Hearts in „Suits” *

Ez a Magyar Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin. A rovat célja, hogy tartalmas és érdekes, hol komolyabb, hol könnyedebb írásokkal engedjen bepillantást a Telekom progresszív gondolkodású, szakmailag felkészült, összetartó jogi csapatának a munkájába, gondolkodásába. Ha a rovattal kapcsolatban kérdés, javaslat merül fel, az alábbi címre várjuk az észrevételeket: arsboni@arsboni.hu

Hogyan kerülhet egy vállalati csapat közelebb egy civil szervezet missziójához úgy, hogy az mindkét fél számára gyümölcsöző legyen? Miért fontos közösségi szinten is a karitatív aktivitás és miért van ennek helye egy jogi csapat éves működési és pénzügyi tervében? Milyen utat követ a Telekom jogi csapata és milyen tapasztalatokat szerzett a meglátogatott non-profit szervezeteknél?

Abból a – jelen írás témáját is figyelembe véve – talán kifejezetten zavarba ejtő alapvetésből indulnék ki, hogy minden emberi szándékunkat és cselekedetünket az vezérli, hogy az erőfeszítéseinkkel nyerjünk valamit, kapjunk valamit cserébe. Közel tíz éve változó intenzitással, de rendszeresen végzett önkéntes tevékenység után is meggyőződésem, hogy igaz ez a karitatív munkára is, és főképp, hogy jól van ez így. Aki nem találja meg a saját örömét az önkéntességben, az, ha ki is próbálja, nem válik szokásává. Aki viszont önismerettel és a saját igényeire tekintettel veti bele magát, az a szó legjobb értelmében „függővé” válik.

*Az olvasó megtévesztését elkerülendő, szeretném előre bocsátani, hogy bár a Telekom jogi csapatának nagy szíve van, csak a legritkább esetben viselünk öltönyt.  

Ismerkedés és a win-win

Sokféleképp lehet cégként, céges csapatként társadalmi ügyekhez kapcsolódni, ezért elkerülhetetlen, hogy ismerjük a saját szempontjainkat, céljainkat és lehetőségeinket. Tudjuk, hogy miért csináljuk, mit szeretnénk elérni a vállalati karitatív aktivitással, és hogy mennyi időt, energiát, illetve anyagi forrást tudunk és szeretnénk rászánni.

Míg a Magyar Telekom csoportszintű stratégiai elvek és ESG kritériumok mentén végzi CSR[1]tevékenységét, addig jogi csapata szerényebb anyagi keretek között ugyan, de a saját érdeklődésére és energiaszintjére szabott programokban tud gondolkodni.

Ezáltal minden társadalmi ügyhöz úgy közelítünk, hogy szeretnénk megismerni. A kapcsolódás alapja a civil szervezet által felkarolt társadalmi jelenségnek, csoportnak és a szervezet törekvéseinek, munkájának a megismerése, akihez ellátogatunk. Szerencsére a nyitottság és a figyelem a csapatunk alapvető értékei, ahonnan az ismeretszerzés utat kínál az odafordulás, az együttérzés és a cselekvés irányába.

Mi úgy lépünk oda egy jótékonysági szervezethez, hogy „meséljetek magatokról”, az általuk vezetett közös program nyitja fel a szemünket (és a szívünket is) arra, amit meg szeretnének „javítani” a világban; megismerjük, amiért dolgoznak, és ez ösztönöz minket arra, hogy ebben részt vállaljunk.

A megismerés több szinten fejti ki a hatását, és ezzel tudatosan számolunk.

Egyrészt hiteles forrásból ad ismeretet a csapat tagjainak társadalmunk, közösségeink kihívásairól, pl. az élelmiszerpazarlásról, a fogyatékkal élők és családjaik mindennapi tapasztalatáról az el- és befogadással kapcsolatban, vagy arról, hogy miért kerülnek emberek az utcára, hogyan élnek, miben igényelnek segítséget. Számtalan kisebb-nagyobb előítélettel éljük az életünket, aminek megvan a helye és a szerepe, de nem árt, ha a helyén tudjuk ezeket kezelni vagy vissza tudjuk vágni – ehhez szükséges az érzékenyítő párbeszéd. Ha van tér kérdezni, őszintén beszélgetni, megismerni történeteket, az már önmagában szemléletformáló erővel bír. A Budapest Bike Maffiánál[2] tett látogatás után szembesültünk azzal, hogy az utcán élő emberek jelentős része valamilyen mentális betegséggel küzdött már az utcára kerülés előtt is, így szakértő segítség nélkül, a maguk erejéből nem tudnak munkát vállalni, lakáshoz jutni. Az Egy Sima Egy Fordított Egyesületnél[3] pedig arról beszélhettünk, hogy hogyan teremthetünk befogadó munkahelyi környezetet egy autizmussal élő kolléga számára, vagy hogyan ismerhetjük fel a jószándékunkba csomagolt előítéletet, amely kéretlen és szükségtelen segítség formájában jelenik meg.

Másrészt alkalmat kínál az alapítványoknak, egyesületeknek, hogy őszintén, kertelés nélkül elmondhassák, milyen segítségre van szükség általában a civil szektorban, illetve az ő küldetésükhöz hogyan tudnánk mi hasznosan hozzájárulni (önkéntesmunkával, valamilyen szakmai segítséggel, pénzzel, stb.). A vállalati berkekben elterjedt, „kerítésfestésként” titulált, gyakran semmitmondó önkéntes programok jellemzően a civil szervezetnek sem nyújtanak valódi segítséget (vagy azért, mert azt a feladatot jobban, hatékonyabban és olcsóbban meg tudják oldani, vagy azért, mert másra lenne szükségük). Emellett az önkéntesek, támogatók oldalán sem biztosítanak lehetőséget a szemléletformálásra, érzékenyítésre, ami alapja lehet a hosszabb távú elköteleződésnek. A jól megfogalmazott támogatási javaslathoz, konkrét együttműködési kéréshez a problémamegoldó szemléletű vállalati csapatoknak, mint a miénk is, könnyebb kapcsolódnia.

Emellett egyéni szinten is inspiráló lehet és elindíthat személyes elköteleződéshez vezető folyamatokat, valamint új kezdeményezésekhez vezethet az ismeretszerzés. Valaki az adója 1%-t szánja majd a megismert civil szervezetnek, mert meggyőződött arról, hogy ott jó helye lesz, valaki szabadidejében önkéntesmunkát vállal majd ott vagy pro bono támogatáson keresztül szaktudásával segíti a civilek munkáját, valaki pedig valami teljesen újat, mást is akar tenni, eredeti támogatási lehetőséget kínál. Így vetődött fel például az egyik kollégánkban, hogy ad-hoc vizitek helyett rendszeres közös programokat, kirándulást vagy akár tanulócsoportot is szervezhetnénk egy karácsony előtt meglátogatott gyerekotthonban lakó srácokkal.

Végül – és a civil szervezetek fenntartható működése szempontjából ennek kiemelkedő jelentősége van – így alakulhat ki hosszabb távú elköteleződés, kiszámítható támogatással járó együttműködés a jótékonysági szervezet és a vállalat, vállalati csapat között. Ezen az úton vált az Élelmiszerbank[4] a Telekom közgyűlésének és több rendezvényének catering partnerévé, és így terjedt eleinte szájról-szájra, majd szervezett keretek közt, hogy a Bátor Tábor[5] hatvani táborhelye a céges csapatépítés és a munkatársak fejlesztésében meghatározó szerepet betöltő, komfortzónából való kilépés egyik legjobb terepe.

A megismerésen alapuló kapcsolódás – az anyagi támogatáson túl – a fenti hatásokon keresztül válhat gyümölcsözővé a karitatív szervezetnek, míg a rendszeresen érzékenyítő programokon, csapatra szabott önkéntes-aktivitáson résztvevő csapat összetartását, személyes kapcsolatait erősíti, hiszen más szerepben is látjuk egymást, más kérdések kapcsán ismerjük meg egymás gondolatait. A csapatépülés látens, de ütős és sokszor igen megható élménye, amikor kollégák egymás rejtett, de megkapó oldalát és erősségeit fedezik fel.

Mostanában sokat halljuk, hogy a Z generációs munkavállalók karrierdöntéseiben milyen meghatározó jelentőséggel bír a választott munkáltató társadalmi elköteleződése. A magam részéről úgy gondolom, hogy ez generációtól függetlenül igaz, és visszatérnék a bevezető gondolatomra, hogy a jótékonysági szerezetek felé fordulás és a tenni akarás őszinte igénye és megélése erősíti a munkáltatóhoz vagy a szűkebb céges közösséghez való kötődés élményét, segíti a munkahelyi súrlódások feloldását, a konfliktusok rendezését, a kiégés megelőzését.

Pro bono feladatokon túl

A szakmai önkéntesség vagy másnéven pro bono szolgáltatásnyújtás létjogosultsága és fontossága vitathatatlan. A civil szervezetek kompetenciája speciális szakmai területeken (például ilyen a jog is, de említhetném az informatikai szolgáltatásokat, a könyvelést vagy a CRM stratégiát is) jellemzően hiányzik, és az alapítványok, egyesületek nem rendelkeznek erre dedikálható támogatással, pénzügyi forrásokkal, illetve alapvetően forráshiánnyal küzdenek. Magam is végzek pro bono jogi munkát a Bátor Tábor adatvédelmi tisztviselőjeként, nap mint nap tapasztalom ennek szerepét és jelentőségét. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy sok speciális szaktudással bíró ember, így a jogász is, az önkéntesmunkára szánt idejében szívesen csinál valami mást, ami őt is építi, neki is új világok felé nyit ajtót, izgalmat hoz az életébe. Másrészt, ha az önkéntes tevékenységre, mint a közösségépítés egyik eszközére tekintünk, akkor könnyű belátni, hogy a pro bono tevékenyég keretében végzett önkéntesmunka ezt a célt sok esetben nem, vagy nehezen elégíti ki, mert vagy egyéni feladatokkal jár vagy a megszokott működési keretben tartja a csapatot. Ezért, bár helyénvalónak gondolom, ha a munkáltató managementje releváns tájékoztatással, aktív megkereséssel és ösztönzéssel (pl. munkaidőkedvezmény) biztosít lehetőséget szakmai önkéntességre a munkavállalóknak, a vállalti önkéntességnek, karitatív tevekénységnek ennél többet kell nyújtania.

’Empátia wellness’

Amikor a jótékonysági programsorozatunknak nevet kerestünk, végül az ’Empátia wellness’ kifejezésre esett a választásunk, amely reflektál a szemléletformálásra, a személyes érzékenyítésre, a kölcsönös előnyökre és a pozitív közösségi élmény fontosságára.

Az utcán élt élettel, a fogyatékossággal élők kihívásaival vagy a szülői gondoskodás hiányával való szembesülés nem könnyű, sőt többen tartunk is tőle, mert megrázó élmény lehet, még akkor is, ha megosztva vagy magunkban hordva a saját, privát életünkben is hordozhatunk fájdalmas tudást ezekről.

Viszont ahogy csapatként, egymásra figyelve, beszélgetve, összemosolyogva vagy épp időnként egy-egy könnycseppet felfedezve egymás szemében közös élményeken keresztül ismerkedünk a világgal és magunkkal, az segíti feloldani az esetleges viszolygást, félelmeinket; tartalmas, felemelő és gyakran inspiráló tapasztalat, amit a legtöbben szeretnénk újra megélni.

A civil szervezetekkel való találkozásokat átgondoljuk, előkészítjük, olyan lehetőségeket keresve, amely a csapat minél több tagját fogja megszólítani, és az ez alapján összeállított palettából közösen döntünk arról, hogy az adott évben kihez látogatunk el, és mit szeretnénk együtt és értük tenni.

Bár a jogi csapat értékei között meghatározó a civil szervezetek és társadalmi ügyek iránt való nyitottság és segíteni akarás, természetesnek tartjuk, hogy mindenki maga döntheti el, az adott eseményen, önkéntesprogramon részt akar-e venni. A nyitott, befogadó részvételre és a tartós elköteleződés lehetőségére alapot teremteni, csak lelkes és valóban önkéntes jelenéttel lehet.

Útkereső és újító szellemű csapat vagyunk szakmai tekintetben is, ez a nyitottság és a lehetőségeinkhez mért folyamatos értékteremtés igénye a karitatív törekvéseinket is áthatja. A szemléletformáló találkozás fontos része az anyagi támogatás is, ami kiegészül azzal, hogy aktívan keressük a további lehetőséget, hogy az adatott alapítványnak, egyesületnek Telekomon belül vagy kívül további támogatási vagy együttműködési lehetőséget keressünk.

Jelen írás kereteit szétfeszítené, ha megpróbálnám összefoglalni a tapasztalatainkat, így most csak arra vállalkozom, hogy saját tetszésemre szemezgetek belőlük:

• Jól segíteni úgy lehet, ha megismerjük, hogy a másiknak mire van szüksége, és méltóságát, önrendelkezését tiszteletbe tartva kérdezünk, lépünk oda hozzá.
• Mindenkinek van rejtett tehetsége, amivel a legváratlanabb helyzetekben tud másokat felvidítani, megörvendeztetni.
• Egy civil szervezet az általa képviselt társadalmi ügy, az érintett emberekről való gondoskodás profi szakértője, segítő szolgáltatásaik mögött hosszú évek munkája, komoly tanulási folyamata és sokrétű tapasztalata van, ha ebbe önkéntesként szeretnénk bekapcsolódni, az tőlünk is nyitottságot, tanulásra és alkalmazkodásra való hajlandóságot követel.
• Meg kell találni, hogy mihez húz a szívünk, nekünk mi okoz örömet, minőségi önkéntesidőt arra fogunk szánni, ami minket is energiával, jóérzéssel tölt el.
• Akár a stratégiai céljait, tulajdonosa érdekeit, saját márkáját is képviselő vállalatról, akár magánszemélyről beszélünk, a saját erőforrásokhoz mérten nyújtsunk anyagi támogatást is, a civileknek is vannak személyi kiadásaink, fizetnek rezsit, és költeniük kell marketingre.
• Egy telefonnal vagy közös kávézással olyan baráthoz, kollégához, ismerőshöz tudunk eljutni, aki elhivatott stratégiai partnere lehet egy jótékonysági szervezetnek. Legyünk a nagykövetük egy fél órára!

Forrásjegyzék

A Jogtanácsosok a digitális világban rovat a Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin.