Home office: munkavégzés szabályok nélkül

Milyen jó is az, amikor az ember otthon van, elvégzi a teendőit, nézi a tévét, ebéd után egy kis délutáni szieszta is belefér az időbe, és még fizetést is kap érte? Igen, ez a home office. Vagy mégsem?

Az emberekben nem merül fel a kérdés, hogy vajon ehhez a munkáltató mit szólna? A munkavállalók nagy része, ha teljes jelenében a munkahelyén tartózkodik, rendesen dolgozik, elvégzi azt, amit a munkáltató mond – se többet, se kevesebbet – és ha letelt a munkaideje, elindul haza, már ha nincs a Covid-19.

Rengeteg olyan tapasztalatom van a környezetemből, hogy a home office során a munkavállaló a munkája elvégzése helyett vagy közben éppen a gyerek ruháit mosta/vasalta vagy megfőzte az ebédet a családnak.

Felmerül ilyenkor a kérdés: ezért ő fizetést kap? Ez vajon beleszámít a munkaidejébe?

Ezzel a témával úgy érzem, ingoványos talajra léptem, mert az érmének két oldala van. A munkavállaló szerint miért ne lenne ez munkaidő, hiszen a Munka Törvénykönyve (Mt.) előírja a munkaközi szünetek megtartásának rendjét úgy, hogy legalább három, legfeljebb hat munkaórát követően biztosítani kell a munka megszakítására alkalmas pihenőidőt. Az Mt. 103. § (2) bekezdése szerint ezt minden esetben munkaidőnek kell tekinteni. Home office tekintetében továbbá alkalmazandó a képernyő előtti munkavégzés követelményeiről szóló rendelet, mely előírja, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként tízperces szünettel meg kell szakítani, illetve a tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát nem haladhatja meg. A munkavállalók általában a jelenléti munkavégzés során is megtartják a munkaközi szüneteket. Ez home office tekintetében sem változik meg, csak a munkavállaló ilyenkor esetleg kiteregeti a mosott ruhát pihenésképpen. Nem elhanyagolható szempont az utazási idő megspórolása sem, mert az így nyert időt miért ne fordíthatnák otthoni teendőkre.

A munkáltató szerint azonban neki nem kötelessége a takarításra fordított időt kifizetni.

Munkáltatói ellenőrzés

A home office számos – a munkavégzés során felmerülő – problémára világított rá. A Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalókat kötelezettségek terhelik a munkáltatók felé, ilyen a rendelkezésre állás, tájékoztatás, ellenőrzés lehetőségének biztosítása stb. Ha az ember home office-ban dolgozik, a tájékoztatás napjainkban megoldható, hiszen már létezik az e-mail, Skype és telefon, de ezen kívül további kommunikációs lehetőségek is a rendelkezésükre állnak. A távellenőrzés lehetőségére számos lehetőség van, például egyes munkahelyek úgy alakították ki az informatikai rendszerüket, hogy a munkáltató számítógépe jelez a munkahelyen lévő rendszernek, ha a munkavállaló tizenöt percnél tovább nem mozdítja meg az egeret, vagy lekérdezhető, hogy mikor jelentkezik be és ki az adott programba, illetve érzékelni lehet a tevékenységet. Ennél egyszerűbb ellenőrzési mód az, ha a munkáltató váratlanul felhívja a munkavállalót, akiről – ha éppen a helyi szupermarketben vásárolgat – egyértelműen feltűnik bárki számára, hogy nem a munkáját végzi, és nem is a munkaközi szünetét vette igénybe. A munkaszerződésben ajánlatos kitérni a munkáltatói ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekre, mert az ellenőrzés nem jelenthet aránytalan terhet a munkavállalónak, illetve a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személyre sem, tehát nem jogszerű az előzetes bejelentés nélküli vagy a munkaidőn kívül tartott ellenőrzés.

A rendelkezésre állás tekintetében a Munka Törvénykönyvének 110. §-a lehetőséget biztosít a munkáltatónak, hogy a munkavállalóját a beosztás szerinti napi munkaidején kívül is kötelezze az utasítások végrehajtására. Mivel a Covid-19 alatt a korlátozások miatt szinte mindenki otthon volt, így a munkáltatók nagy számban élhettek azzal a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre állási kötelezettség miatt a munkavállalónak akár este kilenckor is osszanak ki feladatot túlóra címszó alatt, mondván, hogy úgyis otthon vannak, nincs jobb dolguk. A probléma kiindulópontja abból fakad, hogy a home office szabályozása nincs teljeskörűen törvényi vagy rendeleti szinten rendezve, így extrém esetben a munkavállaló részéről akár 24 órás rendelkezésre állásra kötelezés is lehetséges lenne. Ugyanúgy gondot okoz a munkaidő kérdése is, hiszen a munkavállaló otthon végezte a teendőit, úgy, ahogy ő azt jónak látta. Ha négy óra alatt elvégezte a nyolc órás munkáját, akkor annyit dolgozott, ha a nyolc órát megszakításokkal teljesítette, azt sem felügyelte senki. Vegyük figyelembe például azt az esetet, amikor a munkavállaló a feladatainak egynegyedét megcsinálta egy óra alatt, de jön a kedvenc török szappanoperája, ezért majd csak két óra múlva folytatta a kötelezettségeit. Az otthon végzett tevékenységek nehezebben ellenőrizhetők, bár az tény, hogy ennek köszönhetően a munkavállaló szabadabb lehet a munkavégzés során, így nyugodtabban, komfortosabb körülmények között dolgozhat.

Munkahelyi baleset, üzemi baleset

Egy másik kérdés, amely foglalkoztat, hogy a home office során történt baleset munkahelyi balesetnek számít-e, a munkáltatót ez esetben terheli-e felelősség. Tegyük fel, hogy a munkavállaló két munkafolyamat között úgy dönt, kivasalja a ruhát, vagy berakja a sütőbe a süteményt. Ha véletlen megégeti a kezét vasalás közben vagy kigyullad a konyha, vajon kit terhel a felelősség?  Elvileg a munkavállaló munkaidejében történt a baleset, így joggal vetül fel a kérdés, hogy saját felelősség, és magának fizeti a kárt, vagy igényt tarthat a munkáltató felelősségének megállapítására, és kártérítésre.

Minden home office alatt történt balesetet ki kell vizsgálni és ehhez segítségül a vállalat által megalkotott otthoni munkavégzésre vonatkozó szabályzatot kell figyelembe venni.

Minden esetben azt kell vizsgálni, hogy az otthoni baleset a munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben történt-e, például, ha a számítógép meghibásodása miatt a munkavállalót megrázza az áram, akkor az egyértelműen munkabalesetnek számít, viszont ha a feladatainak elvégzése közben kimegy megkeverni a levest, és közben leforrázza a kezét, az nem minősül annak.

A szabályozás még nagyon gyerekcipőben jár, de már vannak kiindulási pontok. Az Mt.-ben található szabályozás kimondja, hogy a munkahelyen a munkavállaló nem változtathatja meg a munkakörülményeket a munkáltató hozzájárulása nélkül. Ebből levezethető, hogy szükséges a munkáltató előzetes tudomása a munkakörülményekről, így a kezében lévő információk alapján meghatározhatja, hol történjen az otthoni munkavégzés. A Munkavédelmi törvény igazolja ezt, mégpedig a távmunkavégzés esetén munkahely a felek által a munkaszerződésben meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi, tehát ha a munkavégzés során ebben a helyiségben történik a baleset, akkor munkabalesetnek minősül. Ha a munkáltató nem határozza meg a kötelezettség elvégzésének helyszínét, akkor az otthoni munkavégzés során bekövetkező balesetek munkabalesetek lesznek, feltéve hogy a munkavállaló lakásában történt. Ne feledkezzünk meg a munkáltató kimentési lehetőségéről sem, hiszen ha bizonyítani tudja, hogy a balesetet az ellenőrzési körén kívüli körülmény okozta, amivel nem kellett számolnia és nem volt tőle elvárható, hogy a körülmény bekövetkezését elkerülje vagy elhárítsa, mentesül a felelősség alól.

A fentebb leírtakkal szerettem volna arra helyezni a hangsúlyt, hogy ennek a foglalkoztatási formának a terjedése és népszerűsége miatt sürgősen szükség lenne egy mindenre kiterjedő jogszabály létrehozására, hiszen jelenleg a távmunkára vonatkozó szabályok alkalmazandók a home office-ra. A kérdések megoldására hosszútávon lesz szükség, mivel az Y és Z generációk sokkal nagyobb szabadságot és rugalmasabb munkafeltételeket igényelnek, így akár a Munka Törvénykönyvét is bővíteni lehetne a home office intézményével.

Ez a cikk az Arsboni 2021 őszi Gyakornoki Programjának keretében készült, melynek támogatója a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda.

Források

Források:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.