A bírósági informatika rengeteget fejlődött az elmúlt években, és a pandémia felgyorsította ezt a folyamatot. Ma már természetes, hogy az ügyvédek elektronikusan kommunikálnak a bírósággal – legalábbis belföldön. Ha azonban az ügy több országot érint, már korántsem ilyen egyszerű a helyzet.
Egyetemista koromban nagy érdeklődéssel olvastam a Budapesti Hírlap századeleji számait. A rovatok közül leginkább a külföldi beszámolók voltak érdekesek. Nagyon ledöbbentett, hogy a méretétől és jelentőségétől függetlenül (Franciaország költségvetésétől a perzsa régens lemondásáig, az angol bányászsztrájktól a gyapot és a finomított cukor áráig a New York-i tőzsdén) a legtöbb nemzetközi eseményről már másnap olvashattak az újság előfizetői. A Titanic 1912. április 15-i katasztrófájáról is már 16-án részletes beszámolók láttak napvilágot a lap hasábjain keresztül (annyi tévedés azért volt az első tudósításban, hogy az óceánjáró nevét többször „Titania”-nak írják, és azt is megemlítik, hogy szerencsére emberáldozatot nem követelt a baleset).
Száz évvel később 2001-ben a Vad angyalt néztük a tévében, amikor alsó szalagcímben csupán pár perc késéssel számoltak be a New York-i terrortámadásról. 2015-ben a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet elkövetői után indult hajsza minden mozzanatát az interneten követhettük az AFP tudósításában a világ valamennyi országában képekkel, videókkal együtt. Sokat fejlődött az információ áramlása 100 év alatt.
Nem jellemző ez a fejlődés két bíróság közötti kommunikáció esetén. Ma, ha az EU-n belül két tagállami bíró hivatalosan kapcsolatba akar lépni egy ügy megoldása (pl.: bizonyítási eljárás) miatt, akkor azt – főszabály szerint – csak a nemzetközi posta és annak 1,5-2 hetes kézbesítési sebessége melletti levélváltásokkal teheti meg. Az Európai Unió tagállamaiban ugyanakkor egyre nagyobb számban indulnak olyan ügyek, amelyek tartalmaznak valamilyen határon átnyúló elemet. Ezek közül csak polgári és kereskedelmi ügyből mintegy 3,4 millió indult 2018-ban, és az Európai Bizottság becslései szerint ez a szám 2030-ra eléri a 4,16 millió eljárást. Az esetek 55%-ában még mindig postai úton továbbították a dokumentumokat a tagállamok között, és e kézbesítések közül minden negyediket (!) meg kellett ismételni valamilyen postai hiányosság miatt.
A fenti hiányosságokat felismerve az uniós jogalkotók is átfogó modernizációs lépésekre határozták el magukat. Az európai e-igazságügyi cselekvési terv a 2019-2023-as időszakra három fő célkitűzést tartalmaz: biztosítani és fejleszteni az információkhoz való hozzáférést, az igazságügyi területén folytatott e-kommunikációt és a kölcsönös átjárhatóságot.
Ennek első eredményei már – legalábbis jogszabályi szinten – láthatóak: az Európai Parlament és Tanács 2020. november 25-én új bizonyításfelvételi és iratkézbesítési rendeleteket fogadott el, amelyek nem opcióként, hanem főszabályként kezelik a modern technológiák alkalmazását. Az Európai Bizottság benyújtotta javaslatát egy határokon átnyúló kommunikációra szolgáló számítógépes rendszer, az ún. e-CODEX létrehozására, ami a tagállamok igazságügyi hatóságait köti majd össze egy egységes szoftver segítségével.
A Bizottság hatástanulmányai nem kis pénzügyi eredményt várnak a módosítástól. Becslésük szerint, ha csupán az olyan esetek felében sikeres lenne a postai kézbesítés, amelyeknél jelenleg problémát okoz a visszaküldött átvételi elismervény jogi értékelése, évente 2,2 millió EUR-t lehetne megtakarítani, amely összeget jelenleg eredménytelen levélpostai szolgáltatásra pazarolnak. Sőt, azt is kiszámolták, hogy a bírósági tárgyaláson a megjelenést elmulasztó alperesre vonatkozó határozatok EU-n belüli mennyiségének 10 %-os csökkenése évente 480 000 000 EUR megtakarítást eredményezne annak következtében, hogy a polgároknak kevesebbet kellene költeniük bírósági jogorvoslatokra.
Magyarország esetében az elektronikus kapcsolattartás és a bizonyításfelvétel már nem hat az újdonság erejével, így azokhoz a tagállamokhoz képest, ahol ezt a technikai fejlődést nem lépték meg, vagy a digitalizáció elején tartanak, a magyar bírák mindenképp felkészültebben tudják majd kezelni az új eszközöket. A régi rendeletek nem követelték meg a modern technológiák alkalmazását, az új szabályozás viszont főszabállyá teszi azt, ezzel háttérbe szorul a költségesebb és lassabb papíralapú kommunikáció. Ezek az újítások összességében javítani fogják a felek igazságszolgáltatáshoz való jogának érvényesülését és a tisztességes eljárás biztosításának feltételeit.
Az elfogadott bizonyításfelvételi és a kézbesítési rendeletek 2022. július 1-jén lépnek hatályba, az e-CODEX projekt még csak javaslat. Bármilyen meglepő, 1912-ben a budapesti polgárok gyorsabban értesültek a Titanic katasztrófájáról, mint 2021-ben egy polgári bíró egy másik uniós tagállamban meghozott ítéletről.
Épp ideje tehát, hogy a digitalizáció az európai igazságügyi együttműködést is hatékonnyá tegye. Átnyúlhatnak a polgári és kereskedelmi viszonyok a tagállamok határain mindaddig, amíg perre nem kerül a sor, mert az olyan, mintha a behúzott kézifékkel szeretnénk dombra hajtani. Lehet, hogy a fizikai határokat lebontották a tagállamok között az Európai Unióban, azonban ahhoz, hogy a határon átnyúló ügyek intézése valóban hatékony és gyors legyen, a papíralapú kommunikáció lebontása még hátravan.
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
