A halál meghatározása nem könnyű, főleg a jog számára, ráadásul egy olyan korban, amikor a technológia fejlettsége karcolja a sci-fi határait. Vannak esetek, amikor nem egyértelmű, ki számít halottnak, illetve mikortól lehet megállapítani a halál időpontját. És természetesen a jog szempontjából semmi sem mindegy.
A halálhoz a következő fontos jogkövetkezmények fűződnek: megszűnik az alany jogképessége, és ezzel együtt a halott által kötött szerződések, továbbá megnyílik az öröklés. Egyetérthetünk abban, hogy ezek közül a legizgalmasabb kétségkívül az utóbbi. Ehhez mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a jog mikor tekint valakit halottnak: akkor, hogyha van róla dokumentum, amelyben a halál tényét megállapították.
Milyen lehetőségek vannak a halál tényének megállapítására?
Erre elsősorban az orvos jogosult, jogszabály által meghatározott halotti bizonyítványban, a halottvizsgálat elvégzése után. A halotti anyakönyvezést a haláleset helye szerint illetékes anyakönyvi hivatal, azaz egy közigazgatási szerv végzi. (A halotti anyakönyvezéshez szükséges a halotti bizonyítvány is.) Ezen esetekben a kiállító tisztában van azzal, mikor és hol következett be a halál, továbbá a holttest is rendelkezésre áll.
Vannak azonban olyan szituációk, amikor a halál tényleges bekövetkeztével kapcsolatos bizonyos információk rejtve maradnak a hozzátartozók elől.
Mit tehetnek? Bírósághoz fordulhatnak.
Bírósághoz? Igen.
A bíró jogosult megállapítani azt, hogy valaki meghalt? Igen.
Hogy lehet ez? Öröklési jog szempontjából tisztázni kellett ezeket a bonyolult jogi helyzeteket. A Polgári törvénykönyv vélelmeket állít fel. A bíróságok kétféleképpen oldhatják fel az ilyen konfliktusokat: a halál tényének megállapításával vagy a holtnak nyilvánítással.
A két jogintézmény elhatárolásánál elsődleges szempont, hogy ismerjük-e a halál bekövetkeztének helyét. Ha igen, a halál tényének megállapítása lehetséges a bíróság előtt, és nem a holtnak nyilvánítás. Holtnak nyilvánítani csak olyan eltűnt személyt lehet, aki öt éve nem adott semmilyen életjelet magáról, továbbá életben létére utaló adat sem ismeretes. Újra hangsúlyozni kell, hogy ezek törvényi vélelmek, azaz megdönthetők. Könnyen meglehet, hogy a „halott” húsz év múlva visszatér, és az örökösök vakarhatják a homlokukat.
Haláli distinkciók
A halál kapcsán fontos, hogy tisztában legyünk, és értelmezni tudjuk Az egészségügyről szóló törvény (Eütv.) fogalmait. A törvény a halottakkal kapcsolatos rendelkezések között mondja ki a klinikai halálról, hogy az nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát. Ha biológiai ismereteink kissé hiányosak, és éppen nem orvostudományi tanulmányokat folytatunk, rögtön fel is tesszük a kérdést magunkban: a klinikai halált elszenvedők a jog szerint valóban nem tekinthetők halottnak?
A kérdés megválaszolása előtt érdemes elhatárolni egymástól a halálnak két alapvető megközelítését az orvostudományban. A biológiai értelemben vett halál egy természetes fogalom, mely az életműködés teljes, végleges és visszafordíthatatlan megszűnését jelenti. Egyértelmű a halál beállta akkor, ha például egy autóbalesetben eltörik valakinek a gerince, vagy elvérzik a tragédia helyszínén – azaz az élettel összeegyeztethetetlen sérülést szenved.
Na de akkor hol bonyolódik a helyzet? Az ember annak érdekében, hogy a halált, mint jelenséget megfoghatóbb fogalommá alakítsa, megalkotott egy mesterséges definíciót is, és könnyen kitalálhatjuk, hogy ez nem más lesz, mint a már említett klinikai halál. A halálnak ez a megközelítése további két esetkörre bontható. Első esete, amikor a spontán szívműködés-, vérkeringés-, továbbá a légzés megszűnik, de ezek működése az esetek egy részében újraélesztéssel visszafordítható. Természetesen erre korlátozott időkeretek között van lehetőség.
Mi a helyzet az agyhalállal?
A klinikai halál második esetkörében kell tárgyalni, amikor a halált nem a vegetatív, hanem az agyi funkciók teljes, visszafordíthatatlan megszűnése okozza. Az agyhalottnak tehát még ver a szíve, és a légzése mesterségesen fenntartott. Mindez azt jelenti, hogy az alany fizikális teste a gépeknek köszönhetően még működik.
Akkor az agyhalott valóban halottnak tekinthető? Ennek megválaszolása előtt érdemes tisztázni, hogy az agyhalál a cerebrális funkciók teljes és végleges kiesése utáni állapotot jelenti. A cerebrális funkciók lényegében, egyszerűen megfogalmazva, az agykéreg működését adják. Az agykéreg működésének kiesése következtében az ember nem képes gondolkozni, asszociálni, tehát megszűnnek a kognitív funkciói. Vagyis kijelenthető, hogy az agyhalál beálltával megszűnik az emberi lény, bár fizikai testét még gépek működtethetik.
Az agyhalál tehát könnyen az élet illúzióját keltheti, mivel a halottat akár évekig rajta hagyhatják a gépeken (jellemzően a sikeres szervdonáció érdekében). A család nyomására a halott nem távozhat, mert nem engedik lekapcsolni a gépekről. A rövid konklúzió tehát: az agyhalott halottnak számít, ennek megállapítása után már nincsen lehetőség a visszatérésre. Az Eütv. ezért is deklarálja szigorúan, hogy egy háromtagú orvosi bizottság tagjainak egymástól függetlenül kell elvégeznie a különböző reflexvizsgálatokat, és véleményüket önállóan kialakítva kell megállapítaniuk az agyhalál beálltát.
Végezetül nem mehetünk el a következő kérdés megválaszolása nélkül: Lehet-e olyan agyhalott után örökölni, akit még nem kapcsoltak le a gépekről? Amíg a család nem fogadja el az érintett halálát, addig nem állíthatja ki az orvos a halotti bizonyítványt, és így anyakönyvezni sem lehet a halált. Továbbá gondoljunk csak bele az öröklési jog szempontjából abba az esetbe, amikor az agyhalott anya magzatának megmentése érdekében szükséges „éltetni” az elhunyt testét. A magzat megszületéséig biztosan nem örökölhet a család többi tagja.
Ez a cikk az Arsboni 2021 őszi Gyakornoki Programjának keretében készült, melynek támogatója a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda.
Források Források:
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
