Jogában áll javíttatni

Ez a Magyar Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin. A rovat célja, hogy tartalmas és érdekes, hol komolyabb, hol könnyedebb írásokkal engedjen bepillantást a Telekom progresszív gondolkodású, szakmailag felkészült, összetartó jogi csapatának a munkájába, gondolkodásába. Ha a rovattal kapcsolatban kérdés, javaslat merül fel, az alábbi címre várjuk az észrevételeket: arsboni@arsboni.hu

Hosszú idő óta városi legendaként terjednek azok az információk, miszerint, ha bizonyos eszköz – hogy egy létfontosságúval példálózzak, a mosógép – elromlik, ne is próbálkozzon senki szerelőt hívni vagy szervizbe vinni az adott eszközt, vegyen inkább újat, mert olyan drága a javítás vagy a pótalkatrész, hogy nem érné meg a ráköltött pénzt.

Valószínűleg az egyszerű mendemondánál többről volt szó, ugyanis az Európai Parlament 2024. június 13-án fogadta el a javításhoz való jogról szóló irányelvet[1], amely többek között ezt a jelenséget igyekszik megszüntetni.

Az Irányelv lényegi boncolgatása előtt néhány alapadat. A hatálybalépés dátuma 2024. július 30., a tagállamok implementációs határideje 2026. július 31. napja. Főszabályként a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be az Irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

Az új jogszabály fő céljai:

1. ösztönözni a termékek javítását és újrafelhasználását, ezzel csökkentve a hulladék mennyiségét és a környezeti terhelést;
2. biztosítani, hogy a fogyasztók könnyebben és megfizethetőbben javíttathassák meg a termékeiket;
3. valamint elősegíteni a tartósabb és javítható termékek piacának fejlődését, ami hozzájárul a körforgásos gazdaság megvalósításához.

Az Irányelv két nagyobb részre bontható. Az első része a javításhoz való jogot rendezi, a 16. cikk pedig a 2019/771 irányelvet[2] módosítja.

A 2019/771 irányelvet módosító rész hazánkban nem hoz majd sok nóvumot a vállalkozásoknak. Az egyik fő újdonság az lesz, hogy a javítás miatt a kellékszavatossági idő meghosszabbodik 12 hónappal. A Ptk.[3] már most is tartalmazza azt a szabályt, miszerint a dolognak a kijavítással érintett részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Az Irányelv kivételt enged a maximumharmonizáció alól, és csak annyit rögzít, hogy ha elévülési típusú a hibás teljesítésért való felelősség miatti igényérvényesítés határideje, a tagállamoknak azt kell biztosítaniuk, hogy javítás esetén az elévülési idő legalább három év legyen. Tekintve, hogy a Ptk. a fogyasztókkal kötött szerződések tekintetében kétéves elévülési időt határoz meg, az elévülési idő újraindulása esetén összesen négy évig lesz lehetőségük igényt érvényesíteni a fogyasztóknak.

A kellékszavatossági jogokról – így a cseréről és a javításról – való tájékoztatási kötelezettség sem újkeletű, továbbá az sem, hogy a javítást észszerű határidőn belül kell elvégezni[4].

Áttérve az Irányelv első részére, a javításhoz való joggal kapcsolatosan elsőként azt érdemes tisztázni, hogy akkor is megilleti a fogyasztót, ha az árura már semmilyen szavatossági jog (akár kellékszavatosság, akár jótállás vagy termékszavatosság) nem vonatkozik. A végletekig leegyszerűsítve, a javításhoz való jogról szóló szabályok azt hivatottak rendezni, hogy ha a fogyasztó új áru vásárlása helyett a meglévő áruját szeretné megjavíttatni a javításért fizetett pénzért cserébe, ezt milyen feltételek mentén kell neki lehetővé tenni[5].

Az Irányelv javítási jogot szabályozó részei (az Irányelv 1-15. cikkei) négy szereplő irányában állapítanak meg szabályokat.

1. A javító

Az Irányelv elsőként a javítóknak ad lehetőséget – fontos, hogy nem kötelezettséget, csak lehetőséget – arra, hogy egy ún. európai javítási adatlapot bocsássanak a fogyasztók rendelkezésére. Az adatlap tartalmát az Irányelv melléklete részletesen szabályozza. A javítóknak azért lesz érdemes az európai javítási adatlapot használni, mert ezzel kompakt módon tehetnek eleget több, jogszabály szerinti tájékoztatási kötelezettségüknek.

2. A gyártó (importőr, forgalmazó)

A gyártókat a javítókkal szemben kötelezettség terheli majd, ugyanis ami a fogyasztó oldalán javítási jogként jelentkezik, az kötelezetti oldalon elsősorban a gyártóra vonatkozik. A gyártók kötelesek lesznek megjavítani azokat az árukat, amelyekkel szemben az Irányelv mellékletében felsorolt jogi aktusok javíthatósági követelményeket támasztanak. Ez alól kivételt képez az az eset, ha az áru javítása lehetetlen. A gyártók nem személyükben lesznek kötelezettek, nincs akadálya annak, hogy a javítási tevékenységet alvállalkozó bevonásával végezzék el.

A két legfontosabb körülmény a javítás kapcsán az, hogy díjmentesen vagy észszerű ár felszámításával kell elvégezni, illetve észszerű időn belül.  Az észszerűség nem egy egzakt fogalom, így a joggyakorlaton múlik majd annak kialakítása, hogy mi esik ebbe a kategóriába. Annak érdekében, hogy a javítással kapcsolatos árak az észszerű kategóriába essenek, a transzparenciát is bevetette a jogalkotó, ugyanis a gyártóknak a honlapjukon egy nyilvános listát kell vezetniük az áruk tipikus javításáért felszámított indikatív áraikról.

Amennyiben a gyártó az Unión kívül telepedett le, és nem rendelkezik az Unión belüli meghatalmazott képviselővel, abban az esetben az importőrnek, ha importőr nincs az adott áru vonatkozásában, akkor pedig a forgalmazónak kell teljesítenie a javításra vonatkozó kötelezettségeket.

3. A Bizottság

A Bizottságnak 2027. július 31-ig kell kifejlesztenie az európai online platform közös online interfészét. A platform azt a célt fogja szolgálni, hogy a fogyasztók javítókat, valamint adott esetben felújítottáru-eladókat, hibás árukat felújítás céljából megvásárló szereplőket vagy közösségi alapú javítási kezdeményezéseket találhassanak.

A Bizottságnak ezen felül lesznek „fitten tartási” és felülvizsgálati kötelezettségei, előbbi keretében például bővítheti a javíthatósági követelmények alá eső árukra vonatkozó jogszabályi felsorolást, utóbbi részeként pedig 2031. július 31-ig jelentést kell benyújtania, amelyben értékeli az Irányelv által elért hatást.

4. A tagállamok

A tagállamoknak – az implementációs kötelezettségükön felül – közre kell működniük az európai online platform létrehozásában és működtetésében.

Az, ami talán ennél izgalmasabb az az Irányelv 13. cikke, amely szerint a tagállamoknak 2029. július 31-ig meg kell hozniuk legalább egy, a javítást előmozdító intézkedést és be kell számolniuk erről a Bizottságnak. Ennél konkrétabban nem határozza meg az Irányelv, hogy milyen intézkedést kell meghozniuk, a tagállamok fantáziájára és lehetőségeire bízza az intézkedés mibenlétét.

Láthatjuk tehát, hogy az Európai Unió egy jogszabályon belül is igyekszik az összes lehetséges szereplőt bevonni annak érdekében, hogy a fenntarthatósággal és körforgásos gazdasággal kapcsolatos uniós célok megvalósuljanak. A bevonás ennél az Irányelvnél is, mint a legtöbb esetben, a piaci szereplők és a tagállamok oldaláról kötelezettségekben valósul meg, a fogyasztók részéről pedig új jogokként ölt testet.

A szabályozása sikere természetesen nagyban függ majd attól, hogy a fogyasztók mekkora hányada választja az alkalmanként időigényesebb és több rizikót jelentő javítást, vagy hogy mennyiben sikerül a javítást az Irányelv rendelkezéseivel valóban gazdaságosabbá és így valós alternatívává tenni az ezt választó fogyasztók részére. Egy 2020-as felmérés szerint[6] a fogyasztók 77%-a választaná inkább a javítást az új eszköz vásárlása helyett, így nem alaptalan abban bízni, hogy az ezt támogató szabályozással közelebb kerülünk a fenntarthatósági törekvések megvalósulásához.

A Jogtanácsosok a digitális világban rovat a Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin.