság.
Úgy tűnik, egy ponton szinte egymás után robbantak be az új tantárgyak – ráadásul nemcsak egy irányból jöttek az ötletek, hanem különböző együttműködésekből is. Hogyan élted meg ezt a gyors bővülést, és milyen tárgyakkal bővült a kínálat?
Be kell vallanom, engem is meglepett, milyen elképesztő gyorsasággal zajlottak az események. Két új tárgy indult el szinte egyszerre, egyenként húsz-húsz hallgatóval, és mindenki nagyon lelkes volt. A kurzusok során gyakorlati szakembereket is bevontunk, köztük ügyvédeket, jogász-közgazdászokat és nemzetközi tapasztalattal rendelkező közgazdászokat is, akik saját szakmai nézőpontjukból adtak betekintést a jog és a technológia kapcsolódási pontjaiba.
A Wolters Kluwer is látta a lelkesedést és a növekvő érdeklődést, ezért felajánlották, hogy az „Innováció a jogban: Legal Tech, Legal Design és a digitális kor gyakorlata” kurzusra építve induljon egy másik, folytatólagos tantárgy is. Így született meg a „Jövő Jogásza” című kurzus gondolata, amely már egy továbbgondolt, bővített tematikát vitt tovább. A Wolters Kluwerrel közösen indított kurzussal párhuzamosan egy másik tárgy is formálódni kezdett.
Szerinted melyek azok a kompetenciák, amelyeket ezek a tantárgyak tudatosan fejlesztenek, és amelyek korábban hiányoztak a jogászképzésből?
Tapasztalatom szerint a jogászképzés formája az elmúlt 20–25 évben alig változott: továbbra is frontális, nagyrészt elméleti oktatás jellemzi. Ehhez képest ezek az új tárgyak kifejezetten gyakorlati szemléletűek, a hallgatók sokszor gép előtt ülnek, például kipróbálják a ChatGPT-t, és promptolást tanulnak, ami ma már valódi kompetenciának számít. Természetesen mindezt szigorú etikai keretek között tesszük, hiszen egy katolikus egyetemen oktatunk, ahol az erkölcsi normák kiemelten fontosak. A mesterséges intelligenciát is csak felelősségteljesen, etikus módon szabad alkalmazni – ezt a hallgatók is értik és tiszteletben tartják.
És ami külön öröm, hogy ezekkel a tantárgyakkal nemcsak a jogi szakmát szólítjuk meg, hanem más nézőpontokat is behozunk, például a projektmenedzsment szemléletét. Ez a jogászképzésben hagyományosan távoli és idegen területnek számít, pedig a gyakorlatban nagyon is fontos lenne, hogy a jogászok – akár ügyvédként, akár vállalati jogászként – megtanulják projektként kezelni a munkájukat.
A kurzusaitokon nemcsak technológiai tudást adtok át, hanem olyan szemléletmódokat is, mint a projektalapú gondolkodás vagy a jog mint üzlet megközelítés. Miért tartod fontosnak, hogy a hallgatók már az egyetemen szembesüljenek ezekkel – akár még olyan témákkal is, mint a kiégés vagy az ügyfélközpontú gondolkodás?
Gyakorlati szempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy a hallgatók már egyetemi éveik alatt megértsék: akár az ügyvédi munka, akár a vállalati jogi tevékenység gyakran projektszerű működést igényel. Ezt a gondolkodásmódot el kell sajátítaniuk. Természetesen egy-egy gyakorlati óra önmagában nem elég ahhoz, hogy ezt igazán elsajátítsák, de ezek az alkalmak szemléletformálásként szolgálnak. A meghívott külsős előadók gyakorlati példákon keresztül mutatnak be olyan irányokat, amelyek segítenek a hallgatóknak felismerni, hogy a projektalapú gondolkodás nem is áll olyan távol a jogászi logikától. Sőt, bizonyos szempontból nagyon is jól illeszkedik hozzá.
Különösen hasznos, amikor projektmenedzserek tartanak előadást, mert saját tapasztalataik alapján mutatják be, mennyire természetes elvárás ma már például egy vállalati vagy informatikai projekt esetében, hogy a jogász a kezdetektől részt vegyen a folyamatban. Emellett a különböző jogi hivatásrendek képviselői is megosztják tapasztalataikat, többek között arról, hogyan alkalmazzák a mesterséges intelligencia-rendszereket. Ezek az eszközök már messze nemcsak irodatechnikai megoldások, hanem kifejezetten a jogi munka támogatására fejlesztett szoftverek, amelyek érdemben növelik a hatékonyságot.
Az oktatásban a design-szemlélet is hangsúlyosan megjelenik, amely szorosan összekapcsolódik a „law as business” megközelítéssel. Ezt a szemléletet már másodéves kortól igyekszünk átadni a hallgatóknak, hiszen az ügyvédi tevékenység lényegében vállalkozás, amit azonban az egyetemi képzés során ritkán hangsúlyoznak. A design-szemlélet lényege, hogy a jövő jogászai az ügyfél szemszögéből gondolkodjanak, hogyan épül fel egy ügyvédi szolgáltatás, mitől válik vonzóvá és hozzáférhetővé? Nem az a cél, hogy az ügyvédek belső körben ötleteljenek, hanem hogy a tényleges ügyféligényekre adjanak választ.
Bár az ügyvédi reklámtevékenység szigorúan szabályozott, a szolgáltatásokat valamilyen módon mégis el kell juttatni az ügyfelekhez, ebben a design-szemlélet hasznos eszközt kínál. A tantárgycsoport másik kiemelkedő értéke, hogy már másod- vagy harmadéves hallgatók is találkoznak olyan kérdésekkel, mint a kiégés, amely elsőre még távolinak tűnhet számukra. A meghívott előadók őszinte tapasztalatmegosztása mellett azt is megvitatjuk, hogyan kapcsolódhat mindez a technológiához, miként segíthetik a digitális eszközök a munkaterhek csökkentését, a hatékonyság növelését, ugyanakkor milyen új típusú terhelést vagy stresszt hordozhatnak. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók már pályájuk kezdetén tudatosabban gondolkodjanak a hosszú távú fenntarthatóságról és szakmai fejlődésükről.
Nemcsak új tantárgyak születtek, hanem egy hosszabb távú vízió is kirajzolódott: egy kutató- és kompetencia központ létrehozása. Mi volt ennek a gondolatnak a kiindulópontja?
Egyre több hallgató jelezte, hogy szívesen folytatná a tanulást a témában, ezért az elmúlt félévben Rádi Vilmos jogi technológiai szakértő közreműködésével újabb tárgyakat indítottunk „A mesterségesintelligencia-jog és határterületei 1., 2.” címmel. Ahogy egyre nagyobb lett az érdeklődés ezek iránt a kurzusok iránt, felmerült bennünk, hogy létrehozzunk egy saját kutatócsoportot vagy kutatóközpontot. Olyan helyet képzeltünk el, amely külső támogatásokból működhet, ösztöndíjat nyújthat a hallgatóknak, és valódi szakmai közösséggé válhat. Szerettünk volna még több külsős előadót és szakembert bevonni az oktatásba és ezt egy kompetencia központon keresztül láttuk megvalósíthatónak.
Az egyetemi vezetés, a kari tanács és a tanszékvezetők egyaránt támogatták az elképzelést, így létrejött a Jogi Technológiai Kompetencia Központ. Mindezek után úgy éreztük, eljött az ideje annak, hogy a technológia ne csak tantárgyak formájában jelenjen meg a jogászképzésben, hanem csatlakozva a miskolci Jogi Kar kezdeményezéséhez, már ebben a félévben elindul a Legal Tech betétlapos képzésünk, amely a fent említett öt tantárgy kötelező teljesítésére épül, emellett pedig négy, technológiához kapcsolódó szakirányú tárgy szabadon választhatóként szerepel a programban.
Számomra ez az egész folyamat sokszor még most is hihetetlen. Amit évekkel ezelőtt csak elképzeltünk, az mára valósággá vált. Még az út elején járunk, sok minden csak ötlet szinten létezik, de már most is rengeteg lehetőség nyílt meg előttünk.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
