Megszeghetetlen eskü (?) varázslat nélkül – az okosszerződések elmélete és technológiája

„Megszeghetetlen eskü” csak a fantasy világban létezik? Szeretnénk hinni, hogy legtöbben az „ígéret szépszó, ha megtarják úgy jó” mondás szerint élnek, de ha megkérdeznénk a jogászokat, mit gondolnak erről, szinte biztosan az ellenkezőjét tapasztalnák. (Természetesen jogi és nem erkölcsi szempontból.) A szerződések jó részét akarva, akaratlanul megszegik és peres, vagy nemperes ügyek kerekednek belőlük. A szerződésszegés, mint jogi fogalom pedig önmagában is hatalmas szakirodalmi háttérrel és gyakorlattal övezett téma. Ha reklámszöveget írnék akkor így folytatnám: van azonban egy olyan jogi technológiai megoldás, amely véget vet a szerződésszegésnek. Ez a cikk arról fog szólni, hogy ez valóban így van-e és mik is azok az okos szerződések.

A szerződések jövője

Szinte már csak közhelyesen tudunk beszélni arról, hogy a „mai rohanó világban” az informatika, a technológia milyen szinten fonódik össze életünk bármely területével. Nincs ez másképp a jog világában sem, ahol szintén nagyon fontos, hogy lépést tudjon tartani a jogi munkavégzés a technológia adta lehetőségekkel és kihívásokkal. (Jó példa erre a Telekom jogi csapatának egyedülálló AI alapú jogi chatbotja is, amely innovatív eszköz a mesterséges intelligenciát használva segíti a jogászok munkáját.)

A jog szóról legtöbben talán a szerződésekre asszociálnak. Kétségtelen, hogy a jogi munka egyik sarkalatos pontja a szerződések kezelése, megírása, véleményezése, vitás helyzetben való értelmezése. Nem véletlen tehát, hogy a szerződések világában is egyre több jogi technológia (nemzetközi szóhasználatban: LegalTech) eszköz üti fel a fejét. A szerződésekkel való munka során több lépésben kerülhet sor a technológia bevezetésére. A szerződések informatikai nyilvántartása, menedzselése lehet egy kezdő lépés, majd a szerződéses dokumentumok automatizációjára is sor kerülhet, több módon is. Akár a szerződéskötés folyamatának digitalizálására, akár a gyakrabban ismétlődő szerződéses tartalmakkal való munka technológiai eszközök általi helyettesítésére gondolunk, mind olyan LegalTech megoldások, amelyek segítik, hatékonyabbá teszik a jogi munkát. Ezen megoldásokhoz képest nem lépés, hanem ugrás szintű változást jelenthetnek az okos szerződések. Hogy miért? Automatikus végrehajtás, megszeghetetlenség, biztonság.

A kód jog? – a szabályozás képessége

A számítógépes programok kódok formájában készülnek el. Elsősorban az emberek által, meghatározott programozási nyelven megírt forráskódokban íródnak a meghatározott programok, ahhoz azonban, hogy ezeket a kódolt parancsokat a számítógép (pontosabban annak processzora) végre is tudja hajtani, ahhoz egy „fordítóprogram” a gép számára értelmezhető, bináris kódból álló futtatható állományt hoz létre. Többen úgy gondolják, hogy ezen kód hasonló tulajdonságokkal bír, mint a jog.  Ezt az elméleti kérdést a szakirodalomban „Is code law?”, azaz „A kód jog?” problémának nevezik.

A dilemma alapját az a kérdés képezi, hogy milyen mértékben tekinthető egy kód a számítógépes világ jogának, egyáltalán lehet-e erről szó. A kód hasonlóan parancs jellegű megkötéseket ad a számítógépnek, mint a jog az embereknek. Ezen parancsok mögött egy logikai rendszer áll, mint kiegészítő, kisegítő szabályok, akár a jogról, akár az informatikáról beszélünk. Ilyen szabály az informatika esetében a processzor meghatározott szabályok szerinti parancsokat értelmező, végrehajtó mechanizmusa, vagy a kisegítő jogelvek a jogszabályok mögött.  Ez a közös tulajdonsága a jognak és a számítógépes kódnak, amelyet úgy is nevezhetünk, hogy „képesség a szabályozásra”.

Ugyanakkor az, hogy a jog átültethető-e a hasonló koordináló képességgel rendelkező számítógépes kódba, megvan-e a jog esetében az a zárt logikai rendszer, ami ehhez szükséges lenne, messze túlmutat a cikk keretein. Annyi biztosan állítható, hogy a magánjog bizonyos fogalmai, mint például a „méltányolható közérdek”, vagy „különös méltánylást érdemlő magánérdek”, vagy ahogy Ződi Zsolt is írja, az „emberi méltóság”, az „alapos ok”, nem alkalmasak arra, hogy azok a számítógépes világban bináris kódként jelenjenek meg, hiszen pont a lényegüket, a helyzethez való viszonyítást, a bírói, vagy akár szerződéses félként való mérlegelési jogot szüntetné meg az ilyen módon való „lefordítás”.

A végrehajthatóság új alapjai: jog és kód a blokkláncon

A fentiekben láthatjuk, hogy elméleti alapja van a jog technológiában való leképezésének. Ahhoz azonban, hogy a jog, jelen esetben a szerződések kóddá való átültetése, a gyakorlatban is megvalósulhasson, szükség van egy olyan technikára, amely biztosítja a kód használatának biztonságát. Egy olyan funkciójú rendszerre, amely a jog esetében az igazságszolgáltatás, a kikényszeríthetőség, bizonyíthatóság biztosítéka. Erre nyújthat egyfajta megoldást a blokklánc (blockchain) technológia.  A blokklánc egy olyan decentralizált rendszert hoz létre, amelyben a felek közti tranzakció, mint egy blokk adatai, nem egy központi rendszerben tárolódnak, valamint nem is mint másolatok a két fél gépén, hanem egy nagy számú tranzakciós láncba épülnek be, amelyek az addigi összes hasonló tranzakciót elvégzett eszközön tárolásra kerülnek. A blockchain rendszernek nagy előnye, hogy egy eltárolt tranzakciót sem módosítani, sem törölni nem lehet, hiszen ehhez az összes blokkláncban résztvevő eszközön végre kéne hajtani a módosítást vagy törlést. Ez a decentralizált modell továbbá kiberbiztonsági szempontból is megfelelő védelmet nyújthat, hiszen egyszerre ennyi eszközbe való „belenyúlás” jelenlegi létező technológiákkal finoman szólva sem olyan egyszerű. Éppen ezen tulajdonságok azok, amelyek biztosítják, hogy egy kódolt tranzakció megfelelő módon eltárolásra, tartalma szerint végrehajtásra kerüljön, valamint a későbbiekben hitelt érdemlő módon felkereshető, tartalma visszaadható és bizonyítható is legyen. 

Az italautomatától a blokkláncig: az okosszerződések logikája

Az elméletek, tehát „A kód jog?” probléma és a blokklánc megoldás alkalmazása utat nyitott az okos szerződések felé is. Először 1996-ban Nick Szabo, magyar származású amerikai informatikus, jogtudós, kriptográfus hívta fel a figyelmet ezen „új protokollok” (itt: okos szerződések, smart contracts) alkalmazásának lehetőségére. Hogy mi a szerződés? A jognak egyértelmű válasza van, a Ptk. 6:58. §-a kimondja, hogy a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Na de mitől lesz okos egy szerződés? Ebben az esetben az okos jelző azt jelenti, hogy a szerződés – bár a felek akaratától függően, de – nem a felek ténybeli cselekményei alapján kerül teljesítésre, hanem önvégrehajtó módon, bizonyos feltételek bekövetkezése esetén. Jogi értelemben tehát egy feltételekkel övezett kötelemről van szó, amely garanciákhoz köti a kötelem későbbi teljesítését. Egy egyszerűsített példát véve egy klasszikus italautomata is okos szerződésnek tekinthető, hiszen meghatározott pénzösszeg behelyezése és a megfelelő ital kiválasztása esetén kiadja a kért terméket, ezzel egy „adásvételi szerződés” jön létre a felek között, és teljesül is azonnal. Ideális esetben tehát nem történhet olyan, hogy ingyen ad üdítőt az automata, de olyan sem, hogy fizetés ellenében nem ad semmit, hiszen az automatikus működés biztosítja a feleket afelől, hogy a feltételek bekövetkezése esetén létrejön és teljesítésre kerül a kívánt szerződés. Ugyanakkor, ha a palack beszorul, rávilágít a modell egyik korlátjára: a gép szerint a szerződés teljesült, az üdítőre szomjazó vevő szerint viszont nem. Ebben az esetben szükség van külső beavatkozásra, a példánál maradva az automata üzemeltetőjére, így a beprogramozott okosszerződések esetén a programozóra adott esetben. Egy további, életszerű példa lehet az is, amikor az 50 forintot érő palackokat váltjuk vissza egy automatában, a bedobott palackok értékét pedig vagy egy kupon formájában, vagy pedig számlapénzként kiutalva kapjuk meg az automatákat működtető cégtől. Egy üdítővásárlásnál, és egy-egy 50 forintos palacknál azonban messze nagyobb értékű ügyletekre is gondolhatunk. Egyes légitársaságok például a járatuk késése esetén automatikus pénzbeli kompenzációt nyújtanak utasaiknak az okos szerződések útján. Bizonyos projektek pedig a tömegfinanszírozás (crowdfunding) során alkalmaznak okos szerződéseket, amelyeknek lényege leegyszerűsítve, hogy ha van elég „adakozó”, aki egy bizonyos projekt megvalósulását támogatja, abban az esetben ezt az összeget átutalja a projekt tulajdonosának, egyéb esetben pedig az adományok összege visszautalásra kerül.

Ha a telekommunikációs szektort nézzük, okos szerződés lehetne az is, amikor az előfizető egy előre meghatározott tartalmú SMS útján rendel meg egy bizonyos szolgáltatást (pl. parkolás, autópályamatrica, színházjegy) és ezt követően automatikusan jön létre a szerződés, majd kerül levonásra a szolgáltatás ára a mobilszolgáltatás árán felül.

Automatizált biztonság vagy új kockázatok?

Az okos szerződések létrejöttének természetesen több feltétele is van. A legfontosabb, hogy a számítógép számára elérhetővé tegyük a szerződés tárgyát.  Legyen hozzáférése tehát a vevő és az eladó bankszámlájához, vagy egy ingatlan adásvétel esetében akár az elektronikus ingatlan-nyilvántartáshoz. Az így megkötött szerződés pedig, mint egy blokk épül be a blokklánc decentralizált szervezetébe, kiküszöbölve ezzel az előrelátható szerződésszegések nagyrészét, hiszen egy kifizetett vételár után nem kell a vevőnek azzal a lehetőséggel számolnia, hogy az eladó nem adja meg a bejegyzéshez a megfelelő engedélyt (maradva az ingatlan adásvétel példájánál), hiszen a megkötött okos szerződés automatikusan rendelkezésre bocsátja azt. Módosíthatatlan, kitörölhetetlen tranzakcióként beépül a blokklánc rendszerbe a szerződés, ezzel pedig – amennyiben egy bírósági eljárásra kerülne sor – a bizonyítékok manipulációja, elérhetetlensége sem lenne probléma.

A hangzatos előnyök mellett azonban jónéhány problémát, kérdést is felvet az okos szerződések léte. Az egyik leglényegesebb ezek közül, hogy bár a kód is rendelkezhet szabályozási képességgel, a kódot is emberek írják. Akár egy okos szerződés rosszul megírt kódja is képezhet szerződésszegést, amennyiben nem a felek megállapodása alapján íródik. Kérdés lehet az is, hogy a Ptk. alapján írásbelinek minősülhet-e egy „kódolt” szerződés. Jogon kívüli szempontként pedig megfontolandó lehet, hogy a gazdasági szempontból racionális szerződésszegés lehetőségének kiiktatása előny vagy hátrány a gazdasági szereplők számára.

Okosnak okos, de a jogász az okosabb

Az eddig leírtakból jól látszik, mekkora lehetőség a jogi szféra számára az okos szerződések megjelenése, alkalmazása. Ezzel együtt attól sem kell tartania a képzett jogászságnak, hogy az okos szerződések „esze” túlmutat az övéken és nem lesz szükség a jogi tudásukra. Ahogy ezt fentebb is írtam, maradnak olyan fogalmak, amelyek továbbra is jogi értelmezést várnak el, sőt az okos szerződések körüli jogi környezet megalkotása, alkalmazása is a jogászok feladata marad egy esetleges okos szerződések uralta világban. Ráadásul az okos szerződések ideális esetben elveszik a jogi szaktudást kevésbé, időt és energiát viszont annál inkább felőrlő feladatokat.

Mese és valóság

Biztosan állíthatjuk tehát, hogy „megszeghetetlen eskü” a szó szoros értelmében és a maga teljességében valóban csak a varázsvilág szüleménye, azonban egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a szerződéses ígéretek egy része „megtartott szép szóvá” válhasson az okos szerződések által. 

A Jogtanácsosok a digitális világban rovat a Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin.