Greenwashing: a zöldre festett hazugság?

A greenwashing, magyarul „zöldre festés” vagy „zöldre mosás” egy olyan jelenség, amelynek során különböző vállalatok, mintegy reklámeszközként környezetbarát, fenntartható, újrahasznosított, öko, zöld feliratokkal látják el termékeiket a fogyasztók megnyerése érdekében. Gyakran szemben találjuk magunkat olyan árukkal, amelyeket ezekhez hasonló, ígéretesnek tűnő állításokkal látnak el. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy megvásárlásukkal valóban a környezet védelméhez járulunk hozzá, vagy éppen tovább károsítjuk azt?

Az éghajlatváltozás, illetve környezetkárosodás hatásainak enyhítése érdekében egyre több zöld megoldás népszerűsítése figyelhető meg. Ilyen például az újrahasználható bevásárló zsákoknak, illetve a „zero-waste”, vagyis hulladékmentes életmódnak a reklámozása, amelyekkel a vállalatok arra ösztönzik a vásárlókat, hogy egyéni szinten ők is tegyenek a Föld védelme érdekében. Sajnálatos módon ugyanakkor egyre gyakrabban figyelhető meg, hogy az említett állítások és ígéretek mögött nem áll semmiféle magyarázat, vagy azokat megtévesztő módon, illetve hamisan használják. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény szerint „megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti, vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót (…) és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas.” Azáltal, hogy a vásárló egy hamis, vagy megtévesztő képet kap a megvásárolni kívánt termékről, nem valósul meg a törvény azon elvárása, miszerint „tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatása”.

AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGÁNAK EGY 2020-AS KUTATÁSA SZERINT A ZÖLD ÁLLÍTÁSOK 53%-A HOMÁLYOS, FÉREVEZETŐ VAGY MEGALAPOZATLAN, VALAMINT 40%-A NEM RENDELKEZIK AZ ÁLLÍTÁST ALÁTÁMASZTÓ BIZONYÍTÉKKAL.

A hatalmas bio, fenntartható, öko feliratok első ránézésre ígéretesnek tűnhetnek, amelyeket megpillantva egy mozdulattal leemeljük a terméket a polcról, annak reményében, hogy ezzel mi is teszünk környezetünk védelméért. A vállalatok sokszor hamisan azt a benyomást erősítik bennünk, hogy egy-egy ilyen fogyasztói döntéssel már meg is oldódott a környezeti problémák nagy része. Jogi szempontból problémát jelent, hogy nincsenek konkrétan definiálva az olyan fogalmak, mint az ökobarát vagy etikus. Ezen feliratok csomagoláson való megjelenítése önmagában nem ad alapot a szankciók foganatosítására, tekintve, hogy nem teljesen egyértelmű, ezen elnevezésekkel milyen feltételrendszer vonatkozik rájuk. A kérdés összetett, a fentebb említett jelzők jogalkotó általi pontos magyarázata fontos, ugyanakkor nagy valószínűséggel nem lenne elegendő. A nagyobb hangsúlyt egy generálklauzula jellegű meghatározáson kívül arra kellene helyezni, hogy elvárás legyen a zöld megjelölések bizonyítékokkal való alátámasztása, valamint azok szakértők általi ellenőrzése, mielőtt a csomagok a boltok polcaira kerülnének. Előremutató hír, mely szerint az Európai Unió Bizottsága jelenleg egy hasonló megoldáson dolgozik.

Greenwashing a gyakorlatban

A greenwashinggal szinte bármely területen találkozhatunk, viszont a divatipar, azon belül is a fast-fashion külön kiemelést érdemel. Ez egyike azon szektoroknak, amelyeknek kiemelten nagy szerepe van a környezet szennyezésében, valamint ahol a leggyakrabban találkozhatunk ezzel a jelenséggel. A fast-fashion lényege, hogy az éppen aktuális trendek követése érdekében a hírességeken, valamint a kifutókon is látható darabok mintájára állítanak elő olcsó, kevésbé minőségi, ugyanakkor divatos darabokat. A trendek folyamatos változása, illetve az áruk gyenge minősége miatt viszont az előállított termékek nagy százalékából válik rendkívül rövid idő alatt hulladék.

EURÓPÁBAN A TEXTILEK 80-85%-A HULLADÉKLERAKODÓN VÉGZI VAGY ELÉGETÉSRE KERÜL, MINDÖSSZE 15-20%-ÁT GYŰJTJÜK ÖSSZE.

Sok divatcéget ismerhetünk, amelyek fast-fashion márkaként „fenntartható” kollekciókat népszerűsítenek. Érdekességként említhető egy, a H&M-el szemben indított vádemelés, a cég félrevezető és hamis fenntarthatósági marketingje miatt. A nagyvállalat „conscious choice”, magyarul „tudatos döntés” címkékkel ellátott termékeket gyártott ígérete szerint legalább 50%-kal fenntarthatóbb anyagokból. A nyomozás során kiderült, hogy a vásárlók részére készített eredménymutatók több mint fele megtévesztő vagy hibás volt, a környezetre gyakorolt hatását tekintve pedig a valóságnál jobbnak mutatták be, miközben a fenntarthatóság szempontjából semmiben nem különbözött a többi terméktől. Az említett eredménymutatókat mára már eltávolították az összes oldalról.

A „zöldre mosás” versenyjogra gyakorolt negatív hatása

A jelenség nem csak a fogyasztókra nézve jelent fenyegetést, hanem a cégek közötti versenyre is negatív hatást gyakorol. Azok a cégek, amelyek üres ígéretekkel próbálnak kedvezni a fogyasztóknak versenyelőnyhöz juthatnak úgy, hogy nem fektetnek bele sem több költséget, sem több energiát és időt a termékek előállításába. Sőt, tekintve, hogy „környezetbarát” terméket árulnak, akár még magasabb árat is meghatározhatnak értük. Ennek eredményeképp bizonyos esetekben nagyobb profitra tehetnek szert azokkal szemben, akik valóban alá tudják támasztani állításaikat, és invesztálnak a fenntartható megoldásokba, fejlesztésekbe. Negatív tendenciaként e jelenség hosszútávon a zöld tevékenységek háttérbe szorítását eredményezheti az etikus alapon működő vállalatoknál is a versenyben maradás érdekében.

A greenwashing az Európai Unió Bizottságának a figyelmét is felkeltette, amely szükségesnek látta a szabályozást a fogyasztók védelme érdekében, ennek megfelelően 2023 márciusában a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvhez több módosítást is javasolt. Legfőbb célkitűzése a „zöldre festés” gyakorlatának kiiktatása, háttérbe szorítása a vállalatok működésében. Bízunk benne, hogy a módosítás eléri célját,  a fogyasztók pedig biztonságosan, félrevezetés nélkül vásárolhatnak zöld termékeket a jövőben.

Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források