A sportban az eredményesség alapfeltétele a kemény, áldozatos munka, ám a hosszú távú sikerhez stabil anyagi háttér is szükséges, melyet a sportolók és sportszervezetek különféle jogi megállapodásokkal tudnak megteremteni. Az amatőr és profi sport fejlődése, a sport népszerűségének folyamatos növekedése és az ezzel párhuzamosan növekvő finanszírozás egyre összetettebb jogi kérdéseket vetett fel, ami megkövetelte a stabil, részletes törvényi szabályozást. Bár ezek a jogi megoldások a nézők és szurkolók számára kevéssé láthatók, mégis kulcsfontosságú az egyes jogi kérdések rendezése. Cikkem célja, röviden bemutatni ezen szerződéseket – a teljesség igénye nélkül, azonban a lehető legátfogóbb képet adva róluk.
Rendszerszinten alulról felfelé haladunk a sportolók sporttevékenységét éríntő szerződésekkel, kezdve az amatőr sportolók sportszerződésével, a hivatásos sportolók munka- és megbízási szerződésein és az átigazolás kérdésein át a kereskedelmi szerződésekkel bezárólag, mintha csak egy 1000m-es pályát építenénk fel.
Bemelegítés: Amatőr és hivatásos sportolók foglalkoztatása
Amatőr sportolókkal kötött szerződés esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben („Ptk.”) szabályozott megbízási szerződés szabályrendszerét kell alkalmazni, a sportról szóló 2004. évi I. törvény („Stv.”) amatőr sportolókra vonatkozó részében foglalt eltérésekkel. Amatőr sportoló főszabály szerint nem részesülhet díjazásban, azonban egyes esetek kivételt képezhetnek. Ilyen eset lehet a szükséges és indokolt költségek megtérítése, (pl.: útiköltség), kisebb értékű elismerések (pl.: érem, ajándék, ösztöndíj), valamint amatőr sportolók is köthetnek szponzori szerződést. Ezen szerződések, bár nem feltétlen hoznak materiális jellegű nyereséget a felek számára, azonban hosszú távon jövedelmező befektetés lehet az utánpótlás- és szabadidős sport fenntartása érdekében.A Sportszerződés specialitása, hogy az csak határozott időre köthető, melynek felső határa a jelenleg hatályos szabályozás szerint négy év.
A hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. A hivatásos sportolók jogviszonyai formai szempontból eltérnek az amatőrökétől, hiszen esetükben a foglalkoztatás a Ptk. által szabályozott megbízási szerződésen túl, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben („Mt.”) szabályozott munkaszerződéssel is lehetséges, sőt az Stv. kifejezetten speciális szabályokat is előír azokra. Mint minden munkaszerződésben az alapbér és a munkakör kötelező tartalmi eleme ezeknek a hivatásos sportolók munkaszerződésének, így a jogviszony jellegéből fakadóan esetükben kifejezetten szükséges kikötni megbízási- vagy munkadíjat, szemben az amatőr sportolók szerződéseivel, melyek csakis és kizárólag ingyenes szerződések lehetnek, tehát nem járhat értük díjazás.
Ha többet szeretnél megtudni a hivatásos sportolók foglalkoztatásáról, az erről szóló cikkemet az alábbi linken találod: Munka az élsport? – arsboni
Rajt: Az átigazolásokról
Átigazolás értelmében egy sportoló sportszervezeti tagsága átkerül egy másik sportszervezethez, melynek következtében új club színeiben folytatja sportkarrierét. Az átigazolások nyilvántartását a sportágak országos szakszövetségei vezetik, ahol az egyes sportolóik sportszervezeti tagságát tartják nyilván. Ezen nyilvántartás alapján határozható meg, ki milyen színekben versenyzik.
Az átigazolás szabályozásáról minden sportszövetség maga kell gondoskodjon ún. „átigazolási szabályzat” formájában. Egy ilyen szabályzatnak vannak kötelező elemei, melyek nem maradhatnak ki annak megalkotásakor. Például kötelező elem, az átigazolási időszak meghatározása, egyes korlátozó tényezők, határidők, átigazolási szervek megnevezése, továbbá a jogorvoslat kérdésének rendezése.
Az átigazolási eljárás, a kérelem országos sportszövetséghez való benyújtásával indul, melyet az erre a célra létrehozott átigazolási űrlapon lehet kezdeményezni. A kérelmet az átvevő sportszervezet nyújtja be, melyhez csatolmány formájában feltüntetendő a sportoló régi versenyengedélye, továbbá a kérelemben szereplő egyes adatokat hitelt érdemlő módon történő igazolása (pl. igazolások, szerződések, igazolványok bemutatása, stb.). Az eljárás során az átvevőnek igazolnia kell, hogy nincs jelenleg érvényes sportszerződése vagy akár munka- és megbízási szerződése az átigazolni kívánt sportolóval, mely jogszerűségi akadályt képezne, továbbá megjelölendő a sportoló múltbéli klubjával kötött szerződés megszűnésének oka is. Ha a sportoló szerződése még nem járt le, vagy nem bontották fel, az átadó sportszervezet hozzájárulása szükséges, ennek hiányában a kérelem elutasításra kerül. Az átvevő sportszervezetnek kötelessége az eljárás díját megfizetni. 18 év alatti sportoló esetében itt is érvényesül az általános szabály, miszerint szerződést csak törvényes képviselője hozzájárulásával jogosult kötni. Az elbírálás határideje 30 nap, mely során egy alkalommal 15 napos hiánypótlási határidő tűzhető ki. Amennyiben a hivatásos sportoló szerződése clubjával lejár, és nem köt újabb szerződést egy másikkal, vagy nem újítja meg azt, abban az esetben a szerződés lejártának időpontjától kezdve, amatőr sportolónak minősül.
Utazó tempó: Az átigazolás origója, a játékjog
Elsőként a már hatályát vesztett 2000. évi CXLV. törvény a sportról rendelkezett a játékjogról, mely a következőképp határozta meg: „Személyhez kötött vagyoni értékű jog, amely a hivatásos sportoló sporttevékenységéhez fűződik és fizikai, szellemi képességeinek összességét testesíti meg”. A szabályozás kizárólag a hivatásos sportolókra vonatkozott, de szűkebb körben néhány, sportszerződéssel rendelkező amatőr sportoló esetében is lehetett alkalmazni. Az Stv. szabályozása újítást jelentett, amely szerint a játékjog: „a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga”. Ez a megfogalmazás helyesen szakított a korábbi vagyoni jogi értelmezéssel, hiszen a játékjog nem idegeníthető el, csak a használata ruházható át, és kizárólag meghatározott feltételek mellett. Az Stv. másik fontos újítása volt, hogy az amatőr sportolókra is kiterjesztette a fogalmat.
Az amatőr sportolók esetében a játékjog „mozgása” egyszerűbb szabályok szerint történik. Két esetben beszélhetünk a fogalom relevanciájáról. Egyrészt a sportszerződés, másrészt a tagsági jogviszony alapján végzett tevékenység körében. Amennyiben a sportoló sportszerződés alapján fejti ki sporttevékenységét, úgy csak sportszervezete előzetes, írásbeli hozzájárulásával rendelkezhet játékjogáról, továbbá az őt átvevő sportszervezetnek az átadó rendelkezése függvényében díjfizetési kötelezettsége keletkezhet, ha a sportszövetség szabályzata ezt lehetővé teszi. Egyszerű tagsági jogviszony esetén nincs szükség a sportszervezet hozzájárulására, viszont az átadó szintén tarthat igényt bizonyos összegű költségtérítésre. Fontos kiemelni, hogy amennyiben a sportoló nem áll semmilyen jogviszonyban sportszervezettel, abban az esetben korlátozás nélkül rendelkezhet ezen jogáról.
A játékjog használatának fontos kérdés a „nevelési költség megtérítése”, mely erős „fegyver” lehet a sportszervezetek kezében (különösen a fiatalkorúak esetében), ha maguknál szeretnének tartani egy tehetséges sportolót. Ilyen esetről akkor beszélhetünk, ha a sportolóval (illetve törvényes képviselőjével) kötött szerződésben külön kikötik, hogy megszűnés esetén köteles megtéríteni a nevelésére fordított költségeket. Aggodalomra adhat okot, hogy a gyakorlatban laikusként kötött szerződés megkötésekor könnyen csapdába csalhatják a fiatal sportolókat, ezért célszerű az ilyen megállapodások megkötéséhez jogi szakember segítségét igénybe venni.
A hivatásos sportolók ezzel szemben nemcsak rendelkezhetnek a játékjogukkal, hanem ellenértéket is kérhetnek annak használatáért. Ennek értéke a megbízási- vagy munkaszerződésben kerül megállapításra. Az ellenérték mértékét a törvény nem határozza meg, viszont szabadkezet ad a sportszövetségeknek, hogy átigazolási szabályzataikban megállapítsák annak legalacsonyabb és legmagasabb mértékét (ez az ún. fizetési sapka). Az átigazoló sportoló maga dönti el, hogy ellenérték fejében vagy ingyenesen kívánja átruházni játékjogát (ezt az összeget aláírás pénznek szokás nevezni).
Az átigazolási folyamatban az érintett sportszervezetek között is létrejöhet megállapodás játékjog átruházásáról, legyen szó akár végleges, akár ideiglenes átruházásról. Kötelező törvényi előírás a szerződés írásba foglalása, továbbá a szakszövetségeknek történő bejelentése.
Véghajrá: A kereskedelmi szerződések
A sportolók és sportszervezetek közötti kapcsolatok nemcsak az átigazolásokra, hanem a kereskedelmi szerződésekre is kiterjednek. Az Stv. két szerződéstípust nevesít: a szponzorálási és a merchandising (arculat-átviteli) szerződéseket. A két szerződéstípus, bár hordoz magában hasonló jegyeket, azonban több tekintetben eltérnek egymástól, ezért is kiemelten fontos a pontos elhatárolás.
Az Stv. meghatározása szerint a „Szponzorálási szerződésben a szponzor arra vállal kötelezettséget, hogy pénz- vagy természetbeni szolgáltatás útján támogatja a szponzorált sportoló, sportszervezet, sportszövetség vagy sportköztestület sporttevékenységét, a szponzorált pedig lehetővé teszi, hogy sporttevékenységét a szponzor marketingtevékenysége során felhasználja.” míg a merchandising szerződést úgy határozza meg, hogy „(…) a felhasználó marketingtevékenysége keretében ellenérték fejében a sportoló nevét, képmását, továbbá a sportszervezet, sportszövetség vagy sportköztestület nevét, jelvényét, illetve a sporttevékenységgel összefüggő más eszmei javakat használ fel hirdetőtáblákon, dísz- és ajándéktárgyakon, ruházaton, más tárgyakon, valamint elektronikus úton a fogyasztói döntések befolyásolása céljából.”
A pontos elhatároláshoz, először a szerződések célját kell megvizsgálnunk. A merchandising szerződés a sportoló (sportszervezet) nevének, hangjának, arcának, vagy akár bármely egyedi tulajdonságának felhasználásával igyekszik befolyásolni a fogyasztói döntéseket. Lényeges és megkerülhetetlen feltétel, hogy ezek kizárólag a sportoló előzetes, írásbeli hozzájárulásával használhatóak fel. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A közvetlen cél itt tehát nem más, minthogy egy adott terméket népszerűsítsenek, növeljék eladási mutatóit, egyes személyiségi jogok „megvásárlása és felhasználása” által. Tehát ebben az esetben nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett támogatásról.
Míg a merchandising szerződés elsődlegesen profitorientált, addig a szponzori szerződés középpontjában a sportoló, annak támogatása áll, és ezzel összefüggésben, közvetett módon (például a mezeken megjelenő hirdetésekkel) törekszik a szponzor részére közgazdasági értelemben hasznot termelni. Az ilyesfajta megállapodásokban a sportoló személyiségét és jó hírnevét, kizárólag marketing célokra használják fel. A marketing tevékenység megnyilvánulhat például a szponzor nevének, színeinek vagy logójának viselésében. Tehát ezesetben a sportoló személye nem társul az adott termékhez, csak annak népszerűsítéséhez járul hozzá. A szponzor általában egy kiemelkedő, a jövőben magas potenciállal rendelkező, vagy már befutott sportolót igyekszik támogatni. A szponzori szerződés egyfajta befektetés a jövőbe, mellyel a sportoló és a szponzor egymásba fektetnek. Mint minden szerződés, természetesen, ez is hordoz magában rizikó faktort, amit a sport kiszámíthatatlan jellege csak fokoz.
Mind a szponzori szerződés, mind a merchandising szerződés visszterhes megállapodás, azaz kölcsönös kötelezettségvállalás jellemzi mindkettőt, tehát a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyára való törekvés a fő cél, azonban jelentős eltérés mutatkozik jogok és kötelezettségek tekintetében.
Merchandising szerződésben, a sportoló főkötelezettsége, személyiségi joga (arca, neve, stb.) felhasználásának átengedése, míg a vele szerződő félnek, az ebből származó díjfizetési-kötelezettség teljesítése. Az ellenérték lehet egy összegű vagy folytatólagosan fizetett rendszer-díj, ez a felek megállapodásától függ. A felhasználás joga harmadik személyre átruházható, de csakis és kizárólag a sportoló előzetes, írásbeli hozzájárulásával.
Szponzori szerződés alapján a szponzor pénzzel, vagy egyéb természetbeni juttatással támogatja a sportolót, amiért cserébe eredményes munkát várhat el, de ennek kikötése nem szükségszerű, a felek ettől eltérően is rendelkezhetnek. Fontos kiemelni, hogy ezesetben a sportoló nem valamely személyiségi jogát, hanem sporttevékenységének, marketing célra történő felhasználását engedi át. A szerződés során felmerülnek egyes magatartási szabályok, melyek lehetnek pozitív és negatív tartalmú kötelezettségek. A pozitív kötelezettségek tevőleges magatartásban nyilvánulnak meg. Ez lehet akár a szponzor termékének viselése nyilvános eseményeken, versenyeken, vagy akár a szponzor által szervezett rendezvényeken való részvétel. A negatív jellegű kötelezettségek a valamitől való tartózkodásban nyilvánulnak meg. Ilyen lehet az egészségre ártalmas életmódtól való tartózkodás, a környezetkárosító magatartás, vagy a sporttevékenység bármely negatív hatású dologgal történő összekapcsolása (pl. dohányzás népszerűsítése). A szponzori szerződés egy gondossági kötelem, mely azt jelenti, hogy a szerződő féltől csak a szerződésben meghatározott közvetett és közvetlen tárgy, általában elvárható, leggondosabb eljárással való teljesítése követelhető meg. Ez alapján, senki sem kötelezhető egy konkrét eredmény elérésére, azonban amennyiben a szerződés teljesítése többé nem várható el (pl. a sportoló nem hozza a várt eredményeket, így a szponzornak többet nem éri meg vele együttműködni), az akár fel is mondható, ha csak a felek ki nem kötötték az ellenkezőjét, vagy határozott időre nem kötötték a megállapodást.
Célba érkezés: Összegzés
A cikk jól mutatja, hogy a verseny, vagy éppen a meccs nem a sípszó elhangzásával, vagy éppen a rajtpisztoly elsütésével kezdődik, hanem már jóval előbb. Stabil alapra kell helyezni a sportolók karrierét, melyben az edzők, sporttársak és egyéb segítők mellett a jogászoknak is fontos szerep jut. A bemutatott jogviszonyok bizonyítékok a jogi, a gazdasági és a sportélet szoros összefonódására.
Hazánkban a sportjog kiterjedt jogi szabályozással bír, azonban a folyamatosan változó világ a sportra is kihatással van, amely a jogalkotót újabb és újabb kihívások elé állítja a jövőben. A kérdés, hogy milyen új jogi eszközökre lesz szükség ahhoz, hogy a sport és a gazdaság egyensúlya fenntartható maradjon a szerződések világában, nyitva áll előttünk.
Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források: Jogszabályi háttér: Szakirodalom: Képek: *** Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
