A madarak csiripelték

Vádalku újratöltve

Vádalku. Bűnszervezetek gyenge láncszemei, futni hagyott árulók vagy színtiszta bűnbánt? Ugye mindenki előtt megjelentek a filmek látványos jelenetei? A büntetőeljárás talán legérdekesebb és az akciófilmekben is legtöbbet ábrázolt momentumai. A vádalku azonban létező és igen sok potenciált tartogató jogintézmény ami július 1.-től jelentős változásokon esik át. Lássuk mi történik az eljárásban, hogy kilépünk a filmek világából és belecsöppenünk a sokszor hasonlóképpen izgalmas valóságba.

Cikkemben bemutatom az új büntetőeljárási jogunkban szabályozandó egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézményét a 2018. július 1.-től hatályos 2017. évi XC. törvény (továbbiakban új Be.) értelmezésében. Megvizsgálom hogyan működött – egyáltalán működött e – ez a régi Be. szerint illetve milyen változásokat hoz az új Be. és ezek az újítások milyen irányba terelhetik majd a vádalku alkalmazását a gyakorlatban. Gondolkodjunk el együtt azon hogy a terhelt együttműködésén alapuló egyezség a korábbi tárgyalásról lemondásnál hatását illetően relevánsabb lehetőséget biztosíthatna-e az eljárások gyorsítására eleget téve a mi jogrendszerünkre olyan jellemző anyagi igazság kutatása iránti igényünknek is.

Az elvárások napjainkban a büntető ügyekkel kapcsolatban leginkább egy piramisként képzelhetőek el. Aminek a három sarkában három alapvető jog vagy inkább igény található, ami visszagondolva az elmúlt korokra nem igen változott tartalmilag. Mondhatni, nincs új a nap alatt. Legyen az eljárás költséghatékony és tartsa meg a tisztességes eljárás elveit illetve feleljen meg az időszerűség követelményeinek is. Egyszerre mind a három a legritkább esetben érhető el ezek közül főleg kettő az, ami párhuzamosan meg tud valósulni és meg is kell, hogy valósuljon azonban a tökéletességre törekedni sosem hátrány.

Az angolszász jogrendszerből ismert büntetőeljárási megoldások jelentős befolyást gyakorolnak, Európa jogfejlődésére. Igaz, ez a tendencia az európai államok jogalkotóit – nincs ez másképp hazánkban sem – eljárásjogi hagyományaikkal ellentétes szabályok kialakítására késztetik. Ezért sem lehet teljes a kép a vádalku ‘őshazája’ nélkül így lássuk röviden, hogyan is megy ez Amerikában.

Az USA-ban a vádalku előkészítését a szerződéskötést előkészítő mozzanatok jellemzik és az üzleti életre jellemző vonásokat fedezhetünk fel benne. Nem egy a jogalkotó által kreált jogintézményről van szó, hanem a körülmények hívták életre és később idomult hozzá a szabályozás. Egészen az általános szesztilalom bevezetésének idejéig kell visszautaznunk. A tiltásból adódóan annyi bűncselekmény történt, amit már a klasszikus esküdtszéki megoldásokkal nem tudtak kezelni és a gyakorlat alakította ki a még szabályozatlan vádalku első formáit majd egy konkrét ügy kapcsán jutottak el odáig, hogy muszáj voltak elismerni, hogy a beismerési alku nem alkotmányellenes . A tagállamok igaz eltérően szabályozzák de általánosságban azonban az eljárást két részre oszthatjuk, az ügyész és védelem informális egyezkedésére azt követően pedig a bíró előtt a bűnösség elismerésére. Az amerikai eljárás a következőképpen zajlik: vádemelést követően – ami az ügyésznek a diszkrecionális jogköre alkotmányos keretek között – az ügyész, aki a kormány képviselője, valamint a vádlott és védője egyeztetnek, „alkudoznak” egymással arról, hogy a vádhoz képest a vádlott milyen bűncselekményben hajlandó a bűnösségét elismerni. Az alkudozás történhet kifejezett tehát egy szerződéskötéshez hasonló módon vagy implicit inkább az egyoldalú nyomásgyakorlás útján, amivel az ügyész beismerésre ‘késztetheti’ a vádlottat. A magyar viszonylatban túl sok a vádalku kifejezés itt viszont túl kevés ugyanis nem, hogy a vádról, de magáról az ítéletről is egyezkedés folyik. A vádlott és védője az ügyésszel együtt mazsoláznak a vádpontok között. Valódi alkudozás folyik arról, hogyha az ügyész bizonyos vádpontot elenged, ami valamilyen okból kifejezetten hátrányára válna a terheltnek akkor ezért cserébe valami másban beismer. Nézhetjük az ügyész szemszögéből is, ha bizonyos vádpontokban kifejezetten szeretné elítélni a terheltet ezért cserébe hajlandó elengedi neki a többit. Nem nehéz rájönnünk arra a taktikára, amit az ügyészek épp ez okból alkalmaznak is, hogy már kiindulási alapként súlyosabb, több bűncselekmény miatt emelnek vádat, amiből úgymond lehet engedni. Nem csoda hogy hasonlították már az amerikai vádalkut “lóvásári licithez” is. Révész Judit megfogalmazásában így a vádalku csak “illúzió” . ’Mennyit enged a feléből?’ alkupozícionálás.

A vád és a védelem amerikai típusú megegyezésének alkalmazása a kontinentális jogrendszerhez tartozó országokban nehézségekbe ütközik, de egy kompromisszumos megoldás elképzelhető. Mivel a hazai jogalkotó felismerte, hogy az angolszász hagyományokon nyugvó vádalku közvetlenül nem alkalmazható, az ’eredeti’ jogintézménynek csak némely – a magyar büntetőeljárási szabályokkal összeegyeztethető – elemét vette át. A Be. 2000. március 1.-óta tartalmazza a tárgyalásról lemondás jogintézményét, mint a jogalkotó szándéka szerint is egyszerűsítésre alkalmas tényezőt mégis az eltelt évek alatt szemben a bíróság elé állítással és a tárgyalás mellőzésével ennek nem lett nagy gyakorlata. A vádlott számára bizonytalan, az egyezkedést kicsit sem előre mozdító feltételeket kínált, illetve az ügyész által kialkudott megállapodást pedig a bíróság “seperhette le” egy mozdulattal az asztalról. Fürcht Pál Zsolt vont párhuzamot nagyon találóan Neumann János játékelmélete és a tárgyalásról lemondás között az ügyész-terhelt viszonyával kapcsolatban. Ezzel bárki számára érthetővé válik a helyzet: zéró összegű játék, amikor a játékosok csak egymás kárára növelhetik a nyereményüket és nem zéróösszegű a játék, ha valamilyen külső forrásból egymás megkárosítása nélkül is előnyhöz juthatnak. Ez a tárgyalásról lemondás esetében jellemzően zéró összegű játék, ami a következőképpen érvényesül. Az ügyésznek a vádiratban meg kell tennie a büntetési nemre vonatkozó indítványt ezzel a vádlott megismeri, hogy beismerése esetén milyen mértékű büntetésre számíthat – a büntetési nem és idő érdekli, a vádlottakat ezt leszögezhetjük – így nem marad tér az együttműködésre. Végrehajtandó szabadságvesztést indítványozó vádirat esetében a terheltet mindenképpen szabadságvesztésre ítélik, de ha tagad még meg van az esélye egy bizonyítatlanságra. A felfüggesztett szabadságvesztést indítványozó ügyész esetében pedig arra következtethet a terhelt, hogy a vádnak igen kevés bizonyíték áll a rendelkezésére ezért beismerés hiányában akár a felmentésében is bízhat. Balla Péter szerint, aki ezért cserébe feláldozza a valódi védekezés lehetőségét vagy tegyük hozzá akár az esetleges felmentés lehetőségét is az „valószínűleg elmebeteg, így ez okból egyébként sem büntethető .”

Lássuk mi is fog történni, amikor a terhelt 2018. július 2.-án belecsöppen egy ellene folyó büntetőeljárásba és nem zárkózik el az egyezség lehetőségétől sem. Az új Be.-ben, az általános eljárási szabályok között, ami a nyomozást tárgyaló résznél találhatjuk az egyezséget. A törvény az indokolásban írtak szerint azt kívánja ezzel kifejezésre juttatni, hogy egyezségre bármilyen ügyben és bármilyen bűncselekmény esetén van lehetőség. Az sem véletlen, hogy a nyomozásról szóló fejezetben kapott helyet, ugyanis a jogalkotó az egyeztetésre kizárólag ebben a szakban ad ilyen nagy szabadságot. Később az előkészítő ülésen is tehető ugyan beismerő vallomást, ami már korán sem egyenlő az egyeztetéssel. Az egyezség kifejezés is arra utal, hogy itt már teret enged valamilyen mértékű kooperációnak ellenben a korábbi tárgyalásról lemondás konkrétan körülhatárolt cselekményével szemben.
Jelentős újítás, hogy kibővítették a kezdeményezésre jogosultak körét. Eddig kizárólag a terhelt kezdeményezett, amihez most csatlakozik a védő, aki a terhelttel ellentétben tökéletesen tisztában van az egyeztetés lehetőségével és lehetséges eredményeivel. A másik oldalról is megjelenik egy újabb jogosult, az ügyész, aki akár a nyomozóhatóság útján is kezdeményezhet akár a gyanúsítotti kihallgatásnál – a terhelti részvétel kezdete az, amikor tudomására hozzák, hogy vele szemben milyen bűncselekmény miatt járnak el és ekkor egyből megkapja az egyezség lehetőségét is – az, hogy erre ilyen lehetőséget is biztosít számára a törvény arra utal, hogy teljes mértékben szakítani kíván a formaságokkal.
A második szakasza lesz az eljárásnak maga az egyeztetés. Amiről továbbra sem egyezkedünk az a tényállás és a Btk. szerinti minősítés, az ügyész az állam büntető igényét érvényesíti, nem vitat tárgya, hogy a terhelt milyen bűncselekményt követett el. Ezen kívül kötetlen – nem kell jegyzőkönyvbe foglalni – egyeztetés folyik az egyezség tartalmi elemeiről. A védő a terhelt hozzájárulásával akár külön is lehetőséget kap arra, hogy az ügyésszel egyeztessen. Amennyiben sikerül megegyezni a tartalomról azt már jegyzőkönyvbe foglalják.
Mindenképpen tartalmaznia kell a terhelt nyilatkozatát arról, hogy a bűnösségét beismeri és vallomást tesz ennek érdekében. Ez történhet akár egyes bűncselekmények vonatkozásában is. Kötelezően tartalmazza a bűncselekmény tényállását, Btk. szerinti minősítését. Amennyiben az egyezség büntetés kiszabására irányul azt is, hogy az ügyész, terhelt, védő milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést vesz tudomásul. Az egyezség önállóan alkalmazható intézkedés alkalmazására is irányulhat. Szakítva a korábbi gyakorlattal kötelező elemmé teszi a szankció konkrét értékének vagy tartamának meghatározását amivel, sokkal jobb helyzetbe hozza a résztvevőket. Az ügyésznek az alkupozíciója javul a terhelt pedig tudja, mire számíthat az egyezség következményeként ami számára is biztonságot jelent. Az ügyészség megegyezhet a terhelttel abba, hogy megszűntet ellen folyamatban lévő olyan eljárást, ami az egyezség tárgyát képező jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Itt is megjelenik az együttműködésre a lehetőség, ha a gyanúsított által szolgáltatott segítség olyan mértékű hogy jelentősebb bűnüldözési érdek fűződik hozzá, mint a gyanúsított felelősségre vonásához az ellene tett feljelentést a hatóság elutasítja és a folyamatban lévő eljárást megszűnteti. Az eljárás nem szüntethető meg, ha az együttműködő személy szándékosan más életét kioltotta vagy súlyos egészségromlást, maradandó fogyatékosságot okozott. Itt áll a legközelebb az új magyar szabályozás a klasszikus vádalkuhoz. Az egyezség kiterjedhet továbbá arra is, hogy az egyébként a terheltre háruló bűnügyi költséget részben vagy egészben az állam vállalja át. Ezt is kiváló alkualapnak gondolom, jellemzően az olyan bűncselekményeknél, ahol a költségek miatt a felhalmozódó tartozás nagyobb gondot jelent az elítéltnek mint maga a szabadságvesztés kitöltése.
Amikor a terhelt beismer, a vallomását sehol máshol nem lehet felhasználni csak az adott ügyben – nem úgy, mint az amerikaiaknál, ahol a hatóság csak ellene nem használhatja fel más ügyben igen – tehát a terhelt ügyét lehet, hogy könnyebben fel tudják deríteni, le tudják zárni, de más büntetőügyben, esetleg az ehhez kapcsolódóakban nem segítség. Pedig sokszor épp ez lenne a beismerés értéke, hogy a ‘kis hal elvezet a nagy halhoz’ vagy kibogozza az általa rendelkezésre álló információkkal egy bűnszervezet, egy bonyolult gazdasági bűncselekmény szálait. A nyomozó hatóságoknak, ügyészségnek szüksége lehet a terheltek birtokában lévő információkra, de ezért cserébe adniuk kell valamit, amire az eddigi szabályozással nem volt lehetőség. Most már van így, Neumann János játékelméletére visszautalva, ez a játszma már korán sem zéróösszegű, tehát mindkét félnek megéri, egy külső fél kárára.

Úgy gondolom sikerült létrehozni valami teljesen újat. Személyes véleményem, hogy hiányolom a bírót a kezdeményezésre jogosultak köréből, akinek szintén jelentős érdeke fűződhet egy ilyen egyezséghez és pártatlan félként felajánlhatná ebben a megkötését anélkül, hogy részt venne benne így pártatlan is maradhatna. Jelentős újdonságként kötetlen beszélgetést, igazi alkufolyamatot engedélyez a résztvevőknek. Nem csak a folyamat reformálódott meg, hanem az alku alap is. Továbbörökítette az együttműködő terhelt jogintézményét is a törvény csak lényegesen gyakorlatiasabb formában, ami már egészen krimi szerűvé teszi az új eljárást és a valódi nagybetűs vádalku érzetét keltheti. Az ügyészségnek lehetősége lesz eljárást megszűntetni vagy feljelentést elutasítani abban az esetben, ha a terhelt által szolgáltatott információ vagy bármilyen típusú közreműködés olyan jelentős bűnüldözési értéket képvisel, hogy az meghaladja felelősségre vonásához fűződő érdeket. A terhelti oldalon is megjelennek a megtehető felajánlások – akár anyagi természetűek is -, amik korábban szintén ismeretlenek voltak a magyar jogintézményben. Természetesen vannak kivételek, amik ezután sem képezhetik alku alapját, kényszergyógykezelés elrendelése, elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele, elkobzás és vagyonelkobzás. Az egyezség esetén az eljárást külön eljárásként szabályozza az új törvény. A bíróság előkészítő ülésen fog dönteni. Megtartotta a garanciális feltételeket,a védő kötelező részvétele és a bírói kihallgatás sem változott, a bíróságnak továbbra is van lehetősége az önkéntességet és a belátási képességet kikérdezéssel vizsgálni. Amennyiben az egyezség a formai és tartalmi elemeknek megfelel a bíróságnak viszont csak egy lehetősége marad, jóvá kell hagynia, az ügyész alkuképesség ezzel is erősödött, mert megszűntette a korábbi bizonytalanságot a bírói döntés körül. A jövőben nagyobb valószínűséggel születik jogerős ítélet már I. fokon így nagy terhet vehetnek le a II. fokú bíróságokról. Fellebbezni továbbra is szűk körben lesz lehetőség, de ettől még nem korlátozza a jogorvoslathoz fűződő jogot.
Összességében úgy gondolom nagy reményeket fűzhetünk a gyakorlati alkalmazásához. Teljesen új kapukat nyithat a büntetőeljárásban a terhelt-védő kapcsolatára tekintettel ugyanúgy, mint a vád és védelem együttműködésében. Ezzel az előremutató reformmal a jogalkotó valóban nagyszerű keretet biztosított egy gyorsabb, hatékonyabb, garanciákat sem mellőző kontinentális-angolszász eljárás lefolytatásához, ami az egész büntetőeljárás hasznára válhat és kérdés már csak az marad, hogy tudunk-e majd élni – és nem visszaélni – ezzel.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!