Virtuális árnyék – a zaklatás új arcai a digitális korban

„Légy jó másokhoz, mert mindenki, akivel találkozol, kemény csatát vív legbelül, amiről neked fogalmad sincs.”

Mondta maga Platon. Ugyanakkor Platon nem abban a világban élt, amiben mi. Az online élet felgyorsulásával, elterjedésével és a vélemény nyilvánítás egyik fő formájává válásával egyre egyszerűbbé válik arc és név nélkül tartalmakat közzé tenni. Egy üzenet, egy komment, egy lájk vagy megosztás – az illető lehet már pörget is tovább, de azok számára, akik ezeket a tartalmakat kapják a történet itt még nem zárul le. Az internet korában a zaklatás új arcot öltött – elég néhány kattintás, és bárki elérhetővé válik. Az online térben megvalósuló agresszió gyors, láthatatlan és pusztítóbb lehet, mint valaha.

Az internetes zaklatás súlyos lelki, mentális és társadalmi következményekkel járhat. Az online kommunikáció sajátossága, hogy az elkövető nem szembesül közvetlenül az áldozat reakcióival, így sokkal kevésbé érez felelősséget vagy bűntudatot a tettéért. Gyakran előfordul, hogy a zaklatók nem is érzékelik a viselkedésük valódi súlyát, mert azt hiszik, csupán ártatlan tréfálkozásról van szó. Valójában azonban az ilyen cselekmények mély nyomokat hagyhatnak az érintettekben: megingathatják az önértékelést, előidézhetnek depressziót, és idővel akár szenvedélybetegségekhez, agresszióhoz is vezethetnek. A legsúlyosabb esetekben – ha a sértett nem kap időben segítséget – a hosszan tartó pszichés terhelés tragikus következményekkel, például öngyilkossággal is végződhet. Az is előfordulhat, hogy a korábban áldozattá vált személy idővel maga is bántalmazó viselkedést tanúsít, vagy valamilyen deviáns életutat választ.

A zaklatás, mint bűncselekmény

A zaklatás már 2008 óta része a törvénynek, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) szerinti tényállása pedig változásokkal ugyan, de átvette az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények körében. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 151. § szerinti veszélyes fenyegetés tényállása viszont nagy részben már előtte is lefedte a Btk. jelenlegi tényállását, ezzel láthatóvá téve, hogy a szabályozásra már ezt megelőzően is volt igény. Ezen felül az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (továbbiakban Ebktv.) is megjelenik a zaklatás, ez azonban merőben eltérő tényállást tartalmaz. Az Ebktv. 10. § (1)  szerint „zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása”. A 8. § szerinti tulajdonságok hosszas, taxatíve felsorolást tartalmaznak, de említés jelleggel ide tartozik a nem, faji hovatartozás vagy éppen a bőrszín. 

Ezzel szemben a Btk. 222. § (1) bekezdése szerint, „aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja” ​zaklatás tényállását valósítja meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, védett tulajdonságok sorát pedig nem határozza meg. Így a két tényállás az elnevezésüket leszámítva nem sok mindenben fedi egymást, de ez első sorban a törvények eltérő rendeltetéséből is adódik. 

A zaklatás védett jogi tárgy is a személy általános és legtágabb értelembe vett magánszférája, mely ugyan nem a magánszféra nevesített aspektusa, mint például a magántitok vagy levéltitok, de az Alkotmánybíróság kimondta a 56/1994. (XI. 10.) AB határozatban, hogy a magánszféra az emberi méltóság szubszidiárius alapjoga. Ezáltal pedig nevesített alapeset hiányában is sérülhet.

Az elkövetési tárgy a háborgatás, mely azon belül is rendszeres vagy tartós kell, hogy legyen, mely a kommentár szerint többszörösen megvalósuló és hosszabb időn át húzódót jelent. Ez a zaklatás egy iskolapéldájával könnyen el is képzelhető: egy volt élettárs, aki rendszerint megjelenik az ajtónk előtt, felhív minket. Az viszont tagadhatatlan, hogy az internet fejlődésével, egyre növekvő elérhetőségével tágulnak azok a határok, amik közé egykor a jogalkotó igyekezett beszorítani a tényállást. Elég egy hozzászólást közzétenni, és záporozni fog a többi is. 

Természetesen ez a zaklatás kihívásainak online élet okozta növekedésének csak az egyik oldala. A zaklatás tényállását egészében megvalósító magatartások a COVID-19 ideje alatt óriási arányban növekedtek, egyre több platform vezeti be az újra megosztás funkcióját, a szálak pedig ezáltal egyre nehezebben visszavezethetővé válnak.

A cyberbullying veszélye a gyakorlatban

A zaklatás a tizenévesek körében sajnos régóta jelen van, az internet megjelenésével pedig újabb eszköz került a zaklatók kezébe. Az online kommunikáció megkönnyíti azt hogy a zaklatás az iskolapadon túlmenően hazáig elkísérje az áldozatokat és végső soron még alkalmasabbá tette azt, hogy egész életüket áthassa. Ezzel együtt pedig megnövekedett a zaklatással kapcsolatos öngyilkosságok száma. 

Nagy port kavart Írországban a Nicole ’Coco’ Fox halála, a huszonegy éves lány 2018-ban öngyilkos lett több éven át tartó internetes zaklatás és fizikai bántalmazás hatására. Fox édesanyja azonban folyamatosan küzdött azért, hogy ne csupán cikkek szülessenek a tragéiáról, hanem egy törvény is. Így született meg 2021-ben a Harassment, Harmful Communications and Related Offences Act Írországban, valamint számtalan kampány, amely felhívja a figyelmet a zaklatás felismerésére és következményeire. Bár ez valamely mértékben elégtételt adhat az áldozat szeretteinek, sajnálatos, hogy ilyen borzalmas események szükségesek arra, hogy észre vegyük a zaklatás veszélyét, legyen az internetes vagy sem. Fox anyja továbbra is igyekszik elérni, hogy Coco törvényeként elterjedt szabályozás Uniós szintekre is eljusson.

Az Avast amerikai kutatása szerint 2024-ben a cyberbullying áldozatainak 93 százaléka úgy nyilatkozott, hogy negatív hatással van a mentális egészségükre az internetes zaklatás. Ezen felül a cyberbullying 15 százalékkal megnöveli az áldozatokban kialakuló öngyilkosságra irányuló gondolatokat, az öngyilkossági kísérletek aránya pedig 9 százalékkal emelkedett. Az Nemzeti és Média és Hírközlési Hatóság közleménye szerint Magyarországon egy 2020-ban publikált hazai kutatás alapján az általános iskolások 68,9 százaléka, illetve a középiskolások 72,4 százaléka volt már online zaklatás áldozata.

Újdonság a Btk.-ban – az internetes agresszió

Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának javaslata alapján 2025 január 1-én hatályba lépett a Btk. 332/A. §-a, mely az internetes agresszió elnevezést kapta. Az általános indoklásban feltüntetettek szerint a digitális szféra arctalansága miatt elterjedt gyűlölködő hozzászólások adnak okot ezen új szakasz bevezetésére. Az indoklásban azonban az emberi méltóság védelme mellett megtalálható az is, hogy ezek a hozzászólások sértik a lehetőséget a közügyek megvitatására. Ez alapján feltételezhető, hogy az internetes agresszió nem tekinthető kizárólagosan a cyberbullying pönalizálásának. 

Az elkövetési magatartás elektronikus hírközlő hálózaton kifejezés, ábrázolás, vagy kép- és hangfelvétel használata vagy közzététele nagy nyilvánosság előtt. A törvény általános jellegű gyűlölködő megnyilvánulásokra nem terjed ki: beazonosítható személlyel vagy személyekkel szemben kell erőszakosnak lennie és halált okozó vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot kell kifejeznie. Ezen felül az internetes agresszió tényállása szerint szubszidiárius bűncselekmény, a büntetési tétel jelenleg egy évig terjedő szabadságvesztés. 

A (2) szakasz értelmében kizárt a büntethetőség, ha ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követik el, ha félelemkeltésre nem alkalmas a cselekmény.

Ugyan a médiában több vélemény megjelent arról, mi szerint a Btk. új szakasza a véleménynyilvánítás szabadságot csorbítja, az indoklás kimondja azt is, hogy ezen jog nem terjed ki erőszakos, objektíve félelem- és gyűlöletkeltésre alkalmas közlésekre.

Kérdés azonban, hogy amellett, hogy a jogalkotó védelmezni kívánja közügyek megvitatásának kultúráját, mennyire lesz képes visszaszorítani ezzel a módosítással az internetes zaklatást. Ahogy azt a Fox ügyben korábban tudósították, nem feltétlenül kell egy másik személy halálát kívánni ahhoz, hogy a cyberbullying megvalósuljon.

Platformok felelőssége

Az internetes agresszió Btk.-ba történő bevezetésével növekedik a platformok felelőssége is. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) január 1-től szintén új szakasszal egészült ki. Az Smtv. 20/A. § (1) bekezdés értelmében amennyiben az internetes sajtótermékek kiadója által üzemeltetett vagy szerkesztett platformon fennáll az olvasók számára a lehetőség, hogy a közzétett tartalmakhoz hozzászóljanak, a kiadó köteles olyan szabályzatot alkotni és hatékony megoldást alkalmazni, amely a jogellenes hozzászólásokkal szembeni eljárást biztosítja. A (3) bekezdés kiegészíti azzal is, hogy a szabályzatok megfelelőségét és hatékonyságát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ellenőrzi.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa ajánlást is kiadott a jogellenes olvasói hozzászólásokkal szemben alkalmazandó szabályzatok megfelelőségéről és hatékony megoldásairól, melynek célja, hogy a jogellenes hozzászólásokkal szemben célravezetően fellépjenek az egyes kiadók. Ezen ajánlás I. pontjának 8. alpontja megerősíti, hogy a szabályzat érvényesülését folyamatosan kötelesek biztosítani a kiadók. 

Egyre több államban fogalmazódik meg az igény arra, hogy cyberbullying felmerülésekor az egyes platformok felelőssége növekedjen, azonban ez több ízben is nehéz megvalósítani. A szociális média oldalak nem ellenőrzik a hozzászólásokat közzétételüket megelőzően, hanem azt követően van lehetőség a jogellenes tartalmak jelentésére.

Több tanulmány jelent meg, amely az ún. notice and takedown rendszer kiterjesztését alkalmazta a cyberbullying elleni küzdelem során. A notice and takedown az Egyesült Államokban 1998 óta, az Európai Unióban pedig alapjaiban hasonló eljárás 2000 óta van érvényben, a 2000/31/EK irányelvel ültették be. Alapvetően szerzőijogi jogsértések ügyében alkalmazza az értesítés és eltávolítás módszert. A tartalom eltávolítását kívánó félnek formális kérelmet kellene kitöltenie, melyben igazolja, hogy a tartalom feltöltője beleegyezése nélkül és zaklató szándékkal töltötte fel. Ennek az előnye az lenne, hogy a kérelmeket külön bírálnák el, így esély lenne a gyorsabb és végleges eltávolításra. A legtöbb platform jelenlegi rendszere moderáció, ami belső szabályok alapján működik. A javasolt modell ezzel szemben egy jogilag kötött mechanizmus lenne – konkrét szabályokkal, kötelező eltávolítással, és jogi következményekkel. Saját, belső irányelvek helyett törvényben meghatározott szempontok alapján születne meg a döntés az eltávolításról.

A platformok felelőssége persze nem csak az új szűrési rendszerek bevezetésével lenne megfogható, hiszen az internetes közösségi oldalak nézettségüknek, népszerűségüknek köszönhetően könnyű szerrel tehetnek ellene kampányokkal, tájékoztatókkal, vagy éppen segítség-vonalak promotálásával. Erre egy példa az Unicef és a TikTok 2021-es „Együtt a sértő hangok ellen” kampánya, amelynek egyik célja az Unicef HelpApp népszerűsítése is volt.

Fellépni vagy sem – mit tehet az áldozat

Fontos még megemlíteni, hogy a Btk. 231. § (2) bekezdése szerint a zaklatás kizárólag magándindítványra büntethető bűncselekmény, így az áldozatokra nagy teher hárul, amennyiben szeretnének jogi előrelépést látni az ügyben. Mint az már korábban említésre került, jelenleg nincs sem egy átfogó szerv, vagy protokoll, ami szerint ilyenkor el kell járni, ennek megfelelően a tartalom eltávolítása sem tudható, hogy időben mikorra várható. Amennyiben pedig sikerül is eltávolítani, akkor is fennáll a mondásban rejlő igaz veszélye, miszerint, ha valamit egyszer feltöltünk az internetre, az ott is marad. A lementés, megosztás, újra közzétételnek köszönhetően igencsak nehéz volna azt biztosítani, hogy minden szálat elvarrjunk és az adott tartalom soha többet ne lásson napvilágot.

Ami talán még ennél is jobban bonyolítja az online zaklatás kérdését, hogy míg az áldozatok kiléte minden megtekintéssel egyre jobban terjed, addig az elkövető kiléte sokszor végig titokban marad. Kristin Bride, akinek tizenhat éves fia Carson Bride mintegy száz zaklató üzenet hatására öngyilkos lett 2020-ban egy interjúban azt nyilatkozta, hogy fia keresési előzményei között a legutolsó az volt, hogy megpróbált tippeket keresni, hogyan derítheti ki, hogy kitől származnak az üzenetek.

Ez is azt mutatja, hogy hiábavaló minden fajta büntetési kísérlet, amíg az áldozatok maguk nem mernek segítséget kérni. Az a mentális teher, amelyet a zaklatás az áldozatokra helyez sokszor elnémítja őket akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne a felszólalásra. Ezért kell különös figyelmet szentelnünk a megelőzés, ismeretterjesztés mellett a telefonos és internetes segélyvonalak népszerűsítésére is.

Ahogy Bride és Fox szülei, úgy sok más áldozat szerettei küzdenek még azért, hogy a cyberbullying ügyében az országaik előre lépjenek. A digitális világban az igazság gyakran elveszik a megosztások között, az arcok pedig profilképekké fakulnak, de amíg egyetlen áldozat is úgy érzi, hogy egy képernyő mögül is megsebezhető, addig nem mondhatjuk, hogy készen vagyunk. A zaklatás nem tűnik el attól, hogy offline állapotba kapcsolunk – ezért a válasz sem lehet csupán jogszabály vagy moderáció. 

Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Ha felkeltette az érdeklődésed az Arsboni Gyakornoki Programja, akkor ne maradj le, jelentkezz itt!