Az EU Online Vitarendezési Platformja – Porhintés vagy a digitális piac kiteljesedése?

Vajon hányan vásároltunk már valamilyen külföldi weboldalról? És mennyire gyakori vajon, hogy azért nem merünk vásárolni, mert félünk, hogy ha valami félremegy, akkor nem tudunk majd reklamálni? Ezen próbál segíteni az EU Online Vitarendezési Platformja.

Az Európai Unió a fogyasztóvédelmi jogok magasabb szintű biztosítására törekedve, a határon átnyúló online vásárlások fokozásában reménykedve 2013-ban megteremtette az alternatív vitarendezés és az EU Online Vitarendezési Platform (továbbiakban: EU OVR Platform) jogszabályi keretrendszerét. A cél a kisértékű fogyasztói követelések érvényesítésének egyszerűsítése és az egységes piacon belül a határon átnyúló kereskedelem fokozása volt. A platform öt évnyi működése után már érdemes megvizsgálni, beváltotta-e a hozzá fűzött elvárásokat.

Az EU szakpolitikái között – az egységes piac létrehozásának célját szem előtt tartva – a fogyasztóvédelmi programok 1975 óta folyamatosan napirenden vannak. Az EU belátta, hogy az uniós gazdasági növekedéshez elengedhetetlen a fogyasztói jogok tiszteletben tartatása. A „fogyasztói jólét” fontosságát a statisztika is alátámasztja: az EU GDP-jének 56%-át a fogyasztói kiadások teszik ki.

Ha az EU-s fogyasztóvédelem történetére visszatekinthetünk, látható, hogy eleinte az anyagi jogi jogszabályok megteremtésére helyeződött a hangsúly, és csak később került a fókuszba a konkrét igényérvényesítést megkönnyítő, vagy lehetővé tevő eljárási kérdések rendezése.

2013. május 21-én elfogadták a fogyasztói alternatív vitarendezésről szóló 2013/11/EU irányelvetés a fogyasztói online vitarendezésről szóló 524/2013/EU rendeletet. E két joganyag szorosan összefügg, nem lehet az egyikről a másik nélkül beszélni; a rendelet az irányelvben meghatározott terminológiára épül, míg az irányelv a rendeletben felállított platformon elérhető akkreditált alternatív vitarendezési fórumok alapvető rendszerét és szabályait határozza meg.

A jogalkotásnak erős mozgatórugója volt, hogy a Bizottság arra a következtetésre jutott, a hatékony igényérvényesítési eszközök hiánya tartja vissza a fogyasztókat attól, hogy a belső piacon határon átnyúló adásvételi és szolgáltatási szerződéseket kössenek az interneten. Ugyan nő az elektronikus kereskedelem, de az egységes piac előnyeinek kihasználása helyett a fogyasztók inkább a saját országuk kereskedőitől vásárolnak. A Bizottságnak hangsúlyozott célja volt az egységes piac digitális dimenziójának fokozása. Abban bíztak, hogy az egyes földrajzi régiónként, üzleti szektoronként egységes és kielégítő színvonalú alternatív vitarendezés garantálásával és az Online Vitarendezési Platform biztosításával az európai fogyasztók bátrabban mernek majd a belső piacon belül, külföldről rendelni.

Persze a reklamáció és a vitarendezés lehetősége a külföldi vásárláskor nem az egyetlen szempont. Az európaiak elég nagy arányban vásárolnak harmadik országból, például a hatalmas kínai webshopokból, az AliExpressről vagy a Wishről. Ezen oldalakon jó néhány termék lényegesen olcsóbb, mint amennyiért az uniós kereskedők kínálják, az igényérvényesítésre a tényleges lehetőség azonban rendkívül csekély. Ennek ellenére a fogyasztók mégis előszeretettel választják ezt a rizikósabb utat.

Az Online Vitarendezési Platform működési mechanizmusa

A Bizottság a rendelet értelmében létrehozta és fenntartja az Európai Online Vitarendezési Platformot (OVR Platform), amely – a rendeletben kitűzött határidőhöz képest némi csúszással– 2016. február 15-én nyílt meg a felhasználók számára.

A platform egy többnyelvű, automatikus fordítást biztosító interaktív weboldal, amely az online fogyasztói ügyletekből eredő, akár belföldi, akár határon átnyúló jogvita felmerülésekor vehető igénybe. A platformon alapvetően a fogyasztó tehet panaszt a kereskedő ellen, kereskedő a fogyasztóval szemben csak akkor léphet fel ezen a fórumon, amennyiben a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga ezt megengedi az online vitarendezési rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján. Jelenleg Belgium, Lengyelország, Luxemburg és Németország joga biztosítja ezt a lehetőséget.

Az oldal kiinduló pontként tájékoztatást nyújt az illetékes alternatív vitarendezési fórumokról és eljárásaik lényegesebb tulajdonságairól.

Jelenleg az EU tagállamaiban, Liechtensteinben és Norvégiában összesen 418 alternatív vitarendezési fórum érhető el. Az elérhető AVR fórumok száma jelentősen csökkent 2021. január 1-jével, ugyanis az Egyesült Királyság EU-ból kilépésére tekintettel törölték az Egyesült Királyság 59 bejelentett fórumát, és az egyesült királyságbeli fogyasztók és kereskedők sem használhatják már az OVR Platformot.

Az eljárás menete egyszerű: főszabály szerint a fogyasztó egy elektronikus űrlap kitöltésével leírja az EU-ban, (Norvégiában, Izlandon, vagy Liechtensteinben letelepedett kereskedőtől) online vásárolt termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos panaszát az egységes belépési pontként szolgáló felületen. A kereskedő automatikus e-mail értesítést kap a panaszról, amelyre 10 napon belül válaszolhat, e határidőn belül beleegyezhet az alternatív vitarendezés lefolytatásába, javaslatot tehet a kiválasztandó alternatív vitarendezési fórumra, vagy bejelentheti, ha valamelyik konkrét vitarendezési fórum hatálya alá tartozik. Ezt követően a fogyasztónak van 10 napja reagálni a kereskedő válaszára, elfogadni vagy elutasítani a javasolt alternatív vitarendezési fórumot és újat megjelölni. Amennyiben a fogyasztó elutasítja a kereskedő javaslatát, a kereskedő dönthet úgy, hogy nem folytatja tovább az eljárást. A feleknek 30 napjuk van arra, hogy megegyezzenek az eljáró alternatív vitarendezési fórumban, ha nincs megállapodás ebben a megadott határidőben, az ügy automatikusan lezárul.

A határidőben kiválasztott vitarendezési testület a platformon keresztül megkapja a megkeresést, ezt követően három héten belül közölnie kell a felekkel, vállalja-e az ügyet; vagy visszautasítja a hozzáfordulást, pozitív válasz esetén tájékoztatja őket az eljárási szabályairól is.

Maga a vitarendezés is lefolyhat a platformon, erre adottak az eszközök, ugyanakkor ennek a lehetőségnek az igénybevétele nem kötelessége a fórumoknak.

Amennyiben az ügy alternatív vitarendezési fórumhoz jut, és az eljárást nem a platformon folytatják le, úgy a felek nem használhatják a konkrét eljárásra az automatikus fordítási szolgáltatást. Így előfordulhat, hogy a felek végül olyan vitarendezési fórumban állapodnak meg, amelynek eljárási nyelvét a fogyasztó nem ismeri, és még csak az automatikus fordítást sem vehetik igénybe, miután az ügyet továbbították a kiválasztott vitarendezési fórumhoz.

2019 júliusában az OVR Platform két további funkcióval egészült ki. Az oldal a látogatóknak önellenőrzést kínál annak megállapítására, melyik jogorvoslati megoldás lenne a legmegfelelőbb az adott kérdésükhöz: panasz benyújtása az OVR Platformon, kétoldalú kapcsolattartás a kereskedővel vagy az Európai Fogyasztói Központtal, vagy közvetlenül az alternatív vitarendezési fórummal. Emellett a fogyasztók a „közvetlen tárgyalások” modulban lehetőséget kapnak arra, hogy a panasztervezetet a hivatalos benyújtás előtt megosszák a kereskedővel, és megpróbálják a vitát közvetlenül rendezni.

Az OVR Platform tehát közvetítő szerepet tölt be, vagyis nem egy önálló alternatív vitarendezési fórumnak tekintendő, amely közvetlenül foglalkozik a vitás helyzet békés feloldásával, hanem abban segíti a fogyasztót, hogy felvegye a kapcsolatot a kereskedővel, és hogy közösen megállapodhassanak az alternatív vitarendezési fórum kiválasztásában.

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.