Érvelési útmutató holokauszttagadóknak és zászlóégetőknek

Ha nagy nyilvánosság előtt tagadni szeretnéd a holokausztot, a holodomort, vagy csak elégetnéd a magyar zászlót.

Sosem tennék ilyet, de ha egy nagy népszerűségnek örvendő rendezvényen felállnék a pódiumra, és azt kiáltanám, hogy a holokauszt kamu, a holodomor pedig egy vicc, majd mosolyogva elégetném a magyar zászlót, sőt, a hamvaiba még horogkeresztet is rajzolnék, a hatályos szabályozás szerint bűncselekményeket követnék el. Helyes ez a hozzáállás?

I. Bevezetés

Szerintem nem helyes, és ennek alátámasztására egy, az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) által – hibásan ugyan, de – már bejárt utat, illetve egy még járatlan, igen érdekes utat mutatnék.
Előbbi szerint a fent leírt cselekedetek a véleménynyilvánítás szabadságához tartoznak, míg utóbbi szerint ilyen esetekben a védendő érték hiányában nincs is értelme bűncselekményekről beszélni.
Először is lássuk a szóban forgó bűncselekményeket, melyek mindegyike a Köznyugalom elleni bűncselekmények című fejezetben található.

1. A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §)
„Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
2. Nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. §)
„Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
3. Önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. §)
Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon
a) terjeszt,
b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy
c) közszemlére tesz,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

II. Az első út – a véleménynyilvánítás szabadsága

Az AB előtt a nemzeti jelkép megsértésére és az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozó rendelkezéseket támadták, mert a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása egy meglehetősen új tényállás.

Az indítványozók szerint e cselekményi körök bűncselekménnyé nyilvánítása sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel tartalom alapján korlátozza a szólást, továbbá a büntetőjog nem éppen a legmegfelelőbb eszköz ahhoz, hogy megteremtsük vagy megóvjuk a nemzet jelképeit vagy a szimbólumokat (vagy a történelmi tényeket) megillető tiszteletet.

Az AB mindkét esetben elutasította az indítványokat, de mint említettem, érvelésében hibát hibára halmozott. A következőkben az egyes határozatokhoz kapcsolódó legsúlyosabb logikai ellentmondásokat mutatom be. Aki már ismeri ezeket, görgessen le „A másik út – a jogi tárgy” című részig.

II/A. Az Alkotmánybíróság határozata a nemzeti jelkép megsértéséről

A nemzeti jelkép megsértéséhez fűződő, 13/2000. (V. 12.) AB határozatában az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy a vallási meggyőződéshez, érzéshez hasonló védelmet érdemel a valamely államhoz tartozással kapcsolatos meggyőződés, érzés is, így a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható a független állam jelképeit sértő vagy lealacsonyító kifejezések használata vagy más ilyen cselekmények elkövetése esetén.
Ez a párhuzam igen szellemes, de a vallási és a politikai meggyőződés közötti hasonlóság olyan csekély, hogy elfogadhatatlan ebből levezetni a politikai meggyőződés vallásihoz hasonló jogi védelmének lehetőségét.

Ezen túlmenően az AB nagyot hibázott, amikor nem vette figyelembe a jóval korábban hozott, 30/1992. (V. 26.) AB határozatban olvasható megállapítását:

„A véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely „intézmény” közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom).”

E megállapítás ellenére a tisztelt testület nem találta alkotmányellenesnek a nemzeti jelkép megsértésének büntetőjogi tiltását. Zavaromat az is erősíti, hogy az utóbbi rendelkezést kimondó határozatában az AB azt is rögzítette, hogy

„a nemzeti jelképeket illető negatív tartalmú vélemények (…) kifejezésre juttatása értelemszerűen nem eshet büntetőjogi szankcionálás alá, hanem része a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságának.”

Nincs értelme tagadnom, ezen a ponton feladtam a határozat elemzését. Nem értem, hogy a fentiek alapján az AB hogyan jutott arra a következtetésre, miszerint a nemzeti jelkép megsértésére (ami a nemzeti jelképeket illető negatív tartalmú vélemények kifejezésre juttatása) vonatkozó büntetőjogi rendelkezés nem alkotmányellenes.

II/B. Az Alkotmánybíróság határozata az önkényuralmi jelképek használatáról

Az önkényuralmi jelképek használatával foglakozó, 14/2000. (V. 12.) AB határozatban a testület ugyancsak elutasította az alkotmányellenesség lehetőségét. Fontos tudnunk, hogy az akkor hatályos Btk. szövege más volt, mint a jelenlegié, így csak két momentumot emelnék ki a határozatból. Az egyik az, hogy az AB kimondta:

„[Az] önkényuralmi jelképek terjesztése, nagy nyilvánosság előtti használata, közszemlére tétele (a továbbiakban: használata) a politikai véleménynyilvánítás egyik formája. A törvénynek az a rendelkezése tehát, amely ezeket a tételesen meghatározott cselekvőségeket tiltja, a véleménynyilvánítási szabadság alapjogát korlátozza.”

Már csak ez alapján sem értem, mit keres ez a bűncselekmény a Btk-ban, megváltoztatott szöveg ide vagy oda. A másik kiemelendő gondolat Dr. Kukorelli Istvánhoz köthető, aki a határozathoz írt különvéleményében azt mondta, „nem vagyok meggyőződve arról, hogy a törvényalkotói célokat – végső soron – a büntetőjog eszközeivel kell megvalósítani”.
Látszólag ő volt az egyetlen, aki emlékezett a már említett 30/1992. (V. 26.) AB határozatra, amiben ezt is olvashatjuk:

„A közösségek méltóságának hatékony védelmére azonban más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas.”

III. Amiben az Alkotmánybíróság nem hibázott – de akkor sem a büntetőjog a megfelelő választás

Az AB mindkét esetben kötötte az ebet a karóhoz, mondván, a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet. Ebben nem tévedett, mivel el kell ismernünk, hogy ezek a cselekmények – ideértve a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását is – képesek lehetnek megbotránkozást okozni, ami már megalapozza a véleménynyilvánítás korlátozásának lehetőségét. No de büntetőjogi szankcióval?

Erre nem a büntetőjog a megfelelő választás. Elsődlegesen. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az efféle véleménynyilvánítások már megvalósítanak valamilyen más tényállást (pl.: közösség elleni uszítás, garázdaság), ilyenkor természetesen élni kell a büntetőjogi szankcióval, de máskor nem. A büntetőjog ugyanis nem erre való.

IV. A tanulságok

Látható, az AB hibásan érvelt, és szerintem megállja a helyét az a nézet, mely szerint a három vizsgált bűncselekmény alkotmányellenesen korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.

Álláspontom szerint egy modern, demokratikus társadalomban nincs szükség olyan cselekedetek tiltására, mint a holokauszttagadás vagy akár a zászlóégetés.

Gondoljuk végig, milyen érdek sérül, ha nagy nyilvánosság előtt elégetem a magyar zászlót. Semmilyen. Egy társadalom reakciója erre a cselekedetre jelezni fogja annak fejlettségét. Ha kinevetnek és megdobálnak paradicsommal, az azt jelzi, hogy a társadalom tagjai (vagy legalábbis a megjelentek) érett gondolkodásúak. Ha azt mondom, a holokauszt kamu, a megfelelő reakció erre a megsemmisítő pillantás, esetleg a füttykoncert kíséretében történő elkergetés, de semmiképpen sem büntetőjogi szankció kilátásba helyezése.

Az a társadalom ugyanis, amelyik ezt tartja szükségesnek, nem érett meg arra, hogy egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ostobaságokat. Legyünk őszinték: aki tagad egy történelmi/tudományos tényt, az nem bűnöző, ahogy az sem, aki eléget egy nemzeti jelképet, mert cselekedeteik semmiféle veszélyt nem jelentenek a társadalomra, nincs nyilvánvaló és közvetlen veszély (clear and present danger).

Elég, ha arra gondolunk, milyen sokan gondolják manapság is, hogy a Föld lapos. Ha büntetem a holokauszttagadást vagy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényének tagadását, miért nem büntetem a Föld geoid alakjára vonatkozó tudományos tény tagadását, amely ugye igencsak sértheti a tudományos beállítottságú személyek nyugalmát?

Összegezve annyit mondanék, hogy a vizsgált bűncselekmények ezzel az érveléssel is sikeresen támadhatóak.

V. A másik út – a jogi tárgy

De most jöjjön az igazán érdekes, eddig járatlan út!

Mint tudjuk, a büntetőjog alapjaiban különbözik a többi jogágtól. Amíg utóbbiak elsősorban szabályozni kívánják az életviszonyokat, addig a büntetőjog védelmez: büntetést helyez kilátásba a védendőnek nyilvánított értékek megsértése esetére, mely értékekre a Büntető Törvénykönyv Különös Részében olvasható Fejezetek címéből, illetve az azokban meghatározott tényállásokból következtethetünk.

Egyszerű példa a mindenki által jól ismert emberölés bűntettének a Btk. 160. § (1) bekezdésben leírt alapesete: „Aki mást megöl, bűntett miatt (…)”. Ebben a rendelkezésben az emberi élet, az ember élethez való joga a védendő érték, más néven a jogi tárgy, mely megjelenik a Fejezet címében is: „Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények”. A jogi tárgy mindig az a jelenség, amit a büntetőjog véd, és amit a bűncselekmény támad.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Btk. Különös Része valójában nem bűncselekmények, hanem jogi tárgyak katalógusa, melyek minden esetben a társadalom alapvető érdekeit jelenítik meg, és melyek megsértése esetén valósul meg az adott bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy jogi tárgy nélkül nincs bűncselekmény.

Véleményem szerint a jogi tárgy természetéből adódik az a további követelmény is, mely szerint adott bűncselekményi tényállás megalkotása és értelmezése során mindig egyértelműnek kell lennie, hogy abban milyen elemi, alapvető társadalmi érdek védelméről van szó, azaz sosem jelenthet problémát a jogi tárgy meghatározása, ugyanis logikailag összeegyeztethetetlen egyszerre alapvetőségről és kétséges értelmezési lehetőségről beszélni. Nagy Ferenc szavaival élve: „A jogalkotás és a jogalkalmazás során egyaránt nélkülözhetetlen a jogi tárgy pontos ismerete.”

VI. A köznyugalom, mint jogi tárgy

Nos, most, hogy ezt tudjuk, olvassuk el újra az idézett bűncselekmények tényállását, aztán tegyük fel a kérdést: Ezeknél mi a jogi tárgy? Mi az a nyilvánvaló, egyértelmű jelenség, melyet a bűncselekmény támad, és a büntetőjog védelmez? Nem könnyű, igaz?

Talán a Fejezet címében olvasható köznyugalom lenne az az alapvető érdek, amelynek védelme megalapozza a három szóban forgó bűncselekmény bűncselekménnyé nyilvánítását? De ha így van, mi az a köznyugalom?

Ennek a problémának a bemutatásához és a kérdések megválaszolásához segítségre volt szükségem, amit Hornyák Szabolcs erről a kérdéskörről írt PhD értekezése jelentett.
Dolgozatában a szerző több jogtudós gondolatát veti össze arról kérdésről, hogy mi is a köznyugalom. Szerinte a köznyugalom csak a közrend és a közbiztonság fogalmaival együtt érthető meg, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai büntetőjogi szakirodalom adós maradt a köznyugalom fogalmának pontos meghatározásával. Ő ezt a meghatározást adja:

„A köznyugalom (…) a közösség tagjainak a közrendhez és a köznyugalomhoz fűződő kollektív pozitív érzelmi kapcsolata, egy olyan közösségi hangulat, amely abban jelenik meg, hogy a közösség tagjai saját maguk illetve egymás személyét és javaikat biztonságban tudják, és meg vannak győződve arról, hogy jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése nem ütközik külső akadályba. A köznyugalom nem az egyén biztonságba vetett tudata, hanem kollektív érzés.”

Ennek megállapítása után felteszi azt a kérdést, ami engem is foglalkoztat: vajon lehet-e a köznyugalom, ez az AB által is elvont értékként kezelt fogalom, egy bűncselekmény tárgya?

Az én érvelésem szerint a jogi tárgy kritériumainak (alapvető társadalmi érdek, egyértelmű, azaz nem okozhat problémát a meghatározása, bűncselekmény támadja, a jog védelmezi) a köznyugalom nem felel meg, így hibás a köznyugalmat jogi tárgyként kezelni.
A dolgozat szerzője is ugyanerre a végkövetkeztetésre jut. Szerinte a morálhoz, a tisztelethez és a jogkövetéshez hasonlóan a nyugalom sem érhető el a büntetőjog eszközeivel, továbbá a jogi tárgyról vallott felfogásból sem vezethető le a köznyugalom, mint védendő közösségi érték.

„Az in dubio pro libertate elve szerint azokban az esetekben, amikor a büntetés szükségessége és igazolhatósága felől kétségek merülnek fel, ott nem kerülhet sor törvényi tényállás megalkotására, büntetőjogi beavatkozásra. Ehhez mindig jogi tárgyra van szükség, ha a jogi tárgy kétséges, a büntetlenség mellett kell dönteni.”

Kimondhatjuk tehát, hogy a három szóban forgó bűncselekmény erről az oldalról is sikeresen támadható.

VII. Megoldás?

Mivel mindkét érvelés helytálló, és ugyanarra az eredményre vezet, felvetődik a végső kérdés: mi a teendő? Helyes egyértelműen az lenne, ha nem kezelnénk bűncselekményként e cselekedeteket, de vajon kivitelezhető-e ez a mai társadalomban? Képes-e a társadalom arra, hogy megértsen és elfogadjon egy ilyen messzemenőkig liberális álláspontot, miközben nem egy európai országban tilalmazzák ezeket a cselekményeket?

Remélem, csak idő kell hozzá, és a társadalom felnő ehhez a feladathoz is. Addig is annyit tudok mondani: nagy nyilvánosság előtt ne kiabáljuk, hogy a holokauszt kamu, és ne égessük el a magyar zászlót, főképp ne rajzoljunk horogkeresztet a hamvaiba.
Források, felhasznált irodalom

i>Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!
 
[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]