Etikus algoritmusokkal az emberi jogok szolgálatában

Sokan még mindig idegenkednek a mesterséges intelligencia (AI, artifical intelligence) kifejezéstől, holott az évek óta szerves része az életünknek. Gondoljunk csak a hétfő reggeli csúcsforgalomra, amelyet már könnyedén elkerülhetünk az online navigációs app-ek használatával, vagy az interneten felugró célzott hirdetésekre. Egyértelmű előnyei mellett azonban számos jogi következménnyel jár a Big Data-alapú machine learning. Miképp veszélyezteti ez az új, robbanásszerűen fejlődő technológia az emberi jogokat, és mit tehetünk ez ellen?

AI

Az AI szerepe folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ez a gyakorlatban leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egyre többször fordulunk gépekhez (közvetetten algoritmusokhoz) “tanácsért”, sőt, konkrét döntéseket ruházunk át rájuk. A technológia nevében az “intelligens” szó két képességet takar; egyrészt a lehetséges jövőbeli események felismerését, másrészt a komplex feladatvégzést. Az algoritmus pedig bármit elvégez, ami lekódolható, egészen addig, amíg rendelkezik a megfelelő adatmennyiséggel (feltételezve az informatikai lefedettséget). A “Big Data”-nak köszönhetően a hatékonyság is fokozódik, hiszen ez hatalmas mennyiségű rálátást biztosít az emberi és egyéb tevékenységekre. Ennek birtokában jutunk a machine learning fogalmához, azaz amikor a rendelkezésre álló adathalmazból az algoritmus képes minták felállításával következtetni a jövőre.

Az algoritmus mindig jobban teljesít az embernél, érdekességképp érdemes megnézni ezt a videót. Csakhogy mivel ember hozta létre, nem mentes az emberi részrehajlástól. Ugyanakkor ha kétszer lefuttatjuk ugyanazt a problémát, ugyanazzal a megoldással áll elő – az emberi agy komplexitásához (amely maga is egy bonyolult algoritmus) nem érhet fel még.

A döntések matematikai alapon történő meghozatala kétségkívül az élet számos területén hasznos, de ha örökösen erre támaszkodunk, az igazságtalansághoz és az emberi jogok csorbulásához fog vezetni.

Népszerű az elképzelés, hogy a gépek autonómiájának növekedése fogja veszélyeztetni az emberiség státuszát. Egyelőre sokkal inkább a robotok, illetve a mesterséges intelligencia emberi felhasználásától kell tartani.

AI vs. Human Rights

Az AI számtalan veszélyt jelent az emberi jogokra, melynek középpontjában az emberi élet sérthetetlensége áll. A feszültség leginkább a magánélet területén ragadható meg. A magánszféra az európai felfogásban elengedhetetlen a biztonságos élethez. A mai digitális környezetben azonban elkerülhetetlenül privát információk tömkelegét osztjuk meg magunkról. Beszámolunk arról, hogy hol, kivel és mikor vagyunk, mit olvasunk, merre nyaralunk, milyen véleménnyel bírunk adott történésekről. Ezek aztán alkalmasak arra, hogy a viselkedésünkről, választási preferenciánkról komplett profilt lehessen felállítani. Kína ennek a technológiának a felhasználásával alakít ki a világ szeme láttára egy új berendezkedést, a digitális autoritarizmust. Az új államrend az állampolgárok teljes és állandó megfigyelésén nyugszik, ami többek között az országban elhelyezett több mint 200 millió kamerán, az online aktivitások és a pénzmozgások monitorozásán keresztül történik. A magánszféra mint gyakorlatba bevett fogalom 2020-tól megszűnik az országban.

Ahogy pedig azt fentebb kifejtettem, egy algoritmus által felállított profil elkerülhetetlenül elfogult lesz. Az ember alkotta gép nem képes független értékelésre. Ahelyett, hogy az objektivitást segítené elő az AI, az objektivitás látszatába bújtatott szubjektivitást kapjuk. Ez kulcsprobléma – bizonyított, hogy a nők, a kisebbségek, és az LMBTQ+ személyek gyakorta ütköznek diszkriminációba az interneten. Egy 2015-ös tanulmány kimutatta, hogy a Google a férfi-keresők számára nagyobb arányban mutat magas fizetésű álláshirdetéseket, mint a női keresőknek. De arra is emlékezhetünk, amikor a Google képfelismerője egy fekete férfit gorillának címkézett.

A véleménynyilvánítás szabadsága is veszélybe kerül. Ismerjük a Facebook és a Youtube erőszakellenes politikáját – bármilyen extrém, pl. terrorista tartalom felkerülése, illetve elérése erősen korlátozott. Az erre vonatkozó szabályozás és kritériumrendszer azonban nem ismertetett. A cél hiába üdvözlendő, az átláthatóság hiánya a szólásszabadság korlátozását is jelenti. Világos keretek megszabására van szükség ahhoz, hogy az önkifejezés legitim módon a leginkább kiteljesedhessék.

A keretek nélküli AI a viselkedés- és szokás-elemzéssel, illetve az arcfelismeréssel öncenzúrához, az elvárt/elvártnak vélt mércéhez igazított viselkedéshez és kommunikációhoz vezethet.

Mi a megoldás?

Kína példájából okulva időben ki kell alakítani a mesterséges intelligencia jogi szabályozását. Az AI szolgálhat az emberi jólét maximalizálására, de elvezethet az alapvető jogaink újragondolásához is. A megoldásnak két kulcseleme van. Egyrészt az algoritmusok “érzékenyítése”. Úgy kell ezeket a programokat megalkotni, hogy az emberiség értékrendszerét hordozzák, vagy legalábbis képesek legyenek megtanulni azt. A probléma ezeknek az értékeknek a meghatározásában is gyökerezik, hiszen különböző kultúrák, különböző társadalmi-gazdasági hátterű csoportok kívánnak jelen lenni. A másik oldalon pedig közelíteni kell a magánszektor cégeit és az állami szereplőket, a párbeszédbe pedig a közvéleményt is be kell vonni.

Mindannyian jól ismerjük Asimov három törvényét a robotikáról. 1) A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Éppen itt lenne az ideje, hogy az AI is önálló jogágként kerüljön szabályozásra, alapelvként lefektetve, hogy a technológia az emberiségért, nem pedig az ellen használatos.

Gyakornoki Programunk támogatói: