Ki alkot és kié a jog? – Szoftverek a munkaviszony keretei között

A munka világában gyakori az az eset, amikor a munkavállaló valamilyen szerzői művet, így például képet, videót, írásos szöveget vagy szoftvert állít elő a munkáltató számára. Ezek a művek azon túlmenően, hogy nagy hasznot jelentenek a munkáltatónak, számos problémát felvethetnek, amelyek következtében vita alakulhat ki a munkaviszony alanyai között. Ezen helyzetek megoldására a törvényi szabályozás több lehetőséget is kínál, amelyek ismerete és alkalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy rendezett legyen a szerzői jogi helyzet a felek között. Meddig terjed a munkaviszony keretében alkotott művek esetén a szerzői jog védelme? A munkaviszonyok alá-fölé rendeltsége hogyan befolyásolja a szerzői jogi viszonyokat?

A szellemi alkotások joga egy tág jogterület, amely 2 nagy részre osztható: szerzői jogra és iparjogvédelemre. Előbbi az irodalmi, tudományos, művészeti művekkel foglalkozik, míg utóbbi a műszakilag és gazdaságilag jelentős egyéb alkotások (mint a találmányok és a védjegyek) tekintetében tartalmaz szabályokat. Cikkem szempontjából a szerzői jog rendelkezései bírnak relevanciával, így az iparjogvédelem területét nem tárgyalom. Kiemelten foglalkozom a szoftverek kérdésével, tekintettel arra, hogy a digitalizáció hatására az iparágak jelentős részében találkozhatunk velük valamilyen formában, legyen az egy bonyolult egészségügyi szoftver,  vagy a mindennapokban használta telefonos vagy autós szoftverek.

A szerzői művek általános értelmezése

A szerzői jog legfontosabb szabályait a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) tartalmazza. Ez a törvény határozza meg a szerzői művekre vonatkozó kritériumokat, a szerzőség definícióját és a szerzői jogi védelem feltételeit. A szerzői jogi védelem alá tartozó művek taxatív felsorolása nem lehetséges, ugyanis minden olyan irodalmi, művészeti és a tudományos alkotás védelemben részesül, amely egyéni és eredeti jelleggel bír. A törvény felsorolása szerint szerzői műnek tekinthető többek között a szoftver, a színmű, a rajz, egy épület terve vagy akár egy jelmez is. A megalkotott művekkel kapcsolatos követelményként megjelenő egyéni és eredeti jelleg is megerősíti a szerzői művek tág körét. Ezen feltételpár azt követeli meg, hogy a mű a szerző általi egyedi módon kerüljön kifejezésre, és ne csupán egy korábbi alkotás egyértelmű másolataként jelenjen meg. A szerzői jogi védelem szempontjából nincs jelentősége a mű mennyiségi, minőségi vagy esztétikai jellemzőinek, így egy díszkötetes Jókai regény ugyanolyan védelemben részesül, mint egy papírdarabon megjelenő néhány soros, iskolában írt vers. Nem jogi területről beszélnénk, ha nem lennének kivételek az előbb felvázoltak alól. Az Szjt. több olyan kategóriát is meghatároz, amelyek az egyéni és eredeti jelleg megvalósulása esetén se részesülhetnek védelemben. Ilyenek a jogszabályok és az egyéb állami szervek által kiállított iratok, a napi hírek, az ötletek, matematikai műveletek, valamint a folklór bizonyos kifejeződései is.

Fontos kiemelni, hogy a szerzői művek esetén a védelem a megalkotás pillanatában keletkezik, nincs szükség semmilyen hatósági eljárásra. Lehetőség van azonban a művek önkéntes műnyilvántartásba történő felvételére, amely a jogi védelemre ugyan nincs hatással, de vélelmet keletkeztet amellett, hogy a szerző személye az, aki a mű nyilvántartásba vételét kérte, így a később esetlegesen felmerülő jogvitákban a bizonyítás egyszerűbb lehet.

Az általános ismertetés keretében szükséges megemlíteni a szerző személyét is, aki a szerzői mű megalkotója. Az alkotó kizárólag természetes személy lehet, azonban később egy jogi személy is szerzői jogi jogosult pozíciójába (ami különbözik a szerzői pozíciótól) kerülhet, amennyiben az eredeti szerző átadja neki művet és ezzel a szerzőséggel járó egyes jogokat is, így akár a munkáltató is szerzői jogi jogosulttá válhat. Az ember általi alkotás követelménye sokáig nem jelentett problémát azonban a generatív mesterséges intelligencia megjelenésével egyre több ezzel kapcsolatos dilemma merül fel ezen jogterületen, amelyről bővebben a következő hiperlinkelt Arsboni-s videóból valamit korábbi cikkekből is tájékozódhatnak.

A szoftver, mint szerzői mű

Az Szjt. és az uniós jog értelmében szoftvernek minősül a számitógépes programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció, amely megjelenhet tárgykód vagy forráskód formájában is. Az Egyesült Államok szerzői jogi törvénye szerint a számítógépi program utasítások sorozata, amely közvetve vagy közvetlenül számítógépben alkalmazva meghatározott eredmény létrehozását célozza. A szoftver jogi védelmének szükségességét az alkalmazásuk mindennapossá válása, gazdasági jelentőségük és elterjedtségük kívánta meg. A törvény ezen művek tekintetében is az általános szerzői művekre vonatkozó kritériumokat támasztja, így egyedinek és eredetinek kell lennie, így lényeges, hogy a szoftver megalkotásra kerüljön és tovább lépjen az ötlet, gondolat fázisán.

A szoftverek esetén jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a szoftvert több ember alkotta, ugyanis a szoftverek megalkotása során ritkán fordul elő, hogy valaki teljesen egyedül hozza létre. Gondoljunk csak bele, hogy egy telefonos alkalmazás fejlesztése során szükség van informatikus, grafikus, és zenével foglalkozó szakember munkájára is ahhoz, hogy felhasználók számára az applikáció elérhető és élvezhetővé váljon. Az így megalkotott szoftverek együttesen létrehozott műveknek tekinthetők, amelyben a szerzők jogait külön-külön meghatározni nem lehet, így a szerzői jogok később a szerzők jogutódját, azt a természetes vagy jogi személyt illetik meg, akinek vagy amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és aki vagy amely a saját nevében nyilvánosságra hozta.

A mű szerzőjét megillető jogok két részre oszthatók, személyhez fűződő és vagyoni jogokra. A személyhez fűződő jogok minden esetben a mű szerzőjét illetik meg, semmilyen körülmények között nem ruházhatók át másik személyre. Ilyennek minősül a szerző névfeltüntetési joga, a mű egységének védelme és a mű nyilvánosságra hozatalának joga. Ezek a jogok a szoftverek esetében jóval nehezebben gyakorolhatók, mint az egyéb szerzői művek esetén, tekintettel a korábban említett többszerzős jellegükre. A vagyoni jogok ezzel szemben gazdaságilag hangsúlyosabbak a szoftverek esetén, ugyanis a szoftveripar egy nagyon tőkeintenzív iparág. Ilyen vagyoni jognak minősül a többszörözés, a terjesztés, az átdolgozás és a nyilvános előadás, amelyek ugyan nem korlátlan (a szabad felhasználás szerzői jogban foglalt esetei), de meglehetősen hatékony védelmet biztosítanak a jogosult számára. A jogok biztosítják a felhasználás engedélyezését és a jogosulatlan felhasználással szembeni védelmet is. A szoftvereknél kötött felhasználási szerződésekben a felek lefektetik a felhasználás feltételeit, a jogdíjakat és egyéb lényeges kérdéseket, valamint a szerző engedélyt ad a mű felhasználására. A szoftverekre vonatkozó felhasználási szerződésekben a vagyoni jogok a törvény erejénél fogva korlátozottabbak, mint más szerzői művek esetén. Így eltérő megállapodás hiányában, a szerző joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására, amennyiben ezeket a cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi. A felhasználási szerződésben az sem zárható ki, hogy a felhasználó szoftverről biztonsági másolatot készíthet, sőt jogosult a szoftver megfigyelésére és részletes tanulmányozására is, a szerző engedélye nélkül. Fontos kiemelni, hogy a szoftver külső tanulmányozása alapján, amely megilleti a jogszerű felhasználót, egy hasonló tulajdonságokkal és működéssel rendelkező szoftver megalkotása nem sérti a jogosult vagyoni jogait.

De mi a helyzet a munkaviszonyban alkotott szoftverekkel?

A munkaviszonyban megalkotott művekre, így a munkavállaló által megalkotott szoftverre is, az általános szerzői jogi szabályoktól eltérő szabályozás vonatkozik. Ezek a művek két jogterület, a polgári jog és a munkajog határterületén helyezkednek el, így megfelelő szabályozás hiányában a két jogterület szabályai szerint eltérően kerülnének megítélésre. Ezen helyzetet azonban az Szjt. rendezi és a polgári jogra helyezi a hangsúlyt az ún. „szolgálati művek” esetén.

A szolgálati művek olyan művek, amelyek munkaviszonyban vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban kerülnek megalkotásra, utóbbiak közé a közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszonyokat érti a törvény, így a megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban alkotott művekre ezek a szabályok nem alkalmazandóak. Kiemelendő, hogy a szakirodalmi álláspont alapján a szerző munkaviszonyának vagy egyéb jogviszonyának az alkotás folyamatának nagyobb részében fent kell állnia, egyéb esetben a szerzői művekre vonatkozó általános szabályok alkalmazandók. Amennyiben a munkavállaló a korábbi munkáltatójának utasítása alapján kezdte meg a mű létrehozását , de az új munkáltatójának adja át a művet, az a munkaviszony lesz irányadó a szerzői jogi jogosult megítélésénél, amely a mű elkészültének időpontjában fennáll. Amennyiben a szerző munkaviszonya az mű befejezte előtt megszűnik, a munkáltató nem követelheti a mű átadását a korábbi munkavállalójától, akinek megszűnt a munkaviszonya.

A szolgálati műként való minősítés másik elengedhetetlen feltétele, hogy azt a szerző munkaköri kötelessége keretében alkossa meg. Ez a kötelezettség megjelenhet a munkaköri leírásban, a munkaszerződésben, munkáltatói szabályzatban, azonban a bíróság döntési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a konkrét esetben ilyen kötelezettség fennállt-e, így az írásbeli, a szóbeli vagy a ráutaló magatartással a munkavállaló tudomására hozott utasítás is munkaköri kötelezettségnek minősíthető. Fontos kiemelni, hogy ez a szabály nem jelenti azt, hogy a szerzőnek munkaidőben és a munkavégzés helyén kell a művet létrehoznia.

A fentiekkel ellentétben, amennyiben a munkavállaló nem munkaköri kötelességeként, munkakörével kapcsolatban alkot meg egy művet, az nem minősíthető szolgálati műnek, akkor sem, ha felhasználja a munkahelyen lévő eszközöket és ismereteket. Ilyen esetben az alkotásról a munkavállaló szabadon rendelkezhet, a munkáltató semmilyen jogot nem szerez ezen művek tekintetében, szemben a szolgálati művekkel ahol a vagyoni jogokat a  későbbiekben leírtak szerint a munkáltató szerzi meg. A mű megítéléséről szóló későbbi viták elkerülése érdemes tehát meghatározni, hogy milyen jellegű művek azok, amelyek az adott munkaviszonyban munkaviszonyból folyó kötelességként alkotott műveknek minősülnek, ennek legegyszerűbb módszere annak kikötése hogy szolgálati műnek kizárólag a rendes munkaidőben alkotott művek tekintendők.

A munkaköri kötelezettség körében azt is fontos kiemelni, hogy a munkáltató utasításának kellően pontosnak kell lennie, meg kell határozni, hogy milyen tárgyú művek tartoznak ebbe a körbe, valamint az ezzel kapcsolatos ellátandó feladatot, a későbbi félreértések elkerülése érdekében.

Miután a munkavállaló a művet, jelen esetben a szoftvert megalkotta, felmerül a kérdés, hogy ki szerez szerzői jogokat, kit illetnek meg a műből eredő hasznok? Ezen kérdés megválaszolásához külön kell választanunk a fent tárgyalt személyhez fűződő és a vagyoni jogokat, ugyanis ezek sorsa eltérően alakul.

Az Szjt. irányadó rendelkezései szerint a vagyoni jogok a munkáltatót illetik meg attól a pillanattól fogva, hogy a munkavállaló a művet átadta számára, vagyis, a jogátszállás az átadással automatikusan megtörténik. Ezzel szemben a személyhez fűződő jogok (a szerző névfeltüntetési joga, a mű egységének védelme és a mű nyilvánosságra hozatalának joga) a munkavállalónál, mint szerzőnél maradnak. Abban az esetben, ha a szerző a mű átadását, vagyis nyilvánosságra hozatalát megtagadja (amit megtehet ugyanis a nyilvánosságra hozatal, mint személyhez fűződő jog továbbra is a szerzőt illeti), a munkáltatónak innentől fogva semmilyen polgári jogi eszköz nem áll a rendelkezésére ennek kikényszerítésére, csupán a munkajog eszközeivel élhet.

A vagyoni jogok átszállása után a munkáltató rendelkezik a mű vagyoni jogaival. A munkavállaló kérheti a neve feltüntetésének mellőzését is, mivel a névfeltüntetési jog személyhez fűződő jog.  A név feltüntetésének joga a szoftverek esetében azonban kisebb relevanciával bír, ugyanis leggyakrabban több ember munkája folytán jönnek létre, valamint a gyakorlatban is ritkán találkozunk ezzel a megoldással.

Az egyik leglényegesebb kérdés azonban a díjazás, vagyis az, hogy megilleti-e a munkavállalót valamilyen díj azon mű után, amelyet a munkaviszony keretében alkotott és amellyel már a munkáltató rendelkezik. Erre a kérdésre eltérő a válasz a szoftverek és az egyéb szerzői művek esetén. Főszabály szerint a szerzőt megilleti díjazás a műve után, ha a felhasználásra a munkáltatója másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. Így, például egy munkaviszony keretében megszületett iromány esetében a szerző díjazási igénnyel élhet a munkáltatójával szemben, azon bevételek tekintetében, amelyekre a munkáltató a szerző művének engedélyezése vagy vagyoni jogainak átruházása eredményeként tett szert. Ennek érdekében a munkáltatók szempontjából érdemes lehet kikötni, hogy a munkavállaló a jogok átruházásáért valamint a felhasználási, illetve hasznosítási engedélyért járó külön díjazásról lemond, mivel munkabére ezen ellenértéket is magába foglalja. A törvény sem összeget, sem az arányosság követelményét nem rögzíti a díjazással kapcsolatban, így a felek közötti megállapodás lesz irányadó. A munkaviszonyban létrehozott művekkel kapcsolatos általános díjazási szabályokkal szemben az Szjt. eltérő megközelítést alkalmaz a munkaviszonyban alkotott szoftverekre, ugyanis a törvényi előírások szerint a munkavállalót a munkadíjon felül főszabály szerint semmilyen egyéb juttatás nem illeti meg, ha csak nem állapodnak meg ettől eltérően a munkaszerződésben.

Ezen szabályozás indoka abban áll, hogy a szoftverek esetén az azt megalkotók köre gyakran nem követhető vissza, valamint, ha mindenki, aki részt vett egyes szoftverek megalkotásában díjazásban részesülne, az a munkáltató számára jelentős kiadást jelentene, amellett, hogy a szoftverfejlesztés folyamata már önmagában is tetemes költségekkel jár.

A felek azonban eltérhetnek a főszabálytól és megállapodhatnak díjazásban, amelyet a 2009-ben megalkotott szoftver irányelv is kimond. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a felek a munkaszerződés mellett felhasználási szerződést is köthetnek, amely a szerzőknek biztosítja a szerzői jogdíjat a munkabér megtartása mellett, ahogy az a bíróság döntésének alapját képező esetben is történt, ahol szintén szoftverfejlesztő személyeket foglalkoztatott a vállalat.

Összefoglalva tehát az alábbiakra kell odafigyelnünk egy szoftverfejlesztő munkaszerződésének megírása során:

• A munkaszerződésben is jelenítsük meg a munkavállaló mű megalkotására vonatkozó munkaköri kötelezettségét.
• Adjunk egyértelmű utasítást, jellemzést a megalkotandó műre.
• Írjunk elő a műre vonatkozó átadási kötelezettséget, különös tekintettel arra, hogy mikor, kinek és milyen módon kell átadni a művet.
• Határozzuk meg a szerzői díj mértéket, amennyiben a munkadíjon felül ebben is részesíteni kívánjuk a szerzőt.
• Azonban ha a munkáltató semmi képpen nem akar szerzői díjat fizetni, legyen egyértelműen rögzítve, hogy a munkavállaló a jogok átruházásáért valamint a felhasználási, illetve hasznosítási engedélyért járó külön díjazásról lemond, mivel munkabére ezen ellenértéket is magába foglalja.
• A szellemi alkotásra vonatkozó rendelkezések a munkaviszony megszűnése után is hatályban maradnak

Ez a cikk az Arsboni 2024. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Forrásjegyzék