Jogszerű-e szobrokat elítélni?

Szemelvények egy ókori görög perből

Ha abszurd perekről van szó, nem szükségszerű az ókori Hellászig visszautazni az időben, azonban csakúgy, mint manapság, a kreativitás akkor sem ismert határokat. Az ókori népek mai szemmel nézve érdekes módon viszonyultak a joghoz és az általuk bűncselekménynek tekintett magatartások megtorlásához.

A római jogi furcsaságokért nem kell sokáig keresgélnünk, jó példa erre a terminus-eset.[1] Numa Pompilius római király előírta, hogy az a személy, aki szántás közben elmozdítja a Terminus istennek szentelt, mezei telek határát jelölő, és emellett kultikus jelentőséggel is bíró határkövet, az maga is az istenségnek szentelt áldozattá válik (homo sacer), és bárki szabadon megölheti.

Egy másik „szoborközpontú” esetet Pauszaniasz elbeszéléséből[2] ismerhetünk meg. Történetünk a Kr.e. 5. században játszódik, ahol thászoszi Theagenész, a szépreményű bokszoló sorra nyerte az olimpiákat. Olyannyira sikeres volt, hogy amellett, hogy édesapjának Héraklészt tulajdonította a pletyka, halála után a thászosziak szobrot emeltek neki szülőfalujában. Azonban Theagenész életében sok ellenséget szerzett, egyik irigye még a bokszoló halála után se nyugodott; éjszakai szokásává vált kijárni és tehetetlen haragjában megkorbácsolni Theagenész szobrát. Ez nem bizonyult okos döntésnek, az egyik ilyen éjjeli túrája és bosszúállása közepette a szobor megbillent és rádőlt haragosára, aki rögtön szörnyethalt.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Fiai, apjukéhoz hasonló realitásérzékről tanúságot téve, emberöléssel vádolták Theagenész szobrát. Meghökkentő módon eljárás indult; a mai modern jogrendszerekben talán az lenne a jogeset kimenetele, hogy a bíróság megállapítja a sértetti közrehatást, vagy esetleg megvizsgálja, hogy a szobrász, aeginai Glaukiasz megfelelő körültekintéssel járt el a szobor felállításánál stb., de itt nem ez történt. A thászosziak a drakóni törvények szerint jártak el, vagyis az athéni jog alkotásakor ugyanazt a büntetést szabták a halált okozó élettelen dolgokra, mint a gyilkosokra.

Így a város lakói nem tehettek mást, minthogy száműzetésre ítélték és a tengerbe vetették az olimpikon szobrát.

A történet ilyen módon szomorú véget is érhetett volna szegény Theagenész szempontjából, azonban évekkel később terméketlenné váltak a földek, és éhínség tört ki a városban, így a thászosziak követeket küldtek a Delphoi-jósdába, ahol azt az instrukciót kapták, hogy hívják vissza az összes száműzött polgártársukat, mert akkor véget érhet az éhínség. A városka lakói ekként is cselekedtek, azonban továbbra sem termett gabona. Így kénytelenek voltak újból elküldeni a követeiket a jósdába, akik elpanaszolták Püthiának, a szentély jósnőjének, hogy megfogadták ugyan tanácsait, azonban az istenek haragja nem szűnt meg. A jósnő válasza az volt:

„Mert megfeledkeztetek a nagy Theagenészről.”

Így a város lakói némi tanácskozás után arra utasították a halászokat, hogy hálóikkal fogják ki a szobrot a vízből. Ez meg is történt, és miután visszaállították azt eredeti helyére, megszűnt az éhínség is.

Habár mai szemmel meglepőnek tűnhet ez a fajta büntetési rendszer, azonban az archaikus büntetőjogot a szakrális normák kiemelkedő fontossága, és a mózesi törvényekből[3] is ismert talio-elv alkalmazása jellemzi. Ugyan még nem is ezek a legnagyobb furcsaságok, amelyek az igazságszolgáltatás történetében előfordultak, azonban abban talán mégis egyetérthetünk, hogy elég megdöbbentő, mi több, mulatságos lenne, ha a jelenlegi bírósági gyakorlatban is szobrokat ítélnének el.

Irodalomjegyzék

A képek forrása: itt és itt.

[1]Dionysius Halicarnassus, Antiquitates Romanae, pp. 2, 74, 3,

[2]Pausanias. Ἑλλάδος Περιήγησις, pp 6, 11, transl. W. H. S. Jones

[3] Kivonulás 21, 18

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.