Az eljárások elhúzódása miatti vagyoni elégtétel – az első gyakorlati tapasztalatok

Egy korszakos jelentőségű törvény lépett hatályba 2022. január 1-jén, amely először tett valódi kísérletet Magyarországon az eljárások elhúzódásának a megakadályozására. Ez a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (Pevtv.). A jogszabály egy addig ismeretlen szankciót: a vagyoni elégtételt vezette be, amelyet a polgári pereket észszerű időn túl befejező bíróságoknak kell megfizetniük. A pénzbeli szankció iránti igényt egy új nemperes eljárásban érvényesíthetik a sérelmet szenvedett peres felek. Amikor a törvényt elfogadták, számos írás igyekezett bemutatni annak a legfontosabb rendelkezéseit. Azt azonban akkor még csak találgathatták, hogy milyen lesz a gyakorlati hatása: megfelel-e az Emberi Jogok Európai Bírósága elvárásainak és a jogalkotó szándékainak. Mostanra azonban már eltelt annyi idő, hogy az azóta meghozott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatok alapján egy rövid kitekintést lehessen végezni. A tanulmány röviden bemutatja az új jogszabály első gyakorlati tapasztalatait.

A vagyoni elégtétel előzményei

Aki bírósági eljárásban vesz részt, jellemzően két elvárást fogalmaz meg: egyrészt hogy az ügyében a bíróság az „igazságnak” megfelelően hozza meg a döntését, másrészt hogy az ügyét lezáró döntést a lehető leghamarabb meghozzák. Az eljárások hosszú időtartama megrendíti a bíróságokba vetett bizalmat, kétségessé teszi, hogy hatékonyan tudják-e alkalmazni a rájuk vonatkozó szabályokat. Ennek ellenére Magyarországon sokáig nem volt található olyan rendelkezés, amely az eljárások észszerű időn belüli befejezését mint védendő értéket elismerte volna. Akkor vált mindez fontossá, amikor 1990-ben csatlakoztunk az Európa Tanácshoz és ezzel kötelezőnek fogadtuk el az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az Egyezmény 6. Cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mégis először csak deklaráció szintjén jelent meg az ügyek észszerű időn belüli elbírálásának követelménye, valódi jogkövetkezmény nélkül. Ezzel egyidejűleg hazánkat az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számos ügyben marasztalta az eljárások elhúzódása miatt.

Az első kísérlet egy hatékony eszköz bevezetésére 2003. július 1.-től a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) módosításával valósult meg. Ekkor jelent meg egy sajátos jogintézmény: a méltányos összegű kártérítés (később sérelemdíj), amelyre az a fél volt jogosult, akinek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való joga sérült.   Ennek az érvényesítésére egy pert kellett indítani a sérelmet okozó bírósággal szemben, erre a perre viszont lényegében semmilyen különleges rendelkezés nem vonatkozott. Ez a megoldás azonban éppen ezért nem volt elégséges. Egy korlátozott személyiségi jogi szankciót alkalmazott az észszerű idő sérelmére, az EJEB viszont az alapjogi sérelem teljes orvoslását várta volna el. A perben túl sok lehetőség volt a bírói mérlegelésre: az eljáró bíróság szabadon állapíthatta meg a kártérítés összegét, szabadon határozta meg, hogy mikortól tekinthető egy időtartam észszerűtlennek, és törvényi tilalom hiányában számos körülményt találhatott a sérelmet okozó bíróság kimentésére. A hiányos szabályozás miatt több vitatható döntés is született. Ez az eszköz az EJEB számára sem volt megfelelő, mint ahogy azt a több mint hat évig tartó munkaügyi per elhúzódása miatt indított Gazsó kontra Magyarország (48322/12) és az EJEB-eljárás kezdeményezésekor már öt éve folyamatban lévő apaság megállapítása iránti per elhúzódása miatt indított Mezey kontra Magyarország (7909/05) ügyben megállapította. Ezekben az ügyekben az EJEB kifejtette, hogy a szabályok hiányosak, a sérelmek teljes körű orvoslására nem alkalmasak, nem állnak össze koherens egésszé és olyan hazai jogorvoslatot kell létrehozni, amely ezeket a hiányosságokat kezelni képes.

Nem sokkal azt követően, hogy 2018. január 1-jén hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.), amely már nem tartalmazott rendelkezéseket az észszerű idő sérelme esetére érvényesíthető igényről, létrejött az a törvény, amely az EJEB követelményeihez igazodóan megkísérelte a hatékony szankciót megteremteni, így a perek elhúzódásának gátat vetni. Ez volt a 2022. január 1-jén hatályba lépett, a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (rövidítve: Pevtv.)

A Pevtv. legfontosabb rendelkezései

A törvény kizárólag a bírósági polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésére terjed ki, nem terjed ki sem a közigazgatási peres eljárásokra, sem a büntetőeljárásokra, sem a bírósági szabálysértési eljárásokra, de még a polgári nemperes eljárásokra sem. A törvény 2022. január 1-jén lépett hatályba és csak azokban az eljárásokban alkalmazandó, amelyek a hatálybalépésekor, azaz 2022. január 1-jén folyamatban voltak, valamint azt követően indultak. Az első évben, 2022-ben, csak azokban az ügyekben volt helye a vagyoni elégtételre irányuló nemperes eljárás megindításának, amelyek abban az évben jogerősen befejeződtek, ezután már a folyamatban lévő perek alapján is.

A vagyoni elégtétel az észszerű idő követelményének a megsértéséért biztosított önálló jogkövetkezmény, nem téveszthető össze más pénzbeli szankciókkal: nem kártérítés, nem sérelemdíj, nem kártalanítás.    A vagyoni elégtétel csak a félnek jár, aki a sérelmezett eljárásban részt vett, függetlenül attól, hogy pernyertes vagy pervesztes volt-e. Akkor jár, ha a törvényben meghatározott észszerű időtartamot az eljárás vagy annak meghatározott szakasza (a Pevtv. szerint ilyen szakasz az elsőfokú, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárási szakasz) meghaladja, konkrét hátrányt bizonyítani nem szükséges.

A vagyoni elégtétel meghatározásához először meg kell határozni az eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamát. Ezt úgy lehet kiszámítani, hogy az eljárás vagy eljárási szakasz a törvény szerint számított időtartamából levonjuk a törvény szerint figyelmen kívül hagyandó időtartamokat. A bírósági eljárás a törvény alkalmazásában az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig tart.  Az elsőfokú eljárás kezdőnapja a keresetlevél (vagy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem) benyújtását követő nap.  A befejező jogerős határozaton pedig a törvény rendszere alapján azt a határozatot kell érteni, amelyet már nem követi a következő eljárási szakasz. Ez lehet az elsőfokú befejező határozat, ha később nem éltek fellebbezéssel, lehet a másodfokú befejező határozat, ha később nem éltek felülvizsgálati kérelemmel, és lehet a felülvizsgálati befejező határozat is. A számított időtartam pedig az egyes eljárási szakaszoknál úgy alakul, hogy valamennyi eljárási szakasz az azt befejező határozat meghozatalának a napjáig tart.

Levonni ebből a számított időszakból azokat a tartamokat lehet, amelyeket a törvény megenged. Ennek két esetköre van. Az első, hogy a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el. A második, hogy a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el, ha a kérelmező – habár arra jogszabályban biztosított lehetősége volt – nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt.

Az így kiszámított figyelembe vehető időtartam után akkor jár vagyoni elégtétel, ha az meghaladja a törvényben meghatározott észszerű időtartamot. Általában a teljes bírósági eljárás időtartama észszerűnek minősül, ha a hatvan hónapot nem haladja meg. Az eljárási szakaszok időtartama pedig akkor minősül észszerűnek, ha az elsőfokú eljárás időtartama a harminc hónapot (ha azonban fizetési meghagyásos eljárással indul, akkor a harminchat hónapot), a másodfokú eljárás időtartama a tizennyolc hónapot, a felülvizsgálati eljárás időtartama a tizenkét hónapot nem haladja meg. Egyes perekre (személyi állapotot érintő, kiskorú gyermek tartása iránt indított, sajtó-helyreigazítás iránt indított és a munkaügyi perek) rövidebb időtartamok irányadók. Ezekben a perekben a teljes bírósági eljárás időtartama észszerűnek minősül, ha a harminchat hónapot nem haladja meg. Az eljárási szakaszok időtartama pedig akkor minősül észszerűnek, ha az elsőfokú eljárás időtartama a tizennyolc hónapot (ha azonban fizetési meghagyásos eljárással indul, akkor a huszonnégy hónapot), a másodfokú eljárás időtartama a tizenkét hónapot, a felülvizsgálati eljárás időtartama a hat hónapot nem haladja meg.

A vagyoni elégtétel összegét a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet határozza meg akként, hogy az eljárás (eljárási szakasz) figyelembe vehető időtartamának és napi négyszáz forintnak a szorzata.

A vagyoni elégtétel iránti igényt egy gyors, csak okirati bizonyítást engedő nemperes eljárásban lehet érvényesíteni. Ebben az eljárásban más kérelmet nem lehet előterjeszteni, csak a nem vagyoni elégtétel megfizetése iránti kérelmet. A kérelmező az a fél, aki a pénzbeli kompenzációt kéri, a kérelmezett az a törvényszék, amely előtt vagy amely illetékességi területén található járásbíróság előtt zajlott elsőfokon a sérelmezett per. A nemperes eljárás vagy a Debreceni Törvényszék (ha a kérelmezett törvényszék a Fővárosi Ítélőtábla, a Pécsi Ítélőtábla vagy a Szegedi Ítélőtábla illetékességi területén található) vagy a Pécsi Törvényszék (ha a kérelmezett törvényszék a Debreceni Ítélőtábla vagy a Győri Ítélőtábla illetékességi területén található) kizárólagos illetékességébe tartozik. Elsőfokon nem kötelező a jogi képviselet, másodfokon az érdemi végzés elleni fellebbezést benyújtó félnek igen. A nemperes eljárásban hozott befejező végzések ellen van helye fellebbezésnek, felülvizsgálatnak viszont nincs.

A Pevtv. kezdődő bírói gyakorlata

Természetes, hogy egy új törvény próbája a gyakorlat: 2022-től már indultak, bár még csak kisebb számban, vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárások. Ezek többsége a másodfokú bíróság által elbírált fellebbezés alapján jogerős érdemi döntéssel végződött. Ezekben az ügyekben sok gyakorlati kérdés jelentkezett, amelyekre a bíróságok igyekeztek a törvény céljaihoz igazodó válaszokat adni.

A nemperes eljárások gyakorlati tapasztalatainak a vizsgálata azért annyira fontos, mert ennek alapján lehet arra választ adni, hogy a törvény bevezetésének céljai megvalósulhattak-e. Ha ugyanis a vagyoni elégtétel sem hatékony jogorvoslat az eljárások elhúzódásának a megakadályozására, akkor az EJEB továbbra is rendszeresen marasztalja az államot. Ha viszont megfelelő eszköz, akkor nemzeti hatáskörben marad az eljárások elhúzódásával okozott sérelmek orvoslása. Az utóbbi következett be, amelyet az EJEB a Szaxon kontra Magyarország ügyben (54421/21) kifejezetten ki is mondott. Érdemes áttekinteni, hogy a bírói gyakorlat hogyan vezetett el addig, hogy ez megállapítható legyen.

Vagyoni elégtétel az eljárás számított időtartamára

Az egyik legfontosabb feladat volt abban állást foglalni, hogy pontosan mely időtartam a vagyoni elégtétel alapja, tehát milyen időtartam után jár a napi 400 forint. A Pevtv. felületes értelmezése mellett lehetett volna olyan eredményre is jutni, hogy csak az észszerű időt meghaladó időtartamra jár a vagyoni elégtétel. Először a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.404/2022/2. számú végzése mondta ki: A törvényben meghatározott észszerű határidő túllépése esetén az eljárás elhúzódása miatti vagyoni elégtétel összegét nem csupán az észszerű időt meghaladó tartamra, hanem az eljárás teljes figyelembe vehető időtartamára kell meghatározni. Ennek az okfejtésnek az alapja a törvény nyelvtani értelmezése volt. A Pevtv. 7. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, a fél pénzbeli igényt érvényesíthet vagyoni elégtételként. Ebből tehát egyértelműen következik, hogy a figyelembe vehető időtartam szükségszerűen több, mint az észszerűnek minősülő időtartam. A vagyoni elégtétel összegét meghatározó Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy a vagyoni elégtétel összegét a bírósági eljárás Pevtv. szerint figyelembe vehető időtartamára eső naptári napoknak és a napi összegnek a szorzataként, egy összegben kell megállapítani. Mivel pedig a figyelembe vehető időtartamnak többnek kell lenni az észszerűnek minősülő időtartamnál, a csak az észszerű időtartam és a figyelembe vehető időtartam különbözetére hivatkozó számítás a jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezésével nem támasztható alá. Ezt a következtetést később több más érdemi határozat is megerősítette. (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.055/2023/2.; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.143/2023/2.)

A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.143/2023/2. számú végzése arra hívta fel a figyelmet: ez akkor is így van, ha egyes országok csak az észszerű időn felüli részre határoznak meg fizetési kötelezettséget (ilyen megoldást vezetett be például Németország) és az EJEB esetleg azokat is megfelelőnek találja. A vagyoni elégtétel jogintézményének bevezetésére azért került sor, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikkével összhangban megteremtsék az eljárás esetleges elhúzódásával okozott jogsérelmet kompenzáló jogorvoslati eljárást. A jogalkotó ugyanakkor szabadon választhatta meg azokat az eszközöket, amelyekkel jogi kötelezettségének eleget tesz. A hatékony jogorvoslat megteremtése nem csupán egyféle szabályozással lehetséges, a jogalkotó a fenti keretek között szabadon választhatta meg a szabályozás módját, ezért nem volt jelentősége annak, ha az EJEB egy, a Pevtv. által megvalósítottól eltérő (akár enyhébb) szabályozási modellt is hatékony jogorvoslatnak talált.

A levonható időtartamok korlátozása

A vagyoni elégtétel alapja nem az eljárás vagy az eljárási szakasz számított időtartama, hanem abból le kell vonni a törvényben írt be nem számítható időtartamokat, így jön ki a figyelembe vehető időtartam. A két, a kérelmező és a bíróság érdekkörén alapuló levonási ok pontos tartalmát a bírósági döntéseknek kellett kimunkálni.

Először is azt kellett egyértelműsíteni, hogy csak ez a két levonási ok van, más körülmények figyelmen kívül hagyására a Pevtv. nem ad lehetőséget.

A bíróságokra enyhébb értelmezést az okozhatta volna, ha a törvény 15. § (5) bekezdését rugalmasan fogták volna fel. Az első érdemben befejezett ügyben az elsőfokon eljárt Debreceni Törvényszék 8.Pk.20.248/2022/15. számú nem jogerős végzésében még ezt a véleményt tartotta: a nem a bíróság érdekkörében felmerült, és nem is a bíróság által elhárítható ok miatt eltelt időt, amely miatt a per elhúzódásáért a bíróság egyébként sem felel, le lehet vonni az eljárás számított időtartamából.

A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla azonban a fellebbezést elbíráló Pkf.II.20.345/2022/2. számú végzésében (közzétéve: BDT2023. 4600) ellenkezően foglalt állást: a Pevtv. 15. § (5) bekezdése nem teremt egyes időtartamok levonására alapot adó új okot. Ennek oka az, hogy mind a törvényjavaslat indokolásából, mind a törvény rendelkezéseiből az következik, hogy kizárólag a kérelmező illetve a bíróság érdekkörében felmerült elhárítható okok miatti levonásra van lehetőség. A jogalkotó egy olyan szabályozási modellt kívánt bevezetni, ahol rögzíti azt az időtartamot, amelynek meghaladása esetén a fél az eljárások észszerű időn belüli befejezéséhez való joga sérelme folytán vagyoni kompenzációra jogosult. Ennek összegét csak a saját felróható közrehatása csökkentheti – akár azért, mert ő okozta egyes eljárási szakaszok elhúzódását vagy azért, mert nem élt az elhúzódás megakadályozására alkalmas törvényes jogorvoslati eszközökkel. A bíróságoknak számítaniuk kell arra, hogy a per folyamán előállhatnak olyan előre nem látható, váratlan körülmények, amelyeket nem lehet elhárítani, ezeket nem lehet a kérelmező félre terhelni. Így a bíró betegsége, a per felfüggesztése, a szakértő késedelme biztosan nem adhat alapot a vagyoni elégtétel csökkentésére.

A későbbi döntések is megerősítették ezt az értelmezést. (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.458/2022/4, közzétéve: BDT2023. 4621; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.003/2023/2, közzétéve: BDT2023. 4620; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.032/2023/2.; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.085/2023/2.; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.126/2023/2.)

A kérelmező érdekkörében felmerült időtartam levonása

Az így fennmaradt két ok közül az első, a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt idő levonását engedő esetkör, a fél hibáit kívánja értékelni. A törvényjavaslat indokolása már felsorolt néhány példát, így ha az ellenérdekű felek a vizsgált eljárás szünetelését közösen kérték, akkor nem számít be a szünetelés időtartama vagy ha a keresetlevél többszöri visszautasítására azért került sor, mert a fél a bíróság hiánypótlási felhívása ellenére nem pótolta kérelme hiányosságait, akkor levonható az addig eltelt időszak, amíg a keresetlevél nem lesz alkalmas a perfelvételre. Várható volt, hogy ezeket az eseteket a bírói gyakorlat bővíteni fogja, és ez így is történt.

Az nagyon fontos megállapítás volt: erre csak a nemperes eljárásban kérelmező fél érdekkörében felmerült ok adhat alapot, más személy, így a kérelmező perbeli ellenfele, a szakértő vagy a tanú érdekkörében jelentkező ok nem. (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.458/2022/4., közzétéve: BDT2023. 4621.). A kérelmező érdekkörében jelentkező ok például nemcsak a keresetlevél, hanem más beadvány, így a költségkedvezmény iránti kérelem hiányainak a pótlása (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.143/2023/2.) vagy a szakértői díj késedelmes előlegezése (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2., közzétéve: BDT2023. 4600.) vagy a tárgyalás a felek közös kérelmére elhalasztása (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.147/2023/2.).

Ugyanakkor arra nem lehet számítani, hogy ezek az esetkörök túlságosan bővülnek fognak. Az egyik határozat ugyanis arra mutatott rá, hogy az a bíróság érdekkörében jelentkező időmúlás, ha a fél mulasztását a bíróság a törvényes eszközökkel nem akadályozza meg. A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.055/2023/2. számú végzése azt mondta ki, hogy nem a fél, hanem a bíróság érdekkörében határozható meg, hogy ha a fél késedelmesen terjeszt elő bizonyítási indítványt vagy késedelmesen tesz előadást, de ezt a bíróság mégis bevárja, pedig a perrendtartás alapján mellőznie kellene. Ez a felfogás ugyancsak a bíróságok felelősségét erősíti.

A bíróság érdekkörében felmerült időtartam levonása – az eljárások elhúzódása miatti kifogás elmaradásának értékelése

A másik levonási ok azon alapul, hogy az eljárás elhúzódását szükségtelenül eredményező ok a bíróság érdekkörében merült fel, de azt a kérelmező nem akadályozta meg azzal, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogással élt volna. Ez tűnt a Pevtv. egyik kritikus pontjának. Vitathatónak látszott, hogy ez a jogintézmény alkalmas-e mindenben az eljárás elhúzódásával okozott sérelem elhárítására, elvárható-e a féltől, hogy ezt minden esetben igénybe vegye.  A legtöbb fél először bízik abban, hogy a bíróság betartja a rá vonatkozó szabályokat, és ha már nyilvánvaló a késedelem, akkor fejezi ki az ezzel kapcsolatos elégedetlenségét. A szakirodalom is a törvényi szabályozás és a kialakult bírói gyakorlat alapján megkérdőjelezte a jogintézmény hatékonyságát, hogy valóban alkalmas-e a bírósági eljárások előmozdítására. [Karprinay Eszter, Az észszerű időn belüli befejezéshez való jog, In.: Smuk Péter (szerk.): Az állam és jog alapvető értékei I., SZE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Győr, 2010, 288]  2021. december 31. előtt pedig a perben résztvevő felek még nem tudhatták, hogy a kifogás elmulasztásának hatása lesz az észszerű idő túllépése miatti sérelem jóvátételének az összegére.

Végül ezt a nehézséget úgy oldotta meg a gyakorlat, hogy először a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2. számú végzése (közzétéve: BDT2023.4600), majd ezután további határozatok is (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.404/2022/2.; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.003/2023/2., közzétéve: BDT2023. 4620; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.083/2023/2.; Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.143/2023/2.) bár számon kérték, ha a kérelmező nem terjesztett elő a bíróság határidő-mulasztása miatt eljárás elhúzódása miatti kifogást, de azt nagyon méltányosan értelmezték, hogy mikor várható el egyáltalán ilyen kifogás benyújtása.

Kimondták, hogy a 2006. április 1-je óta létező eljárás elhúzódása miatti kifogás elmulasztását nem lehet figyelmen kívül hagyni. A törvény nem utólag alapított egy jogvédelmi elvárást, hanem az eljárás elhúzódása miatt pénzbeli szankciót érvényesítő féltől azt kéri számon, hogy igénybe vette-e azt a jogi eszközt, amelyet a jogalkotó kifejezetten az észszerű idő sérelmének az elhárítására vezetett be.

Azonban nem lehet az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradását az ügyfélre szigorúan értékelni. A döntések azt hangsúlyozták: nem lehet eltekinteni az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradásának értékelése során attól a ténytől, hogy a Pevtv. hatályba lépése előtt létrehozott jogintézmény nem volt tekinthető a hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, az EJEB maga sem találta önmagában alkalmasnak az észszerű idő megsértésével okozott sérelem orvoslására. Nincs olyan eljárási rendelkezés, hogy a bíróságnak tájékoztatni kellene a feleket az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a jogáról és a módjáról. Különösen a jogi képviselő nélkül eljáró felek igényérvényesítését nehezítette a tájékoztatás elmaradása, mivel ennek a jogi eszköznek az ismertsége a jogi szaktudással nem rendelkező személyek előtt alapvetően csekély volt. Abból kell kiindulni: a felek bíznak abban, hogy a bíróságok megtartják a törvényes határidőket. Ezért a féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást a folyamatban lévő perben, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását.

Ez a méltányos értelmezés jelentkezett a vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárásokban, amelyek csak kivételesen, a bíróság jelentős határidő-túllépése esetén értékelték a kérelmező terhére, hogy ezt semmilyen módon nem jelezte. Ez az értelmezés találkozott az EJEB szempontjaival. Ez volt főleg az oka annak, hogy utóbb a szabályozást a Szaxon konra Magyarország ügyben a kapcsolódó bírói gyakorlat alapján hatékony jogorvoslatnak ítélte.

A legfontosabb gyakorlati tapasztalatok

Bár még mindig kevés bírósági határozat áll rendelkezésre, azok elemzése alapján a vagyoni elégtétel gyakorlatának legfontosabb megállapításai a következőkben foglalhatók össze:

  • A vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárás hatékony nemzeti jogorvoslat.
  • A vagyoni elégtétel összege ugyan nem túl magas (napi 400 forint), de a per (eljárási szakasz) teljes figyelembe vehető időtartamára jár.
  • A bíróságok felelőssége az eljárások elhúzódásáért szigorú, kivételt alig tűrő, lényegében objektív.
  • A felelősség csökkentésére csak a kérelmező perbeli magatartása adhat alapot, másnak a magatartása nem.
  • A levonásra alapot adó, a kérelmező érdekkörében jelentkező elhárítható körülmény esetkörei nem túl szélesek, mert nem sorolja ide a gyakorlat a kérelmező olyan mulasztásait, amelyet a bíróság a törvényes eszközökkel megakadályozhatott volna.
  • A levonásra alapot adó, az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradása kivételesen és akkor számolható el a fél terhére, ha nyilvánvaló és egyértelmű a bíróság mulasztása, és a kifogástól alappal várható a sérelem elhárítása.
  • Nem alkalmasak a felelősség csökkentésére az elháríthatatlan körülmények, amelyekre a bíróságnak nincs ráhatása (betegség, halál, felfüggesztés).

Összefoglalás

Azt gondolom, hogy az eddigi bírósági döntésekből egyértelmű gyakorlatra lehet következtetni. Ez a gyakorlat szigorú, csak ritkán enged a vagyoni elégtétel csökkenését eredményező levonást, de így valóban megfelel az EJEB elvárásainak. Az várható, hogy így csökken az állam elleni eljárások száma, később pedig a bíróságokban is mind jobban tudatosul az észszerű idő túllépése miatti felelősség súlya. Ezáltal pedig még jobban rövidülnek a perek, és így a bíróságok presztízse, tekintélye mind jobban emelkedhet. Ez pedig mindenkinek: a bírósághoz forduló feleknek, a bíróságoknak és az egész társadalomnak is csak előnyös lehet.

A szerző a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.