Fenntartható Fejlődés és az Emberi Jogok

Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai nemzetközi jogi szempontból

Mik is azok a Fenntartható Fejlődési Célok?

A világ vezetői 2015 szeptemberében New York-ban egy történelmi ENSZ-csúcstalálkozón elkötelezték magukat amellett, hogy véget vetnek a szegénységnek, megküzdenek a klímaváltozással és harcolnak az igazságtalanság ellen. A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer (Agenda 2030) egy jobb jövőt kínál bolygónk egészének és emberek milliárdjainak világszerte.

A 193 ország által egyhangúlag elfogadott[i] 17 fenntartható fejlődési cél (SDG-k) a fejlődés új egyetemes mércéjét állította fel. Az SDG-k mögött álló célkitűzések és indikátorok egy viszonyítási alapot jelentenek az előrehaladás sikerességének méréséhez.

A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer egyetemes és oszthatatlan, valamint mind a fejlődő, mind a fejlett országokat cselekvésre szólítja fel, ahogyan az embereket is, hogy véget vessenek a szegénységnek, kezeljék az egyenlőtlenségeket és megbirkózzanak a klímaváltozással 2030-ig.[ii]

Mi a kapcsolat az Agenda 2030 és a nemzetközi jog között?

Az Egyesült Nemzetek Szervezete úttörő szerepet játszott abban, hogy története során összehozza tagállamait, hogy működjenek együtt a globális kihívások kezelése érdekében, a békétől és a biztonságtól kezdve az emberi jogokon át a fenntartható fejlődésig. Az ENSZ számos kezdeményezéssel állt elő ezeknek a kihívásoknak a kezelése érdekében, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Először is, mi a fenntartható fejlődési célok helyzete és szerepe a nemzetközi jog szempontjából? A válasz meglehetősen trükkös. Az SDG-k valóban kétségtelenül nem rendelkeznek kötelező erővel, ennek megfelelően az Agenda is csupán egy ösztönző erejű nyelvezetet és megfogalmazást kínál céljainak és célkitűzéseinek meghatározására. Egy ilyen átfogó és ambiciózusan megfogalmazott keretrendszert gyakorlatilag lehetetlen lenne jogilag is kötelező érvényű egyezményekké vagy eszközökké változtatni. Látható azonban, hogy a fenntartható fejlődési célok számos nemzetközi megállapodásra és egyezményre hivatkoznak, és ily módon megkísérlik a meglévő nemzetközi jog rendszerében kezelni saját céljaikat és célkitűzéseiket. Például számos ILO-egyezmény – ahogyan azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a tisztességes munka programjában rögzíti – tekinthető a tisztességes munkáról és a gazdasági növekedésről szóló 8-as számú SDG körébe tartozónak.

Ezen egyezmények tartalmazzák többek között a gyermekmunka és a kényszermunka tilalmát. Így tehát, miközben az SDG-ket nem lehet kötelező erővel rendelkező jogi eszközöknek tekinteni, azok mintegy megerősítik és támogatják a többoldalú megállapodások alkalmazását.

Az emberi jogok és a fenntartható fejlődés

„Akár rajongóként, akár kritikusként tekintünk az SDG-kre, tagadhatatlan, hogy azoknak mára sikerült magára vonni a világ figyelmét és megtartani azt. Szó szerint emberek milliói vettek részt az SDG-k elkészítésében, és milliárdok profitálnak majd azok eléréséből. Noha senki sem vitatja a 2030-ig tartó Agenda üdvözlendő céljait, elképzelhető, hogy ez az új megközelítés egyes esetekben alááshatja vagy akár felszámolhatja az emberi jogi paradigmát. Másik alternatívaként pedig éppen a 2030-as Agenda lehet a legjobb dolog, ami az emberi jogokkal történhet a huszonegyedik században.” – olvasható a téma egyik szakértőjének, Lynda M. Collinsnak tanulmányában.[iii]

Az Agenda 2030 egy példátlan konszenzus eredménye, mely az ENSZ tagállamainak, a civil társadalomnak és a vállalkozásoknak egyedi összekapcsolódási és együttműködési lehetőséget és egyetemes változtatási ütemtervet biztosít, beleértve az emberi jogok előmozdításának és védelmének megújult elkötelezettségét.[iv]

Az Agenda 2030 három fő elemből áll:

• A 17 fenntartható fejlődési célból (SDG) és 169 célkitűzésből, amelyeket minden országnak el kell(ene) érnie 2030-ra
• A végrehajtás eszközeinek meghatározásából (means of implementation = MI), amelyek meghatározzák azokat az erőforrásokat és partnerségeket, amelyek szükségesek a megállapodás szerinti célok és célok eléréséhez.
• A nyomon követési és áttekintési (Follow-Up and Review =FUR) folyamatok és mechanizmusok, amelyek nyomon követik és irányítják a végrehajtást, beleértve a globális indikátorok nyomon követését is.[v]

A fenntartható fejlődés 2030-ig tartó keretrendszere az emberi jogokon alapszik. Az Agenda annak szövegében kifejezetten hivatkozik is az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és más emberi jogi témájú nemzetközi szerződésekre, valamint utal egyéb jogforrásokra is. Ezenkívül az Agenda maga is kijelenti, hogy a fenntartható fejlődési célok „mindenki emberi jogainak megvalósítására törekszenek”.

A 17 SDG közvetlenül vagy közvetve tükrözi az emberi jogi normákat. Az SDG-k és az azokhoz kapcsolódó célkitűzések konkrét emberi jogi megközelítésének elemzésekor számos kapcsolódó pontot találunk: a 169 célkitűzés túlnyomó többsége az alapvető nemzetközi emberi jogokhoz és munkaügyi normákhoz kapcsolódik.[vi] Megállapítható tehát, hogy az Agenda 2030 és az emberi jogok összefonódtak és elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz.[vii]

Milyen szerepet töltenek be az emberi jogok az Agenda 2030 megvalósulásában?

Ahogyan azt az Agenda 2030 szövege is jól mutatja, a fenntartható fejlődési célok „mindenki emberi jogainak megvalósítására törekszenek”[viii], és a célok túlnyomó többsége a nemzetközi emberi jogi eszközök rendelkezéseit tükrözi. Így a 2030-as Agenda és az emberi jogok egymást kölcsönösen erősítő módon kapcsolódnak egymáshoz.

Operatív szempontból ez számos lehetőséget teremt: az emberi jogi normák és mechanizmusok útmutatást nyújtanak a 2030-as Agenda végrehajtásához, mivel azt jogilag kötelező erejű emberi jogi szerződések támasztják alá, ahogyan erről már szó volt a fentebbiekben. Például az emberi jogi normák és intézmények pozitív irányban hathatnak közre a következetlen és egyenlőtlen előrehaladás ellen, és biztosíthatják az elszámoltathatóságot a fenntartható fejlődési célok végrehajtása során.

Miért fontos az Agenda 2030 az emberi jogok szempontjából?

Most fordítsuk meg az előbbiekben alkalmazott nézőpontot és vessünk egy pillantást arra, hogy vajon az új Agenda mennyiben segíti elő az emberi jogok fejlődését.

Anélkül, hogy az emberi jogi megközelítést alávetnék a 2030-as keretrendszernek, kimondhatjuk, hogy az SDG-k az emberi jogok megvalósításának egyfajta operatív tervének tekinthetők. Ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon a kapcsolat a két rendszer között, elég csak arra gondolnunk, hogy az Agenda 2030 napjaink néhány égető kérdésével foglalkozik, például az éghajlatváltozással és az óceánok szennyezésével, amelyek éppen a legfőbb emberi jogokat érintik. A különlegesség abban áll, hogy az Agenda elsősorban az emberi jogi rendszeren kívüli eszközökben és folyamatokban keresi a megoldást.

A két rendszer közötti kapcsolatot a legjobban talán az Emberi Jogi Tanács korábbi elnökének, Joaquín Alexander Maza Martelli-nek szavai fejezik ki:

“Úgy gondolom, hogy az a kérdés, hogy az államok miként tudják tiszteletben tartani, megóvni és teljesíteni az emberi jogokat az Agenda 2030-ig végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseik során fordítva is értelmezhető, mégpedig abban az értelemben, hogy éppen a fenntartható fejlődési célok teljesítése jár pozitív hatással az emberi jogokra tekintve. Vagyis a magasabb fejlettségi szint az emberi jogok magasabb szintű eléréséhez vezethet.”[ix]

Milyen előnyök származhatnak a fentiekben leírt kapcsolódási pontok gyakorlati alkalmazása során? Ezen kölcsönhatások felismerése és kiaknázása kiindulópontot jelenthet többek között:

• Az állami szereplők, a jogtulajdonosok és más fejlesztési partnerek támogatásához az SDG-khez köthető munkájukhoz kapcsolódó emberi jogi normák és alapelvek meghatározásában;
• Az elszámoltathatóság biztosításához az Agenda 2030 végrehajtása során az integrált végrehajtási stratégiák és cselekvési tervek kidolgozásával, amelyek célja a fenntartható fejlődési célok és az emberi jogok megvalósítása;
• A fenntartható fejlődési célok befogadó, átlátható és részvételen alapuló végrehajtási folyamatának előmozdításához, figyelembe véve ezt a megközelítést az egyes jogtulajdonosok igényeihez és jogaihoz viszonyítva; valamint
• Az SDG megvalósítását irányító és figyelemmel kísérő meglévő adatforrások azonosításához.[x]

Azonban mint mindig, a fenntartható fejlődési célok emberi jogi megközelítésének is akadnak kritikusai. A továbbiakban ezen kritikai megközelítéseket tekintem át.

Általános kritikák az SDG-k és az emberi jogok vonatkozásában

A fenntartható fejlődési célok emberi jogi megközelítésének vizsgálata során gyakran találkozhatunk az ún. Anthropocene doktrínával. Ennek értelmében a végtelen gazdasági növekedés nem fenntartható, ha megsérti az abszolút biofizikai -és természeti határokat. A doktrína értelmében Anthropocene az első geológiai korszak, amelyben egyetlen faj, a Homo sapiens tevékenységei visszafordíthatatlanul megváltoztatják a bolygó geológiai szerkezetét.[xi]

Az Anthropocene a Föld rendszerének olyan törése, amely alapvető episztemológiai és ontológiai kihívásokat vet fel az emberi természetre tekintettel.[xii] Néhányan azt állítják továbbá, hogy az SDG-k bizonyos tárgyak természetfeletti erővel való felruházásának teóriáit erősítik fel azáltal, hogy előmozdítják a fenntarthatóság lényegében antropocentrikus megközelítését, mindezzel megerősítve azt a régóta fennálló kritikát, miszerint a fenntartható fejlődés valójában egy oximoron.[xiii]

Jan Vandemoortele, a téma egy neves kutatója felállított egy hét pontból álló listát, melyben a fenntartható fejlődési célok emberi jogi vonatkozásainak ellentmondásait tárgyalja.[xiv]

1. Célok és értékek: Az olyan globális célok, mint például a millenniumi fejlődési célok (MDGs), soha nem akarták felváltani a meglévő emberi jogi eszközöket. Fontos megjegyezni, hogy az emberi jogi eszközök és a globális célok valóban külön fogalmak. A céloknak, amint tudjuk, számszerűsíthetőnek, kvantitatívnak kell lenniük, míg az értékekként is definiált, így tehát kvalitatív emberi jogi eszközök mindig magukban hordoznak egy absztrakciós elemet.
2. Az emberi jogok egyetemes értékeket testesítenek meg: Nem mindenki tartja azonban ezeket az értékeket univerzálisnak. Ha a két fogalmat külön-külön vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy sokan egy adott helyről és egy adott időből származó értékek tükröződéseként tekintenek az emberi jogokra. Az úgynevezett egyetemes értékeket pedig gyakran a másokra számára történő kötelezővé tétel fogalmán keresztül definiálják.
3. Az „egy megoldás minden helyzetre” megközelítés kockázata: Mély tévedés, hogy az SDG-k által is sokak szerint képviselt „egy megoldás minden helyzetre” megközelítés alkalmazható lenne minden országban, függetlenül a konkrét politikai, gazdasági és kulturális körülményektől, hiszen a bevált gyakorlatok nem lehetnek általánosan alkalmazhatók az olyan országokban, amelyek számos tekintetben távol állnak egymástól.
4. Egyértelműségre van szükség az emberi jogok kategorikus fókuszát illetően: Az e területen dolgozó tudósok megállapításainak összegzése és összehangolása érdekében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az egyén érdekei (ez főként az emberi jogokban tükröződik) és a csoport érdeke (globális célok) között.
5. Az emberi jogok különböző ütemei: A globális célok elsősorban a társadalmi és gazdasági jogokra összpontosítanak, numerikus és időhöz kötött célokban kifejezve. Ez felveti a polgári és politikai jogok kérdését.
6. Lehetséges konfliktus az emberi jogok között: Gyakran feltételezik, hogy az emberi jogok nem ütköznek egymással. De elegendő néhány példát átgondolni, hogy megváltozzon erről alkotott véleményünk. (Például a véleménynyilvánítás szabadsága ütközik a gyűlöletbeszéd elleni védelemhez való joggal.)
7. Végül kérdésként merülhet fel az emberi jogok inflációjának veszélye is a 21. században, amikor az internet korában gyakorlatilag folyamatosan, megállás nélkül ki vagyunk téve a média hatásainak: hírek és közösségi médiabejegyzések útján bombáznak minket információkkal. Felmerülhet tehát a kérdés, szükség van e vajon az emberi jogok határainak kitágítására, hogy ezáltal új, eddig nem szabályozott területek kerüljenek az emberi jogok védelmi rendszere alá.

Összegzés

Mint azt a fentiekben is láthattuk, az Agenda 2030 többször hangsúlyozza az emberi jogok fontosságát, és azt állítja, hogy céljai, célkitűzései és indikátorai maguk is az emberi jogokon alapuló megközelítésre épülnek. Ugyanakkor annak ténye, hogy egy jogilag nem kötelező erejű keretrendszerről beszélünk, nyilvánvalóan gyengíti az Agenda 2030 emberi jogok területén hordozott potenciális jelentőségét, ám kétségtelenül szükséges eleme annak.

A fenntartható fejlődési célok 2015-ben történt elfogadását konkrét erőfeszítéseknek kell követnie az államok részéről annak érdekében, hogy sikerrel járulhasson hozzá a keretrendszer a következő évek globális kihívásainak leküzdéséhez. Az egyre szorosabb globális együttműködés, nemzetközi ellenőrzési mechanizmusok, illetve a legjobb gyakorlatok kölcsönös megosztása egy békésebb és stabilabb világ megszületéséhez vezethetnek, ahol az emberi jogok teljes érvényesülése mindenki számára valósággá válik.

[i] Transforming our World: The 2030 Agenda for Sustainable Development (https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld/publication)

[ii] Fenntartható Fejlődési Célok, UNIS: (http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html)

[iii] Lynda M. Collins: Sustainable Development Goals and human rights: challenges and opportunities, in: French, Kotzé: Sustainable Development Goals: Law, Theory and Implementation. 2018.

[iv] Human Rights and the 2030 Agenda for Sustainable Development, The Danish Institute for Human Rights, p.6

[v] Human Rights and the 2030 Agenda for Sustainable Development, The Danish Institute for Human Rights, p.6

[vi] See The Human Rights Guide to the SDGs, the Danish Institute for Human Rights: http://sdg.humanrights.dk /

[vii] OHCHR, 2015, Human Rights in the 2030 Agenda for Sustainable Development: http://www.ohchr.org/Documents/Issues/MDGs/ Post2015/HRAndPost2015.pdf

[viii] Transforming our World: The 2030 Agenda for Sustainable Development  (A/RES/70/1: http://undocs.org/A/RES/70/1)

[ix] Az Emberi Jogi Tanács elnökének felszólalása egy, az emberi jogokkal foglalkozó rendezvényen 2017 júniusában: http://www.ohchr.org/Documents/Issues/MDGs/Post2015/Contribution2016HLPF.pdf

[x] Human Rights and the 2030 Agenda for Sustainable Development, The Danish Institute for Human Rights, p.8

[xi] Sam Adelman: The Sustainable Development Goals, anthropocentrism and neoliberalism, in: French, Kotzé: Sustainable Development Goals: Law, Theory and Implementation. 2018.

[xii] P.J. Crutzen, ’Geology of Mankind’ (2002) Nature 415.6867, 23, at 23.

[xiii] Sam Adelman: The Sustainable Development Goals, anthropocentrism and neoliberalism, in: French, Kotzé: Sustainable Development Goals: Law, Theory and Implementation. 2018.

[xiv] KU Leuven SDG Booklet: Interdisciplinary Lecture Series: Developing countries in the world economy, the Sustainable Development Goals and Human Rights (megjelenés előtt)