Magyarországon 2016-ban vezették be az eSzemélyi igazolványt, amely egy olyan tároló elemmel (chippel) rendelkezik, amelynek segítségével számos elektronikus ügyintézési szolgáltatás használatára és egyben az elektronikus aláírása alkalmazására is lehetőség nyílt. Ugyanakkor ha az elmúlt évek eSzemélyi igényléseinek kimutatásai között böngészünk, nagyon hamar arra a felismerésre juthatunk, hogy erőtlen és célt tévesztett volt a projekt elektronikus szolgáltatások népszerűsítése iránti törekvése. Az eSzemélyi konstrukció 2016-os indulása óta ugyan szép számokat produkált az eSzemélyi kiadás, de egészen mostanáig az eSzemélyi azon túlmenően, hogy plasztiklapként kiváltotta a lejáró személyi igazolványokat, valójában nem járult hozzá sem az elektronikus ügyintézés, sem pedig az online módon megkötött szerződések terjedéséhez. Egy közelmúltban bevezetett eSzemélyi fejlesztés azonban talán változást hozhat a hazai digitalizáció terjedésében is. Több részes cikksorozatomban az eSzemélyi lehetőségeit járom körbe.
A Digitális Jogalkalmazás rovat egyik szerzőjeként számomra is különösen fontos, hogy megismertessük az olvasókat a hazai és a nemzetközi trendekkel, korszerű technológia megoldásokkal. Ezek között kiemelt szerephez jut az elektronikus aláírás, amely az elektronikus ügyintézés során az azonosítás és hitelesítés kapcsán bír különös jelentőséggel és amelynek léte, használatának elterjedtsége egyben leképezését is adja egy adott ország társadalmi digitális fejlettségének.
Ezért is volt számomra különösen izgalmas amikor arról értesültem, hogy 2022. március végén megjelent az eSzemélyi mobilapplikáció alkalmazása, amely már magába integrálja a kártyaolvasó funkciót is. De miért is előremutató lépés ez?
Ha röviden akarok fogalmazni akkor azért, mert egészen eddig a eSzemélyi kártyához rendelt elektronikus aláírás koncepciója teljes kudarcnak tekinthető. Kibontva ugyanis a Belügyminisztérium által publikált statisztikai adatokat, ordítóan nagy különbséget látunk a kiadott eSzemélyi igazolványok száma és hozzájuk igényelt e-aláírások mennyisége között.
Számszerűsítve is a leírtakat, a 2016 óta eltelt 6 évben 7 700 800 db eSzemélyi kártya került kiadásra, amelyhez azonban e-aláírás mindösszesen csak 289 889 db esetben lett hozzákapcsolva. Ez bárhonnan is nézzük, épphogy csak megközelíti a 4 %-os arányt, amely rendkívül alacsony penetráció. Mondhatjuk akár azt is, hogy a kiadott eSzemélyikhez rendelt e-aláírások száma még a pártok parlamentbe kerülésének küszöbértékét (5 %) sem éri el. A fenti adatokon túlmenően erős a gyanúm azzal kapcsolatban is, hogy ha tovább haladnánk a részletek boncolgatásában – publikált statisztikai kimutatás hiányában azonban erre sajnos nincs mód – még ennél is rosszabb eredményt kapnánk az elektronikus aláírások tényleges használatára vonatkozóan.
Ez szomorú és kijózanító tényadat is egyben. Szembesítheti a döntéshozókat azzal, hogy miközben törekszünk a digitalizáció, a korszerű technológiák és megoldások minél szélesebb körben történő alkalmazása felé, fejlesztjük a különböző elektronikus rendszereinket, addig elmondhatatlanul nagy lemaradásban vagyunk a felhasználói felületet képező szegmensben.
Pedig jó példák voltak és vannak előttünk bőven. A digitalizáció tekintetében kiugróan jól teljesítő Észtországban a közszolgáltatások 99 %-a már elérhető online formában is. Az elektronikus aláírással is rendelkező eSzemélyivel lehetőség van arra, hogy az állampolgárok interneten keresztül, online módon adják le szavazataikat az országgyűlési választások alkalmával. Az internetes szavazás (i-Voting) egy olyan egyedülálló megoldás, amely lehetővé teszi a szavazók számára, hogy a világ bármely pontján, bármely internetkapcsolattal rendelkező számítógépről leadhassák szavazatukat. A kijelölt előszavazási időszakban a választópolgár az államilag kibocsátott e-személyivel azonosítja magát, bejelentkezik a rendszerbe, és leadja a voksát. A választópolgár személyazonosságát eltávolítják a szavazólapról, mielőtt az a Nemzeti Választási Bizottsághoz számlálás céljából eljutna, ezzel biztosítva az anonimitást. Mindennek köszönhetően, napjainkban az észt állampolgárok 46,7 %-a már online módon adja le szavazatát.
De hasonlóan korszerű megoldásokkal találkozhatunk Németországban is, ahol az e-személyihez rendelt NFC funkcióval képes azonosítani magát és elektronikus módon ügyet intézni az állampolgár.
A következőkben azt fogom megnézni, hogy mi vezethetett a hazai eSzemélyi elektronikus aláírás projektjének sikertelenségéhez és mennyire nyitja tágra a mostanra elkészült fejlesztés az elektronikus plasztiklap használatának lehetőségeit.
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
