Van-e félnivalójuk a torrentezőknek?

Az internet fejlődésével és széleskörű elterjedésével mára már természetesnek számít, hogy zenét, filmet, könyvet, újságot vagy játékot stb. egy kattintással elérhetünk. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy például egy – akár korábbi, akár jelenleg a vásznon futó – filmnek a letöltésével megvalósítunk-e bűncselekményt, illetőleg jogsérelmet okozunk-e? Milyen hatást gyakorol erre a 2018-ban hatályba lépett új adatvédelmi szabályozás a GDPR?

A digitalizáció avagy a modern kor kihívásai

Régebben könnyebben megállapítható volt, hogy egy adott művet ki jogosult felhasználni.

Mára már a technika fejlődésével új felhasználási módok jelentek meg, melyek olyan mértékű változást eredményeznek, hogy azzal a jog képtelen lépést tartani.

A technológia sokkal gyorsabban fejlődik (kazettás magnóról CD, CD-ről mp3 stb.), mint ahogy azt a jog képes volna követni. A gyorsan végbemenő változások miatt a korábbi normákat az új helyzetnek megfelelően aktualizálni kell, de ez a folyamat nem bír a modernizációval együttesen megvalósulni. Ezt majd a bírói gyakorlat igyekszik kialakítani, mely a későbbiekben iránymutatásként szolgálhat.[1]

A torrent-klauzula

A hatályos Btk. különös részi törvényi tényállásának [2] értelmében a magáncélú letöltések engedélyezettek, ha a letöltőnél nem merül fel haszonszerzési szándék. A feltöltők esetén azonban a szakértők már eltérő álláspontot képviselnek, hiszen a feltöltés a nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, mely a szerző kizárólagos jogosultsága, és az ő engedélyéhez kötött. A feltöltő így jogdíjat nem fizet, és a kérdéses tartalom általa (engedély nélkül) a letöltők nagy örömére elérhetővé válik. A jogdíj meg nem fizetése vagyoni előnyként fogható fel, mert alapesetben külön megállapodás (felhasználási szerződés) értelmében, jogdíj terhe mellett gyakorolhatna csak ilyen jogosultságot.

Az egyes torrent-oldalak üzemeltetői nyitottak az önszabályozás felé: bizonyos jogosultakkal (szoftverkészítők, filmforgalmazók) már kialakítottak egyfajta megegyezést, hogy a birtokukban lévő tartalmakat meghatározott ideig (pl. filmes tartalmak általában a DVD-megjelenést követően válnak hozzáférhetővé torrent-oldalakon) nem teszik hozzáférhetővé.[3]

A torrentezés „problematikája”

A torrentezés (a fájlcserélős megosztási módszer) a technikai fejlődés egyik vívmánya, mely egy újfajta megosztási és egyben felhasználási módnak minősül. Az érintett személy az internet segítségével feltölt egy fájlt (akár zeneművet, filmet stb.) és azt mások számára elérhetővé teszi olyan értelemben, hogy tőle szintúgy letölthetővé válik. Innen ered  a  fájlcsere elnevezés, mert ha valaki az így feltöltött fájlhoz hozzá kíván jutni, azt nem kizárólag egy személytől fogja teljes egészében megszerezni, hanem a letöltés maga több szálon (darabonként) fut. A könnyebb érthetőség érdekében: egy 20 perces videó letöltése úgy történik, hogy annak az első 5 percét egy számunkra ismeretlen ugyancsak torrent használótól töltjük le: őt hívjuk A-nak, az utolsó 2 percet egy B-től, a többi hátralévő részeket C-től, D-től stb. szerezzük meg. Miközben mi magunk töltjük le mástól az aktuális „fájldarabot”, addig más tőlünk tölti le az ő kis darabocskáját. Következésképpen egyaránt vagyunk letöltők és feltöltők (megosztók) is egyben. Elvont párhuzam, de a relatív szerkezetű kötelmi jogviszonnyal lehetne összehasonlítani, ahol a jogalanyok viszonyára az egyenjogúság a jellemző, azaz nincsen kizárva, hogy az egyik fél csak jogosított (letölteni jogosult), illetőleg a másik fél csak kötelezett (feltölteni köteles) legyen.

A torrentezés nagy dilemmát jelent, hiszen ilyen értelemben véve egyszerre vagyunk letöltök és feltöltők is egyben. Ebben az esetben a fentebb említett torrent-klauzulát megsértjük.

A GDPR szerepe a szabályozásban

A torrentezés problematikája abban rejlik, hogy a letöltő/feltöltő mögött egy természetes személy húzódik, akit az adatvédelmi szabályozások értelmében beazonosítani nem lehet, hiszen az ahhoz szükséges adatok nem nyilvánosak. Változást hozott 2018-tól az új adatvédelmi szabályozás a GDPR. Az EU alapvetően mindig is tekintettel volt arra, hogy a magánemberek adatait – ideértve a torrentezők IP címeit (ez alapján lehet meghatározni, hol történt a letöltés/feltöltés) – védje, még ha ezzel szerzői jogsértés is valósult meg.

A módosítással az adatkezeléssel érintett személyek jogai jogszabályi úton korlátozhatóvá válnak tiszteletben tartva az alapvető jogokat és ez, mint arányos intézkedés jelenik meg, abban az esetben, ha a korlátozás célja polgári jogi követelések érvényesítése.[4] Ennek feltétele a kifejezetten erre irányuló előírás. A módosítás értelmében megállapítható, hogy a torrentezők adatait (IP-cím) az internetes szolgáltatók akkor kötelesek kiadni, ha ezt a nemzeti (tagállami) jog is lehetővé teszi. Magyarországon jelenleg nincs olyan rendelkezés, mely ilyen jellegű kötelezettséget írna elő. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy két uniós tagállamban – Svédországban és Ausztriában – már bevezetésre került ilyen jellegű előírás.[5]

Összefoglalva

Magyarországon a jelenlegi szabályozás alapján a torrent-oldalról való letöltést, amennyiben az haszonszerzési célt egyáltalán nem szolgál, nem rendeli büntetni a törvény, feltéve hogy az magáncélból történik. Ez az általános torrent-klauzula, melyet ha a letölteni kívánt személy az említett módon betart, nem valósít meg jogsértést. Ugyanakkor a feltöltésekről a szakértők már eltérő véleményt képviselnek. A feltöltő, aki ilyen formában a szerzőt megillető vagyoni jogot  – nevezetesen a nyilvánossághoz közvetítést – gyakorolja (engedély nélkül), okoz joghátrányt. A sérelmet szenvedett fél vele szemben polgári jogi igényt támaszthat, ellenben hazánkban jelenleg nincs olyan előírás, amely lehetővé tenné, hogy a szerzői jogsértésből fakadó igényérvényesítés miatt a szolgáltatók az érintett személyek adatait kiadják, hiába a GDPR miatti változás.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.