Kikezdtem a főnököm nejével – erre kirúgott…

Visszaél-e a jogával a munkáltató, ha úgy válik meg alkalmazottjától, hogy a felmondás indoka ugyan megfelel a Munka Törvénykönyvében támasztott világosság, valóság és okszerűség követelményének, de a háttérben húzódó valódi indok maga a bosszú? Mit tehet a sérelmet szenvedett fél, ha a munkáltatói intézkedés látszólag megfelel a jogszabályoknak, de a joggyakorlása rendeltetésellenes?

A fenti kérdésekben való eligazodás érdekében először is meg kell vizsgálnunk a munkáltatói joggyakorlás módjára vonatkozó követelményeket, amely követelményekre alapozott jogértelmezési tesztek eredményei alapján állapítható meg egy adott munkáltatói jog gyakorlásának jogszerűsége.

I. Mit tehet velünk a munkáltató?

Szinte mindent… – gondolják sokan, de nézzük meg pontosan, hogy ez mennyire érvényesül, vannak-e korlátok?

A munkaviszony során a munkáltató a hierarchikus helyzetből adódóan jelentős mértékben egyoldalúan határozhatja meg a teljesítés módját, emellett széles körben számos utasítást adhat, vagy akár a munkavállaló személyiségi jogainak elővédjén áthatolva is ellenőrizheti annak tevékenységét. A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) ugyan nem határozza meg kifejezetten a munkáltatói jogokat, azokat csupán munkáltatói jogkörként említi, e jogkörökön belül azonban konkretizál egy-egy jogot, mint pl. a munkavállaló személyiségi jogainak szükséges és arányos korlátozása[1].

A munka(jog) jövője és a "Facebook állam" - XIII. Lawtech Meetup

A munkáltatói joggyakorlásra lehetőséget adó és az annak módját meghatározó jogszabályi tényállás tehát magában kell foglaljon egy ún. minőségi követelményt, amelyet az Mt. a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeként határoz meg, és egy abszolút korlátot, amely pedig az Mt. szerint a joggal való visszaélés.

A rendeltetésszerű joggyakorlás jelentése, hogy az adott jogok kizárólag céljaiknak megfelelően és rendeltetésükkel összhangban gyakorolhatók, oly módon, hogy a joggyakorlás nem lehet visszaélésszerű, azaz nem járhat mások érdekeinek csorbításával vagy korlátozásával

II. Mikor mondhatjuk, hogy az eljárása rendeltetésszerű vagy sem?

Ahogyan azt fentebb említettük, a munkaviszonyban történő joggyakorlás során az adott jogot rendeltetésével összhangban kell gyakorolni. Az új Ptk. hatálybalépéséig a régi 1992-es Mt. tartalmazta a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét[3], melynek értelmében minden jogi normának, alanyi jognak és jogintézménynek önálló társadalmi rendeltetése és célja van. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének értelmezésére az 1992-es Mt. meghatározta a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmát is[4].

Ennek értelmében annak a cselekménye minősül rendeltetésellenesnek, aki nem rendeltetésszerűen (azaz visszaélésszerűen) jár el, vagy csak látszólag cselekszik jogszerűen.[5]

Az 1992-es munka törvénykönyve szerint rendeltetésszerű joggyakorlásról akkor beszélhetünk, ha a jogok gyakorlása:

  1. jogszerű cél érdekében valósul meg (jogalkotói szándék érvényre jut); valamint
  2. nem csorbítja és nem korlátozza a másik fél jogát vagy jogos érdekét.

A munkáltatói joggyakorlás e tényállás alapján akkor nem rendeltetésszerű, ha:

  1. a munkáltató nem egy jogszabályban meghatározott cél érdekében gyakorolja az adott munkáltatói jogát; és/vagy
  2. ez a joggyakorlás nem, vagy kizárólag jogszabály által meghatározott célból csorbítja a munkavállaló jogát, vagy jogos érdekét.

III. Jogával visszaél-e, ha intézkedése rendeltetésellenes?

Már az új, akkor még előkészületi fázisban lévő  Ptk.-ra tekintettel az Mt. nem a munkáltatói joggyakorlás minőségi követelményéről, a rendeltetésszerű joggyakorlásról, hanem annak abszolút korlátjáról, a joggal való visszaélés tilalmáról rendelkezik. Ahogy azt a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának állásfoglalása is alátámasztotta, a rendeltetésszerű joggyakorlás és a joggal való visszaélés tilalma azonos társadalmi követelményt fogalmaznak meg a jogalkalmazóval szemben, ezek egymást fedő tényállások, melyeket a gyakorlatban is azonos tartalommal használnak.[6]

A joggyakorlat[7] alapján az alábbi konjunktív feltételek fennállása esetén beszélhetünk joggal való visszaélésről:

  1. az alanyi jog gyakorlása formálisan jogszerű (nem jogellenes, azaz nem ütközik jelen esetben az Mt. szabályaiba);
  2. az alanyi jog gyakorlása hátrányt okoz;
  3. egy többlettényállási-elemnek a fennállása.

IV. Milyen „trükköt” alkalmaz a munkáltató?

A joggal való visszaélés során

a visszaélő saját jogának gyakorlásával okoz a jog által általánosságban tiltott érdeksérelmet.

Gyakorlatban a joggal való visszaélés tilalma akkor állapítható meg, ha maga a joggyakorlás formálisan jogszerű, azaz a jogszabályokkal összeegyeztethető, de ellentétes a tételes jog céljával, elvárásaival, magával a jogalkotói szándékkal.[8] Jogellenességhez vezethet mind az aktív (tevőleges), mind a passzív (nem tevés), de formálisan jogszerű magatartás.[9] Az a megfogalmazás nem teljesen pontos, hogy a jogszabályokat látszólag betartva állapítható meg a jogellenesség, mert a joggal való visszaélésről abban az esetben is beszélhetünk, ha ugyan nem tudunk egyetlen írott (tételes) jogi normára sem hivatkozni, amelynek funkciójával a jogot gyakorló fél magatartása ellentétes, azonban azt mégsem társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolja.[10]

Mit is tudunk eddig nagyjából?

  • Joggal való visszaélésnek tekintjük azt, ha az alanyi jog gyakorlása általában jogszerű, de az eset körülményekből egyértelműen látszik, hogy a helyzet visszaélésszerű
  • A jogellenes magatartás alapja mindig valamilyen alanyi jog, mely alatt a jogalany jogszabályokból – jelen esetben az Mt.-ből – eredő jogosultságát értjük.[11]

Nem biztos, hogy evidensnek tűnik, ezért érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy

A jogellenesség és a rendeltetésellenesség egyidejűleg nem állhatnak fenn.

Gondoljunk csak bele, hogyha egy munkáltatói intézkedés munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, akkor az jogellenes. Az emiatt sérelmet szenvedett fél a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértésére alapítja keresetét. Ezzel szemben, ha a joggyakorló magatartása a törvényben foglaltakba bár nem ütközik – ilyen értelemben véve azt jogszerűnek tekinthetjük –, de ellentétes a rendeltetés céljával, úgy rendeltetésellenességről beszélhetünk.

V. Segítségünkre lehet a magyar bírói gyakorlat?

Az Mt. nem tartalmaz taxatív felsorolást, hogy mely konkrét körülmények fennállta esetén következik be joggal való visszaélés, hanem példálózó jellegű tartalmat tár elénk, mint például „mások jogos érdekeinek csorbítására irányuló magatartás”. Az Mt.-ben szereplő felsorolásban[14] foglalt eseteket nem szűken, hanem kiterjesztően kell értelmeznünk, hiszen azok általános meghatározások illetve példák, melyek számos magatartással realizálódhatnak. Ideértve minden olyan konkrét döntést, elrendelést, joggyakorlást stb., amelynek célja a másik fél rendeltetésszerű joggyakorlásának megakadályozása vagy éppen korlátozása, hogy az adott jog gyakorlásától egy teljesen másfajta hatást érjen el.[15]

A bírói gyakorlat mára számtalan esetet dolgozott ki, mely egyfajta útmutatást jelent számunkra, hogy egy adott helyzet körülményeit megvizsgálva megállapítható-e, hogy a jogot gyakorló fél visszaélt-e a jogával. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló jelentése a joggal való visszaélés tilalmát érintően sarkalatos pontnak számít. Az 1995-2015 között elemzett bírósági határozatok alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a vizsgált esetek nagy részében a munkaviszonyok munkáltató részéről történő egyoldalú megszüntetése (felmondás, felmentés) révén valósult meg rendeltetésellenes joggyakorlás. Elmondható, hogy az esetek 70%-ában a munkaviszony jogellenes megszüntetése volt a per tárgya.[16]

Az MK 95. számú állásfoglalása[17] is meghatározza rendeltetésellenességet, melyről akkor beszélhetünk, ha a joggyakorlás a jogellenes célok elérését szolgálja[18].

Olyan esetekben merülhet fel tehát rendeltetésellenes joggyakorlás, ha a munkáltatói intézkedés valódisága és okszerűsége egyébként nem vitatott.

Ebből következik, hogy ha az adott cselekmény az Mt. szabályaival ellentétes, akkor a tételes jogszabályba való ütközés nem szolgálhat kereseti jogalapként joggal való visszaélés esetén. Akkor lehet csak a keresetben a joggal való visszaélést, mint a keresetben meghatározott igény jogalapját megjelölni, ha egyébként az alperes cselekménye nem ütközött a tételes jog szabályaiba. A joggal való visszaélés tehát kiegészítő jogi védelem, csak akkor hivatkozható, ha tételes jogszabályra egyébként nem lehetne hivatkozni.

A továbbiakban olyan – az ítélkezési gyakorlatból ismert  állásfoglalások, döntések következnek, melyekben megállapításra került, hogy az adott intézkedés rendeltetésellenes, azaz a joggal való visszaélés tilalmába ütköző:

  • A jogviszony megszüntetésénél rendeltetésellenes kiválasztási szempontnak minősül egy jövőbeni bizonytalan helyzet alapulvétele [EBH2011. 2337.]
  • A munkáltató rendeltetésellenes gyakorolja felmondáshoz való jogát, ha a jog gyakorlásával nem jogszerű célt kíván elérni [BH2001.38.]
  • A felmondás (felmentés) rendeltetésellenes, ha a munkáltató a jognyilatkozatát a munkavállaló (közalkalmazott, köztisztviselő) helyesnek bizonyult szakmai véleménye következményeként teszi meg [BH2008. 100.]
  • A munkaviszonynak törvényes érdek nélkül történő, többször ismételt, határozott időre szóló kikötése a munkaszerződésekben egyértelműen csorbítja a munkavállalónak a felmondási járandóságokkal kapcsolatos jogos érdekét, ezért rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg [BH1999. 524.]
  • A próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető. A munkaviszonynak ebben a formában történő megszüntetésére is vonatkozik az a követelmény, hogy a jogokat és a kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni [BH1995. 608.]

A pontos értelmezés végett elemezzük az első bírósági döntést: „A jogviszony megszüntetésénél rendeltetésellenes kiválasztási szempontnak minősül egy jövőbeni bizonytalan helyzet alapulvétele [EBH2011. 2337.]” – ebből a joggal való visszaélés tesztjéhez használható egyik elem a bizonytalanság, mivel ha a munkáltató gyakorolja valamely jogát, de a jog gyakorlása által kiváltott joghatást bizonytalan feltételtől teszi függővé, akkor ez megerősíti (de önmagában nem dönti el) a joggal való visszaélés fennállását.

VI. Észleltük, hogy a munkáltató jogával visszaélve hozott számunkra hátrányos intézkedést – mi a teendő?

A joggyakorlat-elemző csoport a vizsgált ügyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítás tekintetében a felperesi oldalon lévő munkavállaló köteles megfelelő mennyiségű és minőségű bizonyítékot a bíróság számára szolgáltatni. Érvényesül ebben az esetben a polgári perrendtartásból már ismert generális szabály: „annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll […]”[19].

Joggal való visszaélésre keresetet alapítani lehet, de ennek feltétele, hogy a joggyakorlás formálisan jogszerűen történjen, emellett ellentétes kell legyen a tételes jog céljával.

Tételes jogszabályba való ütközést nem lehet megjelölni rendeltetésellenes joggyakorlásként (joggal való visszaélésként).

Nem tartozik az sem a joggal való visszaélés esetköréhez, hogy a munkáltató másnál, más esetben milyen intézkedést vagy döntést hozott. A Kúria egyértelműben foglalt állást abban a tekintetben, hogy bizonyított, lényeges, vétkes és jelentős mértékű kötelezettségszegés fennállta esetén általában nem valósul meg joggal való visszaélés, mert az alanyi jog gyakorlása mellett mindig többlet-tényállási elemeket is vizsgálni kell, mint pl. retorzió, személyes elégtétel, véleménynyilvánítás korlátozása vagy visszatartása. Abban az esetben, ha a tételes szabályok között nem találunk olyan rendelkezést, mely kógens jelleggel írná elő a nyilatkozattételt, úgy arra joggal való visszaélés címén nem hivatkozhatunk.[12] A jogok gyakorlása önmagában nem valósíthat meg joggal való visszaélést.[13]

Ahhoz, hogy joggal való visszaélésre hivatkozhassunk szükséges egy többlet-tényállási elem fennállásának a bizonyítása.

Ez a plusz elem alapvetően a háttérben húzódó valódi jogellenes szándék, viszont ennek pontos bizonyítása nem egyszerű feladat. Önmagában az, hogy a munkavállalót hátrány éri vagy érte, nem elegendő a joggal való visszaélés megállapítására. Hiszen pl. maga a munkáltatói felmondás is bizonyos értelemben hátrányokozás, mivel a munkavállaló munkaviszonya megszűnik, és már nem részesül jövedelemben, de ettől még nem beszélhetünk joggal való visszaélésről. Érdekes lenne, ha minden (jogszerű) felmondás után a bíróságokon kártérítést követelhetne a munkavállaló, mert őt hátrány érte… A joggal való visszaélésre történő hivatkozáshoz tehát szükséges egy többlet-tényállási elem fennállásának a bizonyítása, mely a formális joggyakorlásból eredő hátrányokozás megvalósításában érvényesül, mint pl. a személyes bosszú céljából történő felmondás.

VII. Nehézségek árán végül bizonyítottuk, hogy “unfair módon” jártak el velünk, de jár-e kompenzáció?

Joggal való visszaélés esetén ha az a jog, amely gyakorlásával a joggal való visszaélést megvalósították, tételesen szabályozásra került, az Mt. elsősorban az adott tételes jog szabályozása körében rögzített jogorvoslati lehetőségeket biztosítja (pl. jogellenes felmondás esetén a munkaviszony helyreállítása).

Amennyiben a joggal való visszaélés olyan jog gyakorlásával összefüggésben valósult meg, amelyet az Mt. nem szabályoz tételes módon, elsősorban az Mt. munkajogi igény érvényesítésének és a munkáltató kártérítési felelősségének szabályai szerinti jogorvoslatok alkalmazhatóak.

A bírói gyakorlat is rámutatott arra, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlással okozott hátrány orvoslásaként kártérítés is megállapítható.[20]

Ha joggal való visszaélést sejtünk a munkáltató intézkedése mögött, ezekkel mindenképp legyünk tisztában!

  1. A joggal való visszaélés és a rendeltetésellenes joggyakorlás egymást fedő tényállások.
  2. A visszaélő fél formálisan, azaz betartva az előírt jogszabályi rendelkezéseket igyekszik hátrányt okozni.
  3. Ez a fajta joggyakorlás rendeltetésellenesnek és visszaélésszerűnek minősül, mivel nem összeegyeztethető a tételes jog céljával, illetve a jogalkotói szándékkal.
  4. A sérelmet szenvedett félnek kellő pontossággal és részletességgel kell bizonyítania egy többlet-tényállási elemet, magát a jogellenes szándékot, mely alapján okkal lehet következtetni a vele szemben eljárt fél visszaélésére.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Forrásjegyzék

[1] Mt. 7. § (2) bekezdés: „a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos.”

[2] Mt. 7. § (1) bekezdés: „tilos a joggal való visszaélés. E törvény alkalmazásában joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.”

[3] 1992. évi Mt. 4. § (1) bekezdés: „Az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.”

[4] 1992. évi Mt. 4. § (2) bekezdés: „A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.”

[5] Dr. Kártyás Gábor – Dr. Takács Gábor: Az új munkatörvénykönyve munkáltatóknak. Budapest. Complex Kiadó, 2012.

[6] Dr. Hajdu Edit: A joggal való visszaélés tilalmának ítélkezési gyakorlata. In: Munkajog. HVG-ORAC, 2017/1. szám

[7] 5/2017.(XI.28.) KMK vélemény a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről

[8] EBH2005.1238

[9] Dr. Horváth István – Dr. Szladovnyik Krisztina: Munkajog. Budapest. Novissima Kiadó, 2013.

[10] Dr. Kártyás Gábor – Dr. Takács Gábor: Az új munkatörvénykönyve munkáltatóknak. Budapest. Complex Kiadó, 2012.

[11] Dr. Hajdu Edit: A joggal való visszaélés tilalmának ítélkezési gyakorlata. In: Munkajog. HVG-ORAC, 2017/1. szám

[12] 2017. (VII. 12.) KMK összefoglaló vélemény a joggal való visszaélés tilalmának ítélkezési gyakorlatáról

[13] Az Alkotmánybíróság 3241/2015. (XII. 8.) végzésének 30. bekezdése: „valamely jog gyakorlása és a jogok kimerítése önmagában nem valósít meg joggal való visszaélést.”

[14] Mt. 7. § (1)

[15] Bankó Zoltán – Berke Gyula – Kiss György: Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Kft., 2017.

[16] 2017. (VII. 12.) KMK összefoglaló vélemény a joggal való visszaélés tilalmának ítélkezési gyakorlatáról

[17] MK. 95. sz. állásfoglalás IV. pont: „körülmények arra engednek következtetni, hogy a jogviszony alanyainak joggyakorlása […] jogellenes célok elérésére irányul”

[19] Pp. 265. § (1)

[20]  BH2002.242.

[21] Pp. 184. §

Képek forrásai:

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.