Az új Polgári Perrendtartás (Pp.) a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is újraszabályozta. Jelen cikkben nem a teljes perköltség rendszerről lesz szó, csupán annak fundamentális aspektusára vonatkozóan hívnám fel a figyelmet; nevezetesen arra, hogy mi is az a perköltség?
Hogy megértsük, mire kívánja a jelen cikk leginkább fókuszálni az olvasó figyelmét, álljon itt a régi Pp. és az új Pp. – eltérő – perköltség fogalma, szó szerint idézve azokat:
Régi Pp.:
„Perköltség – a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve – mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási, illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.).”
Ehhez képest az új Pp.:
„A perköltség a félnél – a perben vagy azt megelőzően – a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült minden költség, ideértve a bíróság előtt történő megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesést is.”
Véleményem szerint
az új Pp. „kulcsszava” az, hogy a jog „perbeli” érvényesítésével kapcsolatos költség lehet csak perköltség.
Miben más ez a korábbi szabályozáshoz képest?
Kétségtelen, hogy lehetnek egy jog „érvényesítésével” kapcsolatos költségei egy jogosultnak, amely azonban nem egyenlő a jog „perbeli érvényesítésével”. Amennyiben pl. egy jogosult valamely jogi eljárást elkerülni kívánó, kiegészítő megoldást próbál alkalmazni igényének érvényesítése során, avagy a jogi eljárást megelőzően, úgy ezzel kapcsolatosan költségei merülhetnek fel (személyes felkeresés, ügyvédi egyeztetés, levelezés, részletfizetési megállapodások elkészítésének díja, stb.).
Ezek a költségek álláspontom szerint a régi Pp. égisze alatt perköltségként érvényesíthetők voltak. Miért? Mert a régi Pp. akként fogalmazott, hogy a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségek „érdemlik meg” a perköltségkénti minősítést. A jogszabály a „kapcsolatban” szót tartalmazta, így álláspontom szerint belefért a célszerű pervitellel kapcsolatos perköltségek körébe, ha egy jogosult – elsősorban – megpróbálja a jogi eljárást elkerülni, vagy, egy későbbi bizonyítás megkönnyítése érdekében előzetesen levelezni, egyeztetni a kötelezettel.
Ám az új Pp. és akként fogalmaz, hogy a perköltség csak a jog „perbeli érvényesítésével” felmerült költség lehet. Ebbe már nem fér bele pl. egy jogi eljárás előtti egyeztetés, levelezés díja. Mert ha van ilyen díj, az a jog érvényesítésével kapcsolatos költség ugyan, de nem a perbeli érvényesítésével felmerült költség. Az minősül perbeli érvényesítéssel okozatosan felmerült költségnek, ami konkrétan a jogi eljáráshoz, mint olyanhoz kötődik. Természetesen, ha be tudjuk bizonyítani, hogy egy költség hamarabb merült fel, de az szorosan a jogi igényérvényesítéshez nélkülözhetetlen (pl. egy előzetes BM tudakozódás, hogy tudjuk, egyáltalán kit és milyen idézési címen perlünk), úgy ez is lehet perköltség. De ez alapján az új Pp. fogalom alapján nem minden, költség típusú követelés lehet egy eljárásban egyben perköltség is.
Ezt a jogi véleményt támasztják alá a jogirodalmi kommentárok is. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata (szerkesztette: Wopera Zsuzsa; Wolters Kluwer, Budapest, 2017) példának okáért ezt írja: „A perben állított jog érvényesítésével összefüggő költség akkor sem minősülhet a perköltségbe tartozónak, ha nem az adott perben történő érvényesítéssel kapcsolatban keletkezett, hanem például egy másik perben, vagy akár egyéb, a jogvita rendezését szolgáló eljárásban.”
Adódik a kérdés, hogy akkor ezeket a költségeket miként érvényesítse a jogosult, avagy felperes? Kizárásos alapon főkövetelésként. Tőkének nem lesz tőke, de a tőke / költség (anyagi jogi) kontra főkövetelés / járulék (eljárásjogi) megkülönbözetés alapján eljárásjogi értelemben főkövetelésként érvényesíthető, anyagi jogi jellegét tekintve természetesen megmarad költség.
Igen, sajnos ennek van egy olyan aspektusa, hogy
amennyiben ezen költségeket főkövetelésként érvényesítjük, úgy ez növelni fogja a fizetendő eljárási díjak alapját.
Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiek álláspontom szerinti jogi véleményt tükrözik. Annyiban több talán egy véleménynél, hogy elég sűrűn találkoztam már olyan jogalkalmazói – nevezzük így – felvetésekkel, amelyek pontosan az új Pp. fogalom alapján kezdték ki az egyébként eredetileg járulékok között érvényesített költségeket. Ekkor kezdtük ezeket költség típusú főkövetelésként érvényesíteni.
Az is igaz ugyanakkor – immáron több perfelvételi tapasztalattal – hogy nem egy bíró kolléga kérdezett rá, hogy felperes miért úgy érvényesíti az igényét, ahogy, miért nem perköltségként. Elmagyaráztuk és abban maradtunk, hogy nagy valószínűség szerint itt is egy jogalkotási pontatlanságnak vagyunk szenvedő alanyai, de értik a problémát.
Az Üzlet & Jog rovat az Ecovis Hungary Legal és az Arsboni szakmai együttműködésében megjelenő állandó melléklet***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
