Zöld jogszabály – Az elektromos autók országa leszünk?

Nem kérdés, hogy a közlekedés és annak minősége egyre inkább meghatározó szerepet tölt be az életünkben. A rohanó világban mindenki egyre gyorsabban és kényelmesebben szeretne eljutni A pontból B pontba. Az elektromos autók igazi úttörőknek számítanak: olyan lehetőséget jelentenek, amiről tíz évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk, ám az új életviszonyokhoz a jogszabályi környezetnek is alkalmazkodnia kell. Rövid kisokos (jövőbeli) elektromosautó-tulajdonosoknak.

Töltőállomás vs Töltőpont?

Az elektromos gépjárműtöltési szolgáltatás egyes kérdéseiről szóló 170/2017. (VI. 29.) Korm. rendelet 1. §-a meghatározza az elektromos töltőállomás és töltőpont fogalmát. E szerint az elektromos töltőállomás olyan töltési szolgáltatás céljára fenntartott közterületen vagy magánterületen elhelyezett töltőberendezés, amely legalább egy darab elektromos meghajtású gépjármű akkumulátorának töltésére alkalmas, míg az elektromos töltőpont a töltőberendezésen található töltőcsatlakozó, amely egyidejűleg egy elektromos meghajtású jármű villamosenergia-tároló rendszerének feltöltésére alkalmas.

Tehát láthatjuk, hogy a különbség mindösszesen annyi, hogy a töltőpont csak egy jármű feltöltését teszi lehetővé, ezzel szemben a töltőállomáshoz egynél több jármű is csatlakoztatható.

Türelmi idő egyenlő parkolási díj?

A már említett 170/2017. (VI. 29.) Korm. rendelet meghatározza a türelmi idő fogalmát, mely szerint az a töltőállomás-üzemeltető által meghatározott, a töltést követően az elektromos gépjárművel a töltőállomáson a türelmi díj fizetése mellett eltölthető idő. Ennek fényében értelmezhetjük a türelmi időt kvázi parkolási díjként, hiszen a töltés utáni időre türelmi díjat írhat elő az üzemeltető. A töltőhely foglalására vonatkozó türelmi idő hosszára fizetendő díj Ft/perc alapon meghatározható, míg a türelmi idő lejártát követően a töltési hely elfoglalásáért egyszeri díj vagy ugyancsak Ft/perc alapon meghatározott díj szedhető.

Több, mint 1 millió villanyautó

Az elmúlt években a számok növekedése alapján egyre nagyobb népszerűségnek örvend az elektromos autó. Már több, mint egymillió villanyautó gurul csendesen a kontinens utcáin. Kína tavaly lépte át a milliós határt, az USA-ban viszont egyelőre nagyjából 750 ezer darab járja az utakat. Ám a gyarapodás ellenére a tölthető autók még mindig csak az összes európai autó 2 százalékát teszik ki. Ki ne szeretné messziről elkerülni a benzinkutakat, vagy legalábbis a tankolással felhagyni?  A népszerűség mellett azonban ott van a sok kérdőjel, hogy vajon a töltőhelyek gyakorisága megfelelő-e, és hogy meddig tudunk eljutni egy töltéssel.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletet 2018 végén módosították. A töltőállomások kiépítésében nincs apelláta:

az elektromos autók elterjedésével a töltőpontoknak is hasonló tendenciát kell követniük, szükség van egyre szélesebb körben az állomásokra.

Miközben mi kényelmesen intézzük a napi teendőinket, bevásárolunk, vagy csak egy filmet nézünk a moziban, addig az autónk új erőre kap, s utána folytathatjuk az utunkat.

A rendelet célja a töltőhelyek megsokszorozása, egy olyan rendszer kiépítése, ami az eddigieknél nagyobb számú lehetőséget ad az autótulajdonosoknak a járművek töltésére. A parkolók kiépítését több lépcsős folyamatként tervezték. Az első lépcső 2017 volt, addig minden 100 parkolóhelyre kellett jutnia egy elektromos töltőnek, majd idén január elsejére már két töltő kötelező 100 parkolóhelyre. A jogszabály értelmében a kereskedelemről szóló törvény szerinti napi fogyasztási cikket értékesítő, 300 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterületű üzlet esetében biztosítani kell az árusítótér minden megkezdett 10 négyzetméter nettó alapterületére vetítve egy személygépkocsi elhelyezését. A már meglévő áruházak parkolói esetén 100 férőhelyenként két töltőállomás a norma. Jelentős változás, hogy 2019. január 1-től –  már egy jóval nagyobb kört, a napi fogyasztási cikkeket árusító üzleteket (élelmiszer-diszkontok, szuper- és hipermarketek) is érinti.

Ha most építik a parkolót, már minden 100 parkolóhely után 10 helynek alkalmasnak kell lennie elektromos járművek töltőállomásának kialakítására.

A 20-50 ezres településeken 2020. január elsejéig, míg a 20 ezresnél kisebb települések áruházainak a parkolóiban 2026. január elsejéig kell 100 parkolóhelyenként két töltőt telepíteni. A vidéki városokban még várni kell a komoly áttörésre, de jó hír, hogy az Ionity névre keresztelt projekt keretein belül Magyarországon is telepítenek ultragyors töltőket Budapesten, Győrnél az M1-esen és Nagykanizsánál az M7-esen.

A megvalósítással kapcsolatban felmerül egy nem lényegtelen kérdés. Az előírások betartása mindenki érdeke, ám ha a kiépítés elmarad következményt von maga után?

UPDATE:

A cikk írása során megkerestem az Innovációs és Technológiai Minisztériumot a 253/1997 (XII. 20.) kormányrendelet 2018-as módosításával kapcsolatban.

Kérdésként fogalmaztam meg, hogy mi történik, ha nem valósul meg az előírt parkolóhelyek kiépítése, milyen szakciókra lehet számítani. Dr. Kolossa József, a Miniszterelnökség Területrendezési és Településügyi Főosztályának vezetője készségesen válaszolt a témával kapcsolatban. Levelében részletes szakmai tájékoztatást kaptam az esetleges bírságokról.

“Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII. 20. korm. rendelet (a továbbiakban OTÉK) 42. § (14) és (15) bekezdése valóban előírja az elektromos gépjármű töltőállomás kiépítését, illetve a kiépítés lehetőségének biztosítását.

Az OTÉK a kötelezettség nem teljesítésére esetére nem határoz meg szankciót.

Az előírt kötelezettség a kereskedelmi törvény szerint napi fogyasztási cikket értékesítő, 300m2-nél nagyobb bruttó alapterületű üzletekre vonatkozik az OTÉK 42. § (10) bekezdése szerint. Ezen üzletek tevékenysége a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban Fgytv.) hatálya alá tartozik, ezért esetükben alkalmazható az Fgytv. 45/A. §-a amely szerint a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi az előírások betartását.

A fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 387/2016 (XII. 2.) korm. rendelet 2. § (1) bekezdése a Kormány általános fogyasztóvédelmi hatóságként a járási hivatalt jelöli ki. Erre tekintettel az OTÉK-ban előírt kötelezettség teljesítése elmulasztása esetén a fővárosi, illetve a megyei kormányhivatal, mint fogyasztóvédelmi hatóság határozza meg az alkalmazandó szankciókat az eset lényeges körülményeinek figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az Fgytv. 47. § (1) bekezdése szerint.

Az alkalmazható jogkövetkezmény lehet feltárt hiányosság megszüntetésére kötelezés vagy fogyasztóvédelmi bírság kiszabása.”

Ezúton is szeretném megköszönni Főosztályvezető Úr segítségét és szakmai válaszát.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta. 

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.