“Az elmúlt időszakban három olyan ügyben vettem részt, amelyekkel a gazdasági média a címlapon foglalkozott.” – Interjú a Deloitte két ügyvédjelöltjével.

A Big Fourokat rejtélyes köd veszi körül, ami mögé sokszor nehéz belátni, hiszen ezek az adótanácsadó és könyvvizsgáló cégek a világ működését befolyásoló valós gazdasági folyamatokban vesznek részt nap mint nap. A mostani interjúban mégis lehetőségünk nyílt bepillantani a Deloitte „kulisszái” mögé. Egy teljes napon át követtünk és kérdésekkel faggattunk két, az ügyvédi irodában dolgozó fiatal ügyvédjelöltet.

(📷 tipp: A teljes élmény érdekében, az interjú mellé ajánljuk az Instagram Story-k megtekintését is!)

Megkértük dr. Fekete Mátét és dr. Pintér Zsoltot, hogy mutassák be nekünk a Deloitte világát és azon belül is a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda mindennapjait.

Dolgoztatok a Deloitte-nál már az egyetemi éveitek alatt is, vagy ügyvédjelöltként kerültetek az irodához?

F.M.: Én mielőtt ügyvédjelöltként kezdtem volna dolgozni, másfél hónapig gyakornokként dolgoztam az irodában, a gyakorlati idő végén beszéltük meg, hogy várnak vissza ügyvédjelöltként is. Három éve dolgozom itt, most kezdem a szakvizsgáimat.

P.ZS.: Én más helyeken gyakornokoskodtam az egyetem alatt, de az egyetem után én is itt kezdtem egyből. A záróvizsgáim alatt már interjúztam, és végül fel is vettek, így már valamivel több, mint két és fél éve vagyok itt. Az érdekesség az egészben, hogy még utolsó egyetemi évemben az egyik állásbörzén pont Mátéval beszélgettem…

F.M.: Igen, én képviseltem az irodát aznap az állásbörzén, amikor Zsolt odajött. Átadta nekem a CV-jét, és beszélgettünk az irodáról.

Milyen érzés ügyvédjelöltként belépni a Dózsa György út 84/C-be? Izgultok még reggelente?

F.M.: Az első pillanattól mindenki kedvesen fogadott, ráadásul azért már egy ideje itt is dolgozom, szóval nem izgulok reggelente.

P.ZS.: Én az első hetekben kicsit izgultam, hiszen új munkahely, ráadásul egy Big Four cégnél, komolyak az elvárások, de most már komfortosan érzem magam, nagyon jó a hangulat.

Zsolt, mennyi idő telt el, hogy magabiztosnak érezd magad?

P.ZS.: Gyorsan ment, mert a Deloitte-nak van egy tök jó, úgynevezett „buddy” rendszere. Ez azt jelenti, hogy az első munkanapon egyből beosztanak melléd egy veled azonos szinten lévő kollégát, aki segíti a beilleszkedésedet.

A Deloitte-nál lévő buddykat szakmai mentorként kell akkor elképzelni?

P.ZS.: Nem. A buddy a közösségbe és az irodai környezetbe való beilleszkedést segíti. A buddyrendszer az integrációdat segíti, a buddy mondja el az alapvető információkat, például mi hol van az irodában, hova szoktunk kijárni ebédelni, hogyan működnek az épületen belül a rendszerek. Nyilván több idő, amíg megismersz minden kollégát, de a cégen belüli integráció jól támogatott.

Szakmailag egy seniorabb kolléga foglalkozik velünk, akit coachnak hívnak, vele rendszeresen egyeztetünk szakmai kérdésekben és a személyes fejlődésünkről is.

Az adótanácsadást és a jogi osztályt el lehet határolni egymástól? Mennyire vagytok külön entitás? Vállalhattok a Deloitte ügyfélkörén kívül eső ügyeket is?

F.M: Igen. Mi a Deloitte Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda vagyunk, az adótanácsadók a Deloitte Zrt. alá tartoznak. De egy emeleten vagyunk, egy üvegfal, és egy üvegajtó választ el minket. Én a Corporate / M&A csoportban dolgozom, a tranzakciók során számos ügyben egyeztetünk az adótanácsadó kollégákkal, sőt, sokszor a pénzügyi tanácsadó kollégákkal is.

Az ügyvédi irodának ez a Deloitte-tal való közösségvállalása inkább előny, mint hátrány, mivel nagyon sok ügyfélnek tudunk így kvázi egyablakos ügyintézést nyújtani. Megbíz minket az ügyfél, és jogi tanácsadás mellett az adó- és pénzügyi tanácsadással kapcsolatos feladatokat is házon belül el tudjuk látni.

P.ZS.: Én az ingatlanos csoportban vagyok, gyakran dolgozunk együtt az adótanácsadókkal, mivel a nagyobb ingatlantranzakciók, üzemeltetés során rengeteg adózási kérdés is felmerül.
A Deloitte Legal nem egy „jogi osztály”, önálló iroda vagyunk, rendelkezünk önálló ügyfélkörrel is, persze erős a kooperáció: használjuk a Deloitte nemzetközi tudástárát.

Szerintetek igaz az, hogy a joghallgatók álommunkahelyei között a topon egy Big Four-állás van? Ez a jogászi munkavégzés képzeletbeli hierarchiájának a csúcsa?

P.ZS: Ez személyes preferencia kérdése. Van olyan jogász barátom, aki nem tudja magát elképzelni egy ilyen környezetben, de sokaknak valóban egy Big Four jelentheti az álommunkahelyet.

F.M.: Szerintem nincsen hierarchia a jogászi munkák között. Nem hierarchizálható az ügyvéd, a bíró és az ügyész munkája. Ha csak az ügyvédkedésről beszélünk, a Big Fourok annyiban mások, hogy talán itt kicsit jobban business jellegű a munka. Egyébként szerintem a Deloitte Legal betagozódik a nemzetközi ügyvédi irodák világába, szóval sok mindenben hasonlóan működünk, mint bármelyik másik klasszikus nemzetközi ügyvédi iroda.

A „work life balance”-t ti hogyan tudjátok tartani? Nagy a munkahelyi nyomás rajtatok?

F.M.: Én több projekt jellegű tranzakción dolgozom, aminek a lefolyásától függ, hogy mennyi munkát igényel. Vannak olyan időszakok amikor sok a munka, máskor pedig kényelmesebben be tudjuk osztani az időnket. Szerintem ebben sem különbözünk nagyon más nemzetközi irodától.

P.ZS.: Csatlakozok Mátéhoz. A szolgáltató szegmensben kicsit máshogy működik a „túlóra”, mivel alkalmazkodnunk kell az ügyfél igényeihez. Aki azt mondja, hogy sosem kellett túlóráznia ebben a szektorban, az szerintem egyszerűen nem mond igazat. Mindemellett a Deloitte nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a work life balance meglegyen. Van jó néhány munkavállaló barát intézkedés, ami más versenytársainknál egyáltalán nincs. A Deloitte Legalre nem jellemzők azok a deficitek, amik más klasszikus nemzetközi ügyvédi irodában előfordulnak.

F.M.: Például bevett dolog nálunk, hogy lehet otthonról, home office-ban dolgozni, ami az ügyvédjelöltek számára is nyitva áll és nagyjából fél évvel ezelőtt bevezették a private hourst is.

P.ZS.: Ez azt jelenti, hogy minden héten megbeszélhetünk egy kétórás idősávot, amikor nem keresnek, nem zavarnak. Ez lehet reggel, ha akkor edzel, jógázol, de este is, ha színházba mész.

Milyen, amikor hibázol? Hogyan kezelik ezt a Deloitte-nál?

F.M.: Egyéni hiba sosem kerül ki az ügyfélnek, hiszen az adott elkészített dokumentumot több ember is átnézi, mielőtt azt az ügyfélnek átadjuk. Egyébként működik nálunk egy értékelési rendszer. Negyedévente a közvetlen kollégáidtól kell kérned visszajelzést, amiket átbeszélsz a szakmai mentoroddal, a „coachoddal”, ezáltal látod azokat a területeket, amikben fejlődnöd kell.

P.ZS.: A munkádról folyamatosan kapsz visszajelzést. Ha akarod, ha nem, kiértékelik a munkádat, és ha jó valami, megdicsérnek, ami jó érzés. Sok barátom hiányolja a munkahelyén a feedbacket, nálunk ez a munka bevett része.

Hogyan támogatják még a személyes és szakmai fejlődéseteket?

P.ZS.: Nagy hangsúlyt fektetnek a soft skillekre, mint például time-menedzsment, vagy az asszertív kommunikáció, ezekből külön képzésekre jelentkezhetünk. Emellett beiratkozhatsz a New Skills Academyre, ahol különböző érdekes témákban (pl. blockchain, kreatív írás kurzus, matematikai logika a tanácsadásban stb.) hívnak meg előadókat. Ezek érdekes és inspiráló előadások, amik nagyon jó kis hátteret adnak a munkádhoz.

F.M.: A tréningek egyébként nem feltétlenül csak szűk értelemben vett szakmai tréningek lehetnek. Engem múlt évben personal branding és sales tréningre küldtek el. Ezen felül lehet önszerveződni is, kéthetente tartunk tapasztalat-megosztó képzéseket a pénzügyi tanácsadó kollégákkal, ahol olyan témákról beszélgetünk, amelyek a munkánkkal kapcsolatosak, de a másik felet is érdekelhetik.

Nekem nagyon érdekes volt, amikor a tranzakciók során a vételár-kalkulációs mechanizmusokról beszéltek nekünk, mert bár jogászként ez közvetlenül nem feltétlenül érint, de a munkánk szempontjából mégis nagyon izgalmas.

P.ZS.: Emellett egyénileg is kinézhetsz magadnak szakmai konferenciákat, előadásokat, amiken támogatja a részvételt az iroda.

Van közvetlen, people-to-people ügyfélkapcsolatotok?

F.M.: Abszolút. Nagy előnye a Deloitte-nak, hogy erre már az első pillanattól van lehetőség. Én a kezdetektől járhattam a meetingekre Göndöcz Péterrel, nagy élmény ott lenni a tárgyalóasztalnál, figyelni és tanulni a partnerektől.

P.ZS.: Engem is már az első hónapomban vittek ügyféltalálkozóra. Ilyenkor még nyilván nem mi „brillírozunk”, de megfigyelhetünk mindent.

Dr. Takács Diána azt mondta nekünk egy korábbi interjúban, hogy „a Deloitte-nál minden munka különleges és egyedi”. Hogyan tudsz ebben a munkában kreatív lenni?

F.M.: Minden ügyfélprobléma egyedi és minden egyedi problémára egyedi és ügyfélre szabott választ kell adunk.

P.ZS.: Igen, nincs két ugyanolyan tranzakció, mindig lehet valami újat tanulni.

A Deloitte honlapján ez olvasható: ha nálunk dolgozol, „nagy horderejű gazdasági projektekben vehetsz részt, amikről mások csak az újságokban olvasnak”. Veletek volt már ilyen?

F.M.: Én az elmúlt időszakban három olyan ügyben vettem részt, amelyekkel a gazdasági média a címlapon foglalkozott.

P.ZS.: Én kettőben, de ezek bizalmas ügyek, így sajnos nem mondhatunk róluk további konkrétumot, de a fenti állítás valóban nem csak üres „marketing fogás”.

Tudtok említeni egy-egy olyan személyes dolgot, amit ti sikerként éltetek meg az itteni munkátok során?

P.ZS.: Nekem több ilyen is volt, a legaktuálisabbat mondanám: 2019-ben a Deloitte Legal nyerte a Wolters Kluwer jogászdíjat az év ingatlanjogi csapata kategóriában. A pályázati projekt alapjául szolgáló munkában sokat dolgoztam részletekbe menően. Ez a jogászdíj az innovációról szól, és az ingatlanjog területén alapvetően nehéz innovatív dologgal előállni, hiszen a dologi jog meglehetősen „konzervatív” terület, az ingatlan-nyilvántartás 100 éve nagyjából ugyanúgy néz ki, a tranzakciók struktúrája is hasonló, mégis sikerült olyat alkotni, amiért egy ilyen elismerést kaptunk. Én azért szeretem az ingatlanjogot, mert az ingatlanok „kézzel foghatóak”. Amikor megyek a városban, és ránézek egy nagy épületre jó érzéssel tölt el, hogyha ismerem az épület hátterét, bérlőit stb.

F.M.: A corporate / M&A terület kevésbé kézzelfogható, egy vállalatfelvásárlás vagy egy komolyabb restrukturálás nem jön veled szembe az utcán. Amikor viszont látod, hogy komoly gazdasági visszhangja lett az ügynek, amin az elmúlt hónapokban keményen dolgoztál, az jó érzés tud lenni.

Egy weboldal kiszámolja, hogy mekkora eséllyel fogják a robotok elvenni a munkádat. Eszerint 4% a valószínűsége annak, hogy az ügyvédek munkáját fel fogja váltani a mesterséges intelligencia. Mit gondoltok erről?

F.M.: A due diligence-t jó lenne automatizálni, de tudni kell, hogy nincsen két ugyanolyan tranzakció. Nem lehet olyan sémákat felállítani, amely minden esetben működne.

P.ZS.: Az átvilágítás során kinyert adatot minősíteni is kell, a kockázatot is fel kell tudni mérni, és ügyfélbarát módon kommunikálni. Hogy ezt egyszerre nyújtsa egy szoftver attól még tudomásom szerint messze vagyunk, viszont szerintem mindenki számára jó lenne, ha az egyes részfeladatokban támaszkodhatnánk a mesterséges intelligenciára.

Ha egy open office-os nap után hazafelé menet találkoznál 18 éves kori önmagaddal, mit mondanál neki a mostani önmagadról?

F.M.: Mivel már régóta jogász szerettem volna lenni, azt mondám, hogy sikerült, jelenleg azzal foglalkozom, amit szerettem volna.

P.ZS.: Már gimnáziumban is tudtam, hogy jogot szeretnék végezni. Arra nem vágytam, hogy bíróság előtt peres tárgyalásokon vegyek részt, a jognak a tranzakciós része érdekelt, és már akkor is a nemzetközi irodák világa vonzott. Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt csinálnám.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.