Csak egy kattintás – szerzői jogi dilemmák és egyéb érdekességek az elektronikus publikációt érintően

Voltaképp tényleg csak egy kattintás, ártalmatlannak tűnő délutáni elfoglaltság, és azonnal egy jogi kalamajka középpontjában találhatjuk magunkat. Számtalan típusú, az interneten elérhető tartalom van, amely valamilyen módon hozzáférhető. Ezekből az egyik, könnyen lekereshető alkalmazás az úgynevezett elektronikus publikáció, amely a tipikus cáfolatok egyike a „ha fent van a neten, akkor ingyenes” elhíresült mondásra.

E-book, online folyóiratok/hírlapok, digitális könyvtárak és megannyi más, hasonló érdekesség lelhető fel napjainkban az interneten a széles közönség számára. Nehéz olyan újdonságot vagy épp régről is ismert és használt vívmányt említeni, amely ne költözött volna át a világhálóra vagy már eredetileg is nem ott jött volna létre. Igyekszünk lépést tartani a rohanó és az olykor hirtelen változásokkal, sőt néhány előrelépésről a figyelem is elterelődik, s olyan, mintha mindvégig az életünk része lett volna, holott nem. A digitalizáció befurakodik közénk, mi pedig válaszul erre digitalizálódunk.

Jelen írást olvasva sem szokatlan, hogy mindez egy kijelzőn, monitoron keresztül látható. Továbbá nem idegen érzés az sem, hogy nem kezünkbe vesszük azt a „hordozót”, amely forrása ennek a tartalomnak, hanem helyette egy hivatkozásra kattintva érjük el. Megszokott és kényelmes, és minden valószínűséggel ezen észrevételig nem is realizálódott az Olvasóban ennek természetessége.

Mindennapos rutin a kattintgatás itt-ott s erre-arra, főleg egy fárasztó, időigényes tevékenység végzése során, pihentetésképp, felkeresve kedvenc folyóiratunk cikkeit vagy az aktuális híreket, mi is történt épp aznap a nagyvilágban vagy egy régen várt, megjelenő új könyv elérhetőségét, hogy letölthessük. Az ilyen és az ezzel azonos cselekedeteink során fel sem tűnik már, hogy mindezeket korábban – nagyjából csak egy tíz-tizenöt évvel ezelőtt- még a nyomtatott sajtó, a hagyományos könyvek és könyvtárak uralták. Ugyanakkor ebben a felgyorsult modernizációban azon lényeges szempont is elfelejtődik, hogy ezzel a komforttal számos olyan újdonság is kialakul, amely még ismeretlen előttünk, és ebből eredően koránt sem biztos, hogy a kezelésére is képesek, alkalmasak vagyunk.

Nem szokás ugyanis belegondolni abba, hogy az interneten elérhető tartalmak, hogyan s miképp kerültek fel oda, valamint egy-egy felkereséssel és letöltéssel valójában milyen jogsértéseket lehet megvalósítani, anélkül hogy a kíváncsi érdeklődőt bármilyen mögöttes szándék sarkallta volna.

A digitális média jelensége, benne az elektronikus publikáció fogalmával, és ezek által a különböző információs termékek védelme, mint például az elektronikus könyvek és folyóiratok, szoftverek és adatbázisok kérdésköre is kiemelt jelentőségűvé válik mindezek okán.

Az elektronikus publikáció

A digitális médiáról és annak legfőbb jogi vonatkozásait korábbi írásomban taglaltam, ugyanakkor az elektronikus publikáció problémaköre csak névlegesen lett érintve, hiszen annak közelebbi megvizsgálását jelen cikk tűzte ki céljául. Ekként, ezzel kapcsolatban az első felmerülő kérdés úgy hangzik: valójában, mi is az az elektronikus publikáció?

Az elektronikus publikáció olyan számítógépen tárolható, szerkeszthető, olvasható elektronikus alkalmazás, melynek nem kell feltétlenül számítógépen létrejönnie, és a kimeneten megjelenhet hagyományos, nyomtatott anyag is. Felhasználja emellett a számítógép azon speciális lehetőségeit, melyek a hagyományos kiadási módszerekkel megvalósíthatatlanok. Ez azonban nem elengedhetetlen kritérium, sőt az előállítási folyamat során nem is szükségszerű az elektronikus technológiákat alkalmazni, egészen a végső fázisig. Egy szöveg ugyanis attól válik elektronikussá, hogy azt a számítógépbe a billentyűzeten keresztül beírják, vagy elektronikus módon beolvassák, és a használatához pedig számítógép periféria szükséges. Tárolásuk bináris formában, mágneses impulzusokként történik a számítógép memóriájában egy lemez felületén, vagy egy optikai hordozó olvasófelületén bemélyedések sorozataként.

Nem vitás, hogy az elektronikus publikálás új lehetőségeket is teremtett. A kiadványokat folyamatosan lehet frissíteni, valamint hiperlinkek segítségével más kiadványokhoz kapcsolni. Az anyagot pedig a multimédia segítségével eddig nem ismert lehetőségekkel lehet gazdagítani: például egy lexikonban a hangszer – más szövegekkel is összekapcsolható – leírása mellett látható annak (mozgó)képe, és hallható annak hangja is.

Az egyik legnagyobb hátránya viszont az elektronikus publikációknak, hogy fárasztó az olvasásuk. Csak képernyőn lehet láthatóvá tenni, mobilitásuk igen korlátozott. Ezzel szemben például a nyomtatott termékeket kényelmesen lehet olvasni, tulajdonképpen mindenütt, külső energiaforrsát nélkülözve. Ellenben tény, hogy információkeresésre alkalmasabb az elektronikus változat.

Összefoglalóan pedig az emelhető ki az eddigiekből, hogy

az elektronikus publikácó egy kiterjedt, széleskörű gyűjtőkategóriát felölelő alkalmazás, amelyet a technológiai változások hívtak létre, méghozzá úgy, hogy ezen technikai nóvumok az írásbeliségre eddig jellemző, összes hagyományos módot, valamilyen formában -akár előállítás, akár tárolás, akár módosítás vagy olvasás terén- digitális útra terelték,

több szempont szerinti kategóriát képezve az elektonikus publikáción belül.

Mindezek által pedig, az előző cikkemben tárgyalt digitális média, így foglalja magába ezt az újfajta publikációs módszert, amely egyúttal a digitális médiát segíti megjeleníteni, érzékelhetővé tenni.

Az elektronikus publikáció szerzői joga

Ahogyan a médiajog is összefonódott a szerzői joggal, úgy az elektronikus publikáció is megteremti az ezzel kapcsolatos problematikát.

Az elektronikusan publikált dokumentum fogalma teljesen új értelmet nyer -minden előnyével és hátrányával együtt- a digitalizáció révén. Megszűnnek így a korlátai, és a terjedelme sokszor meghatározhatatlan.

Az e-dokumentumok így a kiadásuk pillanatától gyakorlatilag bárki számára hozzáférhetőek, másolhatóak, másodperceken belül továbbíthatóak akár egyik földrészről a másikra.

Letöltésük – még az eredetileg “fizetősen” közzétett tartalmak esetében is előbb útobb – ingyenes, azonban tartalmukból idővel különböző változatok keletkezhetnek a felhasználói módosítások során, melyeket igen nehéz ellenőrizni, és ezáltal hitelességük is kérdésessé válik, valaminta sok letöltésből és feltöltésből adódóan egy idő után már az eredeti forrásuk is fellelhetetlenné válik.

További bonyodalmat okozhat az elektronikus publikációk bináris tárolási mechanizmusa a tekintetben, hogy a szerzői mű, mint eredeti, azonosítható formát öltött egyéni alkotás, miként definiálható abban az esetben, amikor a hagyományos értelemben vett külső és belső gondolati forma helyébe bináris kódok lépnek?

Mindezek okán ezen gondolategység közcímét voltaképp kérdő mondat formájában lenne célszerű megfogalmazni, vagyis: az elektronikus publikációhoz kapcsolhatóak-e szerzői jogok?

A hangsúly kedvéért pedig még hozzá lehetne tenni valami ilyesmit: „komolyan elképzelhető?” Ez ugyanis jobban tükrözné számos, információellátással foglalkozó szakember nézetét. Különösen az internettel kapcsolatosan merül fel a szerzői jog koncepciójának érvényessége, mint olyan szabályozásnak, amely fizikai lényegüket tekintve elektronikus formájú információs termékeket is tartalmazó ügyletekre vonatkozik.

Ez azonban nem szükségképpen a hivatalos álláspont. A kanadai kormánynak az információs szupersztrádával foglalkozó tanácsadó bizottsága előtt egy olyan javaslat feküdt, amely szerint meg kell erősíteni a szerzői jogot, hogy megelőzhető legyen a hálózaton lévő információ jogosulatlan böngészése. Az Egyesült Államokban pedig a Lehman-jelentés alapján készülőben volt törvény további jogokat irányzott elő, amelyek korlátozták a digitalizált termékek átvitelét.

Ezen előbbiekben felvázolt helyzet valóban egy folyamat korai szakaszaira jellemző vonásokat hord magán, amelyet Thomas Kuhn .paradigmaváltásnak” nevezett, mely kifejezésen azt a fázist értette, amikor egy általánosan intellektuálisnak elfogadott és működő környezet (egy létező paradigma) alaptételei időnként olyan elviselhetetlen nyomás alá kerülnek új vagy újonnan felismert jelenségek következményei által, hogy a felbomlás és zavarodottság kielégítően csak valami teljesen új megközelítéssel oldható fel. Ez az új megközelítés (egy új paradigma) pontosan azokból az anomáliákból indul ki, amelyek a régi rendszert a végső határokig, s sőt azokon túl is feszítették. A folyamat harcot jelent azok között, akiknek szerzett jogaik vannak a régi paradigmában, s azok között, akik a figyelmet újra irányítani kívánják.

A szerzői jogban ugyanis egy elfogadott paradigma szabályozza a szellemi tulajdon alkotói, terjesztői és használói közötti viszonyokat, ugyanakkor azonban az elektronikus publikálásban a technikai környezet a szünet nélküli kihívások sorát támasztja a szellemi tulajdon vásárlásának és eladásának zavartalan működésével szemben a szerzői jog jelenleg érvényes rendszere mellett.

Az elektronikus publikálás azonban egy-két lépéssel tovább nehezíti mindezt. Az elektronikus publikálás természetéből és az előző pontban kifejtettekből következően tagadja a rögzített formát, s különösen a rögzített sorrendet, amely a szerzői jogvédelem lényege. Egy elektronikus dokumentumot bináris formában mágneses impulzusokként tárolnak a számítógép memóriájában egy lemez (vagy szalag) felületén, vagy bemélyedések sorozataként egy optikai hordozó olvasófelületén. A dokumentum tartalmát jelentő információ nem szekvenciálisan helyezkedik el a lemezen, s a számítógép, amellyel a használó hozzáfér a dokumentumhoz, nem köteles megkeresni a dokumentum kezdetét és szekvenciálisan megjeleníteni.

Az elektronikus dokumentumok manipulálása, átrendezése és az eredetiből új termék előállítása nem kivételes tehát, inkább mindennapos eljárás. Jellegéből következik, hogy többé-kevésbé tetszés szerint megváltoztatható, naprakészre hozható, átszerkeszthető. Mi több, elektronikus úton való lemásolása vagy részleteinek kiemelése a dokumentumot tároló számítógép normális funkciója, s hasonlóképpen be van építve a rendszerbe az a képesség, hogy a hálózatokon keresztül át lehessen telepíteni más, ugyanazon adottságokkal bíró számítógépekre.

Figyelemre méltó továbbá az a tendencia, hogy a szerző mint olyan megszűnik: a művek munkacsoportok produktumai, és az egyéni erőfeszítések összegződése miatt idővel gyakorlatilag lehetetlen elkülöníteni, hogy az egyén mivel is járult hozzá a termékhez.

Az elektronikus dokumentum összefoglalóan és egész egyszerűen nem ugyanaz, mint a papírdokumentum, mert flexibilis, alaktalan, múlandó, és a papírdokumentumra érvényes szabályok csak ritkán alkalmazhatók rá.

Igaz, az „elektronikus publikálás” kifejezés azt kívánja mondani, hogy számítógépes technológiával állítja elő a papírdokumentumot. Valójában pedig az a körülmény, hogy a szöveget előzetesen számítógépes formában állították elő, a papírváltozatot az elektronikus publikálási folyamat puszta melléktermékévé teszi.

Elektronikus könyvek és folyóiratok, mint elektronikus publikációk

A továbbiakban az elektonikus publikáció két altípusát kívánnám közelebb hozni az Olvasóhoz akként, hogy kifejezetten az e kettő vonatkozásában felmerülő, szerzői joggal összefüggő kérdésköröket szemléltetném. Elöljáróban viszont annyi hangsúlyozandó, mint ahogyan a cikk első felében már említésre került, az elektronikus publikáció egy szerteágazó halmaz, amelynek több szempont szerinti besorolása létezik mint például a hozzáférés vagy a megjelenési mód szerinti. Az elektronikus könyvek és folyóiratok pedig a dokumentum-, valamint az információtípus alapú kategóriákba sorolhatóak. További részletező fogalommagyarázatra nem szorulnak, hiszen hétköznapi elképzeléssel átfoghatóak. Ugyanakkor az ezeket övező szerzői jogi problémakör már annál inkább.

A nyomtatott könyvek és folyóiratok alkotják a szerzői jog eredeti tárgyait, így arra lehetne számítani, hogy a szerzői jog elveinek alkalmazása az elektronikus könyvekre és folyóiratokra valamelyest egyszerűbb, mint bármely más, teljesen új típusú termékre pl.: szoftverre vagy adatbázisra.

Ez bizonyos mértékig igaz is, mivel a szövegek eleve rendelkeznek a megszokottabb nyomtatott formák szekvenciális jellegzetességeivel és világos szerzőségével. Annyira azonban mégsem egyszerű a helyzet. Az elektronikus szövegnek – akár lemezen szolgáltatják, akár online hozzáférhető – olyan jellemzői vannak, amelyek megnehezítik a védelmét. Példának okáért vegyük alapul, a viszonylag egyszerű, szerzői joggal már nem védett, klasszikus irodalmi szövegek elektronikus publikációját CD-ROM-on, amelyet Library of the Fuíure címen adott ki a World Library nevű vállalat. Ezzel a cég új (elektronikus) szerzői jogot nyert e művekre, következésképpen eredményes jogi lépéseket tehetett egy másik vállalat, a Pacific Hi-Tech ellen, amikor felderítette, hogy ez utóbbi Masterpiece Library című CD-ROM sorozatába 800-at felvett közülük.

Ennek gyökerét egyszerűen az a zűrzavar képezte, amelyet a vitathatatlanul köztulajdonú művek alapszövegének elektronikus publikálása következtében előállt új szerzői jog okozott. Még érdekesebb az a folyamat, amelynek során a jogsértés megtörtént. A tényállás szerint, egy azonosíthatatlan személy “kivette” a szövegeket a Library of the Future-ből, kitörölte a szerzői jogra vonatkozó megjegyzéseket és más hasonló funkciójú azonosítójeleket, s utána az egészet hozzáférhetővé tette az interneten. A Pacific Hi-Tech aztán jóhiszeműen lemásolta őket, tudván, hogy az eredeti szövegeket már nem védi a szerzői jog. Valóban úgy látszik tehát, hogy a jogsértés részben annak a zavarnak a következménye, amelyet az Interneten hozzáférhetővé vált anyag okozott.

Mind az előállítók és terjesztők, mind a használók bizonytalanok az interneten lévő anyag szerzői jogi státusát illetően, és az eredetiség igazolása széles körben elfogadott eljárásainak hiánya hozzájárul a zűrzavarhoz. Néhány hálózati telepítési hely (Websites) megkísérli korlátozni a kétértelműségeket, és megakadályozni egyéb nehézségek kialakulását egy, a címlapokon szereplő figyelmeztetéssel, mely szerint az amerikai jog jogsértésnek tekinti, ha valaki másfajta kapcsolatba lép a telepítési hellyel, mint amilyeneket ezek a lapok maguk ajánlanak fel. Ez azonban nem oldja fel az alapvető zavart.

Ehhez kiváló példát nyújt egy internet levelezési lista, a Tango-L, a tangótáncosok listája, és azon belül is  adminisztrátorának válasza arra, amikor egy tangóhírlevél kiadója kért hozzáférést a lista tartalmához, aki úgy tudta, hogy a Tango-L-en megjelent minden anyag egyéni szerzői rendelkeznek a szerzői joggal, s így a szerzők engedélye szükséges ahhoz, hogy egyes tételeket változatlan formában átvehessen a kiadó a hírlevelébe. Ugyanakkor ez az elképzelés természetesen ily módon nem volt jogszerű, sem helytálló. A kiadónak ehhez az alapot egy internetes információszolgáltató nyilatkozata adta, amely az alábbi volt:

„az elektronikus archiválás, kapu- és továbbítószolgálat az érintett hírcsoportokhoz stb. elfogadott részei a listaműveleteknek, s ha a cikk szerzőjét megnevezik, és térítési dijat nem szednek, értelemszerűen megengedettek”.

Az internetes információszolgáltató azonban csupán etikai alapot próbált teremteni a tevékenységéhez olyan környezetben, ahol az eligazodást nyújtó irányelvek nyilvánvalóan hiányoztak.

Eltekintve attól, helytálló-e vagy sem ez az értelmezés, a példa azt mutatja, hogy

az internetes környezet megdönti a szerzői jogi törvényből levezetett feltételezéseket, és az egyén a nehézségek különféle rétegeivel találja magát szemben.

Új termékek, mint például egyes speciális tárgykörrel foglalkozó elektronikus folyóiratok esetében a szerkesztők olyan szerződést fogalmazhatnak meg szerzőik számára, amely rögzíti a megfelelő jogokat. Ezt sok esetben azonban mégsem teszik meg, mivel a kiadók azt hiszik – valószínűleg alappal -, hogy a kutató-fejlesztő szerzők örülnek annak, ha gondolataik minél szélesebb körben terjednek el. A haszonszerzés céljával író szerzők szempontjából azonban még nincs átgondolva az egész problémakör. Jól mutatja ezt az olyan testületek érdeklődése, mint a US National Writers Union (az USA Országos írószövetsége, a továbbiakban mint: NWU). Az NWU olyan szerződéseket szorgalmaz, amelyek tekintetbe veszik a nyomtatott kiadás kapcsán kialakult számos, alapvető fogalom (pl. in print, out of print) alkalmazását az elektronikus publikálásban.

Problémákat okoz az is, ha eredetileg nyomtatott könyvek és időszaki kiadványok számára írott szövegeket elektronikus publikációkba illesztenek. Ezek kapcsán egyes szerzők azzal érvelnek, hogy a szerzői jogaik eladásáról szóló szerződéseket a cégekkel akkor kötötték, amikor az elektronikus publikálás még nem létezett, s ezért nem lehetett a szerződéseikben az erre vonatkozó külön jogaikat kikötni. Jól példázza ezt, amikor 1994-ben az NWU azzal vádolta meg a Playboy magazint, hogy megsértette Lee Lockwood jogait, amikor a Fidel Castróvai készített, és 1967-ben közölt híres interjúját egy CD-ROM-kiadványban megjelent gyűjteményben is szerepeltette. Ezek a problémák részletesebb szerződésekkel minden bizonnyal kiküszöbölhetők lennének. Mindezek pedig azért érdemelnek figyelmet, mert más oldalról jellemzik a hagyományos szerzői jogra, mint megoldási módszereket kínáló eszközre nehezedő nyomást.

Elektronikus publikáció, elektronikus folyóirat és az ISSN szám

Az elektronikus publikáció fogalmának, szerzői jogi nehézségeinek, valamint az elektronikus folyóirat, mint alkategória szintén a szerzői joggal kapcsolatos problémáinak megismerése és tárgyalása után, ideje mélyebben is tanulmányozni azt a kérdéskört, amelyet az előző cikkem zárszavaiban már előrevetítettem, minthogy -többek között- ez és bármilyen más online megjelenő cikk minősülhet-e elektronikus publikációnak, és ha igen, miként?

Ugyanakkor mindenek előtt annyi hangsúlyos, hogy nem kizárólag az online cikk viselheti magán az elektronikus publikáció jegyeit, hanem akármilyen más termék, amely az elektronikus publikáció fentebb már kifejtett meghatározását kimeríti. Ám én jelen írásomban csak az online cikkekkel kívánok foglalkozni.

A fenti,  egy felvetésben megfogalmazott, valójában két kérdésre a válasz az eddigiek értelmében már egyértelmű és nem okoz különösebb meglepetést sem. Az elektronikus publikáció fogalmából kiindulva, az online cikkek esetében a tárolás, a szerkeszthetőség és az olvasás egyaránt garantált, ahogyan az elektronikus forma megvalósulása is azzal, hogy a szöveget a számítógépbe a billentyűzeten keresztül írjuk be.

Így egy online megjelenő cikk mindenképpen és mindenhogyan elektronikus publikációnak számít.

Mindez pedig az elektronikus folyóirattal akként hozható összefüggésbe, hogy a megírt mű egy digitális módon működő, valamilyen -havi, két havi, negyedéves – periodikát alkalmazó sajtó orgánumban jelenik meg.

Voltaképp ezzel a vizsgált problematika tárgyalása főbb vonalaiban le is zárható, de a folyóirati forrás, így az elektronikus is magával vonz egy másik definíciót, méghozzá az úgynevezett ISSN számot.

Az ISSN (idegen elnevezéssel: International Standard Serial Number) egy numerikus kód, amely az időszaki kiadványok és a folyamatosan frissülő integráló dokumentumok egyértelmű azonosítására szolgál. Alkalmazását az ISO 3297 nemzetközi szabvány, illetve annak honosított változata, az MSZ ISO 3297:2000 írja elő.

A Magyarországon megjelenő időszaki kiadványok ISSN-nel való ellátását az Országos Széchényi Könyvtár alatt működő, Magyar ISSN Nemzeti Központ végzi. Az ISSN kiutalása és használata mindemellett díjmentes.

Továbbá fontos kiemelni, hogy a számítógépes világhálózaton közzétett távoli hozzáférésű, folytatódó dokumentumok esetében csak az időszaki kiadványok dokumentumtípusának megfelelő forrásokat látják el ISSN számmal. Tehát az ISSN szám igénylése előtt egyrészről előfeltétel az előírt dokomentumtípus alá tartozó fajta megléte (amely lehet: hírlap, folyóirat, sorozat, évkönyv stb.), másrészről az időszaki lapokra vonatkozó szabályok figyelembe vétele és betartása pl.: a nyilvántartásba vételi eljárás és az arra vonatkozó bejelentés.

Összekapcsolva pedig ezen három fogalmat az online cikk tükrében, tehát az elektronikus publikációt, az elektronikus folyóiratot és az ISSN számot, kijelenthető, hogy egy online cikk mindenhogyan elektronikus publikáció és megjelenhet elektronikus folyóiratban is.

Ám, hogy az a folyóirat ISSN számmal is bír-e, az már egy különálló és egyben szűkebb kérdéskör, de a numerikus azonosító léte nem érinti az elektronikus publikáció szerinti minősítést, hanem kizárólag az időszaki kiadványok dokumentumtípusának azonosítását szolgálja.

Zárszó

Jól érzékelhető az olvasottak alapján, hogy napjainkra a műveltségünk és annak az irányvonala az úgynevezett digitális kultúrát teremtette meg, amelyet Dr. Sebestyén György A Gutenberg-galaxis és a digitális kultúra című tanulmányában az alábbiak szerint ragad meg:

„ A kulturális értékek modern elektronikus információ-hordozókra vitele, azaz digitalizálása olyan parancs és olyan szükségszerűség, amelyet az egész emberi társadalom fejlődése diktál.”

Így az előrehaladás érdekében fontos a változásra való reakció és felkapaszkodás, ugyanakkor az sem elhanyagolandó, hogy a megfontoltságnak, az óvatosságnak és a körültekintésnek mindvégig fenn kell állnia és jelen kell lennie az innovációk megismerése és befogadása alatt. Hisz másképp olyan bonyodalmak keletkezhetnek mint a fentiekben is ismertetett, szerzői joggal kapcsolatos problematikák.

Továbbá és a szerzői jogi kérdéskörön már túlmutatóan, jelen írás meg szeretné megszólítani az írókat és olvasókat egyaránt, és egyúttal felhívva a figyelmet arra, hogy minden elektronikus folyóirat elektronikus publikáció, ám nem nem minden elektronikus publikáció elektronikus folyóirat is egyben. Lerántva a leplet arról, hogy valójában, mindvégig ezen megjelenő és számos ehhez hasonló cikkel kapcsolatos problematikák kerültek most tanulmányozás alá.  Mindazért, hogy láthatóvá váljon, mit is rejt magán és maga mögött egy izgalmas, délutáni cikk az Indexen vagy a Nők Lapjában.

Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Irodalomjegyzék