A gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények

Kiskorú veszélyeztetése

I.fejezet
Bevezetés

A kiskorú veszélyeztetése megnevezésű bűncselekmény, a kiskorúak ellen elkövetett, azaz a Büntetőjogi Törvénykönyv szerinti pontos megfogalmazásban a ,, Gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények” közé tartozik. Ezen törvénykönyv, e bűncselekményeket a XX. fejezetében írja le, a hozzájuk tartozó szankciókkal. A ,,Kiskorúak veszélyeztetése” az első megnevezett bűncselekmény a sorban, a ,,Gyermekmunka,a Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, a Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, a Tartási kötelezettség elmulasztása,a Kapcsolati erőszak, a Családi jogállás megsértése, valamint a Kettős házasság” mellett, amelyet a törvények szabályoznak ebben a fejezetben.
A történeti, nemzetközi hátteret tekintve, a magyarországi törvénykezésben a 19. századra kell visszatekinteni, hiszen hazánkban akkor jöttek létre az első gyermekek védelmére létrehozott törvények, ám akkor még kihágási szinten jelentek meg. Először az iskolai taníttatás részéről közelítették meg ezt a témakört, és az iskolába járás visszatartásáról szóló törvény volt az, amely hazánkban elindította a kiskorúakra vonatkozó szabályozásokat 1868-ban. Ezután, 10 évvel később, büntették azt a gazdát, aki nem engedett kellő időt gyerekcselédjének az iskolai látogatására. A következő törvény 1879-ben jelent meg, amely az alapját képezte a mostani kiskorú veszélyeztetésére vonatkozó szabályozásnak is, amely már konkrétan a szülőre, nevelőre vonatkozott, és azt hivatott büntetni, ha a kiskorúval kapcsolatos kötelezettségeiket nem teljesítették, illetve elősegítették a kiskorúak csavargását. A következő, szülőkre vonatkozó törvény 1954-től lépett érvénybe, amely arra vonatkozott, hogyha a gyermek nélkülözni kényszerül szülei miatt, illetve ha a szülő elhanyagolja gyermekét és annak érdekeit súlyos mértékben figyelmen kívül hagyja. A következő mérföldkő az 1961.évi Büntető törvénykönyvben megjelenő, a ma is hatályos törvényre leginkább hasonlító korábbi szabályozás volt, amely büntette, ha a kiskorú nevelésére, gondozására köteles személy a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti, valamint büntették azt a nagykorút is, aki a kiskorút bűntett elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik. Itt jelent meg elsőként azon két fogalom közül az egyik, amely ma is két csoportra bontja a kiskorú veszélyeztetésénél felmerülő bűncselekményeket, a rábírás és a kényszerítés bűncselekmények közül a rábírás, rábírni törekvés fogalma.
A nemzetközi szabályozást közelebbről tekintve, a német és az osztrák törvényeket lehet említeni, ahol a kiskorú veszélyeztetése a szülők nevelési kötelezettségének elhanyagolásaként jelenik meg (német btk.) , az osztrák szabályozásban pedig a kiskorúak kínzása és szintén elhanyagolásuk jelenik meg, mint bűncselekmény.

II.fejezet
A kiskorú fogalmának pontosítása

A büntetőjogban többféle megfogalmazásban szerepel a kiskorú fogalma, attól függően, hogy az eljárásban milyen pozíciót tölt be:
– fiatalkorú a 14. életévét betöltött, és bűncselekményt elkövetett kiskorú,
– gyermekkorú a 14. életévét nem betöltött kiskorú, aki bűncselekményt követett el,
– védekezésre képtelen állapotban lévő személy a 12. életévét be nem töltött kiskorú. Pl.: akkor is nemi erkölcs elleni bűncselekményt követnek el vele szemben, ha ebbe beleegyezik.
Ha erőszakot, vagy fenyegetést alkalmaznak vele szemben, akkor a cselekmény még súlyosabbnak minősül. Testi sértés esetén is súlyosabban büntethető az elkövető, ha a sértett a 12. életévét nem töltötte be.
– megrontás sértettje a 12 és 14 év közötti kiskorú lehet.
– ha házasságkötés révén nagykorúvá vált 16. év feletti személy követ el bűncselekményt, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális eljárási szabályokat kell vele szemben alkalmazni, de kiskorú veszélyeztetett sértettje ő nem lehet.
Súlyosabban minősülnek egyes bűncselekmények, ha a kiskorú sértett az elkövető nevelése-gondozása alatt áll.
Más jogok illetik meg a bűntető eljárás során ezen kívül a kiskorú tanúkat és a nagykorúakat, de különbség van a szerint is, hogy a gyermek a 14. életévét betöltötte-e vagy sem.
Az Idegen Szavak Szótárában megtalálható két jelentés, hétköznapi megfogalmazásban teszi elérhetővé az emberek számára a már törvényben is leírt definíciókat. Tehát itt két fogalmi elemet említenék meg:
1. ,,Kiskorú: Az a személy, aki 18. életévét még nem töltötte be. Kivétel a házasságkötéssel szerzett nagykorúság.”
2. ,,Kiskorú veszélyeztetése: A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűncselekményt (büntettet) követ el.
E két meghatározás nagyon hasonló a törvényszövegben leírtakkal, nagy változtatást nem alkalmaztak, hiszen a jogszabály is köznapi nyelven és egyértelműen határozza meg a szankcionálni kívánt magatartásokat.

III.fejezet
Törvényszöveg értelmezése

A kiskorú veszélyeztetését 4 szempont alapján közelíthetjük meg (ahogy azt a törvényszöveg is írja), ezek a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődése és ezek veszélyeztetése. A törvény tehát ezek veszélyeztetését bünteti egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel.
A 208. § meghatározza azt is, hogy kikre vonatkozhat: a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, de ezt kiegészítve leírja, hogy ide tartozik a szülői felügyeletet gyakorló személy, a gyám élettársa, valamint a szülői felügyelettől megfosztott szülő is (abban az esetben, ha egy háztartásban él a kiskorúval).
A fent említett testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődés veszélyeztetése a szülői feladatból eredő kötelességek súlyos megszegésében, elhanyagolásában valósulhat meg.
Az elkövetői kör megállapítását tehát az adott bűncselekménytől teszik függővé.
Ezen bűncselekmények lehetnek súlyosabbak és enyhébbek is, ez a körülményektől is nagy részben függ.

A gyermekek érdekét sértő, ezen belül kiskorú veszélyeztetése tényállást megvalósító bűncselekményeket is (ahogy a többi bűncselekményt is), alapesete irányából kell elsőként megvizsgálni. Itt két alapesetről beszélhetünk, és ezeknél a tényállási elemek lényegesen eltérnek egymástól. Az első esetben a jogi tárgy a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődése, a második esetben pedig a kiskorú erkölcsi fejlődése.
Az alanyokat tekintve: passzív alany lesz a kiskorú (akinek sérelmére a bűncselekményt elkövetik, és akinek pontos meghatározását – 18. életévét nem betöltött személy, kivéve házasságkötés esetén megszerzett nagykorúság- az előbbi fejezetben leírtam), a speciális alany pedig az elkövető lesz (akik azon személyek lehetnek, akiket az előbbi bekezdésben leírtam). A speciális alanyt tekintve, csak azok eshetnek ezen megnevezés alá, akiket a törvény megnevez, mint lehetséges elkövetőket. Ezen személyek mindegyikét önállóan terhelik a kötelességek, ezért ha például mindkét szülő törvényellenes magatartást tanúsít, akkor is önálló tettesként és nem társtettesként követik el a bűncselekményt, vagyis önálló tettesként felelnek (kivéve, ha pl. nem önszántukból, hanem például kényszerítés után követték el a kiskorú veszélyeztetése körébe tartozó bűncselekményeket, de ez más eset lesz, hiszen ez büntethetőséget kizáró, korlátozó ok lesz, amely a btk. IV. fejezetében kerül meghatározásra).

IV.fejezet
Alaptörvényi vonatkozások

Annak elkerülésével, hogy kizárólag alkotmányjogi részről közelítsük meg a kiskorúak veszélyeztetésének kérdését, mégis meg kell említenünk a témakör teljes körbejárása érdekében, ahogy minden bűncselekmény sért alkotmányos alapjogokat, így ezen jogszerűtlen magatartás is több alapjog megsértését eredményezi. Az Alaptörvényben számos rendelkezés leírásra került, amely a minden embert megillető jogokat hivatott meghatározni.
1. ,,(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.”
2. ,, (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.”

Ezen alapvető szabályokon túl az Alaptörvényben külön részben meg van határozva a gyermekekkel kapcsolatos szabályok kritériumai:
1. ,,(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
2. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.
3. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.
4. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”
Ezen rendelkezésekből a kiskorú veszélyeztetése témához kapcsolódóan kettő szabályt kell előtérbe helyeznünk a 16. cikkben leírtakból, az első és a harmadik rendelkezést, hiszen ezek vonatkoznak a kiskorúak megfelelő fejlődését biztosítandó, szülőktől elvárható magatartásokra. Tehát ez a két szabály, melyet kiemeltünk, ugyanazt fogalmazza meg, mint a büntető törvénykönyvben leírt szabályok. Meghatározza, hogy a szülők kötelesek a gyermekek fejlődését szolgálni és védeni, az ehhez szükséges feltételeket biztosítani (pl.: taníttatás), de ide kapcsolódóan meg kell említeni az előbbiekben felsorolt rendelkezéseket is, aminek tartalma, hogy minden embert megillet a szabadság és a személyi biztonság, valamint hogy minden ember alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Ezek összességének betartásával megvalósul a gyermekek biztonságos fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése. Valamint még ide kapcsolódóan megemlíteném a 20. cikkben leírt rendelkezést, miszerint: ,,(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” Vagyis nem csak a nagykorúakat, hanem a gyermekeket is megilleti a testi-, és lelki egészség. Ezen rendelkezések együttes betartása keletkeztet az alapjogokat betartó, jogszerű magatartást.
Tehát fontos kiemelni, hogy a büntetőjog mellett, az alkotmányjogi vonatkozás is hozzájárul a kiskorúak veszélyeztetésének pontos meghatározásához, így több oldalról is biztosítva van e szabályozások betartatása.

V.fejezet
Kiskorú veszélyeztetése a Tatai Járási Ügyészség egyik esetén keresztül

A következőkben egy konkrét eseten keresztül szeretném bemutatni, hogy mi módon fordulhat elő a kiskorúak veszélyeztetésére vonatkozó jogszabályok megszegése a minden napi életben.
,,Öt gyereküket nevelték embertelen körülmények között, vádat emeltek
Egy házaspár öt kiskorú gyereküket nevelte szörnyű körülmények között, ezért a Tatai Járási Ügyészség vádat emelt ellenük. A gyerekek a fedetlen emésztőgödörbe is többször beleestek.
A Tatai Járási Ügyészség kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vádat egy házaspár ellen, akik 2011 tavaszától 2013 októberéig, tatai lakóhelyükön tartották sanyarú sorban öt kiskorú gyermeküket – írja a Komárom-Esztergom megyei online lap, a Kemma.hu.
A férfi és a nő egy közös, illetve előző kapcsolataikból született négy gyermeküket nevelték, de az épületben nem volt mosakodási lehetőség, és bár a nő nem dolgozott, hanem a háztartást vezette, a lakás folyamatosan koszos volt és rendetlen. A gyerekeknek nem csomagoltak uzsonnát, meleg ételről ritkán gondoskodtak, a gyerekek iskolai előmenetelét nem segítették.
A gyermekek környezete az ügyészség szerint balesetveszélyes is volt, mert az udvart ellepték a gyermekek számára veszélyes hulladékok, és az emésztőgödör, amelyet egy hosszú árok kötött össze a házzal, fedetlen volt, ezért a gyermekek többször beleestek a szennyvizet elvezető csatornába.
Az emeletre vezető meredek lépcsőnek csak egy korlátja volt, a biztonsági rács hiányzott, emiatt a lépcsőről mind az öt csemete leesett már.
Az ügyészség közleménye arról nem szól, mi történt azóta a gyerekekkel és a szülőkkel.”

Ebben az esetben tehát láthatjuk, hogy a kiskorúak megfelelő fejlődéséhez és az alapvető normális életük megteremtéséhez való körülmények nem valósultak meg , a kiskorúakat elhanyagolták, a rájuk fenyegető veszélyhelyzeteket nem hárították el a szülők, a tőlük elvárható magatartást tehát nem valósították meg. Ezzel szemben a fent olvasható tényeket tekintve, – mint: koszos környezet, étkeztetés elhanyagolása, iskoláztatás elhanyagolása, balesetveszélyes otthon- megállapítható a kiskorú veszélyeztetése tényállás beállta.
Ezen típusú esetek sajnos minden naposak a mai társadalomban, ugyanis nagyon sok család van, ahol a szülők nem a megfelelő felelősséggel járnak el gyermekeik életének szabályzásában. Rendkívül sok oka lehet, ha kiskorú veszélyeztetése miatt emelnek vádat, ám minden eset más és egyedi, nem lehet így egy konkrét szabályozást rá vonatkoztatni, ezért is kell a lehető legtöbb jogszabállyal és legtöbb területen lefedni ezen esetekben a büntethetőséget.

VI. fejezet

Záró gondolatok

Mindent összevetve tehát, több kérdés is felmerül a témában kapcsolatban, mint például, hogy mekkora a tere a családi autonómiának? Továbbá a gyermekek megvédésének –mint közfeladat- elismerése , illetve annak megelőzésére való megoldás bevezetése állami szinten. A veszélyeztetettség felismerése, és arra egy adott koncepció kifejlesztése . Az állami beavatkozás szükséges mértékének meghatározása.
A fent említett kérdésekre még nem kaptunk választ, ám a jövőben alakításra kerül ezen rész, aszerint, hogy milyen konkrét ügyek fordulnak elő. A szabályozásnak arra kell törekednie, hogy ezen eseteket megelőzze, számukat csökkentse, illetve az előfordulásuk esetén megfelelően szankcionálja azokat, hogy elrettentő példaként jelenjenek meg a köztudatban.
Minden személynek, minden hatóságnak és minden szervezetnek az együttműködésre, és a kiskorúakat veszélyeztető körülmények ellen való fellépésre kell fókuszálnia, ezzel megerősítve a szabályzást, és a köztudatban való megerősítést.

Források, felhasznált irodalom

i>Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!
 
[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]