Milyen jövő vár a kis ügyvédi irodákra? (1. rész)

A közelmúltban az Európai Unió Igazságügyi Programjának támogatásával megjelent egy angol nyelvű tanulmány az európai uniós ügyvédi irodák átlagos informatikai képességeiről és arról, hogy ez miként viszonyul az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában tapasztalható legjobb gyakorlathoz. A továbbiakban e tanulmányból szeretnék két részben kiemelni pár érdekességet, amelyek megérzésem szerint a magyar ügyvédi irodák jövőjére is kihatással lesznek.

Kezdjük egy kis módszertani megjegyzéssel: ahol nem írjuk eltérően, minden hivatkozott adat forrása a fenti, szabadon letölthető tanulmány, a statisztikai adatok a tanulmány mellékletében a PDF-hez csatolt Excel fájlokban is elérhetőek. Az uniós statisztikai adatok nem tesznek különbséget ügyvédi iroda és közjegyzői iroda között, de a hazai statisztikák alátámasztják, hogy a lenti megállapítások ügyvédi irodákra igazak. Az alábbiakban ügyvédi iroda alatt az egyéni ügyvédi praxisokat is érteni fogjuk.

Az ügyvédi irodai méretek itthon és külföldön

Közigazgatási szempontból, pusztán a számok oldaláról nézve a magyar ügyvédi irodák mind kicsik, és az alkalmazottaik összesített iparági létszáma is alacsony. Van néhány (a legutolsó, 2018. évi adatok szerint 3 db.) ügyvéd iroda, amely az uniós méretek szerint már közepesnek számít, de nagy magyarországi székhelyű ügyvédi iroda nincsen, és nem is várható, hogy lesz. Nyilván nem ez határozza meg az ügyvédi hivatás és az ügyvédi irodák fontosságát, de ez a strukturális jellemző az ügyvédi irodák működéséből fakad. Az uniós vagy nemzetközi összehasonlítások alapján ez egyáltalán nem kirívó vagy szokatlan. Az uniós piacot nézve az összes ügyvédi iroda két tized ezreléke éri csak el a nagy méretet, az összes alkalmazottak számát nézve az alkalmazottak kevesebb, mint 5%-át alkalmazzák a nagy ügyvédi irodák, és a bevételt illetően ennek a kis körnek jut az uniós torta 8,6%-a. Ha csak a 10 alkalmazott alatti ügyvédi irodákat nézzük, az Európai Unión belül az alkalmazotti és bevételi arányban is szinte minden országban ez a kategória a domináns.

Az OECD megállapításai szerint az ügyvédihez hasonló, tudásintenzív iparágakban általában is a kisvállalati méret a jellemző. A szokatlan inkább az, ahogy az ügyvédi irodai piac koncentrálódik az Egyesült Királyságban, ott is az Anglia és Wales joghatósága alá tartozó területeken. Persze szó nincsen cementgyárakhoz hasonló koncentrációról, de így is a kis ügyvédi irodák dominanciája megszűnt, az a kevés nagy méretű ügyvédi iroda rendelkezik az alkalmazottak 36%-ával és a jogi szolgáltatási piac árbevételének 49%-ával. Ehhez képest az Egyesült Államok piaca is (szövetségi szinten nézve) jóval közelebb áll az uniós átlaghoz, mint az Egyesült Királyság mutatói (ez valószínűleg inkább a tagállami eltérések szükségszerű következménye, mivel ilyen kiegyenlítő hatás az Egyesült Királyságban nem tud érvényesülni).

Lehet, hogy világgazdasági szempontból ma már nem számít Nagy-Britannia a nagy játékosok közé, de Anglia és Wales a világon a jogi szolgáltatások exportjában a második (Skócia és Észak-Írország ebben nem vesz részt). Igazi jogi szolgáltatási nagyhatalom maradt, csak az Egyesült Államok jogi exportja tudta ezt a méretet megelőzni. Azt senki nem fogja megmondani, hogy ez csak valami imperialista hatalom furcsa átmentése, vagy a szuperhatalommá vált egykori gyarmat nem szándékolt ajándéka, esetleg az angol jog kiválóságát, kiforrottságát és felsőbbrendűségét alátámasztó tény.

Az a legkevésbé sem valószínű, hogy Magyarország jogi szolgáltatási exportőrré nőne ki magát, és majd ebben fogunk versenyezni az Egyesült Királyságokkal. Ugyanakkor az angol és amerikai minták segítségével érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel abban, hogy a kis praxisok működésére miként hat ki egy esetleges hasonló piaci koncentráció. Az is fontos kérdés, hogy a hazai ügyvédi irodákra is nyomást gyakorló globális, informatikai változások várhatóan fokozzák-e majd a piaci koncentrációt, esetleg fékezhetik-e azt.

Miért jelent a digitalizáció terhet az ügyvédi praxisok számára?

Ügyvédi oldalról nézve nem csak a domináns kisvállalati működési forma a közös vonás. A digitalizációként is jelzett társadalmi folyamatban minden ügyvéd számára jelentős kockázatok, költségnövekedési potenciál van jelen. A társadalom digitalizálódásával növekszik az adott szituációval kapcsolatosan rendelkezésre álló adatmennyiség, így növekszik az az ügyspecifikus adathalmaz is, amit az ügyvédnek fel kellene dolgoznia, figyelembe kell vennie (lásd Hostöttler-Henry: L’avenir de la profession d’avocat. Rapport au Ministre de la Justice K. Geens. 25 02 2018. 654., p. 92-93). Nő a szerződéses szövegek hossza, de a rendelkezésre álló bizonyítékok köre is, és természetesen növekszik a figyelembe veendő szabályozások köre, részletessége is, valamint nő a releváns bírósági és hatósági gyakorlati döntések száma.

A globális informatikai és digitalizációs változások miatt mind az ügyfelek, mind az igazodást kívánó állami szervek új és új eszközök, kapcsolattartási csatornák használatát várják el az ügyvédektől. A közigazgatás szereplői az elektronikus ügyintézés és a költségcsökkentés ürügyén továbbra is előszeretettel fognak majd kiszervezni egyre több, jelenleg a közigazgatáson belül végzett műveletet az ügyfél (és annak informatikailag jobban felkészült képviselői) részére, beleértve a hatósági automatizáláshoz szükséges adatok kötelező rögzítését vagy a benyújtandó igazolások megadását olyan formátumban, amit közvetlenül fel tud dolgozni az adott hatóság. Tehát a fokozódó digitalizáció növekvő interoperabilitási költségét is sok esetben megpróbálják az ügyfél (és képviselője) oldalára áttolni.

Nőnek tehát az ügyvédek feldolgozási kapacitásával kapcsolatos elvárások, és e téren is egyre jelentősebb lesz az ügyvédi irodák közötti verseny. A megfelelő informatikai eszközök jelentősen növelhetik az ügyvédi iroda hatékonyságát például az új ügyfél átvilágítása és rögzítése terén, az elkészítendő iratok automatizálása vagy a jogi kutatások terén, azonban ennek van egy természetes határa. Az ügyvédi irodák közötti verseny hatékonyan csökkenteni tudja annak a valószínűségét, hogy ügyvédek repetitív munkából jól megéljenek, de félrevezető volna az ügyvédi tevékenységet csupán a kibocsátás, az output mennyisége felől nézni. Nem az a hatékonyabb iroda, amelyik hosszabb beadványokat ír és hamarabb, hanem az, aki a képviselt ügyfelének partikuláris érdekeit sikeresebben képviseli.

Ez a határ arról szól, hogy meddig beszélhetünk még ügyvédi tevékenységről. Amíg az ügyvédhez azért fordulnak, hogy egy, a társadalom szokásaiban magasan képzett személy a lehető legtöbb szempontot figyelembe véve hasznos útmutatást adjon egy problémára, addig az ügyfél nem fog ugyanilyen, szakértői tevékenységhez illeszkedő magas díjat fizetni azért, ha ezt a tevékenységet valami automata végzi. A teljes egészében automatizálható tevékenységeket méretgazdaságosság okán előbb-utóbb nem a kis ügyvédi irodák fogják végezni, külön-külön eszközökkel. Az ilyen tevékenységek végzésére az ügyvédi működési formától eltérő modellek sokkal alkalmasabbak, beleértve a kockázati tőke bevonzásának képességét is (lásd erről Armour, John, and Mari Sako: “AI-Enabled Business Models in Legal Services: From Traditional Law Firms to Next-Generation Law Companies?” Oxford, 2019.) Az elektronikus, hatóság által előkészített adóbevallás sem szünteti meg az adótanácsadó szakma létjogosultságát, hiszen mindig lesznek olyan komplex adójogi helyzetek, amelyekre az adózó nem tudja vagy nem szeretné a kínált standard megoldásokat alkalmazni. Kétség sem fér hozzá, hogy az ilyen állami automatizált megoldással azért néhány adótanácsadó értékes bevételtől esik el, de ez összességében nem jár az adott szakma fontosságának csökkenésével. Ugyanígy az ügyvédi tevékenységet is érinti majd az, hogy milyen folyamatokat tudnak automatizálni és ügyvédi közreműködés nélkül is az ügyfelek által közvetlenül használhatóvá tenni (például standard cégalapítás és módosítás, egyszerűbb ingatlan ajándékozások és visszterhes átruházások stb.), de ez nem fogja a hivatás lényegét érinteni, ott, ahol az ügyfélnek valóban személyre szabott szolgáltatásra van szüksége.

A következő rész a praxismenedzsment rendszerekről és a mesterséges intelligenciát használóként árult termékekről, valamint az ilyen eszközök jelentette költségnövekedésekről fog szólni.

A szerző ügyvéd, a Homoki Ügyvédi Iroda vezetője

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.