Lehet is sztrájkolni, meg nem is

Nyugodtan lehet sztrájkolni, amíg senki nem veszi észre. A jogalkotó pontosan úgy járt el a pedagógusokkal a köznevelési szabályokkal összefüggésben, ahogyan a bíró okos lánya Mátyás királlyal a népmesében. Adott is, meg nem is. Habár a 2022. évi V. törvény nem fosztja meg a pedagógusokat az Alaptörvényben rögzített sztrájkhoz való joguktól, mégis olyan feltételeket szab meg, amik teljes mértékben kiüresítik a munkabeszüntetés gyakorlásának lényegét.

A koronavírus világjárvány okán bevezetett veszélyhelyzet megszűnésével egyidejűleg életbe léptek az átmeneti rendelkezések, amik között meglepő módon felbukkantak a köznevelésben dolgozókra vonatkozó még elégséges szolgáltatás szabályai – nem kis vihart kavarva az amúgy is feszült helyzetben. A kifogásolt rendelkezések olyan feltételeket szabnak meg a fentebb említett követelményeket illetően, amik betartása mellett tulajdonképpen nem is tűnik fel a munkáltatóknak, hogy éppen sztrájk folyik. Az érettségizőket tanító tanárok esetén egyáltalán nem lehet sztrájkolni, mert kötelezően meg kell tartani az összes órát. Ezen kívül a sztrájk alatt a diákok felügyeletét csak pedagógus láthatja el.  Ha a tanárok betartják a törvényben előírt felügyeletre vonatkozó szabályokat, akkor éppen senki sem lesz, akinek lehetősége lenne gyakorolni a kollektív munkabeszüntetési jogát. Az, hogy ezzel milyen eredményt lehet elérni és egy ilyen – észre sem vesszük sztrájk – milyen kényszerítő erővel hat a foglalkoztatóra nem is kérdéses.

A sztrájk egy olyan kollektívan gyakorolható jog, amelynek során a foglalkoztatottak a munka beszüntetésével nyomást gyakorolnak a foglalkoztatóra, annak érdekében, hogy munkakörülményeik javuljanak vagy munkabérük emelkedjen. A sztrájk tehát egy eszköz, amely segíthet kiegyenlíteni a foglalkoztató és foglalkoztatott közötti erőviszonyokat. Kétélű fegyver, ezért természetes, hogy a törvényhozó megpróbálja pontos, meghatározott keretek közé szorítani. Fontos kérdésként merül fel, hogy meddig lehet szűkíteni ezt a keretet, hogy a fegyvernek éle is maradjon. Mindenki számára teljesen természetes, hogy egy mentős nem sztrájkolhat, ha egy ember életét kell megmenteni és egy tűzoltó sem élhet a sztrájkhoz való jogával, ha egy égő házat kell eloltani. A munkabeszüntetés tehát bizonyos esetekben megtiltható vagy korlátozható.

Az Alkotmánybíróság az 1/2023. (I. 4.) számú határozatában kifejtette, hogy

azok a munkavállalók, akik „a lakosságot alapvetően érintő tevekénységet” folytatnak, csak úgy gyakorolhatják a sztrájk jogát, hogy a még elégséges szolgáltatást teljesítik.

Az Alkotmánybíróság a szükségességi és arányossági teszt keretei között vizsgálta a két törvényi rendelkezést. A sztrájk alapvető emberi jog (habár nem alanyi alapjog), így korlátozása csak törvényi szinten lehetséges. Az alapjogkorlátozás lényege, hogy egy alapvető jog csak más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható, mindaddig amíg az alapvető jog lényeges tartalma nem változik.

Az általános alapjogi teszt négy altesztből áll, amelyek sorrendben így következnek: legitim cél teszt, alkalmassági teszt, szükségességi teszt és a szűk értelemben vett arányossági teszt. Ezek sorrendje kötött, így az alapjog korlátozás csak abban az esetben fogadható el, ha az egymás után mindegyik teszten megfelelőnek bizonyul. A legitim cél teszt értelmében a korlátozásnak valamilyen más alapvető emberi jog védelme, vagy egyéb alkotmányos célok érvényesítése érdekében kell történnie. Ha az alapjog korlátozás célja nem alkalmas más alapvető jog védelmére, akkor elbukik az alteszten és nem vizsgálható a többi szempont alapján. Az alkalmassági teszt értelmében az elérendő cél és a jogkorlátozás eszközei között ténybeli, logikai összefüggés kell fennálljon. A harmadik lépés a szükségességi alteszt, amely azt vizsgálja, hogy a lehető legkevésbé korlátozó eszközt alkalmaz-e a jogalkotó. Ha létezik más alternatív, kevésbé korlátozó megoldás az adott alapjog védelmére, akkor a korlátozás nem felel meg az alteszt követelményeinek. Végül a szűk értelemben vett arányossági teszt akkor fogadja el alkotmányosan igazolhatónak az alapvető jog korlátozását, ha a jogkorlátozással elérni kívánt előny megfelelő arányban áll az alapjogba való beavatkozás mértékével.

Véleményem szerint a pedagógusok sztrájkjogának jelenlegi korlátozása – az Alkotmánybíróság érvelésével ellentétben – már az alapjogi teszt első altesztjének próbáját sem állja ki.

A törvényhozó indokolása szerint a korlátozás legitim célja a gyermekek művelődéséhez, oktatáshoz és megfelelő testi és lelki fejlődéshez való joga. Az alkotmánybírósági döntéshez csatolt különvéleményében Dr. Schanda Balázs alkotmánybíró kifejti, hogy a pedagógusok azon kívül, hogy saját munkakörülményeiket szeretnék javítani, nem csak saját érdekeik védelmében szólalnak fel. A rendszerszintű problémákat a számok is jól mutatják: a KSH statisztikai adatai alapján jelenleg mintegy 7000 pedagógus „hiányzik” a rendszerből ahhoz, hogy az iskolai oktatás optimális keretek között működhessen. Az ELTE Pszichológiai Karának kutatócsoportja a Models of Teacher Learning című kutatás keretei között rávilágított arra a problémára, hogy a megkérdezettek közül majdnem minden ötödik pedagógus (17,2%) fontolgatja a pályaelhagyást. A pályakezdő pedagógusok nagy része már az első 4-5 évben elhagyja a szakmát, és a versenyszférában többszörös fizetésért helyezkedik el, ami nem meglepő, hiszen szintén KSH adat, hogy a köznevelésben dolgozó pedagógusok bruttó átlagkeresete 59,6%-a a diplomás átlagkeresetnek.

Vagyis, ha a törvényhozónak valóban az a célja, hogy gyermekeinknek a lehető legjobb nevelést, testi és lelki fejlődést biztosítsa, akkor vajon mi a helyes út, megfelel-e a korlátozás alapjául szolgáló legitim cél? A törvény erejével kényszerítsük a pedagógusokat alulfizetett, motiválatlan, túlhajszolt helyzetbe, üldözzük el őket a pályáról, a maradéktól pedig követeljünk minőségi, és egyre több munkát? Vagy kezeljük őket partnerként, egyenrangú félként és megfelelő társadalmi és anyagi megbecsüléssel értékeljük a munkájukat?

Egy pedagógus nem csak tanít – ez a legkevesebb, amit tesz – megmutatja a helyes viselkedési normákat, motivál, lehetőségeket mutat, és nem utolsó sorban terelgeti a gyermeket azon az úton, amit kitűzött maga elé. Arra bárkit lehet kényszeríteni, hogy leadja a tananyagot, de amennyiben elcsúszik ebbe az irányba az oktatás, úgy pont a lényeg fog elveszni, ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott, céltudatos és sikeres generációt és társadalmat neveljünk fel.

Ne feledjük: A legnagyobb tanári művészet az alkotás és felismerés örömének felébresztése (Albert Einstein).

Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.