Döglött akták avagy tudom mit tettél húsz éve nyáron

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.

Ha Önnek tetszik ez az írás, támogassa szavazatával, hogy az megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!

Szavazáshoz
1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra

***

Szerző: Berta Blanka

Magyarországon évente 280-320 ember válik gyilkosság áldozatává. A nyomozók minden erejüket megfeszítve, hosszas munkával kutatják – és az esetek többségében meg is találják az elkövetőt. De vajon mi történik az olyan gyilkosságokkal, ahol a rendőrség nem találja meg a tettest?

Legal Fest 2022 Ősz

Számos élő és online eseménnyel várunk az ország legnagyobb jogászoknak szóló fesztiválján.

A „döglött ügyeknek” („cold case”) azokat az ügyeket nevezzük, amelyekben a rendőrség nem nyomoz tovább, mert nincs olyan nyom, amin tovább tudnának menni és nincs reális esélye annak, hogy felfedik az elkövető kilétét. Ilyenkor a nyomozást felfüggesztik és az akta minden iratával és bizonyítékával a raktárba kerül. Az ügy kihűl és feledésbe merül. És ezzel vége is? Egy ügy kihűlését nagyon sok tényező okozhatja. Ezek közül a leggyakoribbak a bizonyítékok hiánya, a tanúk hallgatása és a nyomozó hatóság túlterheltsége. A büntetőeljárás első szakasza, a nyomozás során a rendőrök feladata a bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó bizonyítékok felkutatása és rögzítése. Előfordulhat azonban, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, vagy – főleg évekkel, vagy akár évtizedekkel korábban elkövetett bűncselekmények esetén – a technika fejlettsége még nem teszi lehetővé a bizonyítékokból a szükséges információ kinyerését. A DNS-vizsgálat segítségével megoldott ügyre jó példa egy néhány hónappal ezelőtti eset. 1995-ben budapesti otthonukban holtan találtak egy idős házaspárt. Az elkövető kiléte ismeretlen maradt, így az akta a helyszínen talált anyagmaradványokkal együtt a polcra került. 2014 áprilisában az ügyet ismét elővették és a nyomozók felfigyeltek arra, hogy a helyszínen cigarettacsikkeket találtak, de mivel egyik áldozat sem dohányzott, ezért megvizsgálták a csikkeket. A mintát összevetették az időközben gyanúsítottként kihallgatott W. Csaba László DNS-ével és a vizsgálat egyezést mutatott, így az elkövetőt, miután az részletes beismerő vallomást tett, a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.

Sokszor egy tanú vallomása kulcsfontosságú lehet. Annak, hogy egy tanú, akinek a vallomása hozzásegíthetné a nyomozókat a megoldáshoz, az eljárás során nem – vagy nem megfelelő mértékben – működik együtt a hatóságokkal, számtalan oka lehet. Ilyen például az, ha a tanú fél az elkövetőtől, vagy annak társaitól, illetve ha egy családtagját vagy barátját védelmezi vagy pedig szimplán nem szeretne belekeveredni az eljárásba. Előfordul az is, hogy a tanúként szóbajöhető személy, aki maga is bűnöző, az információt megtartja későbbre, amikor majd – úgy gondolja – kérhet valamit a hatóságtól cserébe. Az egyik legrégebbi olyan „döglött ügyként” , amelyet sikerült megoldani, az amerikai Maria Ridulph ügyét tartják számon. Az 1957-ben 7 éves Maria egy decemberi napon tűnt el az utcáról, ahol barátnőjével játszott. Holttestére néhány hónappal később bukkantak rá. A rendőrség a város önkénteseinek bevonásával azonnal megkezdte a nyomozást, és a Maria barátnője által adott személyleírás alapján szóba is jött egy lehetséges gyanúsított. Azonban a fiatal férfinak az édesanyja alibit biztosított a kérdéses napra, így a nyomozás megrekedt és az ügy kihűlt. 36 évvel később, az édesanya halálos ágyán magához hívatta az egyik lányát és bevallotta neki, hogy hamis alibit biztosított a fiának. Ennek alapján a nyomozást ismét megnyitották. A gyanúsított alibijének megdöntésével és az új idővonallal, amelyet ezután az 1957-ben történtekről állítottak fel, sikerült elegendő bizonyítékot gyűjteni ahhoz, hogy az immáron 73 éves elkövető az igazságszolgáltatás kezére kerüljön. A férfit a bíróság bűnösnek találta és letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

A bűncselekmények nagy számára tekintettel a nyomozó hatóságok gyakorta túlterheltek, és az egy időben aktív ügyek közül sokszor azokra az esetekre fordítanak nagyobb figyelmet, ahol több nyom áll rendelkezésre, hiszen ezek nagyobb valószínűséggel vezetnek el a megoldáshoz. Így egy ügy, amelyben ennek kisebb az esélye, könnyen kerülhet a polcra és válhat kihűlt üggyé. „Az idő múlása ellenség az „aktív” ügyekben, de szövetséges a „döglött ügyekben”  – tartják a kihűlt ügyek nyomozói. A régi, elfeledettnek hitt ügyeket a nyomozók olykor ismét előveszik, átnézik és megeshet, hogy ezúttal találnak valamit, ami elvezethet a megoldáshoz. Mikor vesznek elő egy kihűlt ügyet? Ha hasonló bűncselekmény történik és feltételezhető, hogy azonos az elkövető. Ha az áldozat családtagjai, akik nem tudnak belenyugodni abba hogy nem tudják meg, mi történt a szerettükkel, megkeresik az ügyben eljárt nyomozót. Ha a nyomozó maga sem törődik bele, hogy az ügy felderítetlen maradt. Ha utóbb nyomravezetői díjat tűznek ki. Ha a média figyelme egy megoldatlan esetre összpontosul. Ha megszólal egy haldokló tanú lelkiismerete. Ha egy bűnöző alkut akar kötni a hatósággal és cserébe információt ajánl. Ezek és ezeken kívül még számos esetben a nyomozók leporolhatják és újra átnézhetik a régi ügyeket. Az idő múlásával ugyanis számtalan olyan tényező megváltozhat, ami elősegítheti a korábban megoldatlanul maradt bűncselekmény felderítését. Kapcsolatok átformálódhatnak, barátságok, szerelmek felbomolhatnak, és a tanúk, akik korábban nem mertek, vagy nem akartak segíteni, most úgy dönthetnek, hogy elmondják amit tudnak. Emellett a technika rohamos fejlődése is egy olyan tényező, amely lehetővé teszi a korábban begyűjtött minták, anyagok megvizsgálását és értékelését. Az ügyek újbóli megvizsgálása a súlyosabb, főként személy elleni erőszakos bűncselekmények (emberölés, szemérem elleni erőszak) esetén bír relevanciával, hiszen ezekben az esetekben van nagyobb esély arra, hogy az elkövetésből hátramarad olyan nyom, ami alapján az ügy felderíthető. Az idő múlása azonban nem csupán reményt és megoldást jelentő változásokat, hanem akadályokat is hozhat a nyomozók számára. Az évekkel később, ismét felkeresett tanúk emlékei megfakulnak (hiszen ki emlékszik arra hogy mit csinált vagy látott például 3 évvel korábban egy szerdai napon délután? ). A lehetséges tanúk ezen kívül az eredeti nyomozás óta elköltözhettek az ország másik felébe, vagy lehet hogy azóta meg is haltak. A tárgyi bizonyítékok, iratok elveszhettek vagy megrongálódhattak, a bűncselekmény eredeti elkövetési helyszíne évekkel később már egészen máshogy nézhet ki. A nyomozókat így a bűncselekmény rekonstruálása és a szükséges bizonyítékok összegyűjtése komoly próba elé állítja. A „döglött ügyek” esetében felmerül a hozzátartozók kezelésének a kérdése. Az áldozat családja egy rettenetes traumán esett át, amit a szerettük elvesztésének tragédiája okozott. Ezt önmagában is nehéz feldolgozni, s ezt csak nehezíti a nyomozás, a sok kérdés amit meg kell válaszolniuk ezzel újra és újra felidézve a szeretett családtag elvesztését. Amikor a nyomozás és ezzel a fájdalmas kihallgatási procedúra véget ér, a család elkezdheti magában, csendben gyászolni a szerettét. Azonban az ügy újbóli megnyitása ismét kiteszi a hozzátartozókat annak a gyötrelemnek, hogy újból felidézzék a történteket. Fennáll a veszélye annak, hogy emiatt ellenségessé válnak a nyomozókkal szemben; a fájdalom és a korábbi sikertelen nyomozás fölött érzett csalódottságuk vegyülhet a remény és ebből fakadóan az újbóli csalódástól való félelem érzésével. A „döglött ügyek” sajátos jellegéből adódó nyomozási technikák alkalmazása mellett a büntető eljárásjog másik fontos kérdése, hogy miként lehet megelőzni egy ügy kihűlését? Ilyen lehet például a tanúvédelem eszközrendszerének megerősítése vagy kibővítése, hiszen egy tanú nagyobb eséllyel működik együtt a rendőrséggel, ha bízik abban, hogy nem kell tartania az elkövetőtől. Mindezek ellenére mi motiválhat mégis egy nyomozót egy több évvel, vagy akár évtizeddel korábban elkövetett bűncselekmény felderítésében?

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme van pénzt, energiát és időt szánni egy olyan bűncselekmény felderítésére, ahol az elkövető talán már halott, vagy elévülés miatt nem vonható felelősségre? Egy kihűlt ügy sikeres megoldása egyrészről lezárást jelenthet az áldozat családjának, barátainak, akik így végre megtudják hogy mi történt a szerettükkel és talán könnyebb feldolgozniuk az elvesztését. Másfelől viszont figyelmeztető üzenetet is közvetít a többi bűnelkövetőnek; amit tett az talán titokban marad egy évig, öt évig vagy akár harminc évig, de sose lehetnek teljesen nyugodtak. A nyomozók a számtalan raktárban várakozó ügyek egyikét bármikor újra elővehetik, megoldásukkal nagy mértékben hozzájárulva az áldozatot megillető igazság szolgáltatásához.

*

Dr. Kovács Lajos: A halálnak élve, Korona Kiadó 2003

Richard H. Walton: Cold Case Homicides Practical Investigative Techniques, Taylor & Francis Group 2006

Jack Branson – Mary Branson: Delayed justice, Prometheus Books 2011

Ann O’Neil: Taken – the coldest case ever solved, CNN

Zsaru Magazin: Újranyitott akta, 2014/18. szám

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS