Hazai fekvőbeteg-szakellátás finanszírozása

HBCS alapon történő finanszírozás legfőbb jellemzői

Hazai fekvőbeteg-szakellátás finanszírozása

,,…a legjobb, amit valamiről emberileg elmondani lehet ,
hogy meg kell azt reformálni,
mert ez azt jelenti, hogy a kérdéses dolog nélkülözhetetlen,
és új életre alkalmas.”
/Ortega y Gasset/

Az egészségügy finanszírozása , finanszírozhatósága hosszú évtizedek óta komoly problémát jelent Magyarországon. Ennek következtében az egészségügy folyamatosan felmerülő kérdéskör a politikai vitákban , azonban a mai napig egyfajta szűkösség jellemzi, hiszen a fejlett nyugati országokkal ellentétben nem kap olyan anyagi támogatást , amely lehetővé tenné az ágazat korszerűsítését. Az egészségügyi költségek mértékében jelentős szerepet játszik az alkalmazott finanszírozási rendszer is. (1)
A finanszírozónak eleget kell tennie számos olyan társadalmi követelménynek, melyek folyamatos hatást gyakorolnak az egészségügy rendszerére. A hangsúly a szűkös erőforrásokon van, hiszen a finanszírozónak az egyik legfontosabb feladata, hogy a lehető leghatékonyabban módon tudja elosztani ezen erőforrásokat a szolgáltatók között. A rendszernek napjainkban számos kihivásnak kell megfelelnie , melynek következtében jelentős kiadási növekedés figyelhető meg . A fejlett országok statisztikai adatok alapján a GDP mintegy 10 %-át fordítják az egészségügy finanszírozására. Az OECD által kiadott 2012-es statisztika alapján láthatjuk , hogy Magyarország a GDP mintegy 8 %-át fordítja az egészségügy finanszírozására. Ez az érték OECD átlagtól eltérően alakult, hiszen a 34 tagállamban átlagos egészségügyi ráfordítás 9,3 % volt. (2)
Az egészségügyre fordított 8%- ból megközelítőleg 5% közkiadás , a fennmaradó 3% magánkiadás.
Megállapíthatjuk hogy Európa egészségügyi rendszere alapvetően kórházközpontú. Az egészségügyi kiadások számottevő részét a kórházak finanszírozására fordítják. (3)
A KSH adatai alapján 2012-ben Magyarország az Egészségügyi kiadásokra fordított 1408,2 milliárd Forintból 528, 4 milliárd Forintot költött a kórházak finanszírozására.
Véleményem szerint a téma átláthatósága , valamint megérthetősége szempontjából fontos meghatározni hogy mit is értünk valójában fekvőbeteg ellátáson. Ezt a 43 /1999 (III.3) Kormány rendelet a következőképpen határozta meg : fekvőbeteg-szakellátásnak minősül a klinikán , kórházban , szakápolási intézményben , valamint fekvő beteg-ellátást nyújtó országos intézetben végzett midnen olyan ellátási esemény, amelynek során a biztosítottat az intézménybe felvették és legalább 24 órán keresztül ( nappali kórházi ellátás esetén legalább 6 órán keresztül ) ott tartózkodott. (4)
Jelen szakellátás tekintetében különbséget kell tennünk aktív és krónikus ellátás között. Ennek megfelelően a finanszírozási rendszerek meghatározása is eltérő .Az aktív fekvőbeteg -szakellátásban úgynevezett homogén betegségcsoportokon ( továbbiakban : HBCS ) keresztül történik a finanszírozás, míg a krónikus fekvőbeteg szakellátás esetében napidíjat kell fizetni. Magyarországon az 1993-as években bevezetett HBCS egy teljesítmény elvű finanszírozási rendszer, mely a korábbi előzetes költségvetésen alapuló bázisfinanszírozást váltotta fel. A HBCS- elvű finanszírozás alapján a finanszírozó határozza meg , hogy mely esetek milyen értéken kerülnek be a rendszerbe. A rendszeren belül minden egyes betegségcsoporthoz meghatározott BNO -kód, valamint súlyszám tartozik.
A teljesítmény elvű finanszírozás alapvető célja , hogy a korházakat egyfajta költséghatékonyságra ösztönözze és ezáltal növelje a kórházak teljesítőképességét. Továbbá alapvető célként határozza meg az egészségügyi költségrobbanás visszaszorítását. Az egészségügyi költségrobbanás , folyamatos növekedést eredményez a kiadási oldalon, ezáltal sokkal nehezebb a rendelkezésre álló amúgy is szűkös erőforrások hatékony elosztása. Mindemelett komoly problémát jelent az egészségügyben a teljesítmény, mint fogalom meghatározása.
Lévén, hogy a HBCS egy output finanszírozási rendszer , amely kizárólag az egészségügyi kibocsátást méri , hiszen alapvetően ez határozza meg a finanszírozás alapját. A magyar kórházakban nem mérik az outcome-ot , vagyis az eredményt , mely alapján meg lehet határozni a szolgáltatás minőségét. (5)
HBCS alatt azokat a kórházi eseteket értjük , melyek nagyságrendileg azonos teljesítményt igényelnek, hiszen az összehasonlítás szempontjából fontos hogy azonos kategóriák legyenek az irányadók. A HBCS rendszerbe való besorolás meghatározott algoritmus alapján történik.
A HBCS rendszerében a finanszírozás egy adott kórházi eset alapján történik , melyenk megállapítása még a szolgáltatás elvégzése előtt megtörténik.
Az aktív fekvőbeteg ellátás tényleges alapdíja 2011-ben megközelítőleg 150 ezer , míg az inflációt követő alapdíj178 ezer Ft/súlyszám volt. 2016-os HBCS revízióban az egészségügyi dolgozók béremelésének bevezetése a teljesítménydíjazásba azt eredményezte , hogy az aktív fekvőbeteg- szakellátás teljesítmény egységének a forintértéke 180 000 Ft. (6)
A fedezet beépítése a rendszerbe magával vonta a HBCS rendszer átalakulását, hiszen a béremelés beépítése a HBCS súlyszámban jelenik meg . (7)
Egy adott esetre járó finanszírozási díj közvetlenül a HBCS súlyszám alapján kerül kiszámításra , az aktuális HBCS forintérték és az adott eset HBCS súlyszámának szorzataként adódik. Az egészségügyi súlyszámok értékét a 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet tételesen felsorolja . Tehát az előbb emlitett finanszírozási díj meghatározása azt jelenti , hogy az alapdíjat megszorozzuk a súlyszámmal. Például a szívbillentyű műtétekhez kapcsolódó súlyszám érték 10, 75591 , a HBCS-finanszírozási értéke 180 ezer forint, ebben az esetben a számítás alapja = 180000 Ft* 10, 75591, melynek eredménye 1 936 063 Ft.
Az egészségügyi díjak egységesítése megtörtént , a finanszírozás előre meghatározott országos átlagköltségen alapszik, így a kórházak esetek alapján részesülnek a finanszírozásban. (8)
Tehát minden egyes egészségügyi szolgáltató azonos térítési díjat kap , ugyanazon eset ellátásáért. Ez az elv kiküszöbölte a korábbi globális költségvetéssel történő finanszírozás problémáit. A HBCS súlyszám jelenleg nem foglalja magába az amortizációt.
A HBCS alapvető céljai között említett költségrobbanás megfékezésében a rendszer kitűnő szerepet töltött be, hiszen a költésghatékonyság következtében az egészségügyi szolgáltatók a költségeket csökkentették , melynek következményeként megvalósult az egyenlő hozzáférés lehetősége.
A várvavárt pozitív hatások ellenére azonban megjelent a rendszer negatív oldala. Statisztikai adatok alapján a kórházi ellátás hatékonysága valóban növekedett, ezt az emelkedést azonban az esetösszetétel index ( továbbiakban : CMI ) növekedése kísérte. A CMI -t a 43/ 1999 (III. 3) Kormány rendelet az alábbiak szerint határozza meg : az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozási rendszere szerint elszámolható, adott időszak alatt ellátott finanszírozási esetek összetételét költségigényesség szempontjából jellemző mutató, amely az elszámolt súlyszám és az elszámolt finanszírozási esetszám hányadosa.
Ez azt jelenti ha egy kórház minél több olyan esetet lát el, melyhez magasabb HBCS súlyszám tartozik , a CMI folyamatos növekedést fog eredményezni. Ezt a jelenséget a szakirodalom úgynevezett “HBCS-kúszásnak” nevezi, mely minden alkalmazó országban fellelhető. A CMI növekedése következtében megfogalmazódott egy egészségügyi reform , melynek legfőbb célja , hogy csökkentse a fekvőbeteg szakellátások számát , a járóbeteg -ellátási formák javára és ezáltal csökkenjen az arra fordított kiadási összegek. A teljesítményvolumen-korlát ( továbbiakban : TVK ) bevezetésével a HBCS rendszer teljesítmény növekedése iránti igényt próbálta csökkenteni. A TVK bevezetésének legfőbb oka az volt, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár ( továbbiakban : OEP) elemzései szerint kimutatható, hogy az esetek 15 % -ban nem volt szükség a fekvőbete-szakellátás igénybevételére. Az elhúzódott ellátás egyik oka az volt , hogy a kórházak az ellátás első napjaiban kevesebb finanszírozást kaptak mint pár nap elteltével. Elsődleges célja, hogy csak kifejezetten indolkolt esetben vegyék fel a beteget jelen szakellátásba. 2014-ben a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma mindössze 42 130 volt, míg a TVK alkalmazása előtt 2003 -ban mintegy 60 433 . A kezdeti elképzeléshez képes, hogy a TVK-t kizárólag az aktív fekvőbeteg ellátásban alkalmazzák, 2004. januárjától a járóbeteg ellátás esetén is bevezették . A 43/1999 ( III.3 ) Kormány rendelet módosításáról szóló 264/2003 (XII.24) a teljesítmény növekedést a korábbi évhez képest 98 %- ban állapította meg , azt a bázist melynek eléréséig 100% -on finanszírozta az ellátott eseteket. Amennyiben ezt a bázist 5 % -kal átlépte az adott szolgáltató , már csak 60 % -on finansízrozott, 10% esetében pedig 30%-on finanszírozott.
2009-ben az 58/2009 Kormány rendelet bevezette a lebegő díjtételes finanszírozási rendszert. Ebben a finanszírozási formában 150 ezer Ft/ súlyszám + lebegő díjtételes finanszírozás volt a meghatározó. Az előre meghatározott alapdíjjal finanszírozott teljesítményt a 2008. évi bázisteljesítmény 70 %-át finanszírozza 100%-os díjjal.
A korábban említett 2016-os béremelések beépítése a finanszírozási rendszerbe, a 2015.évi teljesítménydíjazás volt a kiindulási alap, majd a különböző szakterületek arányában került szétosztásra.
A 43/1999 . (III.3) Korámy rendelet 5.számú melléklete tartalmazza , hogy : az Egészségügyi dolgozók béremelésének fedezete előirányzaton 53 486.9 millió, míg az Egészségügyi dolgozók mozgóbér elemeinek támogatása előirányzaton 12 813.2 millió Ft, mindösszesen 66 300.1 millió forint áll rendelkezésre.
Az OEP által közzétett adatok alapján az aktív fekvőbeteg szakellátás a rendelkezésre álló összeg 61 %-a, azaz 40 443 061 Ft.
Az Egészségügyi Alap tarthatóságának érdekében szükségessé vált a TVK mennyiség csökkentése is , amely nem éri el az alapdíj emelés mértékét, ez a fekvőbeteg szakellátásban 5 %-os , az alapdíj emelés esetében pedig 20% -os . (9 )
Az újonnan kihirdetettt TVK mértékeket a 43/1999 (III.3) Kormány rendelet tartalmazza.
Az egészsügy finanszírozásának kérdése napjaink egyik legtöbbet vitatott kérdése. Az egészségügyi reformok kialakítása fejlett és felődő országok tekintetében egyaránt napirenden vannak , hiszen egyik állam se tudott egy egységes finanszírozási rendszert létrehozni. Fontos azonban belátnunk azt , hogy a jelenlegi finanszírozási problémákat , nagyban befolyásolja a közelmúltban alkalmazott finanszírozási rendszerek negatívumai . A rendszer megfelelő működésének egyik feltétele a súlyszámok évről évre történő korrigálása a költségek folyamatos alakulása alapján. (10)

Források, felhasznált irodalom

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]