E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Tóth Fanni
A munka világába az iskolai szünetek idején tömegesen kapcsolódnak be a tanulók, de a szorgalmi idő alatt is sokan végeznek diákmunkát. Kényszer és divat is diákmunkát végezni. Ismerjük meg a jogszabályi hátterét!
Ki a diák? Az a nappali tagozatos oktatásban részt vevő személy, aki tanulói vagy hallgatói jogviszonyban áll valamely közoktatási vagy felsőoktatási intézménnyel. Ehhez azonban hozzá kell tenni azt, hogy a diákmunka és a járulékok szempontjából 2013. augusztus 29-től, a 321/2013. (VIII.28.) kormányrendelet alapján a tanulói, hallgató jogviszony a végzősök esetében a diákigazolvány érvényességéig tart.
A 20. sz. közepéig Magyarországon nem létezett önálló munkajogi szabályozás, csupán más törvények elemeiként jelentkezett. A munkaviszonyokat első ízben törvényerejű rendelet szabályozta önállóan (1951. évi 7. tvr.), a következő jogszabály már törvénykönyv keretet öltött (1967. évi II. tv.), és „korát meghaladó modernitású törvény volt.” Később a piacgazdaság követelményei határozták meg az 1992. évi XXII. törvényt. Ebben az időszakban fejlődtek ki a diákmunkaerő foglalkoztatásának szervezett keretei, az ún. iskolaszövetkezetek. Az 1992. évi törvényt a 2012. évi I. törvény követte.
A munkavállalás tekintetében fontos megállapítani, hogy ki létesíthet munkaviszonyt. A magyar munkatörvénykönyvek a betöltött életév alsó határához és valamilyen feltételhez kötik. Az életkor meghatározása összhangban áll az adott korszakban érvényes tankötelezettségi előírással. 2012. szeptember 1-jétől a betöltött 16. életév lett a tankötelezettség felső határa (felmenő rendszerben a 9.-esekre vonatkozóan), és ez megjelenik abban, hogy munkaviszonyt létesíthet az ilyen korú fiatal. Ezzel szemben a régi Mt. magához a tankötelezettség teljesítéséhez kötötte a munkaviszony létesítését, és csak az iskolai szünetek idején engedte a 14–18 éves nappali tagozatos tanulókat dolgozni.
Diákok foglalkoztatása történhet munkaviszony, megbízási, vállalkozási jogviszony keretében, vagy egyszerűsített foglalkoztatás keretében. (A megbízási és a vállalkozói jogviszonyra a polgári jogi szabályok érvényesek.)
Munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, melyet írásba kell foglalni. Az 1992-es Mt. szerint a korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthetett munkaviszonyt, csupán a 16 éven aluli fiatalkorú munkaviszonyba lépéséhez kötötte ki a törvényes képviselőjének a hozzájárulását. Ezzel mintegy felmentette a l6 év fölöttieket a munkavállalás tekintetében a szülői felügyelet alól, nagy felelősséget is ruházva rájuk, hiszen elvileg köthettek olyan szerződést, ami hátrányos volt számukra.
Ezzel szemben az új Mt. nem tesz különbséget a korlátozottan cselekvőképes munkavállalók között, akár betöltötték a 16. életévüket, akár nem. Az új szabályozás szerint minden korlátozottan cselekvőképes személy esetében szükség van a törvényes képviselő hozzájárulására a munkaviszony létesítéséhez. A törvényes képviselő hozzájárulása szükséges a korlátozottan cselekvőképes személy olyan jognyilatkozatához is, amely a munkaszerződés módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettségvállalásra irányul. Cselekvőképtelen személy nem lehetett munkaviszony alanya, 2012. január 1-jétől azonban igen, akinek a nevében a törvényes képviselő tesz jognyilatkozatot.
A szerződéskötéshez – diákmunka esetén – szükséges még a tanulói jogviszony igazolása. A diákok többsége – a 30 éves történelmük során egyre erősödő – iskolaszövetkezetek segítségével vállal munkát. Kezdetben szakcsoportként működtek, jogszabály 1986-tól néven is nevezi őket. A 2000. évi CXLI. törvény oktatási intézményekhez kötötte, a 2006. évi X. törvény azonban a szociális szövetkezetek sorába illesztette be az iskolaszövetkezeteket. Ezzel a jogalkotó „az oktatási intézményhez való szoros kötődését mintha lazítaná […]”
A diák tagsági és munkaviszonyt létesít az iskolaszövetkezettel, mely munkalehetőséget biztosít a számára. E forma előnyös a diák és a szolgáltatást igénybe vevő cég számára is, mert egyrészt a nappali képzésben részt vevő tanuló, hallgató nem minősül biztosítottnak, tehát nem keletkezik járulékfizetési kötelezettség, mai nevén szociális hozzájárulási adó, így a foglalkoztatása olcsóbb, és nem kell egészségügyi hozzájárulást sem fizetni a tagi jövedelem után. 2012-től, az adójóváírás eltörlése miatt a 16%-os személyi jövedelemadót azonban meg kell fizetni a diákoknak is.
További előnyt jelent az, hogy a megbízó cégek rövid időn belül, rugalmasan jutnak a kívánt létszámhoz úgy, hogy a toborzást, szerződéskötést az iskolaszövetkezetek végzik, a diákok mögött pedig ott áll az iskolaszövetkezet, „ami nagyobb garanciát nyújt a foglalkoztatás biztonságára.” Az iskolaszövetkezeti formában vállalt diákmunka melletti érvet jelent az is, hogy az egyénileg vállalt, bejelentett diákmunka miatt a végzést követően már nem számít a munkavállaló pályakezdőnek, így eleshet az egyébként őt megillető későbbi kedvezményektől.
A felsorolt kedvezmények többsége nem a diák-munkavállalónak jár, hanem az iskolaszövetkezeteknek. Ebből következően az is végiggondolandó lenne a törvényalkotók szempontjából, hogy az összes többi, diákmunkást foglalkoztató munkáltató hátrányba kerül az iskolaszövetkezetekkel szemben. Fölmerül a kérdés, hogy miért egyedül az iskolaszövetkezet részesül az előnyökből, s ha már így van, nem kellene-e ezért biztosítaniuk valamilyen többletet is a többi munkáltatóhoz képest: „Az iskolaszövetkezetek munkajogi és adójogi szempontból is privilegizált helyzetét akkor indokolt fenntartani, ha ehhez a foglalkoztatott fiatalok igényeihez igazodó többletkötelezettségeket is megkövetelne a jogalkotó.” Bár a diák számára számtalan előnyt jelent az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás, a hátrányokról is szólnunk kell: nem jár szabadság és betegszabadság, nincs felmondási idő és végkielégítés. Az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásban részt vevő diák szolgálati idejét nem veszik majd figyelembe a nyugdíj szempontjából, mert nem állt mögötte járulékfizetés.
2013 és ’14 nyarán az iskolaszövetkezeti foglalkoztatáshoz hasonló program valósult meg az önkormányzati fenntartású intézményekben. A „Nyári diákmunka elősegítése” elnevezésű munkaerő-piaci program a diákok munkatapasztalat-szerzését és jövedelemszerzését kívánta segíteni, ill. a szabadságolási időszak munkaerőigényét kielégíteni. A munkaügyi kirendeltségeken keresztül jelentkezhettek a nappali tagozatos, 16–25 éves diákok, akiket legfeljebb 2 hónap időtartamra alkalmazhattak az önkormányzati intézmények. Szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség itt sincs.
Az iskolaszövetkezet és a nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja között határozott idejű munkaviszony létesíthető egy harmadik személy, a szolgáltatás fogadója részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében. A tag és a szövetkezet egy keretszerződést köt, amelyben a tagnak nincs állandó munkavégzési, a szövetkezetnek pedig nincs állandó foglalkoztatási kötelezettsége, hanem a keletkezett jogviszonyt lehetőségeik alapján, esetenként töltik meg tartalommal. Ennek a keret munkaszerződésnek a kötelező tartalmi elemei: a munkavállaló által vállalt feladatok körének meghatározása, a munkavégzés tartamára járó legkisebb bér összege, a felek kapcsolattartásának módja a munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartamra.
A keretszerződés mellett – és annak alapján – a felek az egyes munkák megkezdése előtt írásban állapodnak meg a konkrét munkavégzés megkezdésének feltételeiben, ezek: a szolgáltatás fogadója, a munkakör, az alapbér, a munkavégzés helye és tartama, a munkába lépés napja. Ez a kettős megállapodás azt is jelenti, hogy a diák munkavégzési kötelezettsége nem a munkaszerződés megkötéséhez kötődik, hanem ehhez a második megállapodáshoz, tehát ez hasonlít jobban a klasszikus munkaszerződéshez. Ez utóbbi megállapodáshoz kapcsolódik a munkáltatói tájékoztatási kötelezettség is, amely szerint a diák-munkavállalót legkésőbb a munkavégzési kötelezettség megkezdésével egyidejűleg írásban tájékoztatni kell a szolgáltatás fogadójának irányadó munkarendjéről, a bérfizetés napjáról, a munkaköri feladatokról, az utasítást adó személyéről.
A fentiekből következően a harmadik féllel, azaz a megrendelővel az iskolaszövetkezet szintén köt egy polgári jogi jellegű keretmegállapodást, és a foglalkoztató később egyedileg rendeli meg a munkát. A harmadik fél, a szolgáltatás fogadója nemcsak utasítást adhat a munkavállalónak, de a munkavállaló munkavégzési kötelezettsége teljesítésének tartama alatt gyakorolja és teljesíti a munkáltatói jogokat és kötelezettségeket a munkavédelem; a nők, fiatalkorúak, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása; munkaidő, pihenőidő és ezek nyilvántartása tekintetében, valamint biztosítja a munka- és foglalkoztatási feltételeket. Ez utóbbiért az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója egyetemlegesen felelnek.
Arra az időre, míg a diák-munkavállaló nem végez munkát, díjazás sem illeti meg. A munkavégzési kötelezettséggel nem járó idő nem lehet kevesebb, mint a szabadság mértéke. A munkaviszony a tagsági jogviszony megszűnésével megszűnik. A diák károkozása esetén a szolgáltatás fogadója az új Mt. rendelkezései szerint érvényesítheti kártérítési igényét, az iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadójának megállapodása alapján azonban a károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályait kell alkalmazni. A munkavállalónak, azaz a diáknak okozott kárért a munkáltató iskolaszövetkezet és a szolgáltatás fogadója egyetemlegesen felelnek.
A hatályos törvény szerint az iskolaszövetkezeti munkaviszonyban álló diákok számára nem jár szabadság, betegszabadság, szülési és fizetés nélküli szabadság. Ez a szabályozás ellentétes az Alaptörvénnyel, és uniós jogrendbe is ütközik. Többszörösen cáfolható az, hogy mivel a diákok csak rövid időtartamokra vállalnak munkát, külön nem szükséges gondoskodni a pihenésükről. Egyrészt semmi nem gátolja azt, hogy a diák huzamos ideig vállaljon munkát. Az ilyen esetek még fáradtabbá, még sérülékenyebbé teszik az egyébként is két jogviszonyban érintett diákokat. Másrészt minden más munkaviszonyban jár a szabadság, „önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetésnek tűnik ezért a rendes szabadság kizárása” az iskolaszövetkezet által foglalkoztatott diákmunkások szempontjából. Mindezeken túl az Alaptörvény kimondja: „Minden munkavállalónak joga van […] az éves fizetett szabadsághoz”.
A 2003/88/EK irányelv 7. cikke értelmében minden munkavállalót évente négy hét fizetett szabadság illet meg. Az Európai Bíróság kimondta: „a tagállamok a minden munkavállaló számára kifejezetten biztosított éves fizetett szabadsághoz való jognak magát a keletkezését nem zárhatják ki egyes munkavállalók tekintetében.” Egy iskolaszövetkezeti ügyben „azt is elutasította, hogy a munkaviszony rövid időtartamára tekintettel lehetne kizárni a fizetett szabadságot, mert téves az a feltevés, hogy a rövid időtartamra szerződött munkavállaló kipihenheti magát az újabb munkaviszony létesítése előtt […] ez ugyanis éppen még kiszolgáltatottabb helyzetet eredményez a tartósan foglalkoztatottakhoz képest.”
A minimálbér és a garantált bérminimum alkalmazása kötelező érvényű a diák-munkavállalókra vonatkozóan is. Az utóbbi természetesen csak a legalább középfokú végzettségű diákok esetén kerül szóba. Az iskolaszövetkezettel kötött megállapodásnak tartalmaznia kell az adott munkakört és az alapbért. Problémát jelenthet az, hogy adott munkakör melyik bérkategóriába tartozik, hiszen maga az új Mt. általánosan fogalmaz, és nem ad utasítást arra vonatkozóan, hogy hol lehet egyértelműen és egységesen megítélni a munkakör és a bér kérdését. Pedig van erre megfelelő eszköz: „a munkakört alapul véve kell eljárni, a FEOR-08-as nómenklatúrának megfelelően.”
A diák-munkavállalókra is vonatkoznak a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok. A nyilvántartások vezetése az iskolaszövetkezetekkel munkaviszonyban álló diákok esetében a szolgáltatás fogadójának a kötelezettsége. A nyilvántartást azonban csak a náluk végzett munka tekintetében tudják megoldani. A munka- és pihenőidő vonatkozásában a fiatal munkavállalóknál arra is ügyelni kell, hogy a napi munkaidő a 8 órát ne haladja meg. „Ha a gyakorlatot említjük, e korlátozó szabály betartásának kontrollálására az esély meglehetősen csekély.” Rendezetlen ugyanis az, hogy ha a diák az adott iskolaszövetkezet több megrendelőjénél is végez munkát, vagy ha több iskolaszövetkezettel létesített munkaviszonyt, akkor kinek a feladata a munka- és pihenőidő összeszámítása. „Az iskolaszövetkezeti tagok munkaviszonyát szabályozó XVII. fejezet nem tartalmaz iránymutatást az összeszámítási szabály megvalósítására vonatkozóan.” A megengedett munkaidő túllépéséből, a minimális pihenőidő be nem tartásából – károkozás esetén – jogi problémák adódhatnak. A jogalkotónak egyértelműen ki kellene mondania, hogy kinek a feladata az összeszámítás és milyen módszerrel tegye azt meg.
*
Források, felhasznált irodalom:
HORVÁTH István: Az új Munka Törvénykönyve: Értelmezés és alkalmazás a gyakorlatban (2012),http://ispan.x3.hu/MT_
LŐRINCZ György: Miért szükséges az új munka törvénykönyve? Munkaügyi Szemle, 56. évf. 3. sz., 2012, 4–8. o.
VÁRADI Tamás: Komoly előnybe kerülhetnek a diákmunkások, http://www.hrportal.hu/hr/
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
