Jogszerű a munkáltatói nyilatkozat – vagy mégsem? Hogy ne éljünk vissza a joggal?

Egyre gyakoribb eset a munkajog világában, hogy a munkavállaló egy esetlegesen rá nézve kedvezőtlen munkáltatói jognyilatkozat közlését – vagy éppen annak megtagadását – követően a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 7.§ szerinti joggal való visszaélést tiltó rendelkezésére hivatkozással támadja meg a munkáltató nyilatkozatát. Mit foglal magában az Mt. 7. § rendelkezése szerinti klauzula? Mikor lehet alkalmazni e klauzulát, és milyen konkrét alkalmazási kérdések merülhetnek fel egy jogvita során? Mire ügyeljen a munkáltató, mire hivatkozhat a munkavállaló? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni a jelen cikkben.

A jogintézmény lényegi eleme, hogy az Mt.-n alapuló jogokat ne lehessen olyan módon gyakorolni, amely ellentétbe kerülne a jog által szolgálni hivatott céllal. Minden jogintézmény, norma, alanyi jog határozott célt tölt be társadalmunkban. Az Mt. általános magatartási követelményei sorába emelt joggal való visszaélést tiltó alapelv éppen azon eseteket kívánja lefedni, amikor a fél látszólag jogszerűen jár el, intézkedése mindenben megfelel az előírt rendelkezésekben foglaltaknak,

ugyanakkor jogát visszaélésszerűen, a jogintézmény céljával alapvetően ellentétes módon gyakorolja,

megsértve azon lényegi célt, amelyet a jogintézmény társadalmunkban betölteni hivatott. A tilalmazó elvet akár aktív módon, akár passzív módon meg lehet sérteni. Utóbbi eset az Mt. 7. § (2) bekezdése alapján munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadása esetén következik be. Erre gyakorlati példa, ha a munkavállaló a munkaviszonya megszüntetésekor értékelést kér a munkáltatótól, melyet a munkáltató – jogát visszaélésszerűen gyakorolva – megtagad.

Az elv gyakorlati funkciójának feltárása előtt elengedhetetlen kitérni arra, hogy az Mt.-ben foglalt joggal való visszaélés tilalmát a korábbi Mt. rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmaként nevesítette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-ei hatályba lépését követően hatással volt az Mt.-re is, így került sor az összhang megteremtésére az Mt. módosítása által. A Ptk. bevezető rendelkezésében foglalt négy alapelv egyike a joggal való visszaélést tilalmazó jogelv, amely a korábbi rendeltetésellenes joggyakorlást tilalmazó elv helyébe lépett. A joggal való visszaélés elve amellett, hogy megtartotta azon általános szempontot, hogy megvalósuljon valamely, a jogszabály vagy norma céljával való szembehelyezkedésnek esete, konkretizálta az alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő módját.

Az intézmény gyakorlati alkalmazásával összefüggésben hivatott iránymutatást adni a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 5/2017.(XI.28.) KMK véleménye (továbbiakban: KMK vélemény).

A KMK vélemény kiemeli, hogy a joggal való visszaélés alapelvének alkalmazása során

valamely alanyi jog gyakorlása általában jogszerű, azonban az adott eset körülményei folytán a helyzet visszaélésszerű.

A tilalomba ütközés akkor hívható fel, ha más konkrét jogi norma már nem nyújt segítséget az ügyben.

Joggal való visszaélés esetköre tehát kizárólagosan akkor vizsgálható, ha a munkáltató intézkedése egyebekben formálisan jogszerű volt. Amennyiben tudunk tételes módon olyan jogszabályra, normára hivatkozni, amelyet a munkáltató megsértett, úgy a joggal való visszaélés tilalmába való ütközést kizárhatjuk. Nem valósulhat meg példának okáért a joggal való visszaélés tilalmába ütközés egy, a munkáltató által közölt olyan felmondás során, amelynek indokolása már a világosság, valóság, vagy okszerűség követelményének sem felel meg (Mt. 64. § (2) bekezdés). Kizárhatóvá válhat a joggal való visszaélés tilalmazó elv megsértése akkor is, ha a felek között szerződéskötéshez szükséges konszenzus jött létre, az elv alkalmazása ugyanis főként egyoldalú jognyilatkozatok, aktusok esetén lehet releváns.

A jogintézmény alkalmazási körének könnyebb behatárolásához gyakorlati példaként felhívható azon, esetkör, amely során a felek többszöri alkalommal létesítenek egymással határozott időtartamra szóló munkaviszonyt, és e munkaviszonyok létrejöttekor újra és újra próbaidő kerül kikötésre a felek között. Mivel a felek egybehangzó akaratnyilatkozata kell a szerződés(ek) akár e formájában történő létrejöttéhez is, önmagában a felek közti gyakorlat még nem feltétlenül minősülhet jogellenesnek, ámbár megjegyzendő, hogy a próbaidő jogintézményének céljával, továbbá a jóhiszeműség és tisztesség alapelveivel nem egyeztethető össze e gyakorlat. Amennyiben azonban a munkáltató kihasználva a próbaidőre vonatkozó lehetőséget, gyakorolja az Mt. szerinti alanyi jogát és a munkavállalójával egy újból kikötött próbaidő során azonnali hatállyal felmondást közöl, úgy a felmondás már beleütközhet a joggal való visszaélés tilalmába.

Annak megállapítása ugyanakkor, hogy egy adott intézkedés, jognyilatkozat közlése vagy passzív magatartás beleütközik-e a joggal való visszaélés tilalmába kiterjedt bizonyítási eljárás lefolytatását igényli egy munkaügyi per során. Tekintettel e tilalom jellegzetességére, annak speciális mivoltára az eset összes körülményének mélyreható vizsgálata szükséges az adott ügyben. A peres eljárás során – ellentétben egy konkrét jogi normába, vagy jogszabályba ütköző munkáltatói intézkedés esetén –

az érdekelt félnek kell bizonyítania azt, hogy fennállnak a joggal való visszaélés feltételei.

Gyakori eset, hogy a munkavállalók a felmondás világosság, valóság, és okszerűségi elvének megsértése mellett, másodlagos jogcímként hivatkoznak a joggal való visszaélésre. E körben a bizonyítási eljárás során azon hivatkozási alapokat kell elsődlegesen vizsgálni, amelyek konkrét jogszabályi rendelkezésbe ütközést jelölnek meg, függetlenül az előterjesztett kereseti kérelmek sorrendjétől. Az Mt. ugyan egzakt módon nem sorolja fel a joggal való visszaélés hátrányos jogkövetkezményeit, megvalósulása azonban maga után vonhatja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását (Mt. 29.§-30.§), vagy akár a fentiekben foglalt példa alapján sor kerülhet konkrét, az Mt-ben foglalt jogkövetkezmények alkalmazására is, például a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazására.

Az elv tehát lehetővé teszi, hogy egy formálisan teljes mértékben jogszerű intézkedés az adott speciális körülmények között mégis jogszerűtlenné váljon, így fontos, hogy munkáltatóként ne csak a tételes jogszabályban foglaltakat tartsuk szem előtt, hanem ügyeljünk arra, hogy a munkaviszonyra irányadó jogainkat ne gyakoroljuk visszaélésszerűen és tartsuk tiszteletben az Mt. szellemiségét.

Ecovis Hungary logo Az Üzlet & Jog rovat az Ecovis Hungary Legal és az Arsboni szakmai együttműködésében megjelenő állandó melléklet

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.