Így nyit irodát egy új közjegyző Budapesten

Tízévnyi közjegyzőhelyettesi munka után nevezték ki közjegyzőnek Juhász Ivettet. Hogyan változik a feladata? Mekkora munka felépíteni egy irodát és kiválasztani a munkatársakat? Mit tart a legnehezebbnek és mire szeretne több időt fordítani? Interjú a közjegyzői munka szeretetéről, a segítő attitűdről és a kitartásról.

Milyen változást hozott az életedben, hogy kineveztek közjegyzőnek?

Már tizenhat éve dolgozom közjegyzői irodában, az elmúlt tíz évben közjegyzőhelyettesként. Önálló munka volt az is, egyedül vittem ügyeket, jártam helyszínekre, oldottam meg feladatokat, képviseltem az irodát. Nekem már az is egyfajta szakmai kiteljesedés volt, már akkor éreztem, hogy egész életemben ezt a munkát szeretném végezni. Ezt betetőzte, hogy most már közjegyző vagyok. Tavaly is pályáztam már, akkor még nem sikerült, most, 37 évesen igen. Eddig alkalmazottként dolgoztam és a végső anyagi felelősség az irodáé volt. Most viszont önálló vagyok, munkáltató, és már a saját bőrömet viszem a vásárra. Ez nagy szabadságot és nagy felelősséget is ad.

Miben lesz más a munkád mostantól?

Egyrészt ugyanúgy fogom folytatni, mint eddig, ugyanolyan feladataim lesznek. Nagyon rossz lenne, ha csak a többieket irányítanám, elveszne a közjegyzői munka személyességének varázsa, ami igazán tetszik ebben a hivatásban. Másrészt viszont a saját irodámat vezetnem kell, már rajtam múlik, hogy kik dolgoznak itt, hogyan dolgoznak, és mennyi ügyfelünk lesz. Olyan hozzáállást tudok-e mutatni, olyan szolgáltatást tudok-e nyújtani, ami vonzza az ügyfeleket. Tudom-e úgy formálni a munkatársaimat, hogy ők is magukénak érezzék azt az attitűdöt, hogy nem az ügyfél van értünk, hanem mi vagyunk az ügyfélért. Szeretek segíteni másoknak, nekem ez nem teher. Olyan kollégákat szeretnék választani, akik hasonlóan éreznek erről, hiszen nagyobbrészt ők fognak találkozni az ügyfelekkel. Ezért a munkatársak toborzását tartom a legfontosabb és a legnehezebb feladatnak az iroda nyitásakor. Emellett persze sok más feladatom is van. Ki kellett választani a helyszínt, kialakítani az irodahelyiséget, ráadásul előre gondolkodva, hogy akkor is elférjünk majd, ha bővül a létszám. Azután be kell rendezni az irodát, és olyan, apróságoknak tűnő dolgokkal is foglalkozni kell, mint az iroda logójának megterveztetése. De ezeket, mások segítségével sokkal egyszerűbben meg tudom oldani, ezért a legtöbb időt és energiát a munkatársak kiválasztása jelenti.

Milyen csapatot gyűjtesz magad köré?

Az első évben egy helyettesem lehet, rajta kívül jelöltet és jogi asszisztenst is választottam már. Van közöttük olyan, akit évek óta ismerek, kölcsönösen kedveljük egymást. Ez nagy segítség, mert így mindketten tudjuk, mire számíthatunk a másiktól. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz egyszerű munkáltatónak, főnöknek lenni. Hajlamos vagyok arra, hogy túl megértő legyek, de azért most kell majd tartanom egy kellő távolságot. Egyensúlyt kell kialakítani, hogy jó fej is legyek, meg munkáltató is. Akiket eddig felvettem, azokkal kölcsönös a szimpátia, úgyhogy remélem jól tudunk majd hosszabb távon is együtt dolgozni. Fontos, hogy mindenki szeressen bejárni, mert mégis, ez egy kis családi iroda, nem egy multi.

Mindig közjegyző szerettél volna lenni?

Másodikos gimnazistaként döntöttem el, hogy a jogi kart választom. Miután 2003-ban bekerültem az ELTE jogra, másodév után elkezdtem megnézni a különféle jogi területeket. Elmentem ügyvédi irodába és a bíróságon is gyakornokként, de nem vonzott egyik sem. Harmadévben azután két közjegyzőnél is vettem fel tárgyat, Tóth Ádámnál az öröklési jogot, Gáspár Edinánál a közjegyzői nem peres eljárásokat. Mindkettő érdekes volt, azt vettem észre magamon, hogy szívesen tanulom, annak ellenére, hogy péntek délutánonként volt a szeminárium. Kölcsönös volt a szimpátia, a félév végén hívtak gyakornoknak a közös irodájukba két hétre. Ebből két év lett, egészen a diplomázásig bejártam szinte minden nap. Rengeteget tanítottak ők és a közjegyzőhelyettesek is, mindig érdemi munkát adtak, volt értelme időt fordítani rá. Az iroda légköre is nagyon emberi volt, tetszett, hogy csapatban dolgoztak. Miután végeztem az egyetemen, rögtön felvettek közjegyzőjelöltnek, a szakvizsga után, 2012-től pedig közjegyzőhelyettesként dolgoztam. Idén pályáztam sikeresen egy közjegyzői helyre, Budapesten, a 3. kerületbe.

Ez egyenes útnak tűnik.

Ezt elsősorban a Jóistennek köszönhetem, azután magamnak és a családomnak, és persze Tóth Ádámnak, akinek az irodájában a szakma csúcsán lévőktől tanulhattam a gyakorlatot, nem utolsó sorban pedig Szécsényi-Nagy Kristófnak, akinél az elmúlt két évben sajátíthattam el a magasz színvonalú szakmai tudást. Mindez szerintem legalább annyira fontos, mint az egyetemi elmélet.

Mi fogott meg a közjegyzői munkában?

Olyan munka ez, amiben tulajdonképpen az ügyvéd és a bíróság között állok. Nem szeretném, ha csak az egyik oldalt kellene képviselnem, mert tudom, hogy lehet ellenérv és esetleg úgy védek meg valakit, hogy nincs igazam. A bíróságban pedig az nem tetszett, hogy olyan döntéseket kell hozni, amely adott esetben az embereknek az életét jelentősen befolyásolja. A közjegyző nem tanácsot ad, hanem tájékoztatást nyújt arról, hogy mit lehet és mit nem lehet, és az ügyfél dönt, hogy a lehetőségek alapján melyiket választja ki. Itt a tényeket kell elmondani, akár tetszik, akár nem, és ezek alapján a felek döntik el, mit szeretnének tenni.

Melyik közjegyzői hatáskör a kedvenced?

A hitelesítést tartom a közjegyzői munka alapjának, arra épül fel minden más. De itt nem csak az aláírások, dokumentumok hitelesítésére kell gondolni, hanem például a ténytanúsításra is. Végeztem nyolc napig tartó ténytanúsítást egy nagy budapesti piacon, ahol mindent videóra vettünk egy kollégámmal. Rögzítettük a tényeket, kvázi passzív szereplőként. Egyébként azt szeretem a legjobban a közjegyzői munkában, hogy segíteni tudok valakinek előre gondolkodni saját életéről. Ezért szeretem az öröklési jogot, egy végrendelet készítését vagy a családjogi ügyeket, például egy házassági vagyonjogi szerződést, de akár egy hitelszerződést vagy egy kölcsönszerződést is szívesen készítek, a lényeg, hogy segíteni tudjak.

Mondtad, és látszik is Rajtad, hogy nagyon szereted a munkádat, és rengeteget dolgozol. Megmarad ez a hozzáállásod? Hogy látod, mi lesz mondjuk öt vagy tíz év múlva?

Akkor is ugyanúgy fogom szeretni, mint most. Szeretek emberekkel találkozni, beszélgetni, segíteni a dolgaikban. Ez az attitűdöm nem változott meg az elmúlt tizenhat évben, ezután sem fog. A bor nem válik vízzé. De magamra szeretnék egy kicsit több időt szánni. Eddig a munka, a tanulás és a család mellett erre nem igazán maradt időm, bízom benne, hogy most többet tudok majd sportolni, mozogni.