Melléfogott kezek esete – avagy miért vannak orvosi műhibák?

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Turányi Noémi

“40 éve él tűvel a fenekében egy férfi” Milyen hatással vannak a közvéleményre az médiában megjelenő orvosi baklövések?

1. Bevezetés

Az orvosi jog nem vitás a mindennapi élet elengedhetetlen része, mivel, az állampolgárok egyik legfőbb értékét, életét, testi épségét és alapvető személyiségi jogait érinti. Így a betegségek kezelése és gyógyítása nélkülözhetetlen eleme a társadalom működésének.

A halál minden ember számára elkerülhetetlen tény, az élet velejárója, azonban nagyobb a valószínűsége, hogy egy betegség útján, esetlegesen egy egészségügyi intézményben fog bekövetkezni, nem pedig egy luxusnyaraláson. Így ha éppen egy kórházban történik meg, az emberek hajlamosak „felelőst” keresni.
Orvosi „műhibának” azt tekintjük, mely: Az orvos által foglalkozásának szabályainak megsértésével elkövetett szakmai tévedés, mulasztás, vagy hiba.

Cikkem során a következő kérdésekre kerestem a választ: Milyen hatással vannak a közvéleményre az újságokban, és közösségi médiában fel-felbukkanó orvosi baklövések? Mennyire formálja az emberek véleményét? Mi lehet az orvosok büntetőjogi szabályozásának hátterében? Valójában mi a jogalkotó célja?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ.

2. Döbbenetes újságcikk, avagy ez komolyan megtörtént?

Egy megtörtént esettet szeretnék bemutatni, mely első olvasásra humorosnak, már-már abszurdnak tűnhet, mégis a sértett fél szempontjából már kevésbé tűnhet annak. „40 éve él egy tűvel a fenekében egy miskolci férfi„ írja a szalagcím, egy ismert internetes oldalon, mely így folytatódik:

„1974-ben egy lázas betegség miatt fordult orvoshoz a ma 63 éves miskolci Király Dénes, az SZTK-ban adtak is egy lázcsillapító injekciót neki, de orvosa véletlenül beletörte a tűt. Király urat mentővel vitték át egy másik rendelőbe, ahol egy röntgen után viszont azt javasolták neki, hogy ne bolygassák a dolgot, majd később térjenek vissza rá. A páciens a tűdarabbal a fenekében élte le az elmúlt negyven évet, azzal nyugtatta magát, hogy csak bizonyos pozitúrákban zavaró a dolog. Legutóbb viszont egy szakember azt mondta, daganatos betegséget is okozhat az öt centis tű, így most már megműttetné magát Király úr, aki ügyvédje útján négymillió forintos kártérítést szeretne kérni az SZTK jogutódjától.”

Részemről az eset első és második olvasásra is döbbenetet váltott ki, valamint az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy hogyan lehetett ezt a balesetet így „eltussolni” ahelyett, hogy inkább a felelős beismerte volna a tévedését és késlekedés nélkül javasolta volna a probléma megoldását, vagy, ahogy esetünkből kiderült az „eltévedt” tű eltávolítását az úri ember hátsójából.

Ebből adódóan úgy gondolom, hogy a közvélemény rendkívül fontos szerepet játszik, az orvosi műhiba fogalmának kialakulásában, és elterjedésében, hiszen ennek köszönhetően alakult ki az a nézet, mely szerint az egészségügyi dolgozóknak sokkal jobban kell végezniük a munkájukat, amikor emberek élete, egészsége a tét, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy hanyagságból, vagy tévedésből hibázzanak, mivel az, az emberek bizalmának elvesztését is magában hordozza. Ezért is rázzák fel a közvéleményt, a médiában megjelenő orvosi tévedések, mint az említett cikk is.

3. Az orvosok büntetőjogi felelőssége

Az orvosi tevékenység egyik legfőbb szabálya, hogy az orvos célja kizárólag a beteg gyógyítása legyen. Az orvosi tevékenység veszélyességét támasztja alá az a tény, hogy a rendszerváltást követően egészen napjainkig megtöbbszöröződött a peres eljárások száma az egészségügyi szolgáltatókkal szemben, amelyet az orvosi tevékenység, azaz a gyógyítás során létrejövő nem kívánt eredmény, ill. károkozás vált ki. Így a fokozott veszélyességnek köszönhetően az állam kénytelen a büntetőjogi felelősség bevezetésével ellensúlyozni azt és a büntetőjog által biztosítani az emberek számára az élet és egészség minél erősebb védelmét.

Azonban fontosnak tartom leszögezni, hogy a hatályos Büntető Törvénykönyvünk sehol sem tartalmazza konkrétan az orvosok büntetőjogi felelősségét, hanem általánosan fogalmaz. Ennek köszönhetően a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállás speciális alakzatának tekinthetjük az orvosi műhibát.

Az orvos által okozott „műhibák” túlnyomórészt gondatlan bűncselekmények, melyet legtöbbször hanyagságból, a kellő körültekintés elmulasztásával, vagy éppen a szakmában való tapasztalat hiánya miatt követnek el. Véleményem szerint mind ezek az okok megelőzhetőek lennének, ha az orvosoknak nem túlterhelten, és agyonhajszolva kellene végezniük a munkájukat, a szükséges eszközök és feltételek biztosítása mellett.

Manapság nem egyedi eset, ha a páciens nem konkrétan egy orvosi tévedés, hiba miatt fordul az igazságszolgáltatáshoz, hanem olyan indokkal mely szerint az orvos nem bánt megfelelően a beteggel a kivizsgálás folyamán. Természetesen ez a megfelelő bánásmód több szempontból megnyilvánulhat, egyebek mellett a kommunikációban, emberi méltóság megsértésében, a beteg megalázásában.
Az orvos bűnösségét, kizárólag bíróság állapíthatja meg jogerős ítéletében, de amíg nem mondják ki bűnösségét, mindaddig, megilleti az ártatlanság vélelme.

4. Az orvosi műhiba jogi szabályozásának lényeges kérdései

Az orvosi foglalkozás már a kezdetektől fogva egészen napjainkig az egyik „legveszélyesebb” szakma, így a felelősség végig kíséri az orvosok mindennapjait. A felelősség célja felelősségi rendszerenként eltérő, ez alapján a polgári jogi felelősség esetében a károsult kompenzációja, míg büntetőjogi felelősség esetében pedig az orvos büntetése áll középpontban.

Az orvosi műhiba perek semmiképp sem tartoznak az egyszerű, gyors, és egyértelműen megállapítható perek közé. A „legegyszerűbbnek” tűnő orvosi műhiba perek is évekig tartanak, ennek oka a már kialakult bírói gyakorlat, továbbá az eljárás során felmerülő bizonyítási kérdések, az esetlegesen egymásnak ellentmondó igazságügyi orvos szakértői szakvélemények, melyek megzavarhatják, bizonytalanná tehetik a bírót.

A szakirodalmak alapján az mondaható el, hogy a kialakult magyar jogrendszer fő célja a múltban és ma is, az orvosok „elriasztása”, valamint a megállapított műhiba esetén, a büntetés kiszabása, vagy kártérítésre kötelezés.

Ezzel szemben Dósa Ágnes, a Semmelweis Egyetem docense, és az orvosi felelősség vizsgálatának egyik kiemelkedő szakértője, az orvosi műhibák esetében elfogadhatónak tartja az orvosok számára kiszabott börtönbüntetést, valamint a foglalkozástól eltiltást (de nem minden esetben), melyet a bírói gyakorlat is rendkívül mérsékelten alkalmaz. Jó magam is ezen az álláspontom vagyok mivel úgy vélem, hogy az igazságszolgáltatásnak nem, azaz elsődleges célja, hogy az orvosok állandó rettegésben végezzék munkájukat, másfelől ha valóban az elrettentés lenne a cél, valószínűleg senki sem választaná életpályájaként ezt a nemes hivatást.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy érdemes szem előtt tartani azt a tényt, mely szerint minden munkakörben adódhatnak tévedések, és hibák, a lényegi különbség a kettő között pedig az, hogy mi lett ennek a következménye. Az orvosi tevékenység során ezek a következmények leggyakrabban az egészség valamilyen szinten történő károsodása, vagy rosszabb esetben a páciens halála, ezért is fontos egy stabil, magas színvonalú egészségügyi rendszer kiépítése hazánkban.

5. Összegzés

Végezetül megállapíthatom az orvosi műhiba perek mindig is voltak, vannak, és lesznek is a jövőben. Az orvosok is emberek, akik tévedhetnek, hibázhatnak. Az orvos a betegéért felel, az orvosért, pedig az őt alkalmazó egészségügyi intézmény. Az egészségügyi intézményeknek pedig biztosítóik vannak, akik nem szeretnek fizetni.

Ha egy bolti eladó hibázik, az természetes dolog, azonban, ha egy orvos hibázik, a közvélemény sokkal kevésbé fogadja azt el. Persze az orvos, ha tudna bocsánatot kérni a hibáiért, elnézést kérni az okozott fájdalmakért, akkor nem lennének műhiba perek.

Ahhoz azonban, hogy az orvosok által előidézett hibák, a tévedések minél kisebb számban jelenjenek meg, azok megelőzésére kell törekedni. Ehhez persze számtalan fontos tényező szükséges, mint például egy jól működő egészségügyi rendszer kialakítása, mely biztos alapot nyújthatna, hogy az orvosok minél könnyebben, szakszerűbben tudják ellátni a pácienseket.

Források, felhasznált irodalom

Blasszauer Béla: Orvosi etika, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995. 118.
Sótonyi Péter: Igazságügyi orvostan – Az orvosi tevékenység működése 18.
Törő Károly: Az orvosi jogviszony KJK 1987, 11.
Gyimesi Ágnes Andrea: Az orvost is megilleti az ártatlanság vélelme http://www.elitmed.hu/ilam/hirvilag/az_orvost_is_megilleti_az_artatlansag_velelme_8033/
http://index.hu/belfold/2014/02/10/par_szaz_ezer_forintban_merheto_egy_elet/
http://hvg.hu/instant_tudomany/20140808_40_eve_el_egy_tuvel_a_fenekeben_egy_misko
http://www.jogiforum.hu/

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS