Az Európai Unió hatása a tagállami és nemzetközi munkajogi szabályozásra – Hogyan alakítja az Európai Unió a munkavállalók jogait?

A munkajog a munkavállalók és a munkáltatók jogait és kötelezettségeit rendezi. Az Európai Uniónak határozott elképzelései vannak arról, hogy hogyan tud a munkavállalók és a munkaadók helyzetén segíteni, sőt az uniós polgárok mindennapjaira hogyan tud kedvező hatást gyakorolni ezen a jogterületen keresztül. De pontosan hogy is valósulnak meg az Unió szabályozásai a tagállamokban? Vajon az Uniónak mekkora hatása van valóban a munkajog világára nemzetközi és tagállami szinten? Ettől a tagállamok mégis mennyiben térhetnek el, és ennek mi lenne a következménye, ha nem így tennének? Az embereknek pontosan milyen pozitív hatásai is lehetnek belőle?

Az uniós szerződésekben megfogalmazott célkitűzések és az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el, ezek mindegyike másodlagos jogforrás. Munkajog területén kiemelendő ezek közül a rendeletek és az irányelvek, hiszen ezek gyakorolják a legnagyobb hatást e területen.

De pontosan mit is takarnak ezek a jogi aktusok?

A rendelet (regulation) általános hatállyal és címzetti körrel bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, azaz teljes egészében kell alkalmazni az EU egész területén.

Az irányelv (directive) olyan jogalkotási aktus, amely kötelezően elérendő célokat tűz ki a címzett tagállamok számára. Az irányelv ezeket illetően minden címzett tagállamokra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja, így a tagországok maguk dolgozzák ki azokat a törvényeket, amelyek ezeket a célokat megvalósítják. Az irányelv minden esetben implementációra szorul, ezen felül szükség van az ún. notifikáció megtételére is. A notifikáció azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy az irányelvek implementálását követően az Európai Bizottságot értesítsék arról, milyen jogszabályok segítségével történt meg a közösségi irányelvek nemzeti jogrendbe illesztése.

A döntéshozatal folyamata:

 Még mielőtt megnéznénk hogyan is hoznak döntést az intézmények, fontos kitérnünk arra, hogy kik is ezek az intézmények.

A folyamatban 3 intézmény veszt részt, ezek:

1. Az Európai Parlament, amely az uniós polgárokat képviselő szervként jelenik meg
2. Az Európai Unió Tanácsa, amely az Európai Unió kormányait képviselő szervként szerepel
3. Az Európai Bizottság, mint az Európai Unió általános érdekeit képviselő

Általános jogalkotási eljárás nincsen, a fent említett szervek rendes, vagy különleges jogalkotási eljárásban hozzák meg döntéseiket.

Az Európai Unió főszabály szerint a rendes jogalkotási eljárásban dönt. Ez azt jelenti, hogy rendeletek, irányelvek vagy határozatok a Bizottság javaslata alapján, a közvetlenül választott Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll.

A Szerződések által külön meghatározott esetekben az előbb említett jogi aktusok a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása, különleges jogalkotási eljárásnak minősül.

De mik is a célkitűzései az Uniónak a munkajog területén?

Az uniós munkajog két fő területtel foglalkozik, melyek a munkakörülmények és a dolgozók tájékoztatása, illetve a dolgozókkal folytatott konzultáció. Az uniós szakpolitikának több főbb célkitűzése van, melyek elérésére törekszik. Ezen célkitűzések közé tartozik:

Az életszínvonal és a munkakörülmények javítása, társadalmi összefogás erősítése és védelmezése, valamint a foglalkoztatási arány növelése és szociális védelem biztosítása.

Az egyes tagállamok munkajogi szakpolitikai munkáját segíti és egészíti ki azzal, hogy minimum követelményeket szab meg számukra. A 2019/1158 irányelv is minimumkövetelményeket állapít meg, méghozzá a célja, hogy a munkaerőpiacon a nők és a férfiak munkahelyi bánásmódjának egy szintre hozása. Egy másik jogforrás a 2019/1152 irányelv, amely az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szól. Fontosságukat az is mutatja, hogy 2023. Január 1-jével a Munka Törvénykönyvébe kerültek implementációra ezek az uniós rendelkezések, nem pedig külön jogszabályban, és természetesen mind a kettőben megjelenik az uniós célkitűzések valamelyike. Az egyik nem is régen megjelent 2023/970 irányelv célja, hogy bővítse a bérezési struktúrákkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségeket, emellett a női és férfi munkavállalók közötti egyenlőtlenségekre szeretne megoldással szolgálni az indokolatlan bérkülönbségeket szankcionálva. Nagyon fontos még

megemlíteni a munkaidőről szóló európai irányelvet, hiszen ez 4 hét fizetett szabadságra jogosítja fel a munkavállalókat évente, viszont az uniós országoknak jogukban áll előírni magasabb fokú védelmet, mint amit az uniós jogszabályok biztosítanak, így több ország is úgy döntött, hogy ezt az időtartamot meghosszabbítja.

Hogyan valósítják meg a tagállamok az EU elvárásait, mik a mulasztás következményei?

Ahhoz, hogy az uniós jogi aktusok eredményt tudjanak elérni, elengedhetetlen ezeknek a gyakorlati megvalósítása. A rendeletek automatikusan a hatálybalépésük napjától kötelező erővel bírnak az Unió egész területén, az irányelveket azonban ahogy már említettük a tagállamoknak át kell ültetniük nemzeti jogrendszerükbe. A tagállamok tág mozgástérrel rendelkeznek a végrehajtása terén. E végrehajtási és alkalmazási hatáskör felügyeletéért az Európai Bizottság felelős. Arra törekednek a Bizottságon belül, hogy a megszüntessék a tagállamok uniós jog be nem tartását és azt is vizsgálják, hogy ezt hogyan tudnák megelőzni. A Bizottság reflektorfényébe különösen a jogszabályi kötelezettségek elmulasztásának esetei esnek, amelyek az EUMSZ 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljáráshoz vezethetnek. Viszont az uniós jog tagállamok általi megsértésének nem mindegyik típusa vezet kötelezettségszegési eljáráshoz. Egyes szakpolitikai területeken az uniós jogi eszközök a pénzügyi vagy nem pénzügyi szankciók egyéb formáiról rendelkeznek.

A kötelezettségszegési eljárás a Bizottság tagállamnak címzett informális levelével kezdődik, melyben felvilágosítást kér és jelzi, hogy tisztában van a jogsértéssel. Ha a tagállam válasza nem kielégítő, a Bizottság indokolt véleményt küld a tagállamnak. Ebben feltárja, hogy véleménye szerint milyen ténykérdesek és jogkérdések merülnek fel és határidő tűzése mellett felhívja a tagállamot a jogsértés orvoslására. Ezt követően, ha a tagállam a meghatározott határidőn belül nem ad adekvát választ és nem tesz eleget az indokolt véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság dönthet arról, hogy az ügyet az Európai Bíróság elé viszi. Ha a Bíróság megalapozottnak találja a Bizottság véleményében foglaltakat, akkor megállapító ítéletet hoz. Ha a tagállam még ekkor is passzív, a Bizottság újabb keresetet indíthat. A Bizottság meghatározza a fizetendő átalányösszeget vagy a kényszerítő bírság összegét. Viszont fontos megjegyezni, hogy az eljárások többsége az első szakaszok egyikében lezárul.

Akkor mit is köszönhetünk az Uniónak?

Az uniós munkajog további fontos szerepet játszik a gazdasági és a piaci szektorban, hiszen gazdasági növekedés indikátorának védelmezője, ösztönzi a tisztes versenyt az országok között, így elmondhatjuk, hogy az egységes piac szempontjából is fontos szerepet játszik.

De a munkahelyeken is minden nap tapasztalni lehet hatásukat, munkavállalói egészségvédelem körére is kiterjednek ezek a szabályozások, meghatározzák a jogokat és kötelezettségeket.

Az Európai Unióban közel 240 millió munkavállaló található, akik közvetlenül tapasztalhatják az uniós munkajogi jogszabályok előnyeit, viszont ez nem csak a munkavállalóknak előny, hanem a többi uniós polgárnak és a munkáltatóknak is egyaránt.

Ezek alapján elmondható, hogy az egyik legjobban érzékelhető és legfontosabb területen gyakorolnak befolyásoló hatást az uniós polgárok mindennapjaira az uniós munkajogi szabályozások.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források