Gyerekjáték vagy segédmotoros kerékpár? – avagy így ugorhat könnyen a jogosítvány

A technika folyamatos fejlődésével és a digitalizáció forradalmának előretörésével a jognak is szembe kell néznie az újonnan megjelenő problémákkal. Ilyenek közé sorolható a közlekedésben újonnan megjelenő eszközök jogi lefedettségének a hiánya is. Ez az óriási joghézag, bizonyosan már sok baráti körben (köztük az enyémben is) okozhatott nagy fejtörést.  Na de hol van az ehhez kapcsolódó jogszabály?

Az egyszerű válasz erre a kérdésre, nem más, mint az, hogy konkrét jogszabály „még” nem létezik. Az 1975.-ben konstruált KRESZ rendelkezik nagyon sok féle jármű közúti szabályozásáról és a velük való közlekedés általános szabályairól is, ugyanakkor a 21. században megjelent „járgányok” mindeddig ismeretlenek az 1975-ös rendeletnek. Ez kardinális problémákat szül, ugyanis a rendőri intézkedések és a jogalkalmazás az elektromos rollerek okozta joghézagot nem veszik figyelembe és egy „ittas rollerezés” esetén, akár bűncselekményért is fellelőségre vonják az elkövetőt. Na de honnan is indult az egész?

2019.-ben a belügyminiszter egy írásos kérdésre a következőt válaszolta: az elektromos rollert a hatályos szabályozás alapján, külön eltérő rendelkezés hiányában csak segédmotoros kerékpárnak lehet megfeleltetni.” Ezzel a mondattal megadta a lehetőséget a rendőrségnek arra, hogy az elektromos rollereseket úgy kezeljék, mintha ők segédmotoros kerékpárt vezetnének. Ezzel az rendelkezéssel két óriási probléma van: az egyik az, hogy ahhoz, hogy valamit segédmotoroskerékpárnak tekintsünk meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, amelyeket egy európai uniós rendelet taglal, amelyre a KRESZ is hivatkozik, ilyen feltételek a teljesség igénye nélkül a következők: üléssel kell rendelkeznie a segédmotoroskerékpárnak, 250W-nál nagyobb teljesítménnyel és önerőből, sík úton 25km/h sebességet el tudjon érni, és ezeknek nem minden elektromos roller felel meg. A másik probléma pedig az, hogy a segédmotoroskerékpár sofőrjének is meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, ilyen például a 16. életév betöltése, valamint a vezetői jogosultság megléte. Ez azért is problematikus, mert tudjuk, hogy az elektromos rollert legfőképpen fiatalok használják, akik lehet, hogy nem felelnek meg ezen kitételeknek és így jóhiszeműen, de mégis jogellenesen használják ezen eszközöket.

Ezzel szemben egy 2018.-as Kormányrendelet a belügyminiszter szavaival teljesen ellentétesen rendelkezik, ugyanis kimondja, hogy „A Budai Palotanegyed területén tilos valamennyi járműnek nem minősülő gépi vagy emberi erővel hajtott, közúti vagy gyalogos forgalomban részt vevő közlekedésre szolgáló eszköz – különösen segway, roller, görkorcsolya, gördeszka, hoverboard, egykerekű, sörbike, riksa – használata.” Láthatjuk, hogy már itt egy Gordiuszi csomóba botlottunk, mivel a kormányrendelet kimondja, hogy nem minősülnek járműnek ezen közlekedési eszközök, ezáltal egyértelműen kijelenthető, hogy nem is segédmotoroskerékpárok.

A hab a tortán pedig, csak most következik, több olyan esetről tudunk ugyanis, amikor egy ittasan közlekedő rolleres rendőri intézkedés alá lett vonva és a jogosítványa elvételre került a helyszínen, amely véleményem szerint szörnyen abszurd és méltánytalan. Ugyanis az esetek többségében az elkövető személyeknek a tudatában fel sem merült, hogy bűncselekményt követnek el azzal, hogy alkoholos befolyásoltság alatt rollereznek, mivel az nem minősül járműnek, ezáltal az ittas járművezetés bűncselekménye sem követhető el. A bírósági ítéletek sem egyértelműek ezügyben ugyanis egy harmadfokig menetelő ügyben is három különböző megítélését találhatjuk meg ezen jogi problémának.

Összefoglalva, sajnos a konkrét jogi szabályozottság hiányában és az egymásnak ellentmondó utasítások és rendeletek útvesztőjében ember legyen a talpán, aki megtalálja a helyes utat. Ugyanakkor, mint mindannyian tudjuk a jog egyik alapelve a jogállamiság és jogbiztonság, amelynek lényege, hogy az állampolgároknak lehetősége nyílik megismerni a jogszabályokat és ezáltal az adott jogi szabályozottságra egyértelmű választ szerezzenek. Jelen esetben az állampolgároknak nem adódik meg a lehetőségük arra, hogy egyértelműen megismerhessék a jogi szabályozást és egy írásbeli kérdésre adott válasz, személyes véleményem szerint nem adhat arra alapot, hogy önkényesen meghatározzák egy állami szerv működését és ezáltal sorozatosan méltánytalan és igazságtalan jogkövetkezményeket alkalmazzanak. Ugyanis, ez megalapozhatja, Radbruch szavaival élve, a törvényes jogtalanság szörnyű jelenségét.

Ez a cikk az Arsboni 2021 őszi Gyakornoki Programjának keretében készült, melynek támogatója a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.