Szexuális kényszerítés, szexuális erőszak és az elkövetési módok problematikája, avagy „melyik bűncselekményt is követték el?”

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.

Szerző: Nagy Alexandra

Szexuális bűncselekmények mindig voltak és lesznek a büntetőjogban. A büntetőjogi szabályok függnek a társadalom aktuális értékítéletétől, így mind tartalmukban, mind a szabályozás nyelvezetében folyamatos változásokon mennek át. A régi Btk.-ban (1978. évi IV. törvény) szabályozott erőszakos nemi deliktumokat, vagyis az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak büntetőjogi szabályozását idővel számos kritika érte. A jogalkotó az új Btk.-ban a korábbi szabályozással szemben megfogalmazott kritikákra reagálva új erőszakos szexuális bűncselekményeket alkotott, mégpedig a szexuális kényszerítés (196.§) és a szexuális erőszak (197. §) tényállását.

Ezek keretében egyrészt bevezette a definiált szexuális cselekmény, mint elkövetési magatartás fogalmát a közösülés és a vitatott fajtalanság fogalma helyett.A fajtalanság fogalmával az volt a probléma, hogy nagyon régies, nem kellően meghatározott volt, mely nem alkalmas az ember szexuális magatartásának értékítélettől mentes megragadására. A probléma feloldására tehát egy semleges, modern fogalom megalkotása vált szükségessé, ezt a funkciót pedig a szexuális cselekmény tölti be, amely „a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.” Azaz a közösülés mellett minden olyan szexuális cselekmény, amely köznapi szóhasználat mellett fajtalanságnak minősül.

Másrészt a korábbi joggyakorlat a sértett nem önkéntes beleegyezésével, ám mégsem „kvalifikált” fenyegetés hatására megvalósuló szexuális aktust kényszerítésnek minősítette. Az új törvénykönyv ezen változtatva szexuális kényszerítésként súlyosabban rendeli büntetni az ún. „nemi zsarolást”. A szexuális cselekmény végzésére vagy annak eltűrésére való kényszerítés felölel minden olyan magatartást, amikor a sértett nem önként és szabadon adja a beleegyezését a szexuális cselekményhez, hanem valamilyen kényszer hatására.

Harmadrészt az új Btk. egy tényállás keretébe vonta a korábban külön tényállásban szabályozott szemérem elleni erőszakot és erőszakos közösülést, hiszen e bűncselekmények minden tényállási eleme azonos volt a fajtalanság és a közösülés kivételével. Ráadásul a két tényállás egyesítésével kiküszöbölte a jogalkotó azt a megközelítést is, hogy a szemérem elleni erőszak az erőszakos közösülésbe, mint súlyosabb bűncselekménybe beleolvad. Továbbá az erőszakos közösülést és a szemérem elleni erőszakot nem lehetett a folytatólagosság egységébe foglalni. A bírói gyakorlat adott esetben a két bűncselekmény halmazatát állapította meg, ami bizonyos helyzetekben komoly értékelésbeli, arányossági problémákhoz vezetett.

Mint kitűnik az új Btk. számos, korábban jelentkező szabályozásbeli problémát megoldott. De vajon csak válaszokat és megoldásokat hozott? Vagy újabb problémákat és megválaszolatlan kérdéseket is hagyott maga után? Véleményem szerint az új szabályozásban újabb problémákat vethet fel a szexuális kényszerítés tényállása és ennek kapcsán az elkövetési módok kérdése. A 196. § (1) bekezdése szerint „Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő…”, míg a 197. § (1) bekezdése szerint „Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el…”

A szexuális erőszak esetén tehát elkövetési módként szerepel az erőszak és az élet, testi épség elleni közvetlen (vagyis „kvalifikált”) fenyegetés. Az erőszak fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent. Az erőszak lehet akaratot bénító, lenyűgöző jellegű, vagyis vis absoluta, illetve a passzív alany akaratát hajlító, vagyis vis compulsiva, de mindenképpen feltételezi a sértett komoly szándékon alapuló ellenállását. A fenyegetés fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdésének 7. pontja határozza meg. Eszerint eltérő rendelkezés hiányában a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése (tárgyi oldal), amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen (alanyi oldal). A szexuális erőszak tényállásának megvalósulásához nem elegendő az egyszerű fenyegetés, ahhoz egyrészt az élet vagy testi épség ellen irányuló fenyegetés szükséges, másrészt a fenyegetésnek közvetlennek is kell lennie, ami azt jelenti, hogy a sértettnek számolnia kell azzal, hogy ellenállása esetén a hátrány azonnal bekövetkezik.

De vajon a szexuális kényszerítés esetén mi az elkövetési mód? Találunk-e magában a tényállásban explicit elkövetési módot? Ha nem, honnan következtethetünk az elkövetési módokra? És melyek ezek? A probléma meglétét mutatja, hogy a szakirodalom képviselőinek véleménye is megosztott e kérdésben. A továbbiakban a lehetséges megközelítési módok lényegét összegzem, és valamennyi megközelítési mód kifejtése után rögzítem, hogy véleményem szerint mik lehetnek e megközelítési mód kritikái.

1. megközelítési mód:
A szexuális cselekményre vagy annak tűrésére vonatkozó kényszerítés a bűncselekményt abban az esetben valósítja meg, ha arra törvényben meghatározott elkövetési módon, vagyis erőszakkal vagy fenyegetéssel került sor. Az erőszak csak akaratot hajlító (vis compulsiva) lehet.

Véleményem szerint a törvényi tényállás nem tartalmaz explicit elkövetési módot, hiszen a törvényszöveg nem mondja ki in concreto, hogy a bűncselekmény erőszakkal vagy fenyegetéssel követhető el. Annyit mond csupán, hogy aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntettet követ el. Ha azonban a törvény miniszteri indoklásából indulunk is, akkor arra juthatunk, hogy a bűncselekmény generális tényállása a kényszerítés, amely viszont már tartalmaz elkövetési módot, amely nem más mint az erőszak és a fenyegetés. Ha ebből az irányból közelítünk, akkor implicite elkövetési módként az erőszak és fenyegetés szóba jöhet. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a szexuális erőszak értékel elkövetési módokat, ezek között pedig szerepel az erőszak. Ha ebből indulunk ki, akkor véleményem szerint arra a megállapításra kell jutnunk, hogy mivel az erőszak egy súlyosabb bűncselekmény, vagyis a szexuális kényszerítés tényállásának elkövetési módjai között szerepel, erőszak megvalósulása esetén nem szexuális kényszerítés, hanem szexuális erőszak a helyes minősítés.

2. megközelítési mód:
Elkövetési módot az új Btk. nem értékel. Ha azonban az általános kényszerítés tényállásából indulunk ki, arra a következtetésre juthatunk, hogy tipikusan erőszakkal vagy fenyegetéssel lehet elkövetni ezt a bűncselekményt, de nem zárható ki más elkövetési mód sem. E megközelítési mód szerint a szexuális kényszerítés lényegében minden olyan esetben tényállásszerű, amikor az elkövető olyan módon kényszeríti a sértettet szexuális cselekmény végzésére, ami még nem minősül szexuális erőszaknak. A szexuális erőszak ugyanis a súlyosabb deliktum, amely látszólagos alaki halmazat esetén a specialitás és konszumpció elve alapján egyaránt kizárja, hogy szexuális kényszerítést állapítsunk meg.

A bűncselekmény az alábbi tipikus elkövetési módokkal követhető el:
a) olyan fenyegetéssel, amely nem közvetlen,
b) olyan fenyegetéssel, amely nem élet vagy testi épség ellen irányul
c) olyan erőszak által, amely nem akaratot bénító, hanem csak akaratot hajlító
d) egyéb módon, amely nem minősül sem erőszaknak, sem fenyegetésnek.

Például a sértett olyan állapotát kihasználva, mely nem minősül teljesen védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelennek, ha mondjuk a sértett nem teljesen, csak enyhe fokban szellemi fogyatékos. E megközelítésmód véleményezése kapcsán elsősorban visszautalnék arra, hogy az erőszak a szexuális erőszak bűncselekményének elkövetési módja, tekintet nélkül arra, hogy az erőszak akaratot bénító, vagy csak akaratot hajlító. Ennek alátámasztásaként utalnék arra, hogy a szexuális erőszak tényállása az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásainak összevonásával jött létre, s elkövetési módként továbbra is az erőszakot vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést követeli meg. Az erőszakos közösülés esetén pedig – ami a szexuális erőszak „részbeni elődje” – a passzív alannyal szemben alkalmazott erőszaknak nem kellett vis absolutaként hatnia, kompulzív erőszakkal is megvalósulhatott a bűncselekmény. Azt, hogy egyéb módon ( d) pont) is megvalósulhat a bűncselekmény elfogadhatónak tartom tekintettel arra, hogy ha kizárólag egyszerű fenyegetéssel lehetne a bűncselekményt elkövetni, akkor a jogalkotó feltehetőleg a fenyegetés fogalmát használta volna a kényszerítés helyett.

3. megközelítési mód:
A törvényi tényállás nem tartalmaz elkövetési módot, szemben a bűncselekmény generális típusának tekinthető kényszerítéssel. Ezért téves az a megállapítás, hogy a szexuális kényszerítés „a törvényben meghatározott elkövetési módon, erőszakkal vagy fenyegetéssel” követhető el. A szexuális erőszak tényállásával való összevetésből a contrario kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a szexuális kényszerítés implicit elkövetési módja a fenyegetés, amely – nem irányulhat élet vagy testi épség ellen, – vagy élet, testi épség elleni irányultság esetén nem lehet közvetlen. A bűncselekményt erőszakkal azonban nem lehet elkövetni. Tekintettel arra, hogy a fenyegetés nem a tényállásban meghatározott, hanem csak implicit elkövetési mód, a fenyegetés törvényi fogalma a szexuális kényszerítés tényállásához nem alkalmazható, különös tekintettel a legáldefinició megszorító jellegű elemeire. Így a tényállás vonatkozásában a fenyegetés hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben félelmet keltsen.

A fenyegetés törvényi fogalmához képest a hátrány súlyosságának és a félelem komolyságának elhagyása a hátrány félelem keltésére alkalmasságával kapcsolatban bővíti a mérlegeléssel a tényállásszerűség körébe vonható magatartások körét. A fenyegetés e tágabb értelmezése összhangban van az Európa Tanács 2011. évi egyezménye a nők elleni erőszak, illetve a párkapcsolati erőszak minden formája elleni hatékony fellépésről szóló, vagyis az Isztambuli Egyezménnyel, amely pusztán a beleegyezés hiányára alapítja a büntetendőséget.

E megközelítési mód részben megfelel az általam korábbiakban rögzített „elvárásoknak”, de a „fenyegetés” fogalmának értelmezése kapcsán véleményem szerint túl messzire megy. A Btk. értelmező rendelkezései között ugyanis megtaláljuk a fenyegetés fogalmát, miszerint eltérő rendelkezés hiányában a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Tehát az értelmező rendelkezés szerint a fenyegetés konstitutív elemei a hátrány súlyossága és a félelem komolysága. Véleményem szerint függetlenül attól, hogy a fenyegetés nem a tényállásban meghatározott, hanem csak implicit elkövetési mód, a fenyegetés törvényi fogalma alkalmazandó és nem bővíthető mérlegeléssel a tényállásszerűség körébe vonható magatartások köre. Ez a megközelítési mód szerintem ellenkezik a nullum crimen sine lege és valamilyen szinten az in dubio pro reo elvével is, hiszen törvényi alap nélkül kívánja kitágítani a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségének körét, különös tekintettel arra, hogy az Isztambuli Egyezményt Magyarország nem ratifikálta.

4. megközelítési mód:
Figyelemmel a szexuális erőszak bűntettétől való elhatárolásra, a szexuális kényszerítés elkövetési módja kizárólag az (egyszerű) fenyegetés lehet. Téves az a megállapítás, amely szerint e tényállás „törvényben meghatározott elkövetési módjai” az erőszak és a fenyegetés. A tényállás egyrészről épp hogy nem tartalmaz kifejezett elkövetési módot, másrészről a szexuális kényszerítés implicit elkövetési módja a fenyegetés. Erőszak alkalmazása esetén a szexuális erőszakot kell megállapítani.

Ezzel a megközelítési móddal azonosulni tudok, hiszen figyelembe veszi mindazt, ami a többi megközelítési mód kapcsán kritikaként felmerült. Csupán annyival egészíteném ki, hogy véleményem szerint az erőszak kivételével egyéb elkövetési mód is elképzelhető, tekintettel arra, hogy a jogalkotó a kényszerítés fogalmát használja, amely azért a fenyegetésnél tágabb.

De lege ferenda

A szexuális kényszerítés új tényállása a gyakorlat számára remélhetőleg nem fog problémákat okozni, hiszen az ún. „nemi zsarolásnak” azok az esetei, amelyek eddig kényszerítésként minősültek, az új Btk. alapján szexuális kényszerítésként büntetendők. Véleményem szerint azonban nem szerencsés, hogy a jogalkotó a tényállás keretében nem határozta meg konkrétan az elkövetési módot, vagy legalábbis nem utalt valamilyen nyilvánvaló módon arra, hogy mit vár el a tényállás megvalósulásához. Mint tudjuk a büntetőjog az a jogág, amely a leginkább beleavatkozik az egyén magánszférájába, ezért nem szerencsés e jogterületen ilyen „kiskapukat” hagyni.

Az általam bemutatott megközelítési módok az új Btk.-hoz készült kommentárokban szerepelnek. A cikk olvasója számára is feltűnhetett, hogy nem egységesek, sőt gyakran egyik a másiknak a kritikáját adja, élesen ellentétes álláspontot képviselve. Ha a jogalkalmazónak kétségei vannak egy tényállás kapcsán, a Btk. kommentárhoz nyúl. Esetünkben, vagyis a szexuális kényszerítés kapcsán, így esetleg attól fog függeni a minősítés, hogy melyik kötetet veszi le a polcról? Ha például az első vagy második megközelítési mód mellett voksoló szerző művére támaszkodik, – akik szerint a szexuális kényszerítés kompulzív erőszakkal is megvalósulhat- szexuális kényszerítés lesz a minősítés? Ha pedig véletlenül egy másik kommentár kerül a kezébe – amely szerint az erőszak kizárólag a szexuális erőszak elkövetési módja – akkor szexuális erőszak miatt vonja felelősségre az elkövetőt? Vagy indokolatlanul kitágítja a fenyegetés fogalmát, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Btk. értelmező rendelkezése szerint a hátránynak súlyosnak, a félelemnek pedig komolynak kell lennie?

Gyógyír lehetne a problémára egy a Btk.-ba iktatott értelmező rendelkezés, vagy legalább egy jogegységi határozat, amely in concreto rögzíti, hogy a szexuális kényszerítés kapcsán kényszerítés alatt mit kell érteni, megkönnyítve ezzel a jogalkalmazók munkáját és biztosítva azt, hogy azonos tényállás esetén valamennyi bíróságon azonos minősítés születhessen. Például „kényszerítés alatt a szexuális kényszerítés tényállása kapcsán fenyegetés és – az erőszak kivételével – olyan magatartás értendő, amelynek hatására a sértett nem önként és szabadon adja a beleegyezését a szexuális cselekményhez, hanem valamilyen kényszer hatására, feltéve, hogy szexuális erőszak nem valósul meg.” Szerintem a cikkemben rögzítettek alapján is látszik, hogy sok téves sztereotípiával ellentétben a jogászok munkája nem csupán mechanikus jogalkalmazás, hanem komoly szakmai felkészültséget, értelmezést, és a dolgok mögé látást igénylő „ars”, azaz művészet.

*

Források, felhasznált irodalom:

A Btk. miniszteri indoklása
Belovics Ervin-Molnár Gábor Miklós- Sinku Pál: Büntetőjog II. Különös rész HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.(szerkesztette: Busch Béla) Budapest 2013
Gál István László: A szexuális bűncselekmények az új magyar büntetőjogban
Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz Complex Kiadó Budapest 2013 (szerkesztette: Karsai Krisztina)
Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára Harmadik kiadás I. HVG- Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.(szerkesztette: Dr. Kónya István)
Szomora Zsolt: Megjegyzések az új Büntető Törvénykönyv nemi bűncselekményekről szóló XIX. Fejezetéhez