Kriptoökoszisztéma és jog

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Breszkovics Botond

Avagy a kriptorendszer fogalmainak áttekintése

Az elmúlt néhány évben nagy érdeklődés és nem kisebb befektetés kedv volt jellemző a kriptoökoszisztéma és az által kínált megoldások vonatkozásában. Ugyanakkor az e szegmensben általánosan használt terminus technikusok konzekvens meghatározása elmaradt.

Jelen rövid lélegzetvételű cikkben, a teljességre törekvés igénye nélkül szeretném  bemutatni, a leggyakrabban alkalmazott kifejezéseket amelyek segítségünkre lehetnek ahhoz, hogy megértsük a kriptoökoszisztéma működését.

A rendszer

A kripto ökoszisztéma lényegében az infótechnológia, a közösségi finanszírozás (CF) és a kockázati tőkefinanszírozás (venture capital) alapjaira épülve új megközelítésű tőkepiaci szegmenst hozott létre. A rendszer működési alapját a decentralizált, titkosítási folyamatokat alkalmazó ún. elosztott főkönyvi rendszer képezi (distributed ledger technology, DLT). Maga az elosztott főkönyvi rendszer, több számítógépből álló hálózaton oszlik el ahol egy konszenzuson alapuló algoritmus alapján a hálózat minden tagja részt vesz a hálózaton lebonyolódó műveletekben.

A blokklánc technológia általános értelemben, egy olyan decentralizált működésű, enkriptálási folyamatokat alkalmazó, elosztott főkönyv (ledger) vagy adatbázis, amely lehetővé teszi meghatározott tranzakciós műveletek gyors és biztonságos lebonyolítását. Az ilyen tranzakciós műveletek tárgya lehet pl. a Bitcoin. A blokklánc lényegében a DLT egyik típusa.

Lényeges, hogy a tranzakciós adatbázis, több számítógépből álló hálózaton oszlik el. A gyakorlatban ezt nevezik nodenak. A node az egymással kapcsolatban álló pontok elnevezése. A node-ok az egyes adatblokkokat kezelő csomópontok. Minden csomópont tartalmazza a teljes adatbázis összes adatát. Rendszerint „a hálózat minden tagja számára olvashatók az információk, jogosultságtól függően kiegészíthetők. A tranzakciók blokkonként időrendi sorrendben egymáshoz kapcsolva láncot alkotnak. A teljes láncot összetett matematikai algoritmusok védik, ezek garantálják az adatok sértetlenségét, biztonságát”.

A DLT-hez kacsolódnak a decentralizált autonóm szervezeteket, röviden a DAO-k (decentralized autonomous organization). A DAO egy irányítási struktúra nélkül működő kvázi gazdasági társaság, ahol a tagok egymás közötti viszonyait az okos-szerződések szabályozzák. A DAO három esszenciális jellegzetessége, a decentralizált felépítés, az autonóm jelleg és az elosztott konszenzusos protokollon (distributed consensus protocol) alapuló koordinálás.

A jelenlegi technológiai trendekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a jövőben a DLT technológia a bankok és a pénzügyi piac működésének megreformálását jelentheti, de láthatunk működő közigazgatási rendszereket melyek e technológián alapulnak pl. e-Estonia.

Nos, ha megvan maga a rendszer, akkor most jöhetnek a kibocsátásra kerülő eszközök.

Ennek megfelelően a kriptoeszközök (crypto-assets) tág értelemben olyan digitális adattárolók, amelyeket egy elosztott főkönyvben rögzítenek. A kriptoeszközök egyik fajtáját képezik a kriptovaluták (cryptocurrencies), ezek olyan enkriptált digitális átviteli eszközök, amelyek biztosítják a pénzeszközökkel történő tranzakciós műveletek gyors és biztonságos lebonyolítását.

A gyakorlatban, szolgáltatók meghatározott köre (pl. bitpanda.com) lehetővé teszik a kriptovaluták és a fiat pénzek (fiat money) közötti átváltások lebonyolítását. A fiatpénz lényegében a fedezet nélkül forgalomba hozott fizetési eszközök gyűjtőfogalma.

A kriptovaluták megjelenési formái alapján különbséget tehetünk coinok és a tokenek között.

A coinok fogalma alá azok a kriptovaluták vonhatók, amelyek egy saját protokollrendszert követő blokklánc hálózaton helyezkednek el például: Bitcoin, Ethereum. Az altcoin, coin és a crypto-coin terminusok szinonim fogalmak. Az altcoin kifejezés olyan kriptoeszközökre utal, amelyek a Bitcoin alternatívájaként szolgálnak.

A tokenek esetében nem beszélhetünk saját működési alapelvvel rendelkező blokklánc technológiáról, létezésükhöz szükséges egy már fennálló jellemzően Ethereum hálózat. A tokenek mindig valamilyen funkcionalitást kínálnak, amely egy adott platform vagy alkalmazás vonatkozásában értelmezhető. De facto megkülönböztethetünk payment, utility, equity és presale tokeneket.

A payment tokennek azok, amelyeket a tulajdonosok egymás közötti kifizetési műveletek lebonyolítására hozták létre. Az utility tokenek hozzáférést biztosítanak egy blokklánc alapú szolgáltatáshoz. In concreto például utility tokenek bocsátanak ki innovatív technológiai megoldások fejlesztői csapatának, a marketingeseknek illetve más közreműködő személyeknek, akik így adott kriptovaluta platform szolgáltatásaihoz kedvezményesen hozzáférnek. Az equity tokenek tulajdonosi pozíciót jelölnek és nyereségrészesedést biztosítanak adott kripto megoldás vonatkozásában. Presale tokenek elővásárlási jogot biztosítanak a később kibocsátásra kerülő kripto eszközök jegyzésére. Ez utóbbiak jellemzően a pre-ICO folyamán kerülnek kibocsátásra.

Felmerülhet a kérdés, hogyan kerülnek forgalomba az ilyen eszközök? Nos egy kibocsátási folyamat során, mely folyamatot célszerű, ha egy már szabályozott tőkepiaci folyamat tükrében vizsgáljuk meg. Az összehasonlítás eredményeként mind a hasonlóságok mind az eltérések megmutatkozzanak.

A kezdeti nyilvános részvénykibocsátás IPO (Initial Public Offering) az, amikor egy adott társaság részvényei első ízben kerülnek értékesítésre a nyilvánosság számára a tőzsdén. Az IPO előtt a társaságot zártkörűen működőnek tekintik, viszonylag kisszámú részvényese van (pl. alapítók, családtagok és barátok).

Az IPO és az ICO esetében egyaránt nyilvános forrásbevonásra kerül sor a tőkepiaci szereplők bevonásával.

Az elsődleges nyilvános coin kibocsátás ICO (Initial Coin Offering) egy forrásbevonási folyamat, amely jellemzően az induló vállalkozások támogatásának egyik eszköze. Abból eredően, hogy az ICO keretei között ún. token kibocsátás történik, a folyamatot ITO folyamatnak Initial Token Offering is nevezik. Az ITO esetében azonban a folyamatot egy okos szerződés vezényli le.

Az ICO folyamat maga, egy már létező kriptovaluta blokklánc hálózatán fut, ez lehet pl. Bitcoin, Ethereum és egyéb kriptovaluta is. Ez a gyakorlatban jellemzően az Ethereum hálózaton történő kibocsátást jelent. Ilyenkor a kibocsátott tokenek az ethereum ERC20 elnevezésű protokolljára épülnek. Releváns, hogy a kibocsátásra kerülő token értékét annak a kriptovalutának az értéke fogja meghatározni, amelynek blokklánc hálózatán az ICO folyamatot indították. A befektetők pénzeszközeik e kriptovalutába történő átváltása során ellenértékül meghatározott mennyiségű tokenhez jutnak.

Az elérni kívánt tőke maximális összegét hard cap elnevezéssel illetjük, amely nem szükségszerűen esik egybe, sőt döntő módon eltér, attól a minimálisan összegyűjtött tőkeösszegtől, amely megléte esetén a közösségi forrásgyűjtés sikeresnek tekinthető, ez utóbbi a soft cap.

A kibocsátásra kerülő tokenek megvásárlására határidőhöz kötött. Az időtűzéssel dies incertus an, certus quando vagyis az ICO és a sikeres token kibocsátás bizonytalan, hogy bekövetkezik, de ha bekövetkezik az biztos, hogy mikor pl. meghatározott év/hónap/nap. Ha ebben az időintervallumban a célösszeget összegyűjtik, a vállalkozás megkezdheti projektjének megvalósítását. Garanciális szabály, hogy a megjelölt összeg elérésének hiányában a befektetőknek vissza kell utalni a befektetéseiket. Hosszú távon, ha a vállalkozás sikeres lesz, a tokenek értéke növekedik így a befektetők is nyereséget realizálnak, ehhez természetesen a másodlagos piac pl. tőzsde megléte szükséges.

Hol kerülnek rögzítésre az ilyen kibocsátással kapcsolatos információk vagy a befektetőket érintő tájékoztatás?

Egy erre a gyakorlatban kialakított rövid lélegzetvételű, áttekinthető dokumentumban, a whitepaperben.

A whitepaper általános értelemben egy olyan dokumentum, amely ex lege meghatározott tartalmi elemeket tartalmaz, funkciója a befektetők megfelelő tájékoztatása a kibocsátóról és a kibocsátási folyamatról, a kibocsátott eszközökről. Ilyen információ pl. a szolgáltató által alkalmazott konszenzusos algoritmus Az alkalmazott konszenzusos algoritmus  (consensus algorithm) bemutatása, ennek kettő elterjedtebb változata a Proof of Work (PoW) és a Proof of Stake (PoS). PoW esetében, egy fél által kezdeményezett tranzakció lebonyolításához a rendszerhasználók többségének hozzá kell járulnia, amely a rendszer biztonságát is erősíti.

A whitepaper garanciális jelentőségt felismerve, a máltai törvényalkotó a „Virtual Financial Assets Act” 1. számú függelékében megállapítja a whitepaper pontos tartalmi és alaki kellékeit részletező szabályokat.

Végezetül, nézzük meg, hogy jogi aspektusból a kriptoeszközök minek minősülnek.

Ha visszatekintünk a magyar kereskedelmi jog hajnalára, ahol megállapításra került, hogy „a kereskedelmi forgalomban a testi ingó dolgok mellett, az értékpapírok jelentősége felértékelődött, az értékpapírok a jognak megadják ugyanazt a forgalomképességet, mint amivel a testi ingó dolgok rendelkeznek”. Napjainkban a kriptoeszközök jelentősége, de legalábbis a mögöttük meghúzódó blokklánc technológia felértékelődése tapasztalható.

Az ICO folyamat alatt, a kínálati oldal olyan eszközöket bocsát ki, amelyek valamilyen jogosultságot testesítenek meg. Ebből eredően az ilyen eszközök jogi minősége látszólag az értékpapírok jellemző tulajdonságait tükrözi.

Az értékpapír történeti lényegét tekintve a fizikai értelemben vett papír és a jogi értelemben vett alanyi jog kapcsolódásának sajátos formája. Gazdasági értékét közvetlenül éppen ez a sajátos kapcsolódás adja. A hatályos magyar Tőkepiaci törvény és a Polgári törvénykönyv ide kapcsolódó rendelkezései alapján folytassuk a vizsgálatot.

A Ptk. szerint értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként dematerializált értékpapírként a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.

A Tpt. az értelmező rendelkezések között tágabb megközelítést alkalmaz, ezzel kiszélesítve az értékpapírok lehetséges körét. Így minden értékpapír, ami a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi eszköz.

A Tpt. által használt értékpapír definíció fogalmi eleme a pénzügyi eszköz. Az ilyen eszközök széles körét rögzíti a MiFiD II. A 600/2014/EU rendelet utaló diszpozícióval pénzügyi eszköznek szintén az irányelvben felsoroltakat fogadja el.

Nemzetközi vonatkozásban az Amerikai Egyesült Államok értékpapírtörvénye Securities Act of 1933 és tőzsdetörvénye Securities Exchange Act of 1934 jelentős. Az értékpapírok körét mindkét törvény taxatív felsorolással tág körben határozza meg (Securities Act of 1933 Section 2 (a) (1).), annyi eltéréssel, hogy a tőzsdetörvény az értékpapírok tételesen meghatározott köréből kizárja azokat, amelyeknek lejárata a kibocsátás időpontjában legfeljebb kilenc hónap, kivéve a korlátozottan rendelkezésre álló türelmi illetve megújítási időszakot (Securities Exchange Act of 1934 Section 3 (a) (10)).

A kriptoeszközök aspektusából kedvező értlemezés lehet az amerikai törvények felsorolásban a befektetési szerződés investment contract. Ez olyan atipikus szerződéstípust jelöl, amely lehetővé teszi az értékpapírok tág körben történő meghatározását. Annak megállapítása, hogy milyen eszköz minősülhet értékpapírnak az ún. Howey- teszt elvégzése szükséges, e kritérium 1946-ban nyert megállapítást az Amerikai Legfelsőbb Bíróság SEC v. Howey ügyben.

Ez a megközelítés alkalmas lehet arra, hogy a meghatározott tulajdonságokkal rendelkező kriptoeszközöket értékpapírnak tekintsük. Azonban a kriptoeszközök e minőségének megállapítása minden esetben külön vizsgálat tárgyát képezi. Jelenleg ezt az álláspontot képviseli William Hinmann SEC amely a jövőre nézve iránymutatásul szolgálhat a joggyakorlat számára.

Summa summarum

Láthatjuk, hogy a kriptoökoszisztéma működése, folyamatai egy jól felépített struktúrát alkotnak, amelynek jogi szabályozása, ugyan kívánhat némi jogalkotói kreativitást de elengedhetetlen a befektetői érdekek és a prudens piaci működés megőrzése érdekében. Vége? Az innováció és a technológia folyamatosan fejlődik. Nincs ez másképpen a kriptoökoszisztémával sem, gondoljunk csak arra, hogy egy újabb kibocsátási folyamat az ún. IEO (Initial Exchange Offering) jelent meg, amelynek lényege és jellemzője az ICO-val szembe állítva, hogy e folyamatot egy „kripto tőzsde” kriptoeszközökkel folytatott kereskedelmet végző platform, bonyolítja. Ez megint csak érdekes lehet jogi aspektusból.