A jövő szankciója? – Az „elektronikus” szabadságvesztés

Az alábbi cikk az Arsboni, a Bird & Bird és a Wolters Kluwer 2018-as Cikkíró Pályázatára készült írás szerkesztett változata.

A büntetés-végrehajtás és a digitalizáció kapcsolódási pontjai

Manapság a börtönök zárt világáról a köztudatban számos információ kering, ami köszönhető annak is, hogy a modern büntetés-végrehajtás egyik alapelve a nyitottság, amely magában foglalja a sajtó-, valamint a társadalmi nyilvánosságot. Ennek ellenére mégis keveset tudunk igazán a börtönök mindennapi belső működéséről, azok ismerik valójában, akik saját bőrükön tapasztalják meg a börtönök „vendégszeretetét”, illetőleg, akik nap, mint nap, a személyi állomány tagjaként végzik munkájukat valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben.

Mindebből következően, a büntetés-végrehajtás nyitottsága ellenére is szükséges sokrétűen foglalkozni a témával, hogy a megismerési tevékenység eredményeit és megállapításait egyfajta társadalomfelvilágosító célzattal is a közgondolkodás részévé tegyük, így még közelebb hozva a büntetés-végrehajtást a gyakran idegenkedő társadalomhoz. Természetesen mindezt nem az öncélúság vezérli, hiszen a fogvatartottak sikeres reintegrációjának egyik fokmérője a társadalmi hozzáállás.

Az elkövetkezőkben egy különleges utazásra invitálom a kedves Olvasót, amely út során megismerhetjük, hogy a digitalizáció, a technológiai vívmányok miként jelennek meg a szabadságvesztés végrehajtása során, már ha azok egyáltalán megjelennek. Utazásunk során több állomáson is megállunk, így az egyik állomás keretében megismerhetjük a reintegráció és a digitalizáció, valamint a technológiai vívmányok kapcsolatát, egy másikon keresztül a digitalizáció hatásait vesszük górcső alá a büntetés-végrehajtási intézetek működésére vonatkozóan, majd pedig a fogvatartotti jogok és a digitalizáció kapcsolata kerül a vizsgálódás célkeresztjébe.

Utunk első állomása: reintegráció és a digitalizáció, valamint a technológiai vívmányok kapcsolata

Első lépésként a reintegráció, mint a Büntetés-végrehajtási Kódexbe kerülő új fogalom rövid tisztázására van szükség. A reintegráció egy olyan komplex fogalom, amely magában foglal minden olyan programot és tevékenységet, amely az hivatott elősegíteni, hogy a társadalomba történő visszailleszkedés minél hatékonyabb legyen, és a visszaesés esélye minimális, akár ki is zárható legyen. Így a teljesség igénye nélkül a reintegráció részét képezi például az oktatás, a szakképzés, vagy a munkáltatás is. Ugyanígy kritériumként kerül meghatározásra, hogy az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása által megszabott életkörülményeit közelíteni kell a szabad élet viszonyaihoz. A megfogalmazott elvárás érdekes kérdéseket vet fel a szabad élet viszonyait vizsgálva, amely véleményem szerint egy igen absztrakt, folyton változó tartalommal bíró fogalom.

Milyen ma, 2018-ban a szabad élet?

Nem túlzás azt állítani, sőt inkább már közhelynek számít, miszerint a technológia és annak vívmányai mindennapjaink szerves részévé váltak, így szinte elképzelhetetlen a boldogulás nélkülük és a kezelésükhöz szükséges ismeretek, az úgynevezett digitális kompetenciák nélkül. A digitalizáció térhódítása nem csak magánéletük területén, hanem a munka világában is érzékelhető. A munkaerőpiacon lényegesen kevesebb eséllyel indulnak azok, akik alapszintű informatikai ismeretekkel sem rendelkeznek.

A szabad életben tehát mindinkább felértékelődni látszanak a technológiai vívmányok és a kezelésükhöz szükséges kompetenciák. Mindazonáltal a szabadságvesztésüket töltő elítéltek ennek csak egy kis szegmensének lehetnek a részesei, egyrészt a büntetés-végrehajtás biztonságára, másrészt kapacitási és anyagi szempontokra tekintettel. Egy másik fontos tény, hogy a technológia folytonos és dinamikus változáson, fejlődésen megy keresztül, egyre több területet érint a digitalizáció, amelynek nyomon követése még a technikai eszközöket a mindennapjaiban is szervesen használó, szabad állampolgár számára is gyakran nehézkes. Így az izolált fogvatartottak vagy egyáltalán, vagy csak igen megkésve értesülnek az újabb és újabb fejlődési állomásokról, amely kétségtelenül megnehezíti a szabadulásokat követő társadalmi beilleszkedés hatékonyságát egy olyan környezetbe, ahol alap elvárás a naprakészség.

A technika tehát olyan gyors ütemben lép előre, hogy mire a fogvatartott szabadul, egy teljesen új technológiai környezet várja, amelyben éppúgy helyt kellene tudni állnia, mint a szabad állampolgároknak a beilleszkedés érdekében.

Vegyünk egy egyszerű példát: ha egy felnőttkorú terheltet jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítél az ügyében eljáró bíróság, majd 40 év elteltével a kötelező kegyelmi eljárás keretében a Kegyelmi Bizottság a fogvatartott szabadon bocsátásáról dönt, szinte felmérhetetlen, hogy 40 év elteltével milyen technológiai környezet várja a visszailleszkedni vágyó fogvatartottat. Valószínűsíthető, hogy ennyi idő elteltével, még ha a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése előtt rendelkezett is ismeretekkel a technológiai eszközök kezelésével kapcsolatban (nem is beszélve azon esetről, amikor eleve nem rendelkezett ismerettel), digitális írástudatlannak fog számítani, amely többek között a munkavállalást is megnehezíti. Ezen feltevés alapján pedig jelentősen veszélybe kerül a sikeres társadalmi visszailleszkedés, a reintegráció. A fiatalkorú fogvatartottak esetében még súlyosabb következményekkel járhat a digitalizációs lemaradás, hiszen egy-egy negatív élmény, visszautasítás, kirekesztés negatív hatása hatványozottan érvényesül életkori sajátosságaikból, valamint befolyásolhatóságukból adódóan.

A jelenlegi tendencia alapján az is kétségtelenül megjósolható, hogy a technológia vívmányainak szerepe életünkben a jövőben is fontos, sőt egyre fontosabb szerepet fognak játszani.

Utazásunk első állomásával kapcsolatban tehát az a konzekvencia szűrhető le, hogy a reintegráció sikerességét befolyásolja, hogy a szabadulást követően milyen digitális kompetenciákkal rendelkezik a fogvatartott, az alapvetően meghatározza, hogy például a munkaerőpiacokon milyen esélyekkel indul. Ebből következően, még ha minden technológiai vívmány nem is bocsátható a fogvatartottak rendelkezésére a biztonság követelményére tekintettel, mindenképpen megfontolandó, hogy a fogvatartottak folyamatos oktatásban vegyenek részt a területre és annak változásaira vonatkozóan.

Folytatva utunkat elérünk a második állomásunkhoz, amelynek középpontjában a digitalizáció és a technológiai vívmányok hatása áll a büntetés-végrehajtási intézetek működésére vonatkozóan.

Napjainkban nagy népszerűségnek örvend az „okos” jelző használata rendszerint olyan technikai eszközök vonatkozásában, amelyek sokoldalú funkciót kínálva járulnak hozzá mindennapjaink megkönnyítéséhez. Talán jelen pillanatban még nehezen képzelhető el, hogy ezen eszközök jelentős mértékben befolyásolnák, adott esetben segítenék a büntetés-végrehajtási intézetek működését, pedig már most is számtalan nemzetközi példát találunk ennek ellenkezőjére, sőt hazánkban is több példa bizonyítja a digitalizáció jelenségének a büntetés-végrehajtásban való megjelenését.

Nézzünk meg néhány nemzetközi példát:

a dél-koreai Pohangban a börtönszemélyzet munkájának támogatására robotfegyőröket vetettek be próbaként.

A robotfegyőrök 1,5 méter magasak, négy lábon mozognak, kamerákkal és szenzorokkal felszereltek, amelyek segítségével képesek felismerni a fogvatartottak normálistól eltérő viselkedését. Skóciában, a HMP Grampian büntetés-végrehajtási intézetben a kapcsolattartás nehézségeinek leküzdése érdekében virtuális látogatási rendszer kiépítésére került sor. A holland igazságügy-miniszter csökkentett üzemmódú számítógépek elhelyezését javasolta a zárkákban, amelyek nem lennének alkalmasak elektronikus levelezés bonyolítására vagy az internet tartalmának teljes megismerésére. A felvetés alapja, hogy így a fogvatartottak távtanfolyamokon vehetnének részt. Hasonló elgondolással állt elő két angliai civil szervezet, a Prison Reform Trust és a Prisoners Education Trust, amikor azt javasolták, hogy az elítélteknek felügyelet melletti internetezést kellene biztosítani a kapcsolattartás megkönnyítése és a továbbképzések lefolytatása érdekében. Igencsak megosztott volt a vélekedés az ötlet kapcsán, hiszen a börtönfelügyelet szerint nem szerencsés, hogy kvázi az internet születését megelőző állapotban tartják az elítélteket, míg a kormányzat következetes álláspontja szerint az előnyöket és a hátrányokat összevetve a hátrányok lennének túlsúlyban. A biztonság veszélyeztetése mellett számolni kellene a szökések számának növekedésével, és az illegálisan bejuttatott tárgyak számának növekedésével is.

Egyes országok már túlléptek a tervezés vagy a vita fázisán és komplett rendszereket kezdtek el alkalmazni, így például Belgiumban megalkotásra került a Prison Cloud-modell, amelyen keresztül a fogvatartottak több szolgáltatást is igénybe vehetnek, így például telefonálhatnak, videóhívást kezdeményezhetnek, kommunikálhatnak a személyi állomány tagjaival, valamint az ügyvédjükkel, vagy akár időpontot kérhetnek az orvostól. Mindemellett a rendszeren keresztül részt vehetnek az oktatásban, sőt a webshopon élelmiszert és dohányterméket is vásárolhatnak. A fogvatartottak rendelkeznek egy USB stickkel, felhasználónévvel és jelszóval, ezek segítségével vehetik igénybe az említett lehetőségeket. Természetesen a biztonság kérdésköre itt is hangsúlyos, amelyet egy NATO-hiteles platform biztosít.

A nemzetközi példákután hazánk gyakorlatát is érdemes megvizsgálni, mert bár még nem a fent említett nemzetközi példák szintjén, de nálunk is elindult a digitalizációs folyamat és a büntetés-végrehajtás összekapcsolódása.

Rögtön elsőként érdemes megemlíti, hogy a Büntetés-végrehajtási Kódex a javítóintézeti nevelés végrehajtása körében a fiatalkorúakat megillető jogként deklarálja, miszerint szűrt tartalmú internet-szolgáltatás használatára jogosultak a törvényben meghatározott időtartamban és időközönként. Az elítéltek vonatkozásában pedig a jogszabály a birtokban tartható tárgyak között nevesíti a tv-készüléket, valamint a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított telefonálásra szolgáló eszközt is. Az eddig felsoroltak mind arra hivatottak, hogy a fogvatartottak szabadidejének kitöltésében vegyenek részt, valamint, hogy a külvilággal való kapcsolattartást támogassák. Összefoglalva tehát ezek az eszközök a reintegráció részét képező tényezők.

Szintén a kapcsolattartás, így a reintegráció témakörénél maradva kell szólnunk az „INNO-Váltó Innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/szabadultaknak” című projektről, amelynek kereti között 2014-ben a Váltó-Sáv Alapítvány és a Balassagyarmati Fegyház és Börtön közreműködésével

a fogvatartottaknak lehetősége nyílt, hogy kísérleti jelleggel Skype-on keresztül tartsák a kapcsolatot a hozzátartozóikkal.

Úgy vélem az elgondolás sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az országos parancsnok szakutasítást adott ki az internet alapú Skype telefonálásról, amelyet az enyhébb rezsimszabályok alá tartozó fogvatartottak vehetnek igénybe, mint kapcsolattartási formát. Talán a rendszer legnagyobb előnyének tekinthető, hogy a távolságra és az anyagi lehetőségekre tekintet nélkül lehetővé teszi a hozzátartozókkal való kapcsolat fenntartását.

Egy másik újdonság és előrelépés a hazánkban 2018. május 24-én, az Egri Törvényszéken bemutatott távmeghallgatási rendszer, amely alkalmas arra is, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő fogvatartottakat az átszállításuk nélkül meghallgathassa a bíróság. Mindez tehát azt is jelenti, hogy a technikai eszközök a fogvatartás biztonságához is hozzájárulhatnak, ahogyan teszi azt a biztonsági intézkedésként alkalmazott elektronikus távfelügyeleti eszköz, vagy az elektronikus megfigyelési eszköz is.

Végül, de nem utolsó sorban a technológiai vívmányok és a büntetés-végrehajtás kapcsolódási pontját tükrözi a Büntetés-végrehajtási Kódex azon rendelkezése is, amely lehetővé teszi, hogy a fogvatartott a büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a nyomozóhatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy a keletkezett iratokról elektronikus adathordozón kiadott másolatba a büntetés-végrehajtási szervezet által biztosított számítástechnikai eszközön betekinthessen.

Különleges utunk utolsó, ámde talán legfontosabb állomásához értünk, ahol a fogvatartottak jogai és a digitalizáció kapcsolata kerül a középpontba.

2018. január 1-jétől a törvényben megjelölt hatóságok kötelesek biztosítani az ügyfeleik részére az elektronikus kapcsolattartás és ügyintézés lehetőségét.

A jogszabály ezen rendelkezéséből tévesen azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a fogvatartottak számára is biztosított a lehetőség, azonban a Büntetés-végrehajtási Kódex rendelkezéseit megvizsgálva hamar rájövünk, hogy korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A Büntetés-végrehajtási Kódex ugyanis egyértelműen az elítéltek szünetelő jogai között sorolja fel az elektronikus ügyintézéshez való jogot. Mindennek oka, hogy bár az elektronikus ügyintézésről szóló törvény indokolása szerint az elektronikus ügyintézéshez való jog az ügyféli jogok anyajogának tekinthető, mégis a végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható jogról van szó. A Kódexben deklarált szünetelő jogok általában nem egyeztethetőek össze az ítélet céljával, valamint azzal a sajátos élethelyzettel, ami a szabadságvesztés végrehajtásával jár.

Jelenleg tehát az elítéltek és az elektronikus ügyintézéshez való jog egymással ellentmondó, oximoron kapcsolatban állnak, pedig kétségtelen, hogy ezen jog valamilyen fokú biztosítása többek között megkönnyíthetné a kapcsolatfelvételt és az ügyintézést olyan, a fogvatartottak jogai érvényesítését szolgáló szervekkel is, mint az alapvető jogok biztosa vagy az ügyészség.

Utunk végállomásához érve nem maradt más dolgunk hátra, mint néhány összegző gondolatot megfogalmazni.

Megállapíthatjuk, hogy már ma is számos kapcsolódási pont lelhető fel a büntetés-végrehajtás és a digitalizáció, a technológiai vívmányok között. Habár a büntetés-végrehajtás még igen óvatosan áll hozzá témához, de kétségtelen, hogy a modernizációs kényszernek a jövőben sem lesz képes ellenállni. Reméljük, hogy az újabb és újabb „okos” technikai eszközök a feladatok minél hatékonyabb ellátásához fognak hozzájárulni, hiszen a digitalizáció számos előnye mellett azért a hátrányokkal, kockázatokkal is szembe kell néznünk. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ahhoz, hogy a büntetés-végrehajtás és a digitalizáció ne legyenek egymás számára idegenek, arra is szükség van, hogy a fogvatartottak is rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal, amelyeket hiányuk esetén az oktatás eszközével lehetséges orvosolni.

A kérdés már csak az, hogy vajon az elkövetkező években a modernizációs folyamat oly mértékben betör-e a büntetés-végrehajtásba, hogy az „okos” börtönök is alapvetőek lesznek a társadalom számára?

Források, felhasznált irodalom

Robo-wardens for prisons. NZ Herald, 2011.11.27. Lásd: Király Klára: Hírek a börtönvilágból. Börtönügyi Szemle 2011/4., 90.

Virtual visiting for prisoners. BBCNews, 2013.11.04. Lásd: Király Klára: Hírek a börtönvilágból. Börtönügyi Szemle 2014/1., 87.

More computers in the cells. Dutchnews, 2013.09.27. Lásd: Király Klára: Hírek a börtönvilágból. Börtönügyi Szemle 2014/1., 93.

Let prisoners use the internet. BBCNews, 2013.10.28. Lásd: Király Klára: Hírek a börtönvilágból. Börtönügyi Szemle 2014/1., 93.

Juhász Zsuzsanna: Digitális technológiák a büntetés-végrehajtásban. Börtönügyi Szemle 2016/2.,96-97.

Lajtár István: Fogvatartotti jogok a jogállami elvek tükrében. In: Vókó György (szerk.):Tiszteletkötet Dr. Kovács Tamás 75. születésnapjára. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 2015., 295.

http://prisonunited.blogspot.com/2014/09/amint-arrol-korabban-mar-tobb.html (megtekintve: 2017.06.27.)

https://birosag.hu/media/aktualis/tavmeghallgatas-birosagi-targyalasok-hatarok-nelkul (megtekintve: 2018.06.27.)

2013. évi CCXL. törvény indokolása a 83. §-hoz

2013. évi CCXL. törvény 355. § (3) bekezdés

16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 1. melléklet

16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 56. §, 58. §

2013. évi CCXL. törvény 127. § (1) bekezdés

2015. évi CCXXII. törvény 9. §

2013. évi CCXL. törvény 121. § (1) bekezdés g) pont

2015. évi CCXXII. törvény 3. § (1) és (2) bekezdés

Lásd részletesebben: 53/2017. (VII. 10.) OP szakutasítás

Tetszett a cikk? Olvasd el a többi népszerű pályaművet is applikációnk segítségével!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.