 |  |
Szerző: Dékány Dorottya
Avagy védők szerepe a büntetőúeljárásban
Az köztudott tény, hogy a büntetőeljárás során, bármely ügyről is legyen szó, a vádlottat is megilleti a védelem joga. A vádlott maga is megbízhat valakit védelmének elvállalásával, de bizonyos esetekben a bíróság, gyám, gondnok stb. is kirendelhet ügyvédet, ha a körülmények úgy kívánják. Ha nem magyar állampolgár ül a vádlottak padján, akkor úgy az állampolgársága szerinti konzuli képviselő is kirendelhet mellé ügyvédet. Kötelező ügyvédet kirendelnie a bíróságnak azokban az esetekben, ha olyan bűncselekmény szerepel a vádban, mely ötévi vagy ennél hosszabb szabadságvesztést ír elő. Szintén kötelező, ha a terheltet fogva tartják, süket, néma, vak vagy elmeállapota kóros. Fontos még megjegyezni, hogy a védelmet a védő az eljárás bármely szakaszában elláthatja. A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak biztosítania kell, hogy aki ellen a büntetőeljárás folyik, a törvényben leírtaknak megfelelően védekezhessék. A védők a büntetőperben sem bíróként, sem ügyészként, sem mint a nyomozó hatóság tagja nem járhat el. A törvényben foglalt különös esetekben nem csak a meghatalmazás vagy kirendelés alapján felkért ügyvéd járhat el védőként, hanem európai közösségi jogász is. Ezenkívül a terhelt érdekében egyszerre több védő is eljárhat, amiből az következik, hogy egy jognyilatkozat megtételekor vagy több védőre adott meghatalmazás esetén, a meghatalmazott védők közül bármelyik eljárhat. A hivatalos iratok intézésénél, ha több védő is van, mindig a vezető védőnek kell eljárnia, aki általában az legelőször felkért védő, kivéve, ha a többi védő egybehangzóan mást jelölne ki a vezető védő szerepére. Ha pedig a terheltek vannak többen, akkor ugyanazon védő csak addig járhat el kizárólagosan, míg a terheltek érdekei megegyeznek, avagy nem ellentétesek egymással. Ügyvédjelölt védőként tárgyaláson nem járhat el az ügyvéd helyetteseként vagy az ügyvéd mellett, de ha egyéves ügyvédi tapasztalattal rendelkezik, akkor a törvényszék elsőfokú eljárásában eljárhat, igaz, viszont védőbeszédet nem tarthat. tehát ezek a szabályok vonatkoznak a büntetőeljárás esetén a védőkre, ám még fontos azt is megjegyezni, hogy ki nem vállalhatja el a védelem szerepét. Védő semmiképp sem lehet a sértett, a magánvádló, magánfél, ez utóbbi képviselője illetve a felsoroltak hozzátartozói sem. Egyértelmű, hogy a védő szerepét a bíró, az ügyész és a nyomozó hatóság tagjai sem vállalhatják el, és szintén igaz ez az alábbiak hozzátartozóira is. Illetve olyan sem akinek a terhelttel szemben ellentétes érdekei vannak, sem aki valamilyen szakértőként járt el a per során. Az ügyben résztvevő tanúk sem vállalhatják a védő szerepét, kivéve, ha a meghallgatást megtagadták vagy az elmaradt. Az ügyben eljáró közvetítők szintén nem védhetik a terheltet és maga a terhelt sem veheti magához a védő szerepet. A védőt csak a bíróság zárhatja ki, megfelelő indokkal. Tisztázva azt, hogy ki lehet védő és ki nem, még meg kell vizsgálni a kirendelt védő kötelességeit is. A védő köteles a kirendelés után a terhelttel azonnal kapcsolatot létesíteni, minden törvényes védekezési eszközt és módot megkeresni és kellő időben felhasználni a terhelt érdekében, köteles még a terheltet megfelelően informálni és tájékoztatni jogairól, ezenkívül felvilágosítani a törvényes védekezés eszközeiről. Szorgalmaznia kell minden adat és információ figyelembe vételét, mely a terheltet felmentheti vagy enyhítő körülményként szolgálhat a rá kiszabandó büntetésnél. Ha akadályoztatva van, azaz nem tud részt venni az eljárás azon szakaszában, ahol védőként jelen kell lennie köteles helyettesről gondoskodni. Az ügye érdekében a jogszabályoknak és törvényi előírásoknak megfelelően a védő tájékozódhat, az alábbiaknak ismeretében és betartásával informálódhat. A feltételeket betartva adatokat gyűjthet és a védelem során felhasználhat. A terhelt jogait külön is gyakorolhatja, de csak akkor, ha azok a jogok nem kizárólagosan a terheltet illetik meg. Ezekről a jogokról és kötelezettségekről tesz említést a védők részéről az 1998. évi büntetőjogi törvény. Most hogy átfogóbb képet kaptunk, mi illeti meg a védelem elvállalásával és a büntetőeljárás alatt végzett munkája során a védelmet, illetve már tudjuk milyen kötelezettségeknek kell eleget tennie, nézzünk pár konkrét példát a védelem munkájára gyilkossági ügyekben. Például milyen kifogásokkal lehet élni az effajta pereknél, milyen hivatkozási alapokra lehet enyhítést vagy felmentést kérni? Mennyit számít a terhelt vallomása, beismerése, tettenérése? Dr. Kamarás Gábor ügyvéd egy interjú során azt mondta, hogy ha védence elkezdi elmesélni tettét mindig leállítja és arra kéri, hogy ha hisz Istenben a gyóntatójának valljon, mert neki nem az a dolga, hogy lelkiismereti feloldozást adjon, hanem hogy megfelelően járjon el a védő szerepében. Az imént említett ügyvéd egyik ügye során ügyfele beismerő vallomást tett, mikor Dr. Kamarás Gábor nem volt jelen az egyik kihallgatás során, majd később visszavonta. A vádlott, akit védett név szerint Paróczai József volt, akit felesége brutális meggyilkolásával és feldarabolásával vádoltak. A nyomozási eljárás során megfelelő bizonyítékot nem találtak, a vádlott három évig tagadta a gyilkosság elkövetését, majd végül az előbb említett beismerő vallomást tette, mely később a 11 év szabadságvesztést eredményezte. Az ügyvéd az ügy után azon az állásponton volt, ha a beismerő vallomás során P. József úgy fogalmazott volna, hogy feleségével dulakodtak, a dulakodás során leütötte, de nem akarta a tényleges halálát valószínűleg enyhébb büntetést kapott volna, hisz a beismerés során mély megbánást mutatott és házasságuk is egy elmérgesedett válóper szélén állt. Dr. K. Gábor szerint nem csak az fontos a védelemnél, hogy mit vall be a vádlott vagy mennyi enyhítő körülményt lehet találni a per során, hanem a vádlott megjelenése is. A védelem szempontjából lényeges, hogy a vádlott a bíróság előtti megjelenésekor ne váltson ki kellemetlen érzéseket, illetve ne keltsen ellenszenvet sem a megjelenésével sem a viselkedésével. Úgy gondolja, hogy az elsődleges cél nem a bíróság megtévesztése vagy hihetetlen mesékkel traktálása, hanem a védelem megfelelő eszközökkel ellátása, amennyire azaz adott helyzetben lehetséges. A példa alapján is felmerülhet a kérdés mi is tesz pontosan valakit jó védővé a tárgyalás során? Az egyik szempont az etikai alapok, egy védőnek jól felkészültnek kell lennie egyrészt, hogy megfelelően tudja ellátni a védelem feladatát, másrészt azért, hogy ne okozzon kellemetlenséget a bíróságon a felkészületlenségével és általános kérdezgetésével. Más szempontból az is lényeges lehet, hogy ne személyes tapasztalatokra vagy rutinra támaszkodva képviselje a védelmet az ügyvéd, hanem valós tényeket sorakoztasson fel. Elkerülendő még a túlzott bizalmaskodás is és a személyi hangvételű kérdések feltevése, hisz nem baráti összejövetelről van szó, hanem egy ember bűnösségének megcáfolásáról. Kellemetlen lehet az is, ha a védő és a sértett között régebbi ismeretség áll fenn, ezzel pedig meginog az objektivitás. Be kell még tartani a „bírósági etikettet” is, például kerülni kell a sértett vagy tanúk kihallgatásánál azok nevetségessé tételét, kigúnyolását, a viccelődést a bíróság tagjaival, a nem megfelelő hangnem használatát a bíróval és a megjelentekkel szemben pl.: tegezés. Az is elvárható a védővel szemben, hogy ne fenyegesse a bíróság tagjait, a sértettet, ne korbácsolja fel a közhangulatot stb. Tehát ha a védő magatartása és viselkedése az előbb felsoroltaknak megfelel, azaz betartja a bírósági etikát az már fél siker, hisz mondhatjuk,hogy nem csak a vádlott viselkedése, de a védőé is kelthet ellenszenvet. Ami még előre lendítheti az ügy megnyerését nem más, mint az ügyvédi taktika, mivel azt senki nem vonja kétségbe, hogy sokszor az ügyvéd tapasztalata és hozzáértése nyeri meg az ügyet vagy ér el olyan enyhítést, amit más esetben nem biztos, hogy a bíróság megítélne. Dr. Retteghy István ügyvéd egyik gondolatának lényegét lehet kiemelni, mely szerint nem vitatott, hogy az esetek 90-95 %-ában van alapja a vádnak és a gyanúnak is, mégis jobb a felmentési arány ennél a százaléknál. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy igenis sok embert úgy mentenek fel, hogy valóban bűnös volt. A konklúziót pedig akképp vonta le, hogy ha a törvény szerint nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani egy bűncselekményt, akkor a vádlottat fel kell menteni. Dr. Retteghy István szerint a védelemnél egyik legfontosabb követelmény, hogy a vádlott a védővel szemben őszinte legyen, mivel kellemetlenségek adódhatnak, ha a védő a tárgyalás során olyan információkkal szembesül melyekre nem készült vagy melyben ügyfele félrevezette. A másik problémát a morális, lelkiismereti szemszögből látja, mivel vannak ügyek, melyeket ő sem szívesen vállal, ilyen például a pedofília, itt tehát felvetődik az is, hogy egyes eseteket csak az az ügyvéd vállalja el, aki rendelkezik hozzá kellő objektivitással, saját lelkiismeretét és ítéleteit mellőzve el tudhassa látni a védelem feladatát. Visszatérve a taktikára, a jó ügyvéd találékony és kreatív, mindig tudja, hogyan kell a vád kérdéseire ésszerű válaszokat adnia, megtalálni minden bizonyítékban és vádpontban az enyhítő körülményeket. Dr. Szőgyényi József ügyvéd például egyszer azt mondta, hogy: „Nekem nem azt kell néznem, hogy mit mond a védencem, hanem hogy mi a bizonyítható..” Ebből is kitűnik, hogy egy leleményes ügyvéd taktikáját építheti arra is a védelemnél, hogy kiemeli a tényleges bizonyítékokat és megcáfolja a találgatásokat, vagy a vád azon részeit, melynek nincs valós bizonyítási alapja. Dr. Szőgyényi József egyik emlékezetes ügye Faludi Tímea esete volt, aki Fekete Angyalként vált ismertté, apolónői foglalkozása miatt. A nő 21 gyilkosságot ismert be, melyet foglalkozása alatt ismert be, de ebből csak 8 eset vált a vád tárgyává, az ítélet végül 9 év szabadságvesztés és az ápolónői foglalkozástól örökre való eltiltás. Az ügyvéd ennek az esetnek a védelméről úgy nyilatkozott, hogy a vádat el kellett volna ejteni, mivel bizonyítékként csak a beismerő vallomás volt felmutatható, mely gyakorta összefüggéstelen és ellentmondásos volt. Talán egy pszichológiai vizsgálat elrendelése után a bíróság más ítéletet hozott volna? Gyakori taktika a védők részéről, hogy védencük elmeállapotára illetve annak kivizsgálására hívják fel a bíróság figyelmet, mellyel a vád elejtését vagy a büntetés kiszabásának enyhítését akarják elérni. Persze az sem kizárt, hogy maga a vádlott veti fel az ötletet, de a védő taktikához hozzá tartozik, hogy nem a védenc elvárásaihoz, ötleteihez kell az ügyvédnek igazodva, azaz nem is szabad, a védő és védenc nem lehet egyenrangú fél. Valamilyen szinten egy tanár-diák kapcsolatnak is fenn kell állnia, hisz a védőnek ki kell oktatni a vádlottat, fel kell világosítania az ügy végkimeneteleinek lehetőségeiről, legrosszabbtól a legkedvezőbbig. Meg kell mondania, hogyan viselkedjen, mivel kelthet jó benyomást, mit valljon, mire nem köteles válaszolni stb. A védelem egy másik igen erős fegyvere, ha a bűncselekmény kétségtelenül bizonyított, a vádlottat bűnbánó magatartásra buzdítani, sokat segíthet az ügy megítélésénél,ha a védenc mély sajnálatot nyilvánít, lelkiismeretére hivatkozva elítéli tettét. A védelemnek még fel kell arra is készülnie, hogy a tárgyalás alatt védence vagy egy tanú megváltoztatja a vallomását vagy a vádmódosítás történik. A védő egyik lehetősége a védekezési hazugság, azaz mivel a jog kimondja, hogy senki se köteles maga ellen vallani vagy terhelő bizonyítékot szolgáltatni, az ügyvédek gyakran biztatják védencüket hazugságra vagy bizonyos tények eltitkolására. Itt azért kiemelendő, hogy nem a védő hazudik, hanem a vádlott. Mindent összevetve leszögezhető, hogy a védelemhez főként türelem, kitartás és leleményesség kell a védő oldaláról, a terheltéről vagy vádlottéról pedig együttműködési képesség, felfogás, megértés és leginkább engedelmesség.
Források, felhasznált irodalom
Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!
[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
